Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)
1939-08-06 / 178. szám
to r L L I: n N 7 i K 10 3 0 n ii if ii v /.Ins 0. raetmen A viíág legfanatikusabb antialkobolistája, Gandhi, egész életében — erős alkoholt ivott A Mahatma tragikus esete a „nirá‘‘-val k BOMBAY, augusztus hó. . Az elet nemcsak a legjobb drámaíró, hanem sok esetben kitűnő humorista is, dús, utolérhetetlen fantáziája olyan helyzeteket teremt, antikét meg utánozni sent lehet. Most is dyen esete: akarok elmondani, amely n egyelőre csak India ttevek vagy bosszankodik, de egész bizonyos, hogy rövid időn belül hire iur e ,,borzalmas“ Történetnek az egész világon. Térjünk a tárgyra. Az talá-n köztudomású Európában is, hogy India népe, körülbelül egy évvel ezelőtt uj alkotmányt kapott. Se helyünk, se időnk nincs most arra, hogy e bonyolult jogi kérdést ismertessük s egyelőre érjük be annyival, hogy Indiának van szuverén törvényhozó testületé, amelyet kongresszusinak hívnak. Ennek többek között az a feladata, hogy jó vagy rossz törvényeket hozzon, mint az egész földkereségen szokás. Sehol sincs könnyű feladatuk a törvényhozóknak, mert olyan 'írott szabály nem született, amely minden ember számára egyformán jót jelentett volna, de India egészen más eset. Itt több, mint 3 millió ember él nyelvben, helyi szokásban, vallásban és világnézetben sokszor teljesem elkülönülten egymástól. Hát ezen a területen olyan törvényt hozni, amely közmegelégedést váltson ki, szinte emberfc- lerri próbálkozás. Ezért a bölcs hindu törvényhozók előbb szétnéztek odahaza s kikémlelték a hangulatot, aztán igyekeztek olyan általános kívánságokat törvénybe iktatni, amelyek nem sértik Anglia érdekeit, azután a maharadzsa se ellenzi s ráadásul a tömeg is követeli, 1. ' Ebbe az osztályba volt sorozható az mdiai alkoholellenes liga követelése. Természetesen csak bizonyos vidékeken, teszem; Bombay környékén, ahol Gandhinak igen sok híve van s az emberek általában nem igen isznak alkoholos iralokár. Gandhi, mint sok minden egyébben, az alkohol elleni harcban is az első sorban küzdött Indiában. Ez a végtelen nyájas, bölcs aszkéta éleiével támasztotta alá tanait. Mindenki tudja, hogy komoly politikai harcait az angol kormánnyal mindannyiszor a mosolygós. udvaTias passzivitás és a koplalás mezején vívta meg. Az elmúlt évtizedben alig volt esztendő, hogy Gandhi, az indiai nép koronázatlan vezére, ne kezdetr volna valamilyen magasabb erkölcsi vagy politikai cél érdekében éhségsztrájkot. Ezek a koplalások igen hosszú ideig tartottak s néha az egész emberiség lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy a Mahatma gyenge teste kibirja-e az önként vállalt áldozatot — vagy se? • A miszticizmusra hajlók bíztak Gandhi erős lelkében, amely annyiszor győzedelmeskedett az anyagias dolgoik felett, az orvosok azzal magyarázták hihetetlenül szívós ellenállását, hogy örökéletében vegetáriánus és főleg antialkoholista ^volt.- Ez a két tulajdonság pedig az indiai klímákban igen fontos szerepet játszik, hă az 'emberi szervezet tküzdőképességér mérlegeljük. A Mahatma maga sem mulasztotta el — ahol csak alkalom nyílott arra —, hogy az alkoholt tne kárhoztassa s egyúttal felhívta híveit: kövessék áz ő példáját s ne igyanak alkoholtartalmú italt... A Gandhihoz közel álló újság nem is tudta örömét eltitkolni, hogy végre, ha nem is mindenütt, de legalább Bombaybain Remek könyvujdonság: Mindenre feleletet ad aí augusztus elsejétől kezdve bevezetik a kongresszus döntése alapján az alkoholtilalmat. Az alkohol-ellenes rendelkezésnek természetesein igen sok ellenzője van Bombayban is. Sokkal több, mint amennyit Gandhi gondolna. — Ezek mindenféle érvekkel igyekeznek a közelgő veszélyt elhárítani városuk felől. Hivatkoznak az idegenforgalomra, azután Amerikára, ahol a földalatti világot a száraztörvény honosította meg és fejlesztette ki. Szóval csupa arany- igazságot, megcáfolhatatlan tényt hoztak fel a maguk álásponrjának igazolására, tegyük mindjárt hozzá: hatástalanul. Most azonban nem várt segítséget kaptak az alkoholpártiak. A bombayi élelmiszervizsgáló intézet arra a szenzációs felfedezésre jutott, hogy Gandhi, — az alkoholellenes mozgalom világszerte ismert vezére — szintén alkoholista. Persze. Tudtán kívül. 2. A Mahatma állandóan a kókusz-pálma nedvéből készült ,,aiira“-ilcvot iszik, amely páratlanul frissítő és erőben tartó ital- Nns erről a túráról, amelyet Gandhi minden hívének oly melegen ajánlorr, kiderült, hogy alig pár perces állás után erjedni kezd <5 nem tűik. bele félóra, már hatszázalékos alkoholtartalommal rendelkezik. Iga/, ez az alkoholmennyiség később se fokozódik, de amint már mondtam, igen gyorsan fejlődik ki a kókusz lében — s meg A marad benne. Tehát- Gandhi minden vitán felül alkoholéra volt. Becsületére váljék azonban az a körülmény, hogy azt sohasem tudta. A sors igen kegyetlen tréfája volr, hogy alkohollal a kezében, viz helyett folyton alkoholt prédikált. Mert a „nirá“-nak csi- 'iiálr állandóan propagandát. Természetesen ez nem változtat a tényeken. Gandhi és valamennyi hive alkoholista volt s ha a törvény életbe lép, le kell mondaniok — az annyira magasztalt «áráról. Most az alkoholpártiak kárörvendően nevetnek, — a Gandhi-pártiak pedig pironkodva kerülik a nyilvános vitát. Minden szem a Mahatmár lesi. De Gandhi hallgat. Talán még nem tudja a nagy csa- pásr — hogy amióta él, alkoholt fogyasz- » totr, még pedig jócskán. (b. y.) Csendes halál a Píccadillyn Irta BÁLINT GYÖRGY Késő délután egy öregember állt meg a Piccadilly Circus-on. Fáradtan, de de tűs kék tekintettel nézte az apró és még-s hatalmas tér forgalmát. A fényreklámok fényes tánca még nem kezdődött e\ a tér még józan volt és világos. Az égbolt szürke volt, mint a Piccadilly Circus házai. a tömeg körbe áramlott és meg megtorpant az utiorkolatoknúl. Nagy vörös autóbuszok dübörögtek: az egész lér rengett, mint az Ítéletidő. Az öregember a járda szélén állt fedetlen füvek IIosszu fehér szakálla volt, mint Mikulásnak, a gyermekek püspökének. Szürke ruhája kissé lazán és gyűrötten lógóit vézna les lén. C pője poros vo’ít, mintha nagyon messziről jött volna. Egyedül vök és nem il'eit ebbe a környezetbe. Idegenül és jóindulattal tűrte a Piccadilly huMámve- rését. Mosolygó szemmel indult el a ko- cs'ut felé, de még mielőtt a járdáról i’e- ’épheUvt volna, megingott, elesett és meghalt. A történet ezzel véget is ér. A lapok később meg is 'írták, három sorban. Az öregember zsebében nem találtak papi■Sf rr Önagysága a csúnya nők természettudományi folyóirat. Előfizet- hét negyedévre 120 lejért az ELLEN* ZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Clnf Kolozsvár, Piaţa Unirii. 40 lej beküldé se ellenében készséggel küldünk mutat- * " - ványszámoí* ÍRTA THURY LAJOS Önagysága barátságosan fogadja hódolatteljes köszöntésemet, q mosolyává1 jcki, bogy elkísérhetem egy darabig és egymás mellett nekiindulunk a korzónak■ — Honnan jön, kedves Thury — fár- salqg önagysága —t n nyomdából? A'c mondja milyen érdekes. Igazán fordított betűk vannak az ilyen nyomdában? Ne haragudjék, ha butaságokat kérdezek, de hallottam egyszer valakitől. Nagyon ér dekes. Lói ja azt a nőt ott, azt a piros em- priméruhásat? — Látom — mondom szórakozottan. — Nagyon csinos. — Micsoda? — önagysága tágranyit- ja a szemét, a hangjában mérhetetlen felháborodás remeg. — Ez csinos? De ember, hát nem látja, milyen förtelmes zongoralába van? — Igaz — mondom bűnbánóan. — Nagyon csúnya. — Förtelmes — sóhajt önagysága megnyugodva. — Mit szól ehhez a hőséghez, én majd meggyulladok. Nagyon szeretnék strandra járni, de nem merek, mert ha fürdők, akkor napozok is, attól pedig fejfájást kapok. Borzasztó, maguknak, férfiaknak, micsoda ízlésük van, sokszor milyen szörnyű nők tetszenek maguknak! Mondja, hogy tudnak fordított betűkkel egyenesen nyomtatni, ezt igazán nem ér fém. Nézze csak, nézze azt a nőt, a barna ruhásat! Nem borzasztó, mi mindent tud. nak az ilyen örült nők magukra venni Rossz ránézni. A jelzett irányba tekintek, egy normálisan vékony szemöldököt látok, szokásosan festett szájat és arcot, mindezek fölött lapos, apró szalmakalapot. — Förtelmes — mondom minden meg győzödés nélkül, de önagysága elismerőleg veszi tudomásul a megjegyzésemet. — Az bizony. Förtelmes. Mondja, kedves Thury. ismeri Lovas Pistát? Az is olyan iró-féle. nagyon kedves, mulatságos fiú, nem tudom, melyik lapnál van. Érdekes, ő mindent tud magáról, tőle hallottam. hogy nemrégiben egy csinos, barna növel vacsorázott a Hubertusban. Nézze csak, hogy jár ez a nő, majdnem olyan, mintha sánta volna. Iszonyú csúnya. — Randa — mondom kedvetlenül, de hirtelen mérges leszek, magam sem tudom, miért, ingerülten nekiesem őnagyságának: — Nagyságos asszonyom, miért van az, bogy maguk, csinos nők, mindig olyan feltűnően csúnyákra figyelmeztetik az embert? Miért nem mutat egyszer már olyant is, akire érdemes ránézni? — Óh, Istenem — haragszik őnagysá- ga —, még mit nem képzelne rólam. Bánom is én, nézzen akire akar- Aztán meg, tudja, a csinosát meglátják maguk figyelmeztetés nélkül is. — No igen, igen — mondom lecsendc- sedve —, mégis jó volna egyszer, kivételképpen. — Ugyan, hallgasson már — türelmetlenkedik önagysága. — Nem is érdemes magukkal szóbaállni. No, nézzen csak ide, jobbra és ne szóljon egy szót se lábbá. Mulatok én magának csinosai is. Jobbra nézek, látok egy kövér, izzadt- képű, idősebb hölgyet, az ajkán rengeteg festék, a fején madárfészekszerü furcsa tákolmány, kalap gyanánt. Megdöbbenve bámulok önagyságára, aki jókedvűen ck kacagja magéit. — No, látja, minek bosszant. Nem, kedves Thury, ne kivan jen túlsókat tőlünk, asszonyoktól. Jaj. Mancikám, itt vagy már? Pá, kedves Thury, bocsásson meg, de szaladnom keik Mindent megbocsátok és jóindulatúig nézek utána, amint barátnője oldalán eltűnik a sétálók tömegében. Hold CORVIN Hu.dapa. iL Családi szálloda a váró; szivéön. Vili., Csokonay-utca 14. Nemzeti Színháznál. Újonnan berendezve, központi fJtéí, hi Jî», és meleg iolyöviz. Egyágyas azo n P. j. Kétágyas szoba Pengő 0-—. rókát: úgy hah meg, hanyugu', személy azonosság nélkül, mint egy középkor: le gendu szerény mellékszereplője. A tőrlé- nclben nincs semmi érdekes és nem is tudom, miért mondom eh Két rendőr később gyengéden fehaneltc a halott aggastyánt és egy mellékutcába vitte. Le lek ették a járdára, a fal mdWé és a ír meg körű Iá II ta- Egyre mélyeblxm dübörgőit a Piccadilly Orcus és az újságok egyre nyugtalanabb szenzációkait kiabállak. Sokan adták körül a halottat. Szót km fiatalemberek állták körül, cigarettával a kezükben. Karcsú fúrtál nők állták körül, hosszú szempdiájuk mögött tűnődő pillantással. Egy idős hercegnő megállítottál gépkocsiját és lila fátylában, keskeny, barázdás arcával ö is odaállt a tömegbe. Menekültek is jöttek; tagoltan, kemény hangsúllyal érdeklődtek az eset iránt, majd elhallgatlak és sokáig állnak oh, bizonytalan sorsukkal, bor zongva és idegenül. Valahonnan néhány kínai» és hindu is előkerült: mindig előkerülnek valahonnan, mindig olt vannak, ahol va’ami igazságtalaság, vagy baj lőrére tömeg verődik össze, némán statisztálnak minden szomorú gyülekezetben, meri" minden csapás és minden sértés, airni a világban történik, egy kissé az övék is; egy kissé a rokonukká válik mindenki, akit baj ér. De * főleg mégis angolok á’Qitak olt, azzal a szóda« és ta pinkdos részvéttel, amire csak ők képesek. Nagyrészük hazaigyekezett az irodából. vagy már hazulról, jött, bogy a Piccadilly Circus és a Leicester Square környékén könnyebb fajsúlyú szóraiko- zássl töltse az estét. Most megálltak és cigarettáztak és gyászolták az ismeretlen halottal, akiinek nem voh senkije, még személyazonosságai sem. A P'ccadülyn ritkán halnak meg fe hérszakátiu. Mikulás-szemű emberek. A halott, amint szerényen és illedelmesen feküdt egy pár lépésnyire a tértől, most még idegenebből hatott, mint néhány perccel előbb, mikor még élt. Körülötte London zúgott, tompán, egyenletesen, halai másán. London, a tég'avörös és pala- szürke víziók városa.; a nyugodt idegek és száműzött félelmek városa; az elszakíthatatlan esőköpenyek és a szótan in dulaitok városa. Halkan, de pihenés nélkül zúgta körül a halottat London, •melynek egét éjszakánként fényszórók szántják végig. London, melynek parkjaiban félreérthetetlen árkokat ásnak, London, mely mosolyogva, szemrebbenés nélkül készül valamire. Az örök London zugon az ismeretlen halott körül, London, c viharlatan tenger, e fegyelmezett őserdő. A gyászolók nem szóltak egymáshoz és nem pillantottak újságjaikba. Komolyan és tisztán, őszintén és. megfontoltam néz ték az aggastyán vigasztaló szakáUát. Senkii sem mondta, de mindenki tudta: nagy dolog történt a Piccadi-’tyn, meggyőző és titokzatos dolog, mint egy legenda. Valaki hirtelen meghalt, mosollyal az arcán. Váratlan és derűs halál vöd ez, szép és megnyugtató halál — talán hosszú időre az utolsó csendes és sze-d halál. Mindenki tudta ezt és mindenki hallgatott. És senki sem csodálkozott, mikor a szürke felhőkön reş. támadt egy pillanatra és a múló napsugár gyorsan végigsimitott az aggastyán szakáll ám.. A könyvnap legkeresettebb könyve: Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes A lélek muzsikál ebben a regényben és megindulás nélkül senki el nem olvashatja. Könyvnapi ára kartonéivá 54 lej, díszes vászonkötésben 100 lei az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidéki megrendelést utánvéttel is azonnal intézünk. Kérjen teljes könyvnapi ingyenes jegyzéket. t LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.
