Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-11 / 182. szám

p 1 I, l.F.r.N 7. K I 9 3 9 uu ff ti sztuK II. * ■ Hunok: Még lincselik a négert... r»L n/.llriil ll llí/ll íll.l SÍI' I "A niai kor nem ok iveikül használja sü rün ezr a re iţi közmondás1’»': n ifi admira1’», r.om koll csodálko/tni. Minden érthető- mert minden az idők szélieméből f(vl\ik. Megbotránkozás és küzdelem helyeit az elégedetlen fordítsa e! a tejét, hunyja he a szemét, vonuljon a hárUibe s nenniljon el. Amióta szocializmus a kényszert es szük­ségletet rollé a tör rémeim! vizsgálódás alapjává, miután a nagy XIX. szazad po­zitivizmusa a hely, idő és környezet ei éjé­nek fogta tol az életet és amióta egy_erő- •szakos szellemrörrénotii bölcselet némi er' kÖlcsi fönntartás halvány éreztetést ö<’»ve föl a kor gondolkodásában és érzéseiben _de óhatatlan helyzetek és alapotok hajló erőiben — mindig megleli a meg- íelebbezhetetlen magyarázatot, azohv egy re fogékonyabbak vagyunk a mai több vi­lágnézet közösségi és egy akarattól veze­tett rendszereiben elfogadná' a ml admirari kényelmes voltát. Ezónt megértjük a mai bűnöket és mai erényvker lényeges bírálat nélkül, ha ugyan látszólagos* alakja is már nem tümedezik'é véglegesen. A nyaj-éiet kényelme vonz, meg kell eszerint érte­nünk, amit bármilyen oldalról erénynek, vagy bűnnek neveznek és ha utóbbit elhá­rítani akarják, ez nem önönmagáért és^ va­lamely közelítő igazság nevében történik, hanem esetleg egy gátló vagy kényelmet­len természete miatt. De azért mégse igy van egészen. A műit nem hal meg telje­sen. A temető az é'et nagy mozgalmas­sága és építkezése tövében csöndesen be­mutatkozik- Könyvekből régi széliem ki­sért s a történeti tudomány segélye a pib lanat részére nem mentes olyan emlékek tolakodásától, amelyek némi zendülést jelentenek. Aztán a büntető hatalom itt fekedt még s bár belső 'küzdelmet folytat a bűn régi és uj alakjainak vizsgálatakor vagy ité'letük pillanatában, van és megto­rolja bennük önkéntelen a korszakot. Meg­értjük, hogy a háború után például az ön- tiráskodás nagyon elharapódzott és hogy a maii zavaros időkben a tulajdon régebbi megfogalmazása módosult, ezért a gyilkos­ságok és rablások szaporodása még tart, de követeljük a megtorlást- Megértjük az ön- gyilkosság, a válópör, a szabadszerelem következményeinek sűrű és szapora szám­sorát. De azért mégis csak megpróbáljuk, hogy megküzdjünk hatalmi és erkölcsi eszközökkel és fegyverekkel, mert az ős ösztönök jogos érdekét, bármily homályo­san, de nem tudjuk elfelejteni- Az élet, tu­lajdon, a házasság védelme, úgy látszik, vita nélkül a legerőteljesebb ösztönnvilág se­gítése. Szóval 'igaz a „njl admirari“, de szerényen helyet kér a nap alatt megint az „admirari“ szintén. De, ugyláiszik, napjaink „gazdag“ telki és szellemi világa még bűnök terén se fá- raszlotta ki még önöm találékonyságát. Megdöbbenéssel olvassuk lapjainkban, hogy uj bűnök, vagy régi bűnök uj ár­nyalatai bukkannak fel. Korunk történel­me később megfogja állapilan,i, hogy a háború nyomában egy ősi és a polgárosult nyugaton már elfelejtett vad szokás éledr fel, mint uj bűn: az emberrablás. Az ame­rikai szárazföld alvilága egy „ötödik rend­ije“ uj áramlatot divatoztál': a dúsgazdag ífsalád gyermekének nagy váltságdíj remé­nyében való elrablását és kudarc esetén meggyiskolását. Alkalmunk van megálla­pítani, hogy a politika» merényletek — egykor nihilista és anarchista cselekmé­nyek — egyre általánosabbak lesznek az »emigrációkban, polgárháborúk lezajlása titán, pártharcokban és a gyűjtő táborok­kal összefüggő eljárások folyamán. A kö­zépkori lovagkor oőrablásainak újkori vál­tozatait szintén megállapíthatjuk; mind­untalan olvassuk, hogy világvárosok ut­cáin gépkocsi segítségével rabolnak él nő­ket, akiket gyakran mulató helyeknek szolgáltatnak át, mint ahogy a bűn ősko­rában rabszolgavásárra, vagy háremekbe ívűtek igy pótlékokat, hogy aztán az élet és vagyonbiztonság szabadelvű korszaká­ban ez átminősüljön önkéntes beleegyezés­nek látszó leánykereskedelemmé. Uj mér­geket és kábítószereket élveznek a beteg- idegzetück s ezek előállítása, csempészése, titkos árusítása, rengeteg leleményt keres, melynek leküzdése megoldhatatlan mun­kál ad nemcsak az állami rendőrségek­nek, hanem nemzetközi szervezeteknek és magának a Népszövetségnek is. Az uj bé- kékorszak uj tilalmakat', uj bűnök mag­vait szórta el s a jövő történetirásának jetl- lemző^ fejezete lesz. amely lánckereskede- 1 emrol, aruelrejtésről, h^' \Uilépésekről, De lassanként irtózatos erőfeszítéssel kiküzdi emberi jogát és méltóságát Riport a » fekete lélek“ küzdelmeiről és vágyairól Newyork, augusztius 9. Ted Poston — a „Newyork Post“ egyet­len feketebőrü 'riportere, aki vállalkozott rá, hogy elkalauzol a néger 'titok között — ma reggel .nagyon jókedvű volt. Sike­rüli ,,benyomnia“ a Newyork Po$t"ba egy cik'kér egy délvidéki „Úncselésről“. — Hogyan? Hát van még lincselés? — Van bizony — felleli Posron. — De hogy van, az nem csoda* Ezr alapjában véve mindenki tudja- Csak éppen beszélni •nem szokás róla! Mert akkor megint elő kellene venni a kongresszus előtt- a Limese" Us Elleni Törvényjavaslatot, amely pedig polcra réve porosodik. Ezért nagyobb cso­da, hogy sikerült erről cikkor irnom, mint az, hogy a lincselés még úr ott előfordul a déÜ államokban... Ez a hír furcsa módon ért ide Newyorikba. Természetesen, ami­kor a lincselés megtörténi, a hdlybeilii né­gerek megkapták a parancsot: hallgatni róla. — Nem lett volna tanácsos erről leve­let írni egyiknek sem és azt a postára bíz­ni. Az egyik tehál levelet irt és bedobta az induló vonatba, sorsára bízva. Véletlenül éppen a National Association for the Ad­vancement of the Coloured People (a Né gerek Országos Védőirodájának) egyik ba­rátja kapta a levelet és elhozta NL‘wy0rk" ba. És a Newyork Post, a liberális uiság helyet adott a riportnak. — Mondja csak, Ted — kérdezem meg­fogalmazva a kérdést, amely vándorlásunk kezdete óta foglalkozhat — mit szabad egy 'négernek és mir nem szabad Amerikában? Poston hangosan kacag a kérdésen. Az­tán derűsen válaszolja: — Erre a kérdésre én éppen olyan ke­véssé tudnék válaszolni, mmr ahogy nincs olyan ember, aki pontos f dielet et tudna adni. A törvény az Északi Államokban nem tesz különbségeit, fehér és fekét«e kö­zött. Délen még egyes országokban van különbség a törvény előtt is. De a törvény nem minden. — Hogy mit szabad? Ezt úgy tudja meg a néger, ha megpróbálja. Én például, amikor lemegyek az alsó városba, sohasem tudom előre, mi vár rám. Ha bemegyek egy vendéglőbe és 'tegyük fel, ném szolgál­nak ki, mit »lehetik? Ha a vendéglős (vagy a pincéi) elég ostoba és nyilran megmond­ja, hogy azért nem szolgál ki, mert néger vagyok, jogi m van rendőrt hivatni és letartóz­tattatok Meg is tetem már egyszer*kérszer. De én még csak meglehetem, mirat ujságiró- Is­merem a törvényt és ragaszkodhat om a betartásához. De hányán ismerik? És kü­lönben is mit érek vele? Az ügyet szinte kivétel nélkül „ad acta“ teszik. Az autó­buszban oda ülhctuk, ahová akarok. Rend­ben van, NCwyorkban 'nincs külön elkeri" tevt hely a négereknek, min-t a déli váro­sokban. Már a szinházbam legtöbbnyire azt a választ kapom a pénztárnál, hogy csak hátul a kakasülőn, vagy valamelyik oszlop mögött van hely. Miit- csinálhatok? Ha egyszer „nincs he'y“. És igy megy ez az egész vonalon. Minden attól függ, milyen fehér emberre bukkanok, hogy hogyan bánik velem, tesz'e különbséget vagy sem. Persze, mind­ezt nyíltan nem lehet csimálni, mert ma már hatalmas védőegy-esütetemk vannak és az ilyen esetekben, amikor a négert fekete bőre miatt sére­lem éri, megmozdul ez a gépezet. A szervezet főtitkára "Walter White, egye* ! temet végzett, igen müveit és harcos em­ber, csak egy harminchatodrésznyi néger vér folyik az ereiben és ha akarja, fehér­nek is nézik. így aztán belenézhet olyan ügyeikbe is, ahová néger ritkán lát bele. — És hogyan állnak a hivatalokkal? Egyetemmel? Foglalkozási ágakkal? — lel is minden talpalatnyi folder újabb küzdelemmel kell meghódítani. Ma már a'ig van foglalkozási ág, ahová ne küz­dötte volna fel magát néger. Vannak kitű­nő mérnökeinik, tudósaink. Három évvel ezelőtt La Guardia polgármester kinevezte az első iekete birór a Városi Bírósághoz, amely fehérek és feketék felett ítélkezik. Ma délután bemutatom. Sivif, füfyül, ujjong a íekele tömeg Délután valóban találkoztam City Ma­gistrate Paige-zsel egy néger baseba I meccsen. Ez a baseball meccs nem min­dennapi élmény volt számomra. Künn a hatalmas, uj Tnborough Bridge-menti egyik szigeten folyt' le a Városi Stadion­ban, amelyet egyenesen a hanlemiek szá­mára épitert a Városi Tanács az elmúlt években. Aminthogy az ő számukra épít­tetne azt a gyönyörű uszodát az Edge" comb Avenue tövében, amelyhez hasonlót még keveset láttam Newyorkban. Az ő számukra és a gyerekeik számára épült az a sok gyermekjátszótér, ami az utcáról akarja elvonni azt a sok bűnözőnek induló csavargó gyereket, akiknek sorsa nem csak Harlemben okoz sok fejtörést az uj generáció sorsa intézői­nek. Az ő számukra van szánva az a szép és tágas, levegős könyvtár, ott a 135. U'k cán, amelyben a világ legteljesebb néger kézirat és könyvgyűjteményét láttam., be­leértve évszázadokra visszamenő könyv- ritkaságokat... Nekik járszifk ma a két legénység (a Fekete Yankee'k és a Dávid Házának fur­csa szakállas játékosai). Igaz, hogy a csa­pat költségeit Bili Robinson, a hkés feke­te szemész előlegezte, hogy a jövedelem­ből aztán néhányszáz harlemi gyerek me­hessen nyaralni... Hát szép, szép. Tudom, hogy futball­meccs, baseball-meccs a világ minden or­szágában, és minden pályáján izgalmas esemény. De oh]art sivitást) fütyülést, ujjongást. hahót ázást, mint ezen a pályán a fe~ Pete arcoktól fekeléÜö tribünökről szállt a pályára, még ritkán hallottam... Paige bíró ur, miután elegáns világos drapszinü, könnyű freskó-ruhájában, panumakalapbain, vörös rendezői je’vény- nyel a gomblyukában eldobta a meccs kezdetét jelentő első labdát, felvezetett a tribünre, bemutatott elegáns és csinos feleségének és igy szóit: — Ha van kedve, jöjjön fel a meccs után lakásunkra, olt elbeszélgethetünk. panamákról, deviza és valutakihágásokról fog szólalni, bár tulajdonképen valamely formában megvoltak az előző idők folya­mán is olykor. Uj bűnnek látszik, ami nemrég Brassóban, történt, amikor egy ön­gyilkossá 'lett pcigár í'eme'lésén, házsárto-s feleségét a rokonok a sírba lökték s a •résztvevő közönség szemelárrára élve kezdték eltemetni, amíg a karhatalom közbe niem lépett és az egyéniség eszit a kollektiv időnkben korje'üemző tűikengésé't meg nem akadályozta. Régebben az ilyes­mi kövezés formájában Történt s a közeli mult Amerikájában mint lincselés támadt föl- Még hosszú fejtegetést róhatnánk 'ide a modern idők ui vagy újnak látszó bű­neiről!1, de már elég voit a förtelmes ada­tokból. Ha csodálkozunk ezen és ha fölébred bennünk újból az előrehaladás vágya, bi­zonyára el kell gondolkoznunk, a bűnöket, amennyiben a hatalom veszélyesnek minő- 1 siti őket, nocsak megtoroljuk, hanem föl- tétéi', hogyan igyekezzünk kirostálni. Ős­régi bűnöket megzabolázliumk, vagy meg" ritkirottunk már s alig-alig lá'lharók, mint a fehér holló; miért né 'tennők az újak­kal? Nyilván van mód reá. hogy bizonyos mértékig segítsünk társadalmunk rákfené­jén, amely el'len épp úgy küzdeni kell, mint divatos és pusztító 'betegségek ellen. Elkerülhetetlen immár’egy komoly erköl­csi felfogás uralma és a römegnevélés egé­szen, uj alakjának szükséglete. Ölbe tett kezekkel bizonyára nem szabad tovább néznünk a mának torzulásait, minrahogy a tudós teszi a mult idők ily adalékaival, kényelmes és felelőtlen dolgozó szobájában hlimeiilem Paige bíró ur ollhonóba :»/ előkelő DiiiiIkii Apiui Illeni House <-so portjába. Négy .szoba polgári kényei* 111 nie berendezve, de a szobák kicsinyek Amikor ;i biró ur dolgozószobája iránt érdeklődtem, csodálkozva nézett rám, azután az ebédlőben álló íróasztalra mű tiltott: ifi non. f •Judge Paige éveid:- 10.000 dollárt keres, de nem hiszem, hogy « felét is dkö'ti. Megkérdeztem. voM e már nehézsége olyankor, amikor fillér emberek felelt Ítélkezett? Három évvel e/e'ött nevezett ki La Guardia polgármester az állásomra, de bárom év óta nem találkoztam egyetlen emberrel sem, aki megütközött volna az arcbőrömön. A városi bírák rotációs rendszerrel y város különböző részein bíráskodnak, tehát én nemcsak Harlem­ben teljesítek szolgálatét. De ennek da­cára még nem találkoztam semmiféle ne- hézségge1. ■. Fekete voks a politikában A délután folyamán jártam még Pos* tonnal egy ,,párt:.rodában“. — A politika fontos dolog Harlemben — mondotta az iroda vezetője, az egyik harlemi demokrata főkolompos. — Ne felejtse el, hogy a néger1 akta városok és északi országrészek döntik d- az elnök­választást. Ezekben az északi államok­ban. számszerint tizenhétben, az elekto­rok megválasztása legtöbbnyire igen kis többségen múlik■ Ezt a többséget a né­ger lakosság adhatja, vagy vonhatja meg. Már pedig ezekben az államokban ka­pott többség határozza el annak a -81 eek tornak a hovászavazását, akiknek szavazata az összesen 531 tagot számláló elnöki választó kollégiumban döntő. — Valamikor azt mondták, hogy a de­mokraták fellegvára a „Soüd South“, a tömören szavazó Dék Ma azonban a dé’* államokban csak 124 szavazata van az elnökválasztáson, mig a fentemlitett északit államoknak 281. Érthető tehát, hogy mindkét párt — a demokrata és a republikánus — igyekszik megnyerni a néger szavazatokat. Hosszú éveken át a néger: republikánus volt. A New Deal beköszöntése óta azonban, főképpen gazdasági okokból, átpártolt a Roosevelt vezette demokra­tákhoz. De hogy medd'g marad a demokrata táborban, ezt az dönti el, meddig törőd­nek vele a demokraták legalább any nvira, amennyire megígérték ... A ..Dahoga G!ub“ pártirodájának ve­zetőjét most egyszeribe fontos esemény vonja el. Egy ko’oniális ezredes-külsejű, őszbajuszos, fehérruhás néger lép be az irodába és hozza vissza azt a propa­gandairatot. melyet hetek óta küldöz­getnek a címére. — Itt valami tévedés van, — mondja az irodatisztnek — engem ez a dolog nem érdekel, én republikánus vagyok, mert Abe Lincoln is az volt. A főnökhöz vezetik ezt az akadékos választót, hogy győzze meg, miért keh ma minden jó négernek át­pártolnia a halott Lincolntól az élő Rocsevelthez, aki maga is. felesége is mindent megtesz­nek, hegy alaposan tudomására adják az országnak (még szigorú kritika ellenére is), hogy ők bizony nem ismernek kü­lönbségei fehér és fekete amerikai pol­gár között... Délután még Poston egy barátját. A. De Mille-t látogattuk meg a YMCA-ban. Amerikának ez a nagyon elterjedt intéz­ménye. a fiatalemberek szociális táma­sza. klubja, szállodája, maga -s néger ember alapítása. Érthető tehát, lia Har­lemben ez a hatalmas szálloda-klub épület « társadalmi aktivitás egyik központja. Uszodáitól könyvtárig minden van itt. Ha harlemi viszonyokhoz képest nem is túl­ságosan olcsó, de szerény és megfizethető a szerényebb erszónvüek számára is. “ t—y Aradról Magyarországra utazott az an­gol baptisták kiránduló csoportja. Aradról jelem tik: a „The Baprist Union of Grear Britain and Ireland“ társaság 15 tagú cso­portja, amely romániai körútja során több erdélyi városr is meglátogatott, Aradról a kürtösi határon iiK továbbutazorr Magyar- országra. '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents