Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-25 / 246. szám

ELLENZÉK 1939 oElóber 25. Iparos fövendő A magyar népközösségi ételinek ismét fon'tos mozzanata játszódott te vasárnap Kolozsvárt. Hathüvi előkTz’-rő és szerve1 7.6 tevékenység után. Erdély tegkiválöbo ma gyár (iparos vezető férf ai kimondot tak er- tjekezÜetükömi, hogy a? ország magyar .‘páros szervezed megalakítása égető feladat es^ha- fta^zthatadam! kötelesség. Ezért (kiáltvány­ban fordulnak az iparos társadalomhoz. Kifejtik e (Szervezet megalapításának első­rendű fontosságát és az országos magyar a pars szervezet) alakuló gyűlését november a6*ára összehívják. Addig természetesen a szervező munka tovább folyik abban a re­ményben, hogy a népközösség ez a szakmai toborzása és berendezkedése teljes sikert"! fog járni. Lapunk tegnapi száma már (kö­zölté is a nagyjelentőségű proklamáció:, mely hivatkozik a nemzeti éle'1 megfejed' bezhetetlen. erkölcsi törvényeire. Ez a k.’áh* vány igen hatásosan mutatott a miag.as pa­rancsa, ennek hangjára Romániának ma­gyar iparosai sem maradhatnak távol az építő közösség! munkától. Erkölcsi !} öté* Îessége minden magyar páros testv-cj nek — hirdetik az iparos vezérek hogy be­lépjen a megalakítandó érdekvédelmi szer- veeztbe és annak keretei közt, <a közösségi' munka mellett a szakma’-1 kérdések megöl dósát is szolgálja. Ez a kiáltvány néni 'té­vesztheti el nemes célját sokféle' rekm-í stelből. Először is az okróber 22-én lefolyt ipa- rosyezéri) értekezleten a megjelentek m'nd ■az 'ar.ra légid v a to t íabbak s majdnem teljes Egészében méltán képviselek az egész tea- ros társadalmat. így hangjuk nem lehet ícsak kiáltó szó -a pusztában. A magyar iparos társadalom századaik1 óta tud 'a és híven teljesítette kötelességét az érdeke t Szolgáló szervezetekben és ez ia» hagyomány (■másodsorban jelent reményteljes lehetősé­get. Harmadszor bíztató jelenség, hogy az juj céh-'szervezkedés felülről már megindult jés igy lendületes munkával megőrizhetjük s megtarrhátjuk a magyar iparos társ a da­lom álápirotta műiden olyan intézmény!-, amelynek jógi személyisége van, de and e pillanatban .rendkívül fontos, 'akadálytalan, megalákithatjutk az ö-szefogó nagy magyar iparos szervezetet, amely ,az országos in­tézmények már kész keretei közt minden iparos érdeket hangsúlyozni fog a nép közösség keretében. A negyedik biztosíték a szervezkedés és m egál akiit ás munkájában fáz a körülmény, hogy a magyar pares támdaílomna'k napról-napra egyre inkább szüksége van az általános intézményre, amely a hasonló meglévő részlegeseket nem •olvasztja magába, hainem önállóságuk tel­jes tbztelete mellért egymáshoz közelíti. A közel időkben nagyon változott az iparos társadalom helyzete és azért ott minden elemében és minden Sépcsőzetében újra ősz* íze kell fogni, (külön történő és történr megszervezése után, hogy mindenki megfen lelő módon helyezkedjék el és működjön megférő intézményeiben, -majdan a céh- rendszerben, aztán n-z országos magyar iparos szervezetben és éppemugy a népkö­zösségi együttesben ás. „ Nagy dolgok történlek és nagy lépése­ket készítettek elő. Megtörtént hosszú hó­napokon keresztül az iparos öntudat új­ból való ielébresztése és előkészítése az uj szervezkedési lehetőségekre. Az októ" her 22-iki értekezlet szentesítette mindazt, -ami történt és megvilágította azt. aminek meg kell ^ történnie. Simán gördülnek majd tovább a szükséges történések. 'Pon­tosan előkészítik az iparos szervezet affla- iudó gyűlését, előkészítik az uj szervezet bej'Ckapeso 1 ódását a magyar népközösség- he. Az iparos öntudat és az iparos jö­vendő ez n szükséges előmunkálata iparos társadalmunk híres összetartozandóságát és szakmai, szellemi, lelki, gazdasági munkáját öregbíteni fogja,, mely ®z álla­mi élet együttesében, valamint a maigyar népközösség életében a/ öt megillető nagy szerephez juttatja. Szent meggyőződé­sünk, hogy a hagyomány erejével és a 'jelen lehetőségével újra és kellőképp ösz* izesiteni lehet a magyar Iparos társadal­mat és emellett a legtökéletesebben kiak­názni gazdag erőit az állami szükségletek és a magyar népközösségi élet részére. Bizonyára szép napok virradnak majd a magyar iparos társadalomra s mert ez a földműves és munkás osztály melted ui (légtömegesebb és igen fontos része szer­vezetünknek, szép napok fognak virradni a romániai magyar egyetemességre Is. Nem beszélve róla, hogy ez állom, mely ezeket a szervezkedéseket uj irányban Pluhár István Kolozsváron Óriási sikerű előadást tartott a budapesti rádió népszerű bemondója a Színházban. — Beszélgetés Pluhár Istvánnal KOLOZSVÁR, október 24. —' Gyuri, Gyuri, mit csinálsz?... Ejnye, ejnye Gyuri, oe .müvétek-edj, hanem gye­rünk azzal a labdával . . . Pluhár. Egyedül Pluhár, aki- ilyen irröm* dalokat mond a mikrofonba, ok nek stílusa, módszere, bámulatos tehetsége egyedülál­ló. Amerikában, ah at szervük a hangzatos megjelöléseket, -alán, ,,a világ leggyorsabb ngyu emberének“ neveznék a nagyszerű magyar mikrofónriporrerr. Miben áll Pluhár mesteri tudása? Először is felfogó képességének lóherédén gyorsa­ságában. Egy másodperc, tört része alatt nemcsak meglát, felfog és továbbit egy vi:* lanáanyi helyzetet, hanem ezt azonnal úgy mondja- be a mikrofonba, hogy a hallgató lág^a az egész p liana'ot. Bármilyen esemény, amelyet Pluhár közvetít a rádió milliónyi hallgatóságának az eleven élmény 'erejével, szinte vizuálisan hat. De ez 'még nem minden. Mintha ezer szeme és füle lenne, nemcsak magár az ese­ményt adja tovább bámulatos hűséggel, ha* nem kiterjed figyelme mindenre és amel­lett olyan fordulatosán, ötletesen, folyéko* nyan beszél, hogy az ember mám győzi cso­dáink Humorérzékéről nem Is Keli beszél­nünk. ez híres. Sőt talán ez a .kedves, vic* ces, eredeti sok bemondás -'ette Pluhárt az­zá, ak>. A magyar rádió legnépszerűbb szpíkerévé. Habár 'kilencven -százalékban sportese­mények bemondója Pluhár, akinek órás: sportszakértelm-ét és minden sportágra k:* terjedő nagy tudását' főleg a berlini OHm- p-ász iar’-âlma a lata tanultuk meg értékelni —■ mégis ismerik az olyan rádióhallgatók, akiktől egészen távol áll a sport. Nagy­iapák és nagymamák hallgatják és élvezik- Ismerek 90 éves öregurar, aki talán életé* (bort inem fogoţti a kezében, labdát, tenisz- ütőt', vagy vívó-őrt, dé aki nem mulasz­totta volna el soha, bogy megbaflilgassa a Pluhár közvet t-etfe sporteseményeket. És úgy izgul iá mikrofon mellett, hogy időn* ként bele-b«leszóP a dologba. Pluhár István, aki <a Dunántúlról származ-k, kétségtelenül a rádió legnépszerűbb riportere. Ő az, ak!t eredménytelenül utánozni próbálnak má­sok. Sportszerkesztőből lett a rádió mun' katársa, de ma is aktív ujs-ágrói -munkát' végez. Emellett a Testnevelési Főükola eíő* adója. Rengeteget utazik és érdekes, izgal­mas és nagyon nehéz munkáját a 'egna gyobb szeretettel és lelkesedéssel végzi. Az előadás Nőm lehet azt a tap-sorként, azt az ün* neplést érzékeltetni, ahogy a közönség —- amely 60 százalékban a diákság soraiból ke­rült ki — fogadja a színpadon megjelenő sportembert. öt'hal perc Ultik el, míg megkezdheti Pluhár előadását. A mikrofonból jól'smerl, eokárnytalatu hang nagyszerűen érvényesül a hatalmas szín húz'eremb-cn U. Előadása lenyűgözően érdekes, humoros, eleven és mulattató. A közel másfélórás előadásból kaptuk k'í- az alábbiakat. (Az előadás ehő részében a rádióközvetitések (technikái bo­szorkánykonyhájából és nehézségeiről bo­rzéit Pluhár, majd a berlini Olimpáról adó-t ölő közvetlen élményszerüem:, úgy* hogy valósággal újra átélte és érzékeltette a nagy sporteseményt.) — Többen mondták — mondja, hogy a bucureştii közveti'ésemi szörnyű pocsék volt s hogy állandóan rettenetes zajt hallot­tak a beszédem alatta Ennek technikai oka volt, ugyan s irt Romániában úgynevezett légvezetékem át lörrén-k részben az adás- Ez a légvezeték a telefonpóznákon át ve­zet és bizony ha fuj a szél, ezt összerázza ^ s ei is szakíthatja. Ugyancsak ilyen légve- j zc'ék van Jugoszláviában is és ezért torrent az meg, hogy egy teri-nó’* közvetítés után Pesten azzal vádoltak, hogy becápve áh* tam mi/krofón elé. Védekeztem, mire az volt a válasz, hogy ugyan Pista miért ta* gadod, hiszen az egész közvetítés alatt csuklónál... Kiderült, hogy a drót csuk­lóit, nem én... Bolognában pedig az történi, hogy a pesti stúdióból telefonom, érl-esite * lek, hogy nem hallanak semmit. Elkezdtük keresgélni a h'bát ş a - mérnök megállapí­totta, hogy elszakadt1 a drót. M-ostmár -mi­vel rechn'kailag az ilyen vonal szakaszokra van osztva-, elkezdték keresni â hibát. Bo* lógná tói Triesztig, Trieszttől Becsig. Tér* mészetesen mindez percek atá'ít történt, mi« alatt a budapesti stúdió egész idő alatt reklamálta ä közvetítés kezdetét. Kétségbe­esve és értetlenül álltunk ,a! dolog előtt, mert hiszen mindenünnen azt ä választ kap* luk, hogy minden rendbein, van. Elkíkor le­néztem véletlenül a lábam elé és ész reve r* lem, hogy ott lapul egy elszakadt drót. Nem ez az? —; kérdeztem kimerülve. Az volt . . . Párisi, római, bécsi emlékek — Parisban az történt, hogy egy' közve tteés alkalmával azt hittem, hogy a m-kr-o- fón, még nincs bekapcsolva. Ez úgy lör* rénheteti meg, hogy tévedésből nem gyük k; a mikrofon bekapcsolását jelző piros lám­pa. Erre én elkezdtem morfond:,rózni, hogy „hát ez borzasztó, hogy történhetett meg ilyesmi“, stb., stb. Mire kiderült, hogy a mikrofont már régen bekapcsolták és az én morfondirozáromar remekül meghallották. — Becsben nagy esőben közvetítettem egy mérkőzést. Tudnivaló, hogy az ilyen (közvet'réseknél a legborzasztóbb, hogy az ott lévő magyarok mágnesként vonzódnak a mikrofonhoz és mindenki üzenni akar. így -ezen; a bécsi mérkőzésen egy termetes hölgy <—. sose felejtem el — zöld esőkö- penyii viselt — odajötr a mikrofonhoz és beleszólt: „Bözsike, mi nem ázunk“ . . * Ezután a mikrofonriporter egyéni ér­zéseiről beszélt, akinek, ha vereséget kell bemondania, valósággal! „lekókkad a hangja“. A hallgatóknak be sem kiéül mondatnia az eredményt, a bemondó hangjáról már tudják, hogy nyer, vagy veszít a csapat. — Sokan azt hiszek, hogy a rádióripor­ter álitetndóan mikrofont hord magánál. Valahol a zsebében, vagy a gomblyuká­ban, nem is tudom. (Hozzá kell tenni, hogy- ilyen boszorkányosán kis mikrofo­nokat már tényleg gyártanak is.) Szóval egyszer mwgánemberként drukkoltam a Ferencvárosnak egy pesti meccsen, mii­kor odajött hozzám egv diák és megkér­dezte: Mondja kérem, Pista bácsi, mi az eredmény Szegeden?... Előadása máso­dik felében a berlini olimpiász magyar győzelmeiről számolt be a kitűnő Pluhár. Érdekes kulisszatitkokat mondott el Csák Ibolya, Csdc Ferenc és a lobbi magyar olimpikon győzelméről. Érdekes volt megtudni, hogy a bajnok ökölvívó Ha­rangi, — akit Pluhár példaképül állított a sportok) ifjúság elé — szem sérüléssel vett részt a világbajnoki döntőn. így, le­ragasztott szemmel keltett kiásnia a ,,szárítóba“. Barátai, hogy az ellenfél ne tudja, hogy melyik a sérült szeme és ne célozzon rá, — a níásifc szemét is lera­gasztották. Végül két kolozsvári vívó állt k'i a szín­padra és ezeknek versenyét közvetítette a helyszínről Pluhár, remekül, mulatsá­gosan —- ahogy csak ő tud közvetíteni1. AUTOGRAMOSZTÁS Az óriási sikerű előadás ujtáín egész tö­meg rohanja meg a színház kiskapuját. Pluhár ott ül a társalgó ajtajában, egyen­ként engedik hozzá az autogramíterőkét. Fáradhatatlanul osztogatja aláírásait. Gye­rekek, deákok, nők, férfiak állnak ti fo­lyosón megszámlálhatatlan sorban. Egy, idősebb ur, ezt mondja a szorgalmasan író Pluhárnak: Meg kél]' köszönnöm ön­nek, hogy újra alkalmam volt futball­meccset élvezni. Ugyanis tizennégy évvel ezelőtt, hogyi.smondjam, megpofoztam va­lakit a tribünön. Azóta a feleségem nem enged futballmeccsre. De most az Ön jó­voltából u ira átéltem egyet... Végre az autogram osztogatás végén « Central Hotelhez kísérjük a híres magyar rádióbemondót. Ezen az utón, amit gya­log teszünk meg, kapjuk meg azt a meg­ígért beszélgetést, amit már ez előadás kezdetén ágért az Ellenzéknek Pluhár. Amit a munkájáról elmondott, a cikk elején megírtam. Pár kedves epvédőt mond el még. Ez a legaranyosabb: — Ha gyerekeket látok az utcán futbal­lozni, nem tudom megállni, hogy én is « labdába ne rúgjak. Rettenetesen szere­tem a gyerekeket, talán azért, mert ne­kem nincsen. A feleségem ugyanis oT- vált asszony és a fiam, aki már nagy fü, nem édes gyerekem. Egyszóval a napok­ban ís egy pár ilyen kis csibész fuitbaüo* zására leltem figyelmes. Láttam, hogy ép­pen szabadrúgás következik, de a labda szabálytalan helyen van. Odaszóltam: Állj, szabálytalan! Mire a kisfiú rámnézett és így szólt leereszkedön: A bácsi ugy- iátszik ért a futballhoz... Ezt elhisszük neki. Marton UH. 1 PLUHÁR ISTVÁN MÁSODIK ELŐADÁSA Hétfőn este sporíiinnepség kereté­ben tartolta meg második előadását Pluhár István. Az esti sportünnepsé­get az Őfelsége tiszteletére tartott sportköszöntés vezette be, mely után Pluhár sportemlékeiről, a rádióközve- titésekről, a berlini olimpia magyar si“ keretről tartott két részben előadást olyan művészettel, mely becsületére válna a legjobb színésznek. És elő» adásait nem tanulta be. Nem felolvasott, hanem előadott. Közvetlenül, hol ko«< molyán, hol humorosan adta elő min*» dig érdekes mondanivalóit ési beszédét, sokszor szakították félbe a (közönség tomboló tapsviharai. j A két beszéd között legjobb férfi és hölgytornászaink tartottak korláton; lovon, lengőgerendán és t&lajtornában nivős bemutatókat, melyeken különö* sen László UEC, Kindí Évi és Schulfei KKASE, Berkovics Sári Echo arattak hatalmas sikert. Pluhár beszédének második részé után volt a „helyszíni“ rádióközveti* tés. Az ökölvívásban két pár (köztük a Kádár—Schroll KKASE bemutató volt érdekes), vívásban a Guráth— Xantus KAC pár, asztaliteniszben Via* done és Komoróczy, Havas, Keszler—* Kolozsvári, Ruhen és Vladone—Sighi- soreanu UEC, illetve Haggibbor-párok álltak fel mérkőzésre, melyeket aztán Pluhár egy „halott“ mikrofon előtt konferált le. Annyi csodálatos meglá­tással, hűséggel, humorral, ami való­sággal elragadtatta a közönséget. A himnusz zárta be a pompásan sikerült sportünnepséget. mely sokáig felejthe­tetlen marad a közönség előtt. Pluhárt tombolva ünnepelte a közönség és számtalanszor kellett a függöny ele jönnie. Alig tudott kijönni a színház, ból az aláírását kérő tömegek gyűrű­jéből. i A maga nemében páratlan sportüni népség kifogástalan megrendezésénei érdeme a színház igazgatóságán kivik főleg Morariu Albiné, aki ezúttal is, mint mindig, csak a sportszemponto* kát nézve, készségesen állott a sport szolgálatába. Pluhár István a ma délelőtti gyors­vonattal utazott haza egy nagyon szép kolozsvári nap emlékével. (W.) megindította, már eleve mérlegelte az ő szempontjából üdvös é® biztos jövendő fejleményeket. A külsőségek, amelyektől keretezve ed­dig minden lezajlott1, elsősorban az októ­ber 22-i'kl értekezlet, bizonyítják az előbb mondottak értelmét és igazságát. Az elő­készítés munkáját kitünően elvégezték ciz iparos vezérek szerteszét az országban, majd időt és költséget nem kiméivé, gyűltek össze Kolozsvárt az értekezleten. Ezen megjelentek a törvényhozó csoport mind anta tagjai, akik az Ipari szakosz­tályban kapták megbízóleveleiket és meg­jelent a népküzösség legfőbb vezérkara, amely vezette és Irányította e vasárnapi tanácskozást amivel kifejezte, hogy az iparos érdekek és az iparos szervezkedés' igen-nagyon a szivén fekszik. Ezek után már nincs másm szükség, minthogy az egyesek is feleszméljenek kötelességeikre és boldogságuk továbbépítésére. Minden egyes iparosnak az uj öntudatra keü éb­rednie és a közös munkát telkesen és szolgalatkészen vállalni. De minden ma­gyar embernek is figyelemmel kell ki- sérn'e a továbbiakat, hogy a-7. iparos szer­vezkedésnek a maga részéről tendütetct adjon és a népközösség életét gazda* l gitsa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents