Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-10 / 181. szám

19 39 augusztus 10.

BLLBENZÉK

RACINE

Ha francia lapokba tekint az ember, — képes folyóiratokba, tudományos szemlékbe, újságokba — mindenütt Rácinerő! irt cikkekre és őrá vonatkozó képekre bukkanunk. Sziilövároská- ja két szoborral is megtisztelte, holott alig egy párezerfőnyi lakossága van s az egyik, legbájosabbak egyike: Raci- net kisfiú korában ábrázolja, amint könyvvel a kezében elragadtatva emel- kedik fel padjáról ama templom előtt, amelybe imádkozni járt. Racine a fran = cia irodalomnak nem a legnagyobb «szelleme, de talán legnagyobb és örök- hatású képviselője. A nagy abszolutizmus idejében, a XVII. század nagy drámájánál, mely a klasszikusokból és a legvilágosabb hellén szellemből merített, hogy tiszta világossága és tündöklő fénye leginkább a francia művészetben öröküljön meg, méltó tolmácsa ,volf, politikai népnek és irodalmi kornak. A lelki élet magasztos komolysága a legnagyszerűbb és legpompásabb francia nyelven szólalt meg. Racine drámái hármas egységükkel, idegen tárgyukkal, elvont általános eszméikké ma már csak egy fényes, hideg, önző és erőszakos kor maradványa lelhetne, azonban az emelkedett fenség francia pátosza és a kristály tiszta fordulatos, szellemes francia dikció eleven valóságnak maradt meg és mert népe megbecsül minden fenntartandó hagyományt, ma nemcsak emlék, hanem időszerűség is: most is játsszák darabjait, a francia nemzeti színházban és a tolmácsolás ama külső alakjában, amely a legrégibb. De idegen nemzet és távoli ország, akármily nagy költője és nevezetes irányzata kerüljön az ünneplés napirendjére, a kisebbségi újság politikai szemlélődésének szükségszerű tárgya. Csak alkalma lehet. Racineröl, a nagy francia költőről, mint az egész emberiség egyik nagy irodalmi jelenségéről, máris megemlékeztek és meg fognak emlékezni a magyar lapok és illetékes folyóiratok, /természetesen az Ellenzék is, bizonyára kiemelik hatását a magyar szellemiségre újból is, mert az nem kizárólagosan a német művelődésből és a görög-római hagyományból táplálkozott, hanem szívesen elfogadott gallicizmu- sokat is és bizonyára megemlékeznek az érdekességről, hogy korunk, amely világnézletii tekintetben hasonló a XVII. és XVIII, század francia eszméjéhez, tulajdonkép egy uj klasszicizmus uralmával birkózik. A szigorú alakiságok, szigorú lelki és szellemi fegyelmek csábjaival, sőt a Janzenizmus- mák némi ujjáébredésével, ha korunk tömérdek vallási megújulásait, vagy újítási törekvéseit látjuk. Mi a Racine- ünneplést alkalomnak tekintjük, hogy bizonyos gyakorlati tanulságra mutassunk és kizárólag a saját kisebbségünk okulására. |

KJ kell emelnünk, hogy a franciák nagy mesterük születésének háromszázadik évordulóját páratlan előkészületek után ülik meg. A lehető legtökéletesebben akarnak válaszolni önmaguk, a világ és a kor kérdéseire. Az ünnepélyt már belekapcsolták a francia forradalom százöívenedik évfordulójáról való megemlékezésekbe, hogy kereti fényt és külön nyomatékot kölcsönözzenek egymásnak. De szinte hömpölygő tömegben zajlanak és zajlanak majd fe a külön Racine-ünnepélyek, egész a folyó év végéig, abban a szent meggyőződésben, hogy a francia politikai erő nem kerülhet egy uj világháború válságos helyzetébe. Most az előkészületek sorában, talán a legnagyobb jelentőségű, hogy a Racrne-kiállitás anyagát gyűjtik össze. Az ilyen emlék- szerű kezdeményezések sorában ez egyedülálló lesz. Minden Racinere vonatkozó emléket összeszednek és kiállítanak a termek egész sorozatában. A gyűjtés munkájába bevonták az egész jviiágot. A Franciaországban található anyag természetesen teljes lesz. Minden sor, amit Racine irt és még meg- ■van, minden nyomtatvány, amely az ö szellemét világszerte közvetítette, minden sor, amit róla irtak, minden kép esi szobor, amelyet emlékére alkottak és mindazok a tárgyak, amelyek vele, életével, pályájával, környezetével összefüggésben voltak és vannak, most mind felhalmozódnak. Hogy például csak az utóbbi körülmények kiaknázását sejttessiLk, hát összegyűjtik a Port-RoyaH nagy mozgalom: a Janzenizmus minden felkutatott és felkutatható emlékét és így a kor egyik „világnézetét“ — amely Racinetöl elválaszthatatlan — megvilágítják egészén. Tudjuk, mit jelent, ha franciák lelkesen kiállítást és múzeumot rendeznek be, még pedig eltökélten a teljesség és kizárólagosság

jelszavával. Páris történetének például olyan múzeuma van, amely páratlan és a francia forradalom minden

tűzvésze nem vollt képes, hogy szinte borzasztó súlyú é«s tömegű adalékait e történ elem vizsgáló és muze u mala pito szenvedély elől eltüntesse. Ekkora nagy méretű ereklyekiáJlíitás még nem volt és egy rendkívüli gyűjtemény kezdette lesz. Ezek után röviden, mert nem szorulnak magyarázatra, levonhatjuk a gyakorlati következtetést, íme, most meg lehet és meg Ikell tanulnunk a franciáktól, hogyan helyes a nagy emberek emlékének és a nagy eseményeik jelentőségének ünneplése önmagunk megerősítése céljából és a hagyaték megőrzése érdekében. Mert súlyos tévedés, hogy mi ezt jól értjük. Pedig kisebbségi sorsunkban a törtéhat)ZÓ hajtószerf

nelmiiségi és az emílékszerüség nagyjelentőségét érezzük. Elég, ha Petőfi és Jókai-centenáriumokra gondolunk, melyeknek szabad mozgási és nyilatkozás! alkalmát nem bírtuk annakidején kellőleg kiaknázni és mit se tiettünk, hogy erdélyi emlékeiket összeszedjük. Célszerű volna, ha levetve büszkeségünket és kisebbségi bizaíimatlansSá- gunkat, iskolába mennénk e tekintetben és most tanfolyamnak tekintenénk, ami/t) a franciák Racine háiromszázadik

,•/ •» ' f. J •

születésnapjával kapcsolatban cselekszenek. A népi nagyságnak, nemcsak a nemzeti és állami hatalomnak, egyik üdvös növelője és táplálója, ha kitűnőségeinket nem hanyagoljuk el éltükben és ha igen, ne tegyük holtukban, hiszen ez könnyebb és tisztább. Ne hanyagoljuk el az emlékezés lehetőségeit! és ha alkalom adódik ünneplésükre: a magunk belső nevelése és

külső értékesítése céljából használjuk fel azokat a lehetőségek tökélyével.

Rendeletit adott ki

Kolozsvár város

ui állampolgárjáéi összeírásról

A Magyar NépközSsség felvilágosításai az érdekeitekhez

KOLOZSVÁR, augusztus 9.

A Hivatalos Lap julius 27=ik;i számában megjelent királyi rendelet, mely az 1924. évi állampolgársági tör- 1 vény sérelmes szakaszainak módosításával az állampolgársági névjegyzékből kimaradt hontalan állampolgárok uj összeírását rendelte el, mint többször is kifejtettük, visszaállította az 1924. évi helyzetet. |

Az uj összeírással kapcsolatban Kolozsvár város tanácsának közigazgatási osztálya az alábbi hirdetményt adta ki:

hirdetmény.

Kolozsvár város polgármesteri hivatala az állampolgárság megszerzéséről szóló törvény értelmében közhírré teszi, hogy a polgármesteri hivatal a mai nappal kezdődőleg és ez év október 22-vel bezárólag uj állampolgárságl ■ lajstromot fog készíteni mindazokról I a Romániához csatolt területeken lakó !

polgárokról, akik az 1924 február 25-én hozott', és az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvény 56. paragrafusában foglalt rendelkezéseknek megfelelnek és az állampolgársági listákból kimaradtak. Összeírásra jelentkezhetnek a kiskornak, árvák vagy ismeretlen szülök gyermekei is, ha 1924 február 24=e előtt a csatolt területeken születtek és az állampolgársági jegyzékbe — hivatalból — intézményeik vagy felügyelőjük által az állampolgárok névjegyzékébe nem voltak bejelentve.

Nem tartoznak ebbe a csoportba azoik1, akik kivonták magukat a katonai kötelezettség teljesítése alól, valamint azok sem, akiknek az állampolgárságba felvételét az illetékes hatóságok az 1924. évi állampolgársági törvény 19. és 20. paragrafusai alapján megtagadták, nemkülönben azok a zsidók sem, akik az állampolgársági revízión már átmentek.

Folios cikk jc&enî meg a íorok „Istambul“ című íapbmn

ISTAMBUL, augusztus 9. (Rador.) Az Istambul cimii török lap augusztus 2-iki számában meleghangú cikket közöl Romániáról Uj Románia címmel. A cikket Le Goff, a lap szerkesztője irta. A cikk többek között ezeket mondja: j

„Mint minden nemzet, amely részt- vett a világháborúban, Románia is szenvedett a békekötés után, mások hibájából, nemzeti életében beállott változásokkal. Gazdasági és pénzügyi nehézségekkel kellett megküzdenie és különösen politikai téren voltak nagy problémái a különböző pártok harcai miatt. A demagógia — amint Calinescu

miniszter is kifejezte — helyettesi- tette a komoly áüamügyeket és a személyi érdekek kerültek előtérbe. Az ország súlyos helyzetben volt. Szellemi anarchia, rendetlenség, politikai széthúzások uralkodtak, azértt, hogy megsemmisítsék a nemzeti szolidaritást és Romániát főleg a gazdasági, de pénzügyi és politikai válságba sodorják.

Ekkor azonban csodálatos dolog történt. Az Uralkodó határozott. Olyan kormányzási rendszert dolgozott ki, amely a szabadság és az autoritás

egyensúlyán nyugodott s megegyezett a román nép jellemével és gondolkozásmódjával, annak a népnek mentalitásával, amely egyrészt szabad akar maradni, másrészt érezni akarja a bölcs vezetést’.

Erős kezébe véve a vezetést s olyan fiatal miniszterekkel körülvéve, mint Armand Calinescu és Grigore Gafencu, hogy csak e kettő nevéti idézzük, őfelsége fi. Károly király megvalósít tett a az autoritás és a liberálrznws közöm egyensúlyt, helyreállította, a rendet és realizálta azt a hatalmas tényt, amit szerencsés kifejezéssel királyi és nemzeti forradalomnak: lehet nevezni. j

Az 193S február 27=i alkotmány óta uj Románia napja virradt fel. Az a 25 politikai párt, amelynek áldatlan harcában szétforgácsolódotfc a nemzeti egység, eltűnt, helyet adván a király által alkotott organizációnak, a Nemzeti Újjászületés Frontjának.

Az ország anyagi és erkölcsi megszervezése teljes letit. A békét biztosították az ország belsejében: az adminisztrációt és igazságszolgáltatást újraszervezték és megtisztitotlták, a közmunkákat kifejlesztették, a közoktatást újraélesztették, bi földművelés, kereskedelem, ipar uj impulzust kapott a fejlődés felé. A szociális munkák különleges figyelemben részesültek, a munkaszerződések, nyugdíjügyek, korporációs ügyek a legdemokratikusabb elintézést nyerték.

Másrészről semmi áldozatot nem sajnáltak arra, hogy a hadsereget hivatása magaslatára emeljék. A külpolitikát tisztánlátással és a szükségletek teljes megértésével vezették, amelynek főirányvonala az ország gazdasági érdeke.

Barátai és szövetségesei előtt Románia a béke fenntartásának értékes tényezője.

Románia a világ szeme előtt az alkotó aktivitás állama, egy olyan Vezető irányítása alatt, aki az' igazság és béke ideálját követi. És olyan presztízse van, amely nem volt soha azelőtt.“

Az uj állampolgársági névjegyzékbe való felvételre vonatkozó bélyegmentes kérvényeket a város iktatóhivatalába kell beadni. M ellékelni kell a születési bizonyítványt, hizonyitványt arról, hogy 1918 december Ke előtt a csatolt terület valamelyik községében illetőséggel bírt a kérvényező, bizonyítványt arról, hogy az egyesülés óta idegen állampolgárságot nem veit fel és ilyet nem is kért, hizonyitványt arról, hogy az illetékes hatóságok az 1924. évi, az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvény alapján az állampolgárságba való felvételét nem tagadták meg. Ha zsidó, hizonyitványt arról, hogy nem került még állampolgársági revízió alá.

A polgármesteri hivatal felhívja mindazokat, akik a belügyminiszter 1939. évi 4247. rendelkezés alapján az állampolgársági névjegyzékbe való felvételüket kérték, de a megfelelő iratokat nem csatolták, hogy uj kérést adjanak be és ehhez az előbb felsorolt okmányokat csatolják. j

Azokat, akik uj összeírásra nem jelennek meg, úgy fogják tekinteni, mintha román állampolgárságra nem tartanának igényt.

Az elkészített uj állampolgársági névjegyzékeket igazolás végett a polgármesteri hivatal az igazságügymi- niszíjériumhoz fogja felterjeszteni. Az igazságügy minisztérium felülvizsgálása után a névjegyzék végleges marad s azután az 1924. évi törvény 57. paragrafusa alapján a végleges állampolgársági igazolványt ki fogják adni.

A MAGYAR NÉPKÖZÖSSÉG FELHÍVÁSA

Az állampolgársági összeírással kapcsolatban a Magyar Népközösség az alábbi közleményt adta ki:

Kik kérhetik utólagos bejegyzésüket? Azok, akik 1918 december elsején valamely erdélyi, bánsági, körös, szat- már és máramarosv idéki községben illetőséggel bírtak, vagy ezek egyikében születtek, az 1924. évi állampolgársági névjegyzékből bármely okból kimaradtak és azóta sem lettek bejegyezve és nem optáltak idegen állampolgárságra. Kérhetik a bejegyzésüket azok is, akik 1924., 1928. és *1932. évi törvények alapján a törvényszéknél kérték utólagos bejegyzésüket, azonban a törvényszék felebbezésiiket elutasította. I

Mikor lehet kérni a bejegyzést? A fcélyegmentes bejegyzési kéréseket leg1- később 1939 október 27-ig kell az illetékes községi elöljáróságnál iktatóra adni. A későbbi kéréseket nem lehet figyelembe venni.

A bejegyzési kérés, Az utólagos bejegyzés csak kérés alapján történik. Ehhez csatolni kell a következő két' hivatalos bizonyítványt: .

1. illetőségi (illetve születési) bizonyítvány; {

2. bizonyítvány arról, hogy nem optált. j í

Az utóbbi hónapokban eszközöft utólagos jelentkezések nem érvényesek és igy az érdekeltek kötelesek újból jelentkezni, illetve bejegyzési kérvényt benyújtani. Amennyiben az eddigi jelentkezéseknél irataikat benyújtották, azokat kérjék ki és csatolják a mostani bejegyzési kéréshez.