Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)

1939-09-03 / 202. szám

<

V. 1. 1.1 N 7 f K

1 9 .7 9 * t e p t r m her .7.

irnnmaeauarummgarm wmua mmm

W

t,...-.w.a ~ •»■■■■ iw

to Tihanyit, hogy megvegye tőit* a s*a* badalmah

I c->/ > ndobe kmiK, annig Tihanyit mci;ta'.Uta Spcz iában, a/- olasz hadikiköto* hon, almi Tihanyi éppen egy hadi'lalá'má- .urn dolgozott az ouam állami laboratóriumban).

Tihanyit ebben aa időben már nemigen érdekelte a távolbalátás, ezért minden u>~ váibbi nélkül eladta a szabadalmat a Radio Corporatiomnak. Zworyk’mi hozza latort a szabadalom gyakorlati kidolgozásának és olyan szép eredményeket ért el, hogy diszdoktorságOC (kapóit és a 1 ihanyi léle

kail'ódc*Övei> a mai rávolbalátó készülék elektromos szemét élnevezte ikonoszkóp- nak.

A Radio Corporation-nek az íkonosz" kóppal eléri eredményei után a németek is rájöttek, hogy a Üatal Tihanyinak mégis csak igaza volt és ma már aAcharlotren- burgi műegyetemen Gerths professzor, nemet postatamácsmok, a televízió világhírű elméleti tudósa előadásaiban Tihanyi Kálmán ^evéhez lüzi az íkonoszkóp ieKalá- lását.

Amit idáig elmondottunk, az az utolsó tíz esztendőnek mozgalma», de lezárt le- jezere. Jelenleg világszerte az ikiuioszkop Többé-kevésbé tökéletesiretc készülékeivel, de mindenesetre a Tihanyi - féke e'teneleklro- dos elv szerint folytatják a televízió» adagokat és kísérleteket.

Tihanyi Kálmánt ez a szép nemzetközi siker felhúzd Írott a és ismét kezdett foglalkozni a ‘távolbalátással. Az ikomaszkóp- eljárás ma még rendkívül drága, mert a kifogástalan íkaródűső előállítása nem tö- i megmunka, amilyen az izzólámpagyárlás,

Hewlett (Long Island), Newyork állam Hewlett negyven percre van New- yorktól. Kis falu, néhány ház és két perc séta után már a szomszéd faluban járok. Parkos ut, házak, házak és parkos ut: ez Newyork környéke. Ha egy kicsit elgondolkozom séta közben, észre sem veszem, már átléptem Nagy- Newyork határát. i

Ez a kis falu néhány mérföldnyire a nagy felhökarcoló-hőségkatlantól, már egész más világ. Egyszerűbbek és vidámabbak az emberek és a nagy olvasztókemence helyett itt minden család külön kis társadalom a csinos kis villák belsejében. Nincs kerítés a kertek körül és éjszaka nem zárják be kulccsal a csinos kaput. Tolvajtól, rossz embertől nem félnek. Amikor behur- colkodtam, tárva-nyitva állt a ház ajtaja és a házigazda csak másfél óra

Innom miiiudca egyes kaukícső előállítás.i a fizikusnak éa az üvegluvónak valósággal művészi koszitménye.

A drágaságon kívül az a haja is meg’ van az ikonos/kópnak, lmgy miután ka* tódsugait’alkkal, M-hár lá'tha'ia'Han fénnyel dolgozik, csak tudományosan képzett egyéniek bánhat nak veleEzek a megfontolások vezették Tihanyi Kálmánt arra, hogy megpróbálkozzék li nooniénnyel, azzal a kék é.s vörös fé'iiy- nyel, amelyet a váróinkban irton-útfélen

használnak rck-1 ámcé!ra.

Győz a neon fény

Az ilyen mágneses mezővel villámgyor sam irányitható és forgatható mconisugárral kezdte most Tihanyi tapogatni a leadandó képeket é-> ma már < tt tart, hogy cgy- c>!vened másodperc alatt 40 «zer pontőr tapogar le, ami azt jelenti, hogy egy másodperc alatt kérnnHlió kepeiemet tud továbbítani.

Ugyanaz a Carolus é* Schröter profesz- szor, aki tiz esztendővel ezelőtt bizalmatlan volt az ikonaszkóppal szemben, ma esküszik az ikono-zkópra és bizalmatlan j Tihanyi nemrégiben bejelentett ui ra'ál- 1 mányával, a neonfónnyel tapogató távolba- j látóval szemben.

Tihanyi Kálmánnak, ugyiátvszik, az a balszerencséje, hogy mindig előtte jár a távolbalátás mindenkori tudományának. Tekintve azonban, hogy az angol szabadalmi hivatal e.cbb-utóhb, ha evek múlva is, de kinyomatja a bejeknterr szabadalmakat, remélhető, hogy nemsokára az emberi égnek szerencséje lesz találkozhatni a 'televízió ,/népvevő“ készülékével, amely a

háztartás olcsó készüléke lesz- N. K.

múlva telefonált, hogy mindent a helyén íalálíam-e.

Alig csomagoltuk ki a bőröndjeinket, már jelentkezett: a ,,laundry man“ a piszkos fehérneműért, a „dairy man“, — tejes ember — akit városbeli kollégája már értesített a jövetelünkről; aztán a konkurrens tejesember, aki „sok* kai tejfölösebb tejet“ kinált; a fűtő- ember, aki a kályhát tartja rendben; a kertésznö, aki magyar, egy tizenkét- éves kisfiú, aki „saját farmjukon termelt zöldségfélét“ ajánlott. És igy ment ez napról napra: minden órára esett . valami ui ajánlat a legendás amerikai ! „salesman“ paradicsomában: vidéki \ illaházak birodalmában. Amerika „fel- j vett“ a legkitűnőbb vásárlóréteg, a vi» j déki villatulajdonosok „listájára“.

De a ,salesman“»ek királyával csak I a harmadik héten találkoztam.

I egyszerű a magyarázat. Az átlagos háziasszony éppen úgy, mint a legelőkelőbb vendéglő, mielőtt feltálalja az ételt, előbb elpusztítja lápértékének és természetes zamatánnk 75 százalékát. Erre önök azt mondhatják, hogy ez nem volna haj, mert marad azért még elég tápérték és hozzáteszik: fontos, hogy az étel Ízletes legyen. Csakhogy a baj az, hogy az önök étele még csak nem is ízletes.

Bocsánatkéröen nézett a jelenlevő háziasszonyok kissé sértődött arcára.

I Aztán engcsztclöleg hozzátette:

— Ne vegyék rossznéven, asszonyaim a kritikámat, de biztosíthatom önöket, hogy annak nincsen semmiféle személyes éle, és hozzátelietcm, ezért i nem is önök felelősek, hanem a mód* j szer, ahogyan manapság az étel — at- < tói a pillanattól, hogy a jóisten megte- | repítette — eljut az önök asztalára. '

Efömit

Azt hiszem, most már az olvasó is , megérti, mint ahogy mi megértettük, j hogy Mr. Camel főzőedényeket akart ; eladni. De amikor bizalmasan meg- : kérdeztük, mi annak a felszerelésnek az ára, amiben mai vacsoránk készült, szigorúan leintett:

— Mi ma este, uraim és hölgyeim, nem beszélhetünk árról, mert a Birck- wood-cég törvényei szerint mi a vendéglátást nem használhatjuk fel üzletkötésre. Ha sikerül önöket meggyőznöm, kiséröni és barátom néhány napon

j belül fel fogja önöket keresni és szi- 1 vesen ál! a rendelkezésükre a részié- ■ tek dolgában. 1 j

Miután Mr. Camel ilyen ügyesen ki- j védte, hogy a készülő vacsora feletti örömünket elrontsák anyagias meggondolások, leülteit bennünket az asztalhoz és derekára kötött szalvétával, feltört ingujjal, elkezdte felszolgálni a vacsorát. Közben minden fogást vicces kommentárokkal kísért. És mialatt az ételeket tányérunkra rakta, folytatta tudományos fejtegetéseit is:

— Az a vacsora, amit most önök él- 1 vezni fognak (mert az nem kétséges, i hogy komoly élvezetben lesz részük) 1 egyetlen csepp viz, egyetlen fűszer ! nélkül készült. Ez a minden szakács- í művészeti törvényt meghazudtoló tény- ' csak úgy lehetséges, hogy valamennyi j nyersanyagot olyan folyamatnak vet- j iiik alá, amely kihozza belőle legkivá- !

I lóbb tulajdonságait anélkül, hogy an* | J nak bármily kis részét is megsemmisít ; ! tené. Azok az edények, amelyeket itt j láttak, tizennyolcévi mérnöktervezö j munka gyümölcsei. Minden porciká- j I iukban tudományos elveken épülnek.

I Először is légmentesen zárnak és ez lehetővé teszi. hogy az étel, amelyet belezárunk, hihetetlen rövid idő alatt megfőjjön, hogy úgy mondjam, a saját zsírjában, saját levében. íme az első fogás: roast-beef körítésekkel. A bus kizárólag saját levében párolódott és kóstolják meg, milyen remek. Mindössze két hagymát tettünk hozzá, hogy a hús levét megizesitsük. (Büszkén rakta tányérunkra a bűvös húsételt a modern konyhaművészet doktora.) És legrav aszabbul mosolygó v endégeink is csodálkozva ál lapították meg, hogy a

leienthezih a „salesman “eh Királya

Vitamin és ingyenvacsora

Mr. Camel mestersége. — Igy kell eladni edényt. — Három és félmilliárd a szemétben. — Az eladók királya tudományos előadást tart és nem téved

Alcrl mit csinálnak önök az ételi 1? Ugyebár főzik, sütik, párolj. '<, áztatjuk, keverik ét |M14 sziro/zák, fÓZZák, fii« szerezik és ki tudná felsorolni mennyi mindenféle tortúrának teszik ki. Ez alatt a hossz 11 kínzás alatt az ételekből kifut, kilő, kisül az izüknek és tápanyaguknak legjava. Az amerikai házias/* szuny kilenc személy számára legalább öl font husi vásárol. IIn önöknek mindössze két és felet vettem és meglátják, elég lesz. Bátran állíthatom, hogy Amerika 9 milliárdjából, amit ez a nemzet élelmezésre költ, a fele veszendőbe megy, egyszerűen a levegőbe párolog vagy a szemétkosárba vándorol.

— Ezekután joggal kérdezhetik önök, hogyan kerülhetjük el ezt a rettenetes pazarlást? íme a megfejtés: (...és Mr. Camel diadalmasan mutatott a hatalmas gáztűzhelyen suctor- gó ragyogó, furcsaformáju edényeire.)

elsült!

hús valóban kitűnő. A körítésekkel ugyanig}' jártunk: a zöldborsó, a sárgarépa, a hántolatlan rizs, sőt még a „saját levében“ párolt káposzta is mind több lelkes elismerést váltott ki. Mr. Camel ragyogott. Megmagyarázta, hogy a sültkrumplinak bátran megehetiiik a héját, mert abban van az „igazi ereje“, hogy a sárgarépa sohasem lehetne ilyen édesen ízletes, ha vízben főzte volna, vagy pláné rántással, főzeléknek.

Valaki megkérdezte, hogy a rizs is viz nélkül készült-e? Mr. Camel kissé lenézően válaszolt: a rizs köztudomás szerint szárított produktum lévén, senki sem várhatja tőle, hogy saját levében megfőjjön! Azonban ennek a rizsnek más erénye van. Ha önök rizst főznek, ugyebár azt állandóan kever- getik, hogy oda ne égjen? Én egyetlenegyszer sem nyúltam hozzá. Mit szólnak ehhez? Tudják miért? Mert ebben az edényben nem éghet oda az étel. Egyszerűen képtelen arra, hogy odaégjen. Mert ez az edény úgy van konstruálva, (a feneke kétszer olyan vastag, mint az edényfal alsó része és ez a vékony fal eg}'re vékonyodik felfelé, további felére, mert az a konstrukció szabályozza az egyenletes hővezetést) tehát az egész rizstömeg egyenletes meleget kap és az alja nem éghet oda. A másik szenzáció: ez a két félköralaku fazék. Egyetlen lángon melegszik a kettő és még a tetejébe te* szék egy harmadikat. Tehát két gázlángot takarítok meg. 1

A káposzta általában nehezen emészthető étel: nem igy a mi káposztánk. Ettől senki sem kap gyomorégést. Semmiféle káros bomlás nem történik a főzési processzus alatt, ami vízben fő" zésnél elkerülhetetlen. Ez a párolt káposzta olyan egészséges, mintha nyers lenne, csak éppen — egy kis vajjal tálalva — izletesebb ... De íme a torta. Tortaporbói és vizbcl készült, nyilt lángon, nem sütőben 18 perc alatt. Íme a v iz nélkül párolt őszibarack. Érzik, micsoda zamatja van? És íme a kávé, amelyhez pontosan félannyi kávét használtam, mint általában szokás. Mégis erősebb, mint az általánosan ismert amerikai kávélötty, koffeintartalma minimális és ártalmatlan...

Tomboló silier

Kis koromfekete fickó, energikus és bőbeszédű. Bekopogtatott a konyhabe- járaton és belekezdett egy hosszú mondókába, filmről, rádióról, hirdetési költségekről, amiket az ő cége fizet. Az asszonyok a konyhán nem tudtak elokoskodni rajta, mit akar, beküldték hozzám. Mr. Camel egy szempillantás alatt végigmérte az Írógépemet, megállapította foglalkozásomat és valószínű jövedelmeimet, aztán fölényes lendülettel rámszólt:

■— Uram. Ön újságíró ember, tehát nem fogom a hirdetés és a reklám filozófiájával untatni. Nyugodjék bele, hogy mi nem hiszünk a szokásos reklám erejében és nem költünk egy centet sem hirdetésre. Ez a mi erőnk és titkunk. I

Türelmesen vártam, hogy Mr. Camel tájékoztasson velem kapcsolatos szándékairól. I

— Az a nagy áruház, amelynek propagandafőnöke vagyok, más eszközökkel dolgozik — folytatta néhány másodperces szünet után. — Mi meghívjuk önt és kedves családját vacsorára, amelynek elkészítéséről magunk gondoskodunk, az ön konyhájában. Semmiféle kötelezettséggel nem jár.

1— És mi az én teendőm? — kérdeztem engedelmesen.

— Egyszerűen megmondja, mikor tudja elfogadni vacsorameghívásunkat. A hölgyekkel és néger mindeneslányunkkal folytatott rövid tanakodás után a csütörtöki napban állapodtunk meg. — Mr. Camel még utasított, hogy hívjak minél több vendéget, mert — ífiy. mondotta — neki egyenesen örömet okoz, ha minél több barátomat vendégelheti meg. Az asszonyok egy kicsit gyanakodtak, én azonban kitartottam Mr. Camel mellett és igy csütörtök este bevonult1 autóján, „asszisztensével“ megszámlálhatatlan főzőedényével és két hatalmas kosárra való élelmiszerével a konyhánkba.

MR. CAMEL ÁTVESZI A VEZÉNYLETET L

Ettől kezdve Camel ur átvette a vezényletet a házban. Az asszonyokat ki- parancsolta a konyhából, a férfiakat elküldte sétálni. A fekete lányt! viszont maga mellé rendelte és Nathalie a feketék finom ösztönével azonnal megérezve a felsőbbséges lény tekintélyét, vad lelkesedéssel követte utasításait. Még sose láttam ilyen izgatottnak és ihletszerüen megszállottnak, mint ezen a „vendégszerepléses“ estén.

Este nyolckor asztalhoz rendelt bennünket Mr. Camel, de előbb megkért, hogy „vessünk egy pillantást“ a készülő vacsorára.

Benépesült tehát a konyha. Nyolcán voltunk, valamennyien magyarok. Négy férfi: egy egyetemi orvostanár, egy

budapesti ügyvéd, egy textilgyáros és jómagam. És négy háziasszony: a feleségeink. I

— Az a vacsora, amelyre szerencsénk van önöket vendégül látni, — kezdte otthonos fölénnyel Atr. Camel magyarázatát — nem „akármilyen“ vacsora. Nem vagyok szakácsmüvész és a kísérőm sem az. de állítom önöknek, hogy olyan pompás ételeket fognak kapni, , aminőket nem esznek mésr a l-es-.el0.ke» j löbb vendéglőben sem. Miért? Nagyon ‘

Mr. Camelnak tomboló sikere volt. Az ételek valóban Ízletesek voltak és eg}'másután némultak el a kezdetben fel-felhangzó csípős és kritikus megjegyzések. A kitűnő hangulatba emelkedett társaságot Mr. Camel ezután átterelte a szalonba és hatalmas grafikonok és táblázatok segítségével egy valóban érdekes előadásba kezdett a vitaminokról, amelyek tudománya, azt hiszem, Amerikában ma legalább olyan divatos, mint Heddy Lamarr vagy a miniatűr női kalap. {

Orvosprofesszor lakótársunk ötpercenként elismerően bólintott. Mr. Camel tudományos fejtegetései minden porcikájukban megállták helyüket. Kétségtelen, hog}' mint ez Amerikában szokás, kitűnő előadói kiképzésben részesült. amely a legalaposabb tudományos készüitségii szakemberek vezetése alatt áll. És az edények — ebben mindnyájan megegyeztünk — kitűnőek.

Mikor Air. Camel befejezte ötnegyedórás népszerű tudományos előadását a táplálkozás titkairól és a helytelen táplálkozás rettenetes veszedelmeiről, nem kímélve a háziasszonyokat, a konzervgyárakat, a modern civilizációt és esztelen pazarlásaikat, kijelentette, hogy az egész edénykészlet alap- iábanvéve ingyen lehet a miénk, mert néhány hónap alatt megtakarítjuk gázban, élelmiszerekben és táperőben — az elmaradt orvosi költségekről nem is szólva — azt a néhány dollárt, amibe kerül. És amitkor érdeklődésünket a j színpadi technikával és a legkitűnőbb

„showman“-niódszerekke! a legvége sokig felcsigázta, elárulta, hogy külö> nős kedvezményképpen hajlandó ma kivételesen árakról is tárgyalni. Olyan kevesen vagyunk ma jelen, hogy még arról is szó lehet, hogy rendeléseket vegyen fel, rendkívül leszállított áron, mindössze is negyvenhét dollár ötven* ért megkaphatjuk — igen előnyős részletfizetésre — azt a készletet, amely rendes körülmények között 8ó dollár 99 centbe kerül ... {

Csaknem hangos éljenzésben törtünk ki a nagylelkű ajánlaton. 1

Különösen akkor, amikor Mr. Camel még egy ajándék patent fezőtálaí ajánlott fel cégének megbízásából es komp* 1 iméntjeivel a háziasszonynak.

A kiváló eladómiivész csak egyben számította el magát. Valamennyien bútorozott lakásban laktunk, ahol a konyhafelszerelést az utolsó sófartóig házigazdáink szállítják...

És igy egyikünk sem vásárolt az este főzőedényt. 1

De fekete konyhamiivésznőnk, Nathalie, aki Mr. Camel leglelkesebb hall- I gatója volt és aki az emlékezetes este óta állandóan százalékokban kritizálta ebédünket és vacsoránkat, azóta nem hagy élni. Nincs más választásunk, vagy tőle meg kel! válnunk, vagy pedig teljesíteni kívánságát, és modern főzőedényekhez juttatnunk. Ugylátszik tehát, Mr, Camel csodálatos vacsorája mégsem veszett egészen kárba ...

" - AIGNER LÁSZLÓ