Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)

1939-09-24 / 220. szám

793 51 a z e ph é mb ét 2 '4, EZT; EN? ÉK Európa egfiii legnagyobb kialudt tüzhinpó-króterje pépemén <1 A zöSdszemik Jezer havasi íó szépsége. — Miből készítik a kőtejet a havasi pásztorok KELEMEN HAVASOK, szepfc. hó. Vallóban, fenséges, szép vidék a Kele­men-havasok dé'keleti oldalán felvezető útvonal. Mésszemessze a havasok felé a panoráma mind vúUoztutosabb és szí­nesebb lesz. Távol a város zűrzavaros életétől az emberek is mintha barátságo­sabbak lennének itten, a pásztor, erdész, meg erdőmunkás -házakban. Talán itten azt sem tudják, mi az előfizetés?! Újság nem jár. Danzigról például azt sem tud­ják, hogy eszik, vagy isszák?! Boldog emberek. A legszegényebb fa- házikó ablakában is — nagy üvegedé­nyekben erjed a napon a havasi málna. S mii'yen olcsón adják? Egy litert öröm mel mérnek egy lejért. A havasok alján bőven vannak « vándorán él 1 és zek alkal­mi tanyái. De minden havasi ház mellett megtalálhatjuk a méhkaptárokat utca­sorban á litva. Ebben az évben különösen áldott volt a havasi virágok kelybe. Egv havasi méhésszel beszéltem, akinek 80 méhcsaládja van. Mindjárt a>z első pör­getésnél 11 mázsa méze lett, ötvenezer ■ej értékben. Egész évi jövedelme a méz­ből 150 ezer '-ej. Isten áldása van e bé­kés, jámbor emberek életén. S mikor a sötét éjszakai körülöleli a szélben zenélő erdő rengetegeket s kd- gyu'ladnak a mennyország csi'Hagos ab­lakai: az ember nein 'tudja, hogy ott messze, a Görgénvi-havasok felé pásztor- tű zek lobognak a félelmetes éjjelen1, vagy valamelyik fényes csillag hajolt le túl közel a földhöz. Olyan tisztán ragyog­nak n magasban. Napközben is, ha a ködök és fellegek e'tűnnek a. napsütöt­te ormokról; itten, Isten közelében — a magasban — a hegycsúcsokról az egész Gvergyó az ég felé emelkedő lankának tűnik fel apró, fehér foltokkal: a falvak­kal­Egészen körei a ttienedékházhoz, hú­zódik egy nagy oldal, leégett vagy meg- szenesedett csonkokkal. Ezelőtt száz év­vel harminc hoM erdő égett He a leik ét­án ül hajtott erdőirtás után hagyott zsa­rátnokokból. Talán az Isten ujja volt az emberi kapzsisággal szemben e veszede lem; talán leégett volna az egész erdőbr rodaűom, ha az Égből* meg nem indul a háromnapos záporeső: a bünbocsánart mennyei könnyárja, amely sok család­nak adta vissza újra mindennapi kenye­rét a munkában. Hiszen emberi erővel az irtózatos tűzvészt eloltani úgysem, le­hetett volna,.. kik jártak a menedék­házban? A Kelemen havasok délkeleti lanká­ján 1937 ben egy csinos menedékházat építettek. így különösen a si sportnak egy ideá-'ás pályája nyit meg ezen az isteni hegyvidéken. A menedékház em­lékkönyvében ott látjuk a Marosvásár­helyi S- E. „Adj Isten!“ bejegyzését. Mindjárt utána az EKE Gyergvói Osz­tályának díszes cunerét. a kolozsvári KAC ismert elme rét. A legutolsó kedves és jókedvű csapat 1939 augusztus 19— 23. között tartózkodott a Ke émen-hava­sok menedékházában. Tagjai voltak dr. Tavaszy Sándor ref. püspökhelyettes, tXánlits János, a Mariamum igazgatója, dr. Balogh Ernő, Bányai János, Török Zoltán,^ Púlff’y Ferenc, ifj. Xántus Já­nos, Simó László tanárok és Záriig Lukács mérnök. A .IEZER HAVASI TÓ FELEJT­HETETLEN ZÖLD SZEME Kora reggel indult el a kutató-társaság a festői Jez er tengerszemhez, aunely a Recziesis 2021 m. magas csúcs egyik glaciális küszöbén tündököl szép, zöld szeméve . A lucfenyő-régió inár régen el­hagyta a kirándtőőosapatot s tengernyi borókafenyőn vágtak maguknak utat, mig e'érttk a szinte átgázolhatatlán tör­pe fenyők — a nép kigyófenvőnek is ne­vezi — közé elrejtett Jezer hegyi tavat. Télen olyan vastag hó borítja az erdőket, hogy egészen eltakarja a boróka és tör- pefexiyők dzsungelját % rugalmas, nagy­szerű terepet nyújt a sízőknek. Itten, az ötvein méter átmérőjű Jezer- tengerszemnél csodálatosan szép fényha­tásokat Iá', az ember. Sokszor a félte gek mélyen a völgybe ereszkednek, más kor részlegesen takarják a színes köd- fútyo’ok a nap síigárkévéjét. Ilyenkor tá­véi az erdő, úgy látszik sok helyt, mint­ha valahol a rengeteg fehér, izzó fényben láng nélkül égne csillogásban! az árnyé­kos, zöld erdők között. Másképpen ve­rik vissza a fényt alulról is a különböző korú, különböző szinti, különböző fajtá­jú erdők, tisztások, ültetvények s így a tiszta fehér fénynek a szín szóródás és fénytörés mesebeli szín özönében olyan fenséges hitványa, olyan fetejthetet en panorámája bontakozik ki kjálteidoszkop- szerii változatokkal', hogy ezt valóban leírni és elbeszélni — szinte lehetetten. Ezt csak látni tehet, ebben csak gyö­nyörködni szabad! Itten meggyógyul a telek! Uten, oiz Isten zsámolyánál, megbékél a szív! S mikor a fekete feli egek támadó ha­dát látja az ember s ennek tetejében a rózsaszínű feUcgek arany szegélyét: tent a vihart, a sötétséget, a csapó zivatart villámlássá', félelemmel; efölött pedig a világosságot, békét, a.z örök harmó­niát — önkéntelenül is ajkára száll a szó: fenségen! De ezt csak innen tehet szemlélWi a magasból, ft viharral, szelekkel, villá­mokkal daco’Ö bércek tatáján, a kteáit- sasok biztos otthonába,». SZIKLÁBÓL KÉSZÜLT TEJES ORVOSSÁG A Ketemen-hqvasok' magja egy óikísi, Vulkáni krátergyürü, amely a Pietros 2102 m. mag csúcson, át, a Rec/o sis. Bradul Csont, ivetemen-Izvor, Cserlvűkk fő csúcsokon. keresztül húzódik'. Ennek az óriási peremkrátemek több, mimt 15 km. a nagyobbik átmérője. így í'éltéülie- nül európai hírnévvel rendelkezne, ha megfelelő hírnév szárnyra venné. Mint hajdani tüzokádó hegy óriás, most is rendelkezik néhány post vulká­nikus meglepetés sél’, így különösen ér­dekes a- kénes kő tej előfordulása, vagy ahogy a román pásztor nevezi, a Lapte de Piatra. . : ■ , j •«•*». 1 Mi is az a kőtej? 1 ' V Hasznos á1’* lat orvosság, melyet a Ívava­sok pásztorai már századok óta használ­nak.- Elmennek a Petrisama csúcs alá s olt egv fehér táblához hasonló, vulkáni­kus sziklafalból fehér kénes darabokat törnek te s azt Ifezáporrá zúzzák, majd ezt a kénes anyagot vízben oldják fel s ezt a fehéres folyadékot juhinak, szarvas- marhának vész idején inni adják. Nem messze ettől, a Puturoasa forrásának ugyancsak kénes gyógyvizét a környék mellbetegei használják. Kénhányál nyo­mait ms meg találjuk a hegyek oldalán, melyet a svédek aknáztak ki először, jó­val o világháború előtt. Utunkban még eddig medvékkel nem találkoztunk, úgy látszik, udvar.asan kitértek éterünk. De a sűrűben medvejárás friss emlékei meg­dobogtatták mégis a gyengébbek szív­verését. .. Lévái Lojos. REMÉNY Négy nap óta szakadatlanul fúrta, farag" ta. Ki volt már vájva ä hajó.regf, amelyhez nagy körültekintéssel finom, kiszáradt 'anyagot szerzett be egy asztalostól- Félig* kész állapotban is valóságos mestermunka' volt. Tökéletes már a bordázata, a fedélzet elzáró lapja, még csak a kéményeket, az ár* bócokat, a parancsnoki hidat kellete rás/e* relrue. Apró, vérpiros betűkkel, a bordá* zajt mindkét otdáliára fel volt rajzolva a neve i-s: Remény. A jármüvet vastag gumipuskaszalagok összesodort ereje hajtattal, a csavarok kon* zer ve sdoboz bádogjából voltak kivágva. Az «gesz környék gyermekhada beszélt már a hajóról, sokan ej lits jöttek, hogy megbá* muilják. A fiú nagyon büszke volt rá. Az ötödik napon, délben az apa külö* nősen rossz hangulatbam érkezett meg híva* tálából. Egyébként is az utóbbi időben mintha valami nyugtalanító változás tör* tént volna a ház körüli, ö a müvén dől go* zott és eddig nem is nagyon vette észre. Idegen, emberek jelemnek meg náluk- Ilyen* kor az apja és az anyja elvonult és zárt ajtók mögött sokáig tárgyaltak a be bő szobákban. Ma, mosc délután akarta megmutatni apjának a hajót. Erre a próbára is az apja adott inie-ki példát. Valami ö't eszrendeje, amikor ő még kuryulegénytke volt, az äp* ja faragott neki egy ilyen játékhajót. An* nak is Remény volt 3 neve- Menned vei ki* sebb vök -az a másik Remény. Szálkás pu* hafából esz'kábálta az öreg, nem volt hídja, sem kürtője, sem hajtóereje. Teknőben bo* csátorrák vízre és akkor derült ki csak, hogy féloldalas... Fiohó! Monnyá! kacagtak akkor ezen ők ketten. Még most is emléke* zik az -apja szavaira: „Nem baj, fiacskám, ez egy kicsit ctapottíatu, de le majd esi" nálsz szebbet és nagyobbat, ha megnősz“. Úgy érezte, hogy megnőtt. Az idén ne* gye dikes volt és mögt már ez a hajó, ez a Remény az uroilsó gyermekjátéka lesz neki. Titokban, dolgozott rajta, ma fogja bemu* tatni... Ebed u'tan volt s a nap egyhangú, unal* más, szürke hétköznapnak indult. Délelőtt mindössze egy nagy, sárga levelet hozott a postás. Az apa szótlanul verte át és mim* gyárt ebéd után- bevonult a szobába). Nem akarta zavarni, várt -egy félórát. Szórako* zott izgalmában ténfergett ideada és azon töprengett, hogy ma mutassa-e be, vagy halassza az egészet vasárnapra. De az el ha* lasztás képtelennek tűnt fel előtte. Vasár* nap vendégek jönnek, ös^ze-vissza kiabál* nak és dicsérni fogiák őt. á vállára Vereget* írta TERESCSÉNYI GYÖRGY nek. Nyilvánvaló, hogy ez a do.og, ewd a Remény'ayel kizárólag csak kettejükre tartozik. Két órakor megérkezett Hufnagel u.r, egy hajlorrhátu, íratláskás, kopasz ember. — Itthon, van a tatuska? — bollort bele a fiúba. — Itthon. Kihívjam? — Nem, nem. Végigcsoszogott » folyosón és bekopog* tábort. Apa, mintha várta volna, mmgyárt elébe jött. Háziköntjben vök már, mellén ’szérnyilotit az ing és látni lehetett erős mel* lét. A flu a tornácoszlop mellé húzódva szivdobogva figyeke őket. — Nos? — vonta fel apja a szemöldö­két s türelmetlen mozdulatot teDt az idegem felé. — Há't1, hát, tekintetes uram... — Elhozta? — kiáltott még'nt rá inge* rülten. — Eh.. Azaz, hogy.o — A Bicskei'féle vád ót is? — Nem - - . azaz hogy , . „ Talán men* nénk be. Maga eilőrt bocsátotta be 5 az ajtó be* csukódott. Most a fülű lábujjhegyen oda* lopakodott és lekuporodottt a szögletben. Elfojtott beszélgetés nesze szűrődött ki á szobából. Néha ingerült kiáltások csattan* tak el, aztán isméi hosszú, vegevarhatatkn csend támad!. Édesanyja elment hazulról, a cseléd, valahol a konyhában csörgette -a tányérokat. Feje elkábuk, torkát kimondhatatilan ke* serüség szorongatta. Észre sem vette, hogy időközben kisompolygott és elhaladt mel* l’erte az kar táskás ember . . . ott lapult a sarokban, és körmével a küszöbsarok szál* kait feszegette. Ebben a pillanatban megint reccseni va­lami és a fiú felriadt. Magasan, a feje fölé óniásodva, hosszú, csilkcs házikabátjában olt állott az apja. Il'yetn nagynak, ilyen felei* rttjeteeen hatalmasnak még sohasem látta. Homloka veres volt és fényes. Haja f el bor* zolódntt és első mozdulata olyan volt, mint «mikor valami béka, vagy féreg előtt visz* szarorpan az ember lába. A meglepett férfi összerázkódott és hárralépek. Aztán fel­kiáltott. Ez a kiáltás éles vök, rikácsoló, inkább ijedi, mint indulatos. — Hát te mir bujkálsz itt? Mi? Les* kelődsz utánam, hé! Mi dolog ez, felelj! A hang úgy a Mikébe haskotr, hogy aüg teidört válaszd mii.-— Én nem - Csak a Remény.,, — Mit makogsz? — A Reményt aknaiam... Hóna alatt. most. megragadta a karjai es f»háw*otte a joldről. Nagyon erő. ember volts. Ah hor aho^yau «• hu akkor mért6 az *rő:t, ő lehetőit a varo# DgHni’ vabb emb#tc. Ujjai, mint a vaskapocs szón* tort-ák vézna karját. Maga elé penderítette és lihegve váite a feleletet. A szegyesen és a megaláztatás mialt nem 1 tudott a szemébe nézni, «sajgó karját fel* emelve, könyöke mögé rejtette égő arcát­— Mi dolgod itt? Beszélj! Most lasian, mintha a szive iájáról szivar* goo! volna fék a fiú tesrét elárasztotta a ikonoikság görcse. Levette arca elől a kö* nypkec éö szembenéztek. A férfi te görcsbemeredve állóit előtte. Haja a homlokába hullott, a kabátja elől egészem azé toy ill és megint látrua kellek a- mellét, amint emeíkedetít és sülyedr és le­hetetlenül, a két váUig kiterjedve, elké­pesztően széles volt. A fiút borzalommal vegyes szédülés kapta el s úgy érez-e, hogy ö'isze kéül roskadmia a félelemtől. De még]s talpon maradi1, szembenézett vele. Az apa tovább kiáltozott, de a hangja inog! már egészen idegen volt. Az egész ember magából 'kikelt idegennek látszott. Ez megint olyan csodálatos volt, hogy a -bámullakól most már, ha akart volna sem tudott megmukkanni. — Felebz-e hah kulya? — sziszegte és előre lépek. A világ elborult. Elbillent a kert és le* sülyedr a semmiségbe. Eltűntek az eresz* oszlopok, az üvegekkel megrakott asztak a hinta, a mosókonyha, a szomszéd háztető, a fellegek. A zűrzavarban valami keserű iz ilolujl(t a fiú nyelve alá. Nem tudta lenyelni, (ki keltett löknie magából. Feltátotta száj át és sikoRó, éles kamaszhangon odakiáüolta neki: — Nem felelek! Egy pillanatig csend lek. Az apa akkor lassan felemelte jobbkezét. De arcvonásai mögt már nem keltettek rémületet. A go" molygó ködökből egy fájdalomban vonag* ló, nagyon szomorú emberire nézett ki- Pi­ros ajka széknyiloítt és messziről hallatszott a hangja. Olyan messziről, hogy a fiú háta* mögé akart pillantani.. — Nesze hát! ArcuUitörte. Erősen, úgy, hogy hatalma* sat csa!'tant. — Most pedig takarodj 'előlem! A fiú feje meglódult és fél-testtel nekivá* gódott az ajtóbélésnek. A pofon szinte oda* kente és felmázolra a deszkára. De nem fájt­Amikor megint felnyitotta a szemér, az apja már nem volt előtte. Hová lett olyan hirtelen', nem tudta megérreni. Talán el* ■tűnt, minit ahogy efsülyedtek az iménti per* cek. A világ és az egész borzasztó, meg­fejthetetlen éter.., Hátravánszorgotr az ud* vár mélyére. Orc elbljt a színben és leró* gyotic a faápritó tőkére. Lába előte ott he* vert a Remény. Akkora voU szivében a megalázortság, a szégyen és a fájdalom, hogy majd kiszakí­totta melléből. Felugrott és úgy érezte, hogy meg kel! fulladnia- Felkapta a hajót és az apritótőkére dobta. E'okotoria a főt* gácsok közül a balták Aztán neki! Élével, foíkával ütötte, zúzta, aprította. A rugalmas fadarab sokáig eltol állt. Ugráh, cl-elrepülv, neki*nekivágódort a színoldal* nak. Mint a prédájára dühös állat, ugv kapott utána és addig verte, amig szilán* kokra nem esett szét. Eiőkapargatta az elugrás nagyobb darabokat s azokat is, apróra... Elzsibbadt' markából végre kihullott a fejsze és akkor végre felszakadtak torkában a zgüipek. Halántékáról lássam múlni kéz* dert a szörnyű szorirás. Megeredtek a könnyei. Térdrehullott és mintha láthatatlan, bakó palloscsapását várná, lehajtotta fejét a tönk* re. Reszkető, sovány karjaival átölelte a reves kérgek így pusztult- el a Remény. n ícldícidi iskoláit épugy mint áll. magyar szekciós iskolák is leginkább az évek óta bevált és most azm tanterv szerint módosított Gázdac—Kandray : Egységes Tankönyveket használják idén is, mert nemcsak tartalom, de a ár tekintetében is, versenyen fel ül állnak. Ha eredményesen akarnak tanítani, csakis ezen tankönyveké használják magyar tanítóink iskolájukban Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában. LEVÉLPAPÍROK, egyszeriitöí s log» választékosabb kivitelig, legoicsóbh^a az Ellenzék könyv osztály abaj», Ci»L íjtól« Unirii,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents