Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-06 / 178. szám

I I

ELLEENZÉK

r

Agosta

1 9 39 uuyusitus 6.

Mcyc'igédéin magúmnak-, hogy <i:i a párost, amelyet lakói Auysburyiuik lvi> 'ltok, én (, régi magyar szóval Agostá:i'>k nt'i>e:zem lyy nevezték eleink, még pedig igen következetesen, mert Auguslct 'Ágostunk. Auynstinust Á<iostoimnk m<\n>1- tók, a város neue pedig d római világban így hangzott. Augusta Ymdelieurum.

(Aki visszaemlékszik történelmi tanulmányaira. annak a római birodalommal kapcsolatban bizonyara még együtt tej dk agya valamelyik- sarkában e: a két tartomány: Vindelicia és Noricum. Fit a kettőt mindig együtt tanuhuk a: iskolában. Vannak ilyen elválaszt iHttaíian szópárok. Hulies és Lodoméria. Oppeln és Ratibor. VindeHcia és Noricum. Yin- Jelicia hagyta hátra Ágostot, Noricum hagyta hátra Norimbergát. Németül Nürnbergei ) Szávai Ágostát mondok, követvén a magunk nyelvét, amehj különbben ez* a városnevet meg is őrizte: az úgynevezett Confessio Augustana után a lutheri vallást ma is ágostai hitvallása evangélikusnak mondjuk.

Ott á!itnm ennek a hitvallásnak hivatalos színhelyén és kezemet rät ettem a tölgyfaasztal lapjára, azzal az emberi ösztönnel, amely naiv mádon, testi kapcsot keres régmúlt nagy eseményekhez. Az ágostai városházán történi ez. a nevezetes Hob Éliás építész nagyszerű ép■ j ^etében, amelynek aranytermét ma pénzért mutogatják. Nem ok nélkül mondják aranyteremnek: dús aranyozása nem valami karácsonyi festék, honén} leheliel- szerüen vékony szinaranylemezekböl van. Pazar kályhái külön látnivalók. Ebben a teremben, ennél az asztalnál iilt Luther Márton, az elmúlt négyszáz esztendőt mintha valami Wells-féle fantasztikum

gyanánt erezném suhanni a levegőbe:} s meglebegtetni emlékezetemben a magyar reformációt. Pázmány nagy alakját. Reihten Gábort. Bocskayt, véres ellen étek megülepedését s q mai magyar keresztyén lei ki békét. Ha magyarral talá koznánk itt. a Luther Márton hajdani karosszéke mellett, eszünkbe jutna-e, hogy egyikünk katolikus, másikunk proles- , bins? Nem. Az jutna eszünkbe, hogy idegen földön mind a ketten magyarok vagyunk.

Magyarok, akik világot akarnak iái ni és mindenütt tanulni akarnak.

Itt mingyárt, nem messze a ]}ires városházától, már tanítanak valamire .7 rég elmük Fnggerek. Szociális érzékre, idők intésére. Hogy kik voltak a Eaggerck, nálunk sem kell sokat magyarázni. irdatlan vagyonukkal belejátszottak a mi történelmünkbe is. Aki nem tudná, annak elmondhatom, hogy a magyar „fukar“ szó a nagy vagyonszerző Függ erek nevéből származik. Ágosla volt az ö hazájuk, a Fuggerek és a W el serek voltak ennek a városnak leghatalmasabb e.sahr dai. A iWelserek alapították az első német gyarmatot, amely nem vöd más, mint Venezuela. A Fuggerek belül ma radtak Európa határain és olyan befolyásra tellek szert, hogy egy Fugger ezt írhatta egy németrómai császárnak: ,,Köztudomású, hogy felséged a németrómai császári rangot jórészt nekünk köszönheti“, És eljött a nap, mikor ezen a kábító nagy befolyáson ök maguk is gondolkozni kezdtek. Ágosta városában sok volt a szegény, az ö vagyonukat pedig számokban már ki sem lehetett fejezni. Okosan elhatározták tehát, hogy szállást adnak a szegényeknek. Kihasították az arravaló telket és több, mint száz házat építettek raja ü szegényeknek ajándékba. Ez a telep ma is megvan, járkáltam ormos homlokzatú házsorai között. Ma is szegények lakják, évi két márka házbért fizetnek, ügyeiket külön hivatal, a „Fuggerei“ gondnoksága intézi.

Az utcán járó embereknek feltűnik egy loronykupola, amely magasról néz le a városra. Különös alakú, igen hasonlít a pravoszláv templomok hagymakupoládhoz. Ez az Ulrik-templom, amelyet né met földön a birodalom bazilikájának szerelnének nevezni. Tornya iskolát csinált: azóta sok ilyen kupola épük az országban. Az Hgen, kivált délnémet helyeken gyakori tornyok, mind ettől az Hlrik toronytól származnak.

De van tornya másféle is bőven. A gó üka és a renaissance bőséges gyűjteményét adják a kövek. A dómban órákig el lehet nézelődni, Wolfhart püspök sirem125.000 aggszűz rohama

miniszter ellen

egy angol

i LONDON, augusztus hó.

Walter Eliott miniszter urat személyesen van szerencsém ismerni. A glus- gowi birodalmi kiállításon volt figyelmes házigazdánk és felejthetetlenül kellemes napokat töltöttünk társaságában.

Megismerkedésünk napjaiban Lliott még nem népjóléti miniszter volt, hanem szőkébb hazáját, Skóciát képviselte a londoni kabinetben. j

Most ez a Mr. Lliott, az angol kormány egyik legkedélyesebb és legszorgalmasabb tagja, fölötte kellemetlen

kaimul áldozata lett. Változatos politikai pályafutása alatt bizonyára már sok kemény harcot vívott, de

veszélyesebb ellenfelekkel még alig lui volt dolga, mint minap a parlament folyosóin.

,Lliott népjóléti miniszter pár nap előtt a

„splnsterek“

tömegtámadásának középpontjába került. Sajnost, nincs módom az angol szó pontos átültetésére. „Aggszüz“ vagy ,,vénkisasszony“ értelmileg ugyan megfelelne az angol kifejezésnek, de a

itoham a fo! yosén

magyar nyelvjárásban valami gúnyos mellékize van. Lgy 40 vagy 30 esztendős magyar hölgy bizonyára nem nevezné magát aggszüznek. Viszont Anglia férj nélkül maradt idősebb hölgyei büszkén vallják magukat spinsternek, annyira, hogy meg is alapították a maguk hatalmas szövetségét, melyet Nation Spinster Pensions Association- nak kereszteltek el. A szövetség elterjedt folyóirattal is rendelkezik, melynek neve The Spinster. 125.000 hölgy sorakozik fel a „The Spinster“ lobogója alá. v w v '

Igy meg állapítván, hogy spinster leánysorban maradt idősebb hölgyet jelent — udvariasság okából megmaradunk az angol kifejezésnél. A spins- terek rohama nem azért hárult Mr. Eliott-ra mintha személyesen haragudnának rá, hanem mivel

sérelmes ügyeik az ö tárcája körébe tartoznak.

Eliott szerencséjére a támadás nem volt oly brutális és kíméletlen, mint egykor, a háboruelőtti időkben, a spinsterek őseinek, a szüfrazsetteknek hasonló akciói. A spinsterek tudniillik elkerülik hadműveleteiknél a nyílt erőszak alkalmazását, nem dolgoznak kövekkel és esernyőkkel, mint egykor a női egyenjogúsítás elöharcosai, csak a gyengébb nem legátütőbb és legmeggyőzőbb fegyverét használják: a szót. I Mivel Eliott miniszter — hiszen van j más dolga is — elhárította az aggszii- zek küldöttségének újólagos fogadását, a spinsterek „beszivárogtak“ az aisó- ház folyosójára, meglesték a gyanút* •

lan államférfit, vagy buszán körülfog- ták és áttörhetetlen gyűrűt alkottak körülötte. Az ekképpen védekezésre és menekülésre képtelen minisztert

szóözönnel árasztották el éspedig válitott staféta módján; ha az egyik kifulladt, a másik vette át a ] szót. Amikor végre a teremörök kisza- í baditották Eliottot a harcias nők gyű- j rüjéböl, szegény miniszter, bár verejtékezett, de csak azt felelte, mint előd- j je, Sir Kingsley Wood: a spinsterek | kívánságait nem teljesítheti.

Mellesleg mondva, ugyanerre a meg- j állapításra jutott a spinster-probléma j megvizsgálására kiküldött parlamenti í bizottság is, a szakszervezeti kongresz. szus pedig ugyancsak elhárította magától a férjnélküli idősebb hölgyek érdekeinek kép\ iseletét.

Vájjon mit akarnak a spinsterek a kormánytól és a parlamenttől? f eltételezhető volna, hogy férjet! Ezt azonban egy demokratikus kormány rendeleti utón nem adhatja meg nekik.

Ezt bizonyára ök is tudják. így köve* telesüket arra csökkentették, hogy ne szenvedjék meg férj télén mivoltukat. ;

Nincs helyünk rá, hogy részletesen ismertessük az angflfl nyugdíjtörvény endelkezéseit. Elég annyi, hogy férfi ! és női munkás és alkalmazott egy- i aránt az állami nyugdíjpénztárba szol» gáltatja be fizetése egy bizonyos há- ! nyadát, aminek ellenében idősebb kora. ; ban nyugdijat, maid később öregségi I ellátást kap. A spinsterek tehát, a férj ; nélkül maradt hölgyek megállapitot« I ták, hogy a nyugdíjtörvény igazságta. lanul bánik el velük. Az özvegyek jóm val kedvezőbb helyzetben vannak. Többek között ezért is irigylik az öz» \ egyeket. Az özvegyek magasabb nyugdijat kapnak, mint a vénkisasz* szonyok és senki sem törődik vele, hogy milyen idősek, mig a spinsternek 65 esztendős koráig kell dolgozni, mig szerény nyugdíjban részesül.

Áz íssnes’eiieEs féljek

jA felháborodott spinsterek világgá kiáltják sérelmeiket és kérdezik: Vájjon tehetünk-e mi arról, hogy nem lettünk özvegyek? Mindenki sajnálkozik a hadiözvegyek felett, az állam gondoskodik róluk, de vájjon ki gondol a „hadi spinsterekre?“ Ezek az asszonyok, akik

elvesztették férjeiket, mielőtt megismerték volna őket. ;

Angliában 175 ezer 55 és 65 esztendő közötti nő él, egyrészt férj, másrészt nyugdíj nélkül. Ezek közül — legalábbis így mondják előharcosaik — ezrek és ezrek volnának, akik boldog feleségek, vagy legalábbis jól ellátott özvegyek volnának, ha a háború 25 esztendő előtt nem fosztotta volna meg őket esélyeiktől.

Ma a vezéri intézmény és a szervezkedés korszakában élünk. Jaj annak, akinek nincs vezére és nincs szervezete. Ebben a szomorú sorsban tengődtek a spinsterek mindaddig, amig Florence White, a biadíordi boltosasszony élükre nem állt. ;

Florence White körülbelül 50 esztendős, szemüveges hölgy. Életfeladatának tekinti, hogy segítsen magányos asszonytestvérein. JólmenÖ sütödéje és cukorkatizlefe a középangliai iparvárosban már csak mellékfoglalkozás számára. Élete jobbik része a spinster

lékén olyan férfiarcot lát a~ ember, amelynek ércből való gőgjét, uralkodó erejét és hallatlan világmegvetését soha többé nem lehet elfelejteni. A~ utcákon sok (7 diszkül, hajdani vaskovácsoló és ércönlőmesierek remekei. Olyik ház homlokzata tetőt öl-talpig festményeket hord. S a házak tövében békésen nyüzsgő polgárság süni kerékpárjai eltűnnek a történelmi levegő erős hatásában: a mu't itt elnyomja a jelent.

Nem nagyváros, de például nagyszerű képgyűjteménye van. Hét Rubens-képet olvastam meg benne. Sok a Dürer. Hogy bőven van Holbein ja és Burgkmairja is, az nem csoda Ez a két festő üt dolgozott Ágostéiban. Amberger és Breu is itt dolgozlak. (A legmodernebb időkben pedig olyan müvészko’ónia alakult itt, amely — mintegy fiókváros gyanánt — a müncheni képzőművészeti életbe kapcsolódott. Ma is sok rajzot innen küldenek be a Jugendnak. a SimpUcissimusnak. A Riegele vendéglőben, ahoi vacsoráztam.

szervezeté. Miss White vezéri tulajdonságait senki sem tagadhatja. Három év előtt alapította meg a spinste* rek harci organizációját, ma pedig már százhuszonötezer tag seregük száznál több helyi csoport köré.

Sikerein felbátorodva, Florence Whi- í te megkísérelte, hogy bejusson az alsóházba és képviselőként verekedjen a spinsterek jogaiért. A férfiak és férjes asszonyok többsége azonban nem támogatta kellőleg ezt az elnyomott k‘r sehbséget és Miss White bizony nagyot bukott. Fel sem vette. Számára ez a választási hadjárat is csak propaganda-eszköz volt. Miss White és hivei azt akarják, hogj- Anglia ismerje fel az orvoslásra váró spinster problémát. I

EGYMILLIÓ ALÁÍRÁS Az alsóházba benyújtott petíciójuk egymillió aláírással büszkélkedett. Az általános választásoknál az összes jelölteknek kérdőíveket küldtek azzal a fenyegetéssel, hogy a spinsterek. csak olyan jelöltekre adják le a sza' vazatukat, akik harcrakészek a spin- [ster- jogokért.

600 jelölt tett Ígéretet, de miután sokan közülük megbuktak, mások pedig elárulták a spinster-ügyet, a vénkisasszonyok helyzete még mindig vál* tozatlan.

Florence White szülővárosának képviselője Mr. Wiliiam Leach, akit a spinster-vezér közvetlen közelről ostromol, benyújtott ugyan egy törvény- javaslatot a parlamentnek, a spinsterek érdekében, de, mint már említettük, az alsóház bizottsága j

elutasító álláspontra helyezkedett. Ilyen és hasonló vereségek ellenére Florence White rendületlenül tovább hareoí. Angliaszerte népgyüléseket rendez, aggszüzek tiintető körmenetei megfeleő zászlókkal és táblákkal vonulnak végig a városon és ezrek és ezrek éneklik a spinsterek harci indulóját, melyet Gwen Farrar költőnö és sorstárs irt a számukra. Szabad fordításban körülbelül igy hangzik: Elégedetten élnénk mi vénleányok, s aggszüzek a boldogságunk azon múlik, hogy Kingsley Wood ur nem tizet. A mozgalom költségeit kizárólag a tagsági járulékokból fedezik. 125.000 angol nő évi 1 shillinget fizet a spin- síerek egyenjogúsításának érdekében, j Eliott miniszter megtámadása a brad- j fordi vezérkar előre megtervezett akciója volt. Ezúttal a miniszter még el* [ menekülhetett, de aljgha lesz többé j nyugodt élete. 125.000 vénkisasszony ■ ellen harcbaszállni nem csekélység.

J . \ ' R. L.

ohjan rajzok lógtok előttem a falon, amc- 'yek még a FHegendében jelentek meg.) Festmény, szobor, kút, palota, templom, házorom, színes ablak: évszázadok és évszázadok hordták össze ezt a sok mindent és sehova sem lehet pillantani anélkül. hogy egyszerre kékhárom történelmi kor ne igyekeznék erőteljesen és méltányosan észrevéletni magát.

Illetve lehel, ha az ember kisétál a városon kívülre, ahol modernebbek és ritkábbak lesznek az épületek. Nagy park csatlakozik egyik oldalon a városhoz, itt most kezdenek állatkertet alapítani. Ez még csak a kezdet kezdete, egyelőre nagyon sok a heti és nagyon kevés az áltat. Egy tavon vizimadarak unatkoznak, a parthoz a néző közeledtére azonnal oda- úszik egy pákosztos hód, hogy a bedobott kenyérdarabot mókus-módon, két mellső lábának ügyes pici ujjai közé fogja és a finom falatot boldogan majszolja. Kö'-ben hálásan felkacsint a nemes adakozóra, ekkor látni, hegy félszemén

hágjog van szegénynek. Mikor már nem kap többet, bánatosan tovauszik magánlakása

, a tó közepén halmozódó farakás felé. Valamivel távolabb a medvék hege következik. Van vagy hat, köztük két elragadóan hancurozó barna bocs. A nagyok naphosszat főnödnek sáncárok szerű medencéjükben, mert nagy a meleg. Van fókamedence is, de itt kevés a mulatság, mert nem szabad etetni óke!, nincs, aki tengerihalat árulna. Vart még néhány bivaly, néhány szelíd szürke csacsi. egy-két gólya s egy tágas réten rengeteg őz és szarvas. Ez miden. De majd lesz. Ágosta nagyon nekifogott, hogy az adatkertet kiépítse, ünnepélyeket rendez, erős propagandát csináMire megint erre járok, itt már biztosan nagy ódáikért lesz. Ha Isten éltet bennünket. De a kék mennybolton sűrűn berregő repülőgépek arra figyelmeztetnek, hogy Európának máson is jár az esze, mint kenguruk és lámák beszerzésén.

HARSÄNYI ZSOLT., '