Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)
1939-09-17 / 214. szám
19 39 szeptember 17. ELLENZÉK Í5 Idiotizmus a Iioiiywoodi lilmsajtóban Irta' EGYED ZOLTÁN Ez az -idiotizmus, amelyről itt szokni akarok, a hollywoodi frlmsajtonak tulajd-on" képpen létalapja- Ei-ős°rbam a^ fi'limgyanak ’ápolják és nevelik azzal az előre _jcA meg* fontolt szándékká1« hogy a mozirajongók százezreit és mi'll'i'ö'-r állandóan bódulatban 'tarják. A hollywoodi mozibábel költségve* tésében sok miihó cioSlarral szerepel annak |a f iharsa hónaik1 a ráplása, amely állandóan dicsőíti ,,Hollywood-Land *et-, amely sajtó azt irja mindemről! és mindenkiről? ami és aiki hollywoodi, nogy ez a kaliforniai film« íalíu, festett dicsőségével és könnyekkel es -vérrel ázratiólt sikereivel1, maga a földre te* 'Iepitete mennyország, lakói félistenek, az 1 élőt itt! egyetlen szűrre tnéik üli kéj es ma" morhulll'áni és hogy a világon semmi másnak értelme nincs-en, m-im-ti Hollywoodban- élnii és dtr, ha lehet, sztárnak lenini . • . 1 Ez a sajtó gondoskodik arról is, hogy a jleghajmeresztőbben hülye eseteik feltalálásával a moziőrülr amerikai ifjúság milliói* val egyénkiniö hitesse el, hogy a legkisebb eiárusiió gőrinek és benzin tank boynak egyaránt megvan a sansza arra, hogy ma" !ról-bolnapra hollywoodi sztár lehessen. — Igeim, mert akkor minden felesleges 35 centjét felt,etilen üli mozira fogja elkölteni, hogy egyelőre -legalább miint néző élhessen iabbajn a bódiró légkörben, amelyet e-z a hollywoodi filmsajtó dollárral fűtött gőz* 'erővel hétről “hét re «z ét permetezi az álla" mokbán. Már pedig az álomgyár térülőiéin ezekből a 35 centiekből él cézár és rabszolga egyaránt. Bárgyú tündérmesék Csak természetes, hogy ez a filmsajló, armeiynek tehál elsősorban anyagi érdeke ■is, hogy raffln áh fantáziával — ha akármiilyen bárgyú módon is — tündér-töm éneteket találjon ki az OkHahomából frissen ér* Ca-rdp miilyen egyszerűen volt* öltözve, menny-ire levetette erre az alkalomra egész egyéniségéi', amelynek pedig saját, Oarktoi függs-’t'-leniul elért1 eddigi. sikerét is köszön* heitre, mennyire csak asszony akart -lenni ezen a napon és ebben az órában- é mennyire alávetettle magát külsőleg és belsőleg egyaránt annak a férfinak, akinek kezét, életét, iszeneiímét és jövőjét- ebben az órában a kezébe -letette. Majd pajzán közvetlenség* gél arra ad választ a cikkíró, hogy miért kötött ez a két fillmfÉisiten házasságot egymással, megcsalva a fiámra jongók millióik akik mindkettőjüket lehetőleg szabadoknak akarták volna tudni az idők végtelenségéig. ,,Clark and Ca-noile got married because they were and are no danbmuchi in. love“... vagyis, azért kötöttek házasságot, mert (a kakas csipje meg) ülyain átkozor* túl nagyon szerelmesek egymásba. Figyeljetek népek És most aztán kierfeez.fi a hangját a hol' •Lyw-codi kolléga. Aszcngya: „Ment- idefigyeljetek népek (folks), láthatjátok, hogy éz a házasság azlán igazán nem afféle meg* szokott hollywoodi házasság, amelyet a st-udiópcíjtiika tűzhelyein főztek, forraltak, ő'k nem ős azét! köröttek egymásai frigyet, mert a pletyka már annyit, hentergette őket a szer-elem prézHjében, hogy a végén úgy egymáshoz tartoznak, mint a szárnyhoz a máj, vagy a zúza, nem is a morál parancsszava pofozta őket -egymáshoz, hanem csakis és egynegyedül' és kizárólag a szerelem, a Szerelem, a SZERELEM!!!“ H-osz* szu éMleirásI közöl mind a két alanyról, Paról is, Ma-ról is, vastag betűkkel szedve ebből a részből Caroléról például1 a követ* kezeikéit (ezószerint-i fordításban, mert így jobb a n él vezh e t ő): „Carole Lombard Jane Peters néven látta meg a napvilágot' és ő mát korán , elhatározta, hogy neki különleges helye lesz az életben. Ettől a piManaltóL kezd 1 ve minden percében, munka közben, vagy pihenve, csakis é« kizáróag erre gondolt. Ö mindig azt akarta, hogy -sztár legyen belőle. Ö dolgozott és sztár lett belőle. EeOépitert magának egy egyéniséget, amelyet Hollywood úgy megi-zere* ibctA ,rniin't előtte soha semiSyent sem, d)e ezl ő nem Hollywoodért tette, 'hanem azért, mert akart valamit és ezt az u't'at analizálta) ki arca a célra, hogy ezt a valamit -el is érje“. A szöveg most egyenesen- az olvasóhoz for déli: ,,Ha ezt megfontolod, megfontolhatod azt Is, hogy a földi teremtmény, akü te Carole Lombard néven lil mértél és ismersz, valószínűleg az éleiben is hason* ilü azokhoz az 'egyéniségekhez, a melye két -eddig fűmen- alakított. Ö önmagát alakította precízem filmen Is és ezért mjSpd'la róla mindenki Hollywoodban, hogy neki azért könjmyü szerepet inni, mért nem ke?l -egyebeil csinálni, mint őt magát- meginni, azt az édes és elragadó lányt, akit Carole Lombardinak hivnaik“. És igy tovább és így itovább. Az elismerés nagykere-szrjelt és csillagait akasztja mind- keltőjük nyakába abból az alkalomból, hogy ők olyan finom emberek, akik az 'arizonai 'Kingmannevű kisfaducskát keres* i i'-ék ki házasságuk színhelyéül host>zu hetek 1 lázas keresgélése után. Titokban innenitek el j esküdni, mórt ők olyan- finomak. Láthatjátok, folks (népdk), hogy ez aztán színtiszta, nemin „égben kötő®“ házasság és nem holmi gagrek'lám nászBéfejezem; gondnom, okulásra és elrettentésre ennyi elég. Az idiotizmusból. Egy ítiz-edrészét1 nem írtam le annak, amit csak ebben az egy lapban Ma és Pa nászáról elolvastam. Tessék 'dképzelm, hogy Hói* ilywood harminc magazinjából mindegyik ugyancsak ki akarja vágni a rezet- Képben és írásban egyaránt. Az ember örül, mikor 1 ebből a hü 1 yeséghullámból partra éviekéi. A KAPOCS Irta* SZALAY LÁSZLÓ Ikezetib pincérlány-sztárjelölr életéről, vagy 1 dics őség-rom ánc 0 k a t agyadon ki a filmre tesietueg alkalmasnak talált '-sanframeiskói kifutófiurcl. Ez a ,,'szaksajtó“ erkölcsi gátlás és ujságóirói szeméremérzés hiányában «néha úgy elvadul é> elfajul irás-aihan, hogy laz ember űrt, ebben a zilált, izgatott a!“ sm-oszféráju, keserves, de mégis csak miivel* '»tebb és civilizáltabb Európában egyszerűen ja fejéhez kap, — sőt talán a gyomrához is — ha például elolvasta az-okat a sokol- jdalas bü- és bájitö-rténeteket, ameű'yeket az idei nyáron Italaik fél a hollywoodi film* tsajtó abból a gyászmámoros alkalomból, íhogy elsőszámú világkedvencei, Clark Gab* $e, Robert Taylor és Tyrone Power m-cg- jn-ŐJükek . . . Émelyedik a gyomra s reszket á rekeszizma az embereknek, mikor ismerteti — okulás és lelí’rententes végaíit — a Iegna* ,gyobb hollywoodi filmmagazin mammutcik" '-két arról az izgalmak izgalmát jelentő kér- ídé-srőlf, vájjon Carole Lombard karrierjének végét jelentre, avagy sem, Clark Gabk'val fv.aló házassága? Tessék csak figyelni, hogy jegy ily on cikk mire képes m-ézcsorgatásban és szacharinod agol ásban-. Ma és Pa Először is arról szól másfél oldal, hogy C’ark Gable és Carole Lombard egymást C9ak Ma-nak és Pa*nak szólítják- Vagyis -Maminak és Papinak. EIosszu bevézetés járulja el, hogy milyen utón és mennyi iidő alaitr kerü’lek el az intimitásnak ahhoz a fokához, amelyben egymást már csak igy ftz óh torták, mert rájöttek arra, hogy az a tmagassagos merunybéli Atyaunisten is egymásnak terem tette őkel, Carelér Gabié Mamijának és Gabiét Carole Papijának. Hosszú oldalak számofilnak be arról is, hogy milyen izgalmat) előzmények és milyen pokoli nehézségek árán Klókban tar -tot-t hajnallá órán, hogyan és miképpen ®i* (került tanuk nélkül kiautözniiok Hollywoodból abba a -napsütötte arizonai kis falucskába, amelynek polgármesterét álru- íihás küldönc ertesifefte előne megbsiuz^t (titkos űraisísail Carole és Clark érkezéséről s aki már teljes felkészültséggel várta Hol* ilywood mámorpárját, hogy mielőtt még !pgy újabb kalifornii-ai özönvíz, vagy valamilyen studióbeavatkozds ebben megaka- ‘dályozlhaitiná, összehozhassa őket és a világ végre miegremjeghlejssm a nagy eseménytől: Clark Gable és CaroCe Lombard férj és fe" leség, Clark es Gable — Ma és Pa... Megszámoltam, száz sor szól arról, hogy Apja téglagyáros volt, amit úgy kell érteni, hogy volt egy gyatra ká-s körkemencéje, amiben szalon alán gnál1 égette a tég át, amiért sok pénzt kapott, mert a homokokon nem terem kő, építkezni meg csak Ítéli valamiből.. Leánysága gondtalan volt. Elvégezte a Koffer kisasszonyok polgári iskoláját, aztán végigláncoha a farsangi reuniókat és várta, mint mások, a mesebeli királyfit, aki eljön érte, koszorút tesz a fejére és a feleségévé teszi... Juliskának hívták. Lés el is jött hozzá, Ina nem is a királyfi, de a Zsan-a Ferkó, akinek jó: berendezett kis birtoka vöH valahol a legkiet1 énebb Mérgespuszlán... Zsana Ferkó első generáció volt. Ami azt jelenti, hogy az apja még egyszerű, iskolázatlan földesgazdaként óidegét, de ez nem jelenti egyszermilnd a>zt, hogy Zsaná F’erkó -azért nem fogta volna meg sajátkezüi-eg az ekeszarvát, vagy ha kellett, a kaszát, vagy va svában yebt is, dacára annak, hogy ő már érettségit tett és elvégezte a gazdasági iskolát is.. Az áldott 'anyafö'dtől és annak babus- gatásától bajos eliszakadni. S az úrrá letlt paraszti utód, mint a hazajáró '''étek. még visszatér örökségéhez, andg azt végképp fel nem élik a mindig szegényebbé emelkedő utódok... A földet szeretni) is kcM ám. És a földet szeretni nem tudja, más, csak az, aki azon él! és aki avt műveli: a paraszt... Másnak a feketedő szántás, a szőke vetés, az árnyat adó fák s a virágzó róteJc a. rajtok lege'Ő falkákkal csak nndó hatású pillanatnyi képek, melyek varázsukat vesztve csakhamar unalmassá válnak, mint a gyakorlatiam szemnek a változatlan, egyhangú hí tonnás. Igv volt ez Juliskánál is. Bár akkor, midőn boldogan ,.igen“-t mondott a kérőjének és mikor az esküvője után Zsa- na Ferkó kiröpitette a birtokára, odavolt még az örömtől és a, boldogságtól, magához öiéllíe és megcsókolta a tarka bocik és a fürge kiscsikók homlokát, maga köré gyűjtötte a baromfiakat és csokrot kötött a lét virágaiból. — de akkor még diadalmas -tavasz volt és neki minden uj itt, s hozzá a mézeshetoit ünnepelte.., A mézeshelek azonban elmúltak. És elmúlt a május is. A szőke vetések, az ezerszinü virágok magbaértek, a fák lombja! megsárgultak, perzselő nyár gyö- i törte a szomjas tájat. S az eszmétkedő uj asszonykának csak most juloLt eszébe, hogy körülnézzen: vaj1 hol is vagyok és í hol is élek?... — Jóságos Isten!... Iksz ez maga a számkiveietLségí.j. Itt -meghalt számomra a vi-l-ág, a szüleim, a barátnőim, a kultúra, — minden!... Szerencsére az ura már nem volt mellette, hajnaliban két, minit rendesen és kiment a szórnak azat okhoz, — átadhatta magát a kétségbeesésnek, de az ebédnél már feltűnt a férjének a levertsége s elkezdte kérdezgetni, rniaijd faggatni, de hiába. Csak annyit ért el vele, hogy str vafakadt... Es ettől kezdve mindig tűrhetetlenebbnek és kéhségbeejtőbbnek találta az ő városi nevelésének s úri környezetének szó hatóan, vigasztalan, egyhangú pusztai életet és eljött csakhamar az a pillanat ts, almikor az ura szemébe vágta, hogy ő itt nem tud megszokni!-.. Az először e'képedt, aztán vigasztalta!, hogy verje ki a fejéből' ezt az ostobaságot és igyekezzék elfoglalni magát. Kelhessen sok-sok kiscsibét, kisbbát, vagy beláimittat neki tehenészetet, esetleg egy 11 a igv k ooy hake r tesz ete t... De ő csak sirt és rázta a fejét. S egy nap szepegve bár, azt aiz ajáiratot telte, hogy adják ki béribe a birtokot s ők költözzenek be a városba... De erre aztán aiz asztalra csapolt Zsa- ntai Ferkó is: — Mit?!... Hogy én itthagyjam o-z örökségem?!... Hogy idegen- szipo-lyoz- za?!... Arról szó se lehet! .. Ha menni akar, hát tessék!... De ón itt maradok!..Erre még nagyobb sírásnak esett és ejí'zokogtia, hogy egyedül ő se távozik, bár érzi, hogy el fog pusztulni itt. Zsana Ferkó úgy érez-tle, hogy a dolognak sehogyan se lesz jó vége. S ma gát is hibáztatta, hogy gazdalány helyett városhoz szokott úri kisasszonyt hozott ide a- vüág végére. De a,zzal mentegette magát, hogy iskolázott, felvilágosodott ember létére nem választhatóit magának él-ettársat, csak a hozzáillő, jóhieveh uri- kisasszonvkák közül. De mert megértő, emberséges ember volt, bármennyire vérzett is a szive, e határozta, hogy magára veszi a megpróbáltatást, haza bocsátja a feleségét, ő meg itt marad egyedül, remeteségbe-.. Csak annyit kötött ki, hogy addig maradjon vele a felesége, mig el nem következik az ideje, amely ápolást igények Amiben aztán meg is egyeztek... Hogy is mondja csak a példabeszéd: ember tervez, Isten végez!-.. Zsanáék et" számították magukat, május végére várták az eseményt s az két héttel előbb teljesedett... Es nem a városban, hanem künn a tanyán... Sajnos, a fiatal anya le’ki harcai megbosszulták magukat a jövevénykén: mem vo’it benne élet, Mig pihegeü... Zsana Ferkó álszáöjlőtt valakit hozzánk Szrr bayért, hogy jöjjön azonnal és keresztel je meg a kicsikéi .. Ami meg i-s történt s az újszülött, saj-’ nos, még aznap Elszenvedett... * öreg Szuhay szerfölött kedvelte a Zsana házaspárt és ismerte a körülményeiket is. Birtokaik szomszédosak voltak. S miikor a Hueska meghalt és Zsana Ferkó nehéz szívvel készülődött, hogy bevigye Haí'asra eltemettetni, a mindig bölcs öreg a vállára tet'te a kezét. — Nem kell bevinni a kis halottat!■.• Majd én kocsizok be, veszek koporsócs- k'áít, oszt kihozom a papot is!-.. Aztán a letörött bimbócskát itt a virágoskeriben temetjük el — nem a városban!... Úgy is történt... Anélkül, hogy a;z eszméletlen asszony valamit is észrevett volna. Sőt mikor magához tért és tudomást szerzett a gyászesetről, nagy bánatában eszébe se jutott, hogy a kis halottat nem Hajason, hanem itt a birtokon temették el... , A- betegágyon volt alkalma eltűnődni a történteken. Azon, hogy távozni készük.. Itt hagyja az urát... És valahogy nyugtalankodni kezdett a szive, ahogy az eseményeket egymásmellé állat oltár.. Mikor fölkelt az ágyból és az ura közölte vele, hogy az újszülöttet nem a városban temették el, valósággal őrjöngött kétségbeesésében. Aztán kiment a sárhoz és ott sírt egész nap. Este úgy vitte be az ölében az ura-. De ellök döste magától és nem akart vele szóba ál’-ni... Aztán ahogy múltak a napok, lassan"1; ként megnyugodott, megcsöudesedett A; sirt naponta elárasztotta friss mezei virágokkal! és valamivel békülékenyebb ion... A háziája is kezdte érdekelni. Megetette a szárnya'sjószágot, bekukkantott a tehenekhez és hozzáfogott palántázni. De az ura nem mert még hozzá közeledni... * Egyszer annak is megjött az ideje. Átballagott gamós botjával öreg Szuhay, s a veteményes kertben eléje állt: — Mondok, tekintetes asszonyom, kézit csókP'om: mikor gyüjjek át az egyik igásszekerünkkel? I — Igásszekérrel?!... Minek?!... — Ahun e!... hát hogy segijem a bu-torait a városba vinni)!... .Annak!.., — Semmikor!... — Még hogy!.». Hát nem megy el?!... — Nem hát!... Csak nem gondolja, hogy i-tt hagyom a kisfiam sírját!... — Vagy úgy... Hát ha meg itt marad, akkor mér nem -bekül ki az urával?!••. Mért haragszik rá?!... — Mert itt temette el a kisfiam! .. — No ugye... Gyere csak ide, te Feri!.. Meg-azér1, hogy a 'tekintetes asszony kisfiát nem az ura, hanem én. az öreg Szuhay temeltettem el itt, azér‘, hogy magát ez a sir, ez a kapocs mindörökre idekösse!... Úgy ám!-, — Ezt nem tudtam... — No ugye... Gyere csak ide, te Feri! MegvaLott-am, hogy én vagyok a hibás, csókold meg szépen a feleséged, ilt nu, rád, oszt nem haragszik rád tovább, — nekem meg megbocsát, — igaz-e?... — Igaz... — Nohát csak szeressétek is igazán egymást, mer csak úgy ád a jó Isten egészséges nemzedéket; magam meg hazaballagok, nűnt aki dolgát iól végezte > — ahhát!
