Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-01 / 226. szám

Ilii

I wtMmmwBZLtixwi ajiirmamsmaa

V / K K

ii^mnsmjbüULi- THMitfamir: wn

I 0 I 0 o A / ó h tr r /.

AMIKOR IC.V UTU-VÉL CSAK i< BANI VOLT..

4 i©x5-kuáy a érleli es eseáe

az útlevéllel

Az 1500 lejbe kerülő nő' hiuság, egy rosszul sikerül gáláns szerelmi kaland

frappáns ujságiróötletés egyéb emlékek egy ügyosztály régi aktái között. — Színe;

élményeiről beszel az utlevélosztály főnöke, aki 14 év alatt 28 ezer útlevelet állított Ív

KOLOZSVÁR, szeptember 21. íSzeptembervéjfi őszi napon valami elintézni valónk akadt a rendőrk \ esz • turu utlev élosztályán. Csodálatos! Itt, ahol máskor zajló, lüktető elet folyik, most nyugodalmas csend honol. Lfsö pillanatban meglepődünk: mi történhetik.* Kifogytak a kuncsaftok? N'in* csenek utlevé^lkórolmezök? ... l>e nv ómban megvan rá a felelet is: Persze, a nyár elmúlt... a külföldi nyaralásból is régen hazajött már min* denki... azután meg — igen, a külpolitikai helyzet... a> háború! Kinek van kedve ilyenkor hosszabb útra indulni, külföldre?

Az ügyosztály főnöke, Pop Simion, aki egyben a központi rendőrség főkönyvelője és pénztárosa is. egykedvűen rendezi az iratokat. „Szortírozza“ »zoknak az irataik akiket az utóbbi hetekben „útra tett“. Nem tudom pontos magyarázatát adni, de valahány*

szór belépek ebbe az irodába, az a kit- ! lönös érzésem, hogy valami exterrit.o* I riális terület ez az ügyosztály ... vala- hogyan egy kis porcikája a külföldnek. Valami önkéntelenül is megra * | gadia az embert. Észre sem vesszük és elkap az utazá's. láza s valami sejtelmes hangulat kerit hatalmába. Távoli világrészek, messze ködből integető idegen városok és országok, ismeretlen gyönyörű tájak kavarognak az ember előtt, a vonat tompa diibür* gése is szinte ott zakatol már a fülünkben é<s távoli tengerek hajósziré* nái tülkölnek... h's mindennek a különös, sejtelmes hangulatnak egyetlen magyarázata talán az, hogy itt adják kezébe az embernek a kis könyvecskét, amelynek boldog tulajdonosa elin* dúlhat egy kicsit! szétnézni a szép, a hatalmas és gyönyörű nagyvilágban, alhová — milyen szomorú, sokan, na < gyón sokan sohasem iuthatnalc el...

Amikor még 25 fea ni vo!( egy uilevéL.,

Aki itt iil az íróasztal mellett, valóságos nagyhatalom. Úgy is néz rá min* denki. ami érthető, hiszen az ö keze- vonására nyílnak meg az országhatárok az utazó előtt. Ha azt mondanánk

— az öreg Pop bácsi... meg is sér*

tődne. Friss, elevenhumoru, jókedvű s az ember el sem hinné, hogy — jóval túl van az ötvenen. Mosolyogva fogad: i

— Na, mi újság? Csak nem útlevél?

— Nem. De ha már ilyen zavartalan, csendes nap van. elbeszélgethetnénk egy kicsit. Érdekes — több mint másfél évtizede ismerjük egymást, úgyszólván naponta találkozunk hivatalosan és a magánéletben és még sohasem ültünk le egy kis interjúra. Pedig bizonyára sok érdekes dolgot tudna mondani az utlevéíkiadás lázasan, né* ha idegesitően mozgalmas műhelyéből.

— Hát bizony, sok érdekesség akad

itten, an biztos, bár alapjában véve ez is éppen olyan egyhangú, monoton ügyosztály, mint a többi. Az ember odaül az Íróasztal mellé, elvégzi, amit rábiznak, a munkáért fizetést kap és kész. , jţ\

:— Szóval: hivatalnokélet.

— Az. Egyszerűen. Sablons.- — És mióta csinálja ezt a mestersé* get, Pop bácsi?

— Köze4 tizennégy éve. Egyfolytá* ban. Majd nevetve hozzáteszi: Alaposan megtanulhattam! j

— Hány kveszt or vált ozás volt a 14

év alatt? I

Pillanatig gondolkozik, számol, ne* veket emlit, majd összegez:

r— Hét! Amikor idekerültem, Crenian Aurel volt a kvesztoT. Pár évvel ezelőtt halt meg. Katonás fegyelmezett* ségii, finom ur volt. Az Isten nyugtassa. Bizony, hét rendörkvesztort szolgáltam ki!

— S az utlevélkiállitás módszere is változott a 14 év alatt?

— Lényegében néni. Bizonyos fon* totsi iratokra mindig szükség volt, hogy valaki útlevelet kaphasson. Ezeket az iratokat a mindenkori kormány irta elő s ezek körül az iratok körül az évek folyamán voltak kisebb változá* sok. De a legnagyobb változás az, hogy 14 évvel ezelőtt 25 baniba került egy pasaport, míg ma egy 1 évi időtartamra szóló útlevélért 1500 lejt kell fizet“ ni. Régen ugyanis mindössze egy 25 banis bélyeget kellett beragasztani az útlevélbe és ebben benne volt minden taxa. Egy-két év múlva azután egyszerre 125 lej lett az útlevél ára, majd a bélyegilletéket felemelték 500, később pedig 1000 lejre, amihez végül is hoz* záiött még az 500 lejes turisztikai bélyeg. így drágult meg 1500 lejre az egykori 25 banis útlevél. |

— Szép karrier! Milyen kár, hogy csak a mult idők emléke az az ideális állapot, amikor 25 bániért egyéves útlevél boldog tulajdonosa lehetett az ember...

— Szóval...

— Igen. Egy idegen hölgy lársasá« gában utaztam é‘S —

— Mi történt? ,

— Ráfizettem.

Ezután X ur részletesen elmondta kalandos utazásának történetét, melynek lényege üdvös tanulságával együtt a következő: !

Gyorsvonat első osztályán megérkezés önagyságúval. Majd autóval az elegáns hotel elé. X ur kibérel egy lakosztályt, de mialatt a portássá! tár* gyal, nem veszi észre, hogy utitárs- nüje ügyesen átadja közös útlevelüket egy, a szálloda halijában várakozó fér* 1 finak, aki a 'következő pillanatban ! diszkréten lehalkított hangon ezt kérdezi: 11 r

— Alit óhajt ön a feleségemtől?

— A hölgy nem hozzám tartozik — igyekszik hirtelen kivágni magát X ur.

iDe a bomba lecsap. Az idegen férfi felmutatja az útlevelet:

— Úgy? Akkor hogy került az arcképe az Ön útlevelébe?

A jelenet olyan filmszerű gyorsaság* gai pergett le, hogy a hallban jelenlevők közül senki sem sejtette, hogy a „véletlenül“ egymásra talált boldog „házaspár“ a rövid 2—3 perc alatt 50 ezer leit keresett. Ott mindjárt 30 ezer lejt készpénzben, 20 ezret pedig csekk* ben, amit pár nap múlva Kolozsvárt vettek fel. I

A botrány természetesen élmaradt’, t De a heppi-end is. Legalább is X ur ! számára.

AZ ÖTLETES ÚJSÁGÍRÓ

i —- Kedves esetem volt egy fiatal,

I kezdő újságíróval is — magyarázza 1 Pop bácsi. — Sietve, izgatottan beállil K kezében tavira tol lohn;’, tal. Na. mi haj? — kérdőm n clol\ni;oni a táv* iratot: „Apád megholt. Azonnal gy»- rc ‘- — Szóval, útlevél kell, még pedig azonnal, ugye?

íjf©tl - teleli. !)<• az Irat© nincs idom heszerezni, itt a régi ulle* velem.

— Ni in haj. Kivételesen az is elég lesz, csak nézzük meg, hogy tavaly megvoltak.«*.: az iratai, amelyeknek alapján ezt a lejárt útlevelet kiadtuk. Azonnal kikerestem a dos/árját. Üres. Mindössze egy távirat volt, egy évvel régebbi dátummal és ezzel a szöveggel: „Apád haldoklik. Azonnal gyere.“ — Ránéztem s azt feleltem: Újságíró* nnk még sem lehet egy trükkel kétszer operálni. Találjon ki valami újabb ötletet !

i 14 ÉV ALATT 28 EZER ÚTLEVÉL

— Próbálkoznak-e sokan hasonló

módszerrel? ,

— Ajaj! Csakhogy mindjárt felismeri az ember, ha valakinek valóban meghalt valakije. A szemek a legtöbb* s/ür minden! elárulnak. Azért szeretek lehetőleg mindenkinek a szemébe nézni. És azért fázom már előre azok* tói, akik néni jönnek személyesen kérni az útlevelet, hanem másokat küldenek maguk helyett. Az ilyeneknél va* la mi nincs rendben.

— A tizenegy év alatt hozzávetőleg hány útlevél készült?

— Lehet számítani évente átlag kétezret!. Tehát eddig körülbelül 28 ezer útlevelet csináltam. Sokan talán már nem is élnek azok közül, akiket útra tettem.

I *

Az alkonyaiba hajló szeptemberi nap délutánján, elnicnöben, önkéntelenül is erre gondolok: Ez az ember, aki 28 ezer útlevelet állított ki, aki naponta lát távoli külföldre induló embereket ... érez*e sokszor vágyat, hogy egyszer ó is elinduljon, menjen, utazzon, szétnézzen egy kicsit a világban, hogy saját részére állítson ki egyszer útlevelet? Vagy — ki tudja?... Az ö mestersége is valahogy olyan, akár* csak a jegypénztárosoké az állomásokon, akik az utasok tízezreinek adják ki a jegyet a kis pénztárablakon keresztül. Akik naponta látják az elro* bogó vonatokat, de ök a vonatindulások után lehúzzák a kis ablaküveget és — itt maradnak...

Oredinár Aurél.

Otthon voltam

Irta: SÁSDI SÁNDOR

Számos érdekes históriát emlitett fel később, a beszélgetés során gazdag élménytárából az utlevélosztály jómé» moriáju főnöke. Néhány kedves esetet nyomban fel is jegyeztünk. Egyik a következő: !

Egy jótársaságbeli kolozsvári ur ut" levelet vált. Feleségével akar külföld* re utazni, tehát a nagyságos asszony arcképe és személyi adatai is bekerül- nek az útlevélbe. A „pasaport“ elkészül, a férj boldog mosollyal és meleg kézszoritássa! átveszi és távozik. Másnap visszajön. Kicsit láthatóan zavar* ban van és azt mondja:

— Mit csináljunk Pop bácsi... egy kis malőr történt. Képzelje... a foxi- kutyánk összetépte az útlevelet. Le-« hetne talán egy másikat kiállítani?

— Persze, hogy lehet — hangzik a megnyugtató válasz. Nincs semmi baj, csak bizony az 1500 lej értékű bélyegeket újból meg kell venni és még «gy*egy fényképet kérek.

Az ur nyomban átnyújtja a pénzt, a fényképeket és az összegyűrt útlevelet és Pop bácsi hozzáfog az uj utle* vél kiállításához. Az összegyűrt, té* pett lapokét lassan kisimítja, hogy az adatokai lemásolhassa az uj könyvbe, Közbe» fejcsóválva ezt mondja:

— i jnyc. ''Ínye, az a huncut foxikutya! kárt csinált!

Ai összegyűrt útlevél egyik rubrikájánál aztán megáll. Figyelmesebben nézi. vizsgálja, majd elmosolyodik s mielőtt az uj könyvbe bejegyezné ezt az adatot, kérdi: I

— Mondja, Doktor ur... a nagyságos asszony évszámainál hány évvel írjak kevesebbet, nehogy a foxi-kutya még* egyszer összet'épje.

Mire halkan, szerény mosollyal, Sizinte suttogva válaszol a férj:

.— Nyolccal...

(ó, női hiúság — ezúttal „ezeröt* száz lej“ volt az árad!)

GÁLÁNS SZERELMI KALAND — HEPI-END NÉLKÜL...

A másik eset hőse egy jó-társaságbeli pénzkapacitás. „Felesége“ társaságában akart elutazni, tehát a hölgy •aircképét is betétette az útlevelébe. Amikor aztán hazakerült külföldről, ezzel állított be az utlevéloscztályba:

— Mondja, Pop bácsi, kellemetlen* sége lett volna Önnek, ha kitudódik, hogy a feleségem helyett egy idegen hölgy arcképét tette be az útlevelembe?

I— Nekem? — kérdi elcsodálkozva Pop Sirnion. Miért? Én csak azt a képet teszem be, amit nekem átadnak. Különben nem is ismerem a nagyságos asszonyt. Az útlevelet -szabálysze* rii iratok alapján állítottam ki.

— Tudom, de az arckép mást ábrázolt.

Ti, akik városban születtetek, igazamból nem w riadjátok, mi az-- hazamenaiA.

Kineveltek, ha megmondom, amikor az autóbusz ablakából megláttam â hegyet, oldalában a keskeny gyalogúit al, tetején a nagy tölgyfával, amely alatt sokszor üldö* gébem, akkor már megnedvesedett a sze* mem és legszívesebben sírtam volna, ha ke* utazó nem tárgyal olyan hangosan, a Wurm és Breier-cég fizetésképtelenségéről

A sofőrt megkértem, álljon meg â mészkemencénél és igy tíz lépéssel elértem a faluba vezető utat, „Falum“ — mondogatom magamban oft a messzi, városi aszfalton is, ha rágondolok, pedig mem az enyém már, á házban, ahol születtem, ahol az apám is született, mások laknak, nincs egy darabka föd a határban, amit az enyémnek mondhatok, mégis az én falum, hazamegyek, ha lépdelek a feléje vezető utón.

Mindenre emlékezem, mindent tudok ezen a kora'nyári reggelen, mert velem lép* del az a kisgyerek, aki olyan sokszor méz* re á partnak futó k dívába festiétfc köveit, aki itt, a bűz asz élben, 'szagos-bükkönyt szokott szedni, a vadkörtiefánál •szarva®bogárra vadászott, a kökénybokorról ősszel sáv am y* kás gyümölcsöt tépett, vásár napkor elme* fészkedért a Dauiics-tetőig, leste <az apját, aki kötélen vezette hazafelé a tehenet, a Rózsa nevű tehenet, mérő nem akadt vevő rá, de azért az a kisgyerek megkapta a va- sárfiár, -a: kék papirosba takart bábot, vagy bólogató^ szamarat- Milyen jó volt várni! Ülni a Danics'letőn a tölgyfa alatt, Gyurival meg Katicával még akkor is jó volt, ha semmik nem hozott az apám, sem bábot, sem bólogatós '.szamarat, legfeljebb három szem epret, amk a Hársierdő afîatt talált.

Akkor tíz évig tartott a tövasz, húsz évig a nyár, olyan hosszú volt, hogy sohasem akart végesza-kadni, a rezük enyémnek, amiből anyám négyet sütött egyszerre és> amit odarakjak a padíásszobánk földjére, hogy friss maradjon, Istenem, de jó ize

vpi! annűk â rozskenyémek, cseresznyét olyat nem árulnak piacon, bobban se árul* nak oJyat, amilyen a mi szőlőnkben termelt, a présház melletti fán és olyan ruhája se volt senkinek, mint az én kávészánü méh lényesem, amelyen szerencsecsillag lógorr íáncon. , j

Nem akarok emlékezni, nem akarók' mindent tudni, a »zememef se merem hirtelen mindenfelé végigszalaszl’áni, szeretném mondani atrun-ah a kisgyereknek, aki mellet* Tem lépdel: „Hagyjad, ne mondd nekem a régi -neveket, ne emlegesd a játékokat, a meséket, amiket Bora néni-tői hallottál, en" gedd él a kezemet is, nézd ,engem összeté- vésztéi valakivel, nekem őszül a hajam, ä lábamon gumi sark os -pevrócipő, finom ciga* rcírát szívok, hidd el, ö-szeíévesztél valakivel . . Milyen szomorúan tudsz nézni, rrtilyön nagyon szomorúan és nem engeded el a kezemet, mezítláb lépdelsz — oh,_ én nem Tudok már ennyire sieüni — és á fűz* fára mütatf-sz, amelynek lyukas törzsében egyszer cmke fészkel?, öt kra madar csipogott a fészekben, ö# kisgyerek osztozott el rajta és egy repdeső -sárgatollu madár ijedt, hangos c*e vitásáéi nézte az oszt ozás?.

Igen, tudom, tavasszal ripot és bőgőt hetett faragnia fűzfából, később hinoát fönn-1 az ágából, arra is -emlékszem, amikor á Peti Mánika leesett róla, vérzett a szája és egy másik lány, gondolom á Balázs \ ica» azt mondta, ha még sfa*, görbe marad az arca és szeplős lesz a vértől1, mint a Vörös Lináé . . •

Nem ismeritek a Szegi felé vezető ufaf, ott -találkoztam ezen a nyári reggelen egy emberről, aki nézett, akit én -ia néztem £g amikor köszönr, sietve rámendttam:

— Adjon Isién Marci—

Megint csak -nézetit, az apró kék szemé* vei, a tömpe orrával és a bajusza hegyével is -nézett és a pipát hirtelen kivette szá*

jából— Maga az... te vagy az... •

— Én vagyok, MarciA foxl-huiya, vagy — a női hiúság,

ami 1500 lejjjhe !se?ü!...