Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)
1939-08-01 / 173. szám
1939 augusztus 1. BZ.LBBNZÉK Változtatni keli az u| forgalma lEi^ézlceaféseicesi! Néhány jells ntzo> adat ca hőzlenedést rendszer hihűsrol I' KOLOZSVÁR. A forgalmi balesetek az utóbbi időben megdöbbentően szaporodtak. Nem múlik el nap anélkül, hogy forgalmi szerencsétlenségekről ne hoznának hirt a lapok és nemcsak az ország többi területein, de sajnos, Kolozsváron is napirenden vannak a forgalmi szerencsétlenségek. Ez a tény indította aztán Bornemisa Sebastian polgármestert és a rendőrség vezetőségét arra, hogy ! a forgalmasabb közlekedés/ ponto* kon szabályozzák az átkelési ponto” kát és egyidejűleg pedig uj megálló- helyeket jelöljenek ki a személyszák Utó gépkocsik részére. [ Csakhogy a kérdés rendezése körül egy kis forma hiba történt, ami aztán alaposan megbosszulta magát. Az történt ugyanis, hogy nem hallgatták meg az érdekeltek véleményét s ezért bekövetkezett az, \hogy a helyzet ma rosszabb, mint az uj elrendezés előtt volt. | AZ UJ RENDSZER HIBÁI A polgármesteri hivatal és a rendőr* kvesztura a személyszállító gépkocsik-3{ZC>{ II.^UBJl/fga U3J37PJ v 3J3ZS3J kedést léptetett életbe. Ezt a rendelkezést azonban csak az autóbuszok tartják be, a taxisok, magángépkocsik és a C. F. R. személyszállító gépkocsijai egyáltalán nem respektálják s ennek következtében a legnagyobb szerencsétlenség is bekövetkezhetik. A napokban például egy C. F. R. gépkocsi majdnem belerohant egy túlzsúfolt autóbuszba és csak az autóbusz vezetőjének lélekjelenléte akadályozta meg a katasztrófát. Az autóbuszok uj meg“ állóhelyei, éppen úgy, mint az uj átke= lesi pontok, nem hogy segítettek volna a régi bajokon, hanem még fokozzák a balesetek lehetőségeit. Kétségtelen, hogy, úgy a polgármesteri hivatalt, mint a rendőrséget a kérdés megoldásánál a legjobb szándék vezette, be kell látniok azonban, hogy az uj rend nem vált be teljesen és ezért ezt1 az érdekeltek meghallgatásával felül kell vizsgálni azt, ha ki akarják a forgalmi ,baleseteket kerülni és a járókelők köz* íekedését meg akarják könnyíteni. HIBÁS AZ UJ MEGÁLLÓ- , HELYEK BEOSZTÁSA. Nincs elég helyünk arra, hogy az uj autóbusz-megállóhelyek hibáit felsoroljuk. Példának elég lesz az, ha a Layda-cukrászda előtti megállóhely hátrányait ismertetjük. Az uj rendelkezés értelmében a Monostorról, a Cicio Pop, Regele Carol és Andrei Muresan felől közlekedő autóbuszok itt állanak meg. A gépkocsik, itt állandóan túl vannak zsúfolva, hogy jóformán másod = percekig sem állanak, kénytelenek tovább folytatni útjukat, anélkül, hogy i az utasokat felvehetnék. Ennek a megállóhelynek hibája az isi, hogy például a Monostorról jövő gépkocsi imielőtt a megállóhelyre beérkezne, mindég derékszögben metszi az útvonalat'. megállítja a forgalmat és a balesetek lehetőségét csak fokozza. nak indokolására, hogy az uj forgalmi rend a gyakorlatban nem vált be, ép“ pen ezért kérjük a közönség nevében a polgármestert és a rendőrkveszt őrt, hogy eddigi intézkedését vizsgálja fe- Hil. hallgassa meg a közönség véleményét, különösképpen a forgalmi ügyekben szakértő autóbusz és bérgépkocsi tulajdonosokat, mert meggyőződésünk szerint a forgalom zavartalan lebonyolításának és a balesetek elkerülésének ügyét csak igy lehet közmegelégedésre rendezni. (Meg vagyunk győződve arról, hogy Bornemisa Sebastian polgármestert ebben az intézkedésében is a közérdek vezette. S ha már a köz érdekét akarta szolgálni, felkérjük, hogy a város tu= lajdonátl képező főtéri kioszk helyisé» I geit bocsássa a közönség rendelkező» 1 sere: rendezze ezt be néhány paddal ! váróteremnek, ahol a közönség az eső- j ben és télen a hidegben az autóbu" szókra várakozhatik, állítson be nyilvános telefonállomást, hogy a közönség iigyes=bajos dolgait telefonon is intézhesse. Ez alig kerülne valami anyagi áldozatba, viszont a közönséget igen nagy hálára kötelezné. Öpillt ember borzalmas gyilkossága és halála Newyorkban A , NEW YORK, július 31. Egy örült ember borzalmas gyilkossága keltett a ma délutáni órákban nagy izgalmat1 Newyork középpontjában. Egy Walter Ferguson nevii férfi meghívta lakásába szomszédnőjét. Az asszony mit sem sejtve követte a férfit. Mihelyt a szobába érkeztek, VFalter Ferguson hirtelen az asszonyra vetette magát, megragadta és a fürdőszobába hurcolta. Itt az asszonyt belenyomta a már előre teletöltött' fürdőkádba és addig szorította a viz alá, mig a szerencsétlen nő megfulladt. Az asszony segélykiáltásaira az egész ház összeszaladt és közben értesítették a rendőrséget is. A szomszédok hiába akartak behatolni Ferguson lakásába, a belülről elíorlaszolt ajtót sehogy sem tudták feltörni. Amikor a rendőrség megérkezett és felszólította Fergusont, hogy nyissa ki az ajtót, ez igy kiáltott vissza: i — Ide az atyauristenen kiviil senki sem teszi be a lábát. Ekkor a rendőrség rátörte az ajtót a nyilvánvalóan vallási tébolyba esett és őrjöngő Walter Fergusonra. A férfi a lakás balkonjára menekült a rendőrök elől és közben minden keze- iigyébe eső holmit a rendörökre hajigáit. ^ i Már-már azt hitték, hogy keresztül fogja magát vetni az erkély korlátján, amikor az őrjöngő férfi egyszerre ösz- szeesett. Azonnal orvost kerítettek, aki megállapította, hogy Ferguson halott. Hirtelen szivszélhiidést kapott és ez ölte meg. - j ELEVENEN ELT A tetszhalál történetéből. - Adatok a mult borzalmairól GYALOGJÁRÁS — AKADÁLYOKKAL / [A gyalogjárók részére kijelölt átme- Tiési pontok is helytelenül vannak megválasztva. Például a Főtér közepén lévő kioszkból az egyik átkelési pont a Bánffy-palotáig, a másik a Gambrinus vendéglőig van kijelölve. Mindkét pont egyúttal autóbusz megálló is. A gyalogjárók a kioszk aszfaltszigetéről lelépnek az úttestre, hogy a szemben lévő járdát elérjék, ezt azonban nem tehetik meg, mert' az átkelési pontot eláll- ják a szemben lévő járda szélén állomásozó gépkocsik. Helytelen az átkelési vonal a városháza előtt is. ahol a gyalogjáróknak, akik a Regina Maria- utcából a Főtér nyugati oldalára akarnak átkelni, majdnem 50 méter hosszú területet kell bejárniok, három úttesten is át kell kelniük, úgy, hogv három ízben ki vannak téve az elgázolás veszélyének és ugyannviszor képeznek forgalmi akadályt is. A New-York-szálló előtti, a Memorandului-utca és a Iuliu Maniu-utca sarkán lévő átkelési vonal helyesen van kijelölve. Csak néhány példát soroltunk fel anLEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől 3 lej* választékosabb kivitelig, legolcsőbbaa az Ellenzék könyvosztályábao, Clak UnirLL “ v ‘ ‘ ' KOLOZSVÁR, ju'lius 31. A köréje teremtett titkok közepette rettegve élő ember legmélyebb félelme talán az örökről fogva meglevő borzongató félelem az elevenen eltemettetéstől. Egy-egy halál'hir, mely fekete sasként lecsap ránk s femekesről felkavarja a lelkűnkbe gyűlt aránylagos csendet, felűzi beütnünk a riasztó rémet, mely a halál előtt sorakozókban nyilván minden időben feLkisérlért: hogy a halál talán csak félhalál lesz, az élet mindössze pihenni megy s csak a sirbani felébredés őrületetek sejtett éjszakája gyötri a végső nyugalomba azt, akit sietség, vagy valami rejtély, értelmünkön rnég kívül maradó ok ilyen kegyetlen kalandra iléít. Igen, a rém mindegyre felkisért, s nyugalmunk lőréken,y lélekvesztőjén ma is veszedelmes léket hasíthat, noha tudjuk: megszerzett tudományunk, ha morzsa is még a felderítetlen titkok óriás birodai" ma melleit, ahhoz elég, hogy a testben az életmaradék sziporkáit felkutassa. Tudjuk, hisszük és mégis .. . soha ember nem lesz lelke legmélyéig nyugodt, bátor a halál s a mögötte váró nagy .ismeretlenség előszobája, a resthosszuságu gödör előtt.- Ţ Drámák a sírban Régi legendák táplálják a félést, melynek termékeny talaja az ember. Ilyen a 481-ben elhunyt Zeno császárnak a története, aki „koporsójában éhhalált halt, miután megette «aját kezét“. S Panat báróé, aki lenn a sírban látott világot, miután. az anyját egy halszálkával történt baleset nyomán halottnak hitték s eltemették. Emlegetik a IX. Károly idején élt Francois de Civüle-t, aki a neve után némi joggal mindig odairta a különös sort: ía JAPÁN TÁBORI ŐRSÉG MANDZSUKLÓBAN „Háromszor meghalt, háromszor eltemették és Isten kegyelméből háromszor feltámadott“. És folytathatnánk még hosszan a sort, nem beszélve a számos névtelenről, Írhatnánk feltárt sírokban talált, vad görcsbe csavarodott tetemekről, szétmarcangolt kezekről, melyek mind-mind az eltemetés után is volt élet megrázó, vádló tanúságai. De minek? Rég volt, ma már más a helyzet s erősen hisszük, a sirmélyi drámák ma már nem történhetnek meg. Védekezés a tetszhalál ellen De hogy a halál végleges halál-e és nemcsak időleges béna lárva, — nem volt mindig könnyű dotog ennek bizonyosságát megtalálni. Járványok vagy háborúk idején lehetetlen volt minden teremet addig őrizni, mikor már az oszlás, tehát mindert bizonnyal a halál kétségbevonhatatlan jelét mutatta. A rómaiak halottaikat hét napig tartották fedetlen arccal és <mrü jajveszékeléssel próbálták visszaszólítani a földre. A perzsák addig vártak, miig a holttest szaga nyújtott teljes bizonyosságot. Genfben 1543-ban megszervezték a halottkémlést, 1780-ban II. József Ausztriában bevezette, 1792 szeptember 20-án pedig egy törvényével Franciaország is átverte a halál beállásáról szóló igazolás kötelességét. De tévedés igy is lehetséges volt, a halál igazolása utáni negyvennyolc órai határidő nem hozta a kívánt megnyugtatást. Orvosok kutatták a biztos eszközt, mely a sajnálatos eshetőséget végérvényesein, kiküszöböli. Egyiknek az volt a gon-^ dolata, hogy a még nem bizonyosan halott szivét ki kell emelni és úgy meggyőződni róla, valóban mozdulatlan^ az életmotor. Másik a főütőeret akarta megnyitni oly módon, hegy ha csak tetszhalálról van szó, az elvérzést még idejében meg lehessen akadályozni. Harmadik azt indítványozta, hogy a páciens orrlyukához preparált papirt tegyenek, melyen a halott tüdejében képződő gáz jeleket hagyna. Egy negyedik azon az alapon, hogy az egyén halála megelőzi a test szöveteinek elhalását, mint csalhatatlan, eszközt javasolta, hogy injekció utján éthert juttassanak a bőr alá: há a szövet él, az injekciós fii visszahúzása után összezárni, ha nem, a tii helye nyitva marad s a befecskendezett élher kifolyik. Volt bonyolult villamos ellenőrzés, nem beszélve a fej levágásáról, balzsamozásáról, a megégetéstől, vagy a szív kiemeléséről, az ütőér átvágásáról. De a gondolat nemcsak az orvosokat foglalkoztatta. Sor került érdekes kísérletekre, melyeknek célja az volr, hogy a sir- ban esetleg magához térő „halott“ ezt a fordulatot közölni tudja a sírját őrző hozzátartozókkal. 1896-ból származik egyik legérdekesebb, melynek szerzője az orosz Kar nice udvari ‘tanácsos volt, aki Paris városának ajánlotta fed találmányát, mely szerinte csalhatatlan volt. A koporsófede- ien, mell felett kör alakú nyílást vert 'tervbe, melyen szelep volc s rajta át csövet dugtak a koporsóba. A csőnek az ■eltemetett mellével érintkező végén üveggolyót helyezett el, a csőnek a szabadban lévő másik végén még egy szelep volt. A „halott“ mellének legenyhébb mozdulására szabad ut nyílt a levegő és fény előtt és ezzel egyidejűleg erős csengő kezdett működni, egy zászló felemelkedett, egy puska nagy robajjal elsült és gondolva az éjszakára, a lámpa felvilágitott. A készülék tizenöt napon át őrködött az eltemetett felett. Ha ez a határidő elmuilott, a csö- ver kihúzták a koporsóból, a szelep összezárult és a föld végérvényesen borult a halottra. Ma a korszerű orvostudomány mindenre kitérő ellenőrzése biztosit a borzalmas baleset rettegett eshetőségével szemben. Az elevenen eltemeted teltről szóló térténetek ma már valóban csak legendák sorába tehetők, — de ki-parancsolhat a lelkek alján mindenkor orr lappangó félelemnek, mely az emberrel együtt született?
