Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-27 / 196. szám

ELLENZÉK- 19 39 augusztus 2 7.

Házasemberek jármüve a kerékpár, nőtleneké a motor

utcákon. Az imbolygó, közönséges kerék15

ennek a kilenc embernek az élete batalKOLOZSVÁR, augusztus hó.

' Mióta Kairl Drais hadarni erdőmester I:1813-ban elkészítette első, háromkerekű ,,járógépéi", a deusnet, amelynek utiasa n ver egal ak:u ülésből lábaival kVkdöste előre magát a földön, íörgatbtyu és hasonló szerkezetek nélkül, azóta a kerékpár ailar posa-n átgyurva, a'akítva, meghóditoitla a világ összes országútaü, utalt, utcáit, városait, faíl'yabt. Az embereik fellélegezve Ivetették magukat erre az olcsó és gyors közlekedési eszközre, amellyel megrövidíthették útjaikat, időt nyertek, keveseb- [bet fáradlak s még csomagot is 'továbbíthattak. S a. gyárak ontották a kerékpá*

(rókát. De a nyugtalan emberi agy tovább ment, hogy teste kényelmét mentnél tökéletesebben biztosítsa. Megjelent a motorkerékpár, amey még gyorsabb, kényelmesebb és — drágább. De olcsóbb, miint az autó, gyorsabb, mint a villamos, autóbusz. Akinek sok pénze van, autón jutiazik, akinek kevesebb, az motorkerékpárt vesz s akinek nagyon kevés van, az kerékpáron közlekedik. így fejlődött vissza a közönséges kerékpár oda, hogy egy időben majdnem kizárólag a pékinasok száguldó paripája! volt. Igen. Volt olyan 'idő, hogy az embereknek általában volt pénzük. S lxai nagyon tudtak tar ikarékoskodni, hosszú részletre motorkerékpárokat vásároltak, mert gyorsult az élet irama, nőtt az emberek igénye, r Ma pedig? Ma pedig ott tartunk, hogy bár a motorkerékpárok nem fogynak különösebb mértékben az autók javára (az autók száma ettől függetlenül rohamosan nő), de a közönséges kerékpárok száma js erősen növekszik a kevéspénzii emberek körében.

j A drága lakbérek városon kívülre kergetik a családos emberek, munkások, •tisztviselők százait. A kényszerűség kerékpárra ülteti a korosaid) osztály embereit épp úgy, minit a száguldó pékinasokat- 1 Nagy gyárak raktárhelyiségeiben, hivatalok pincéiben, folyosóin lelakatolt lánccal egymásnak fámaszitva állnak a, kerékpárok s várják robotos gazdáikat, hogy munkájuk után kivigyék őket a poros, jfulfpsztő házak levegötlenségéből a környék kis, kertes háza.« közé, a magukéba, (vagy olcsóbban béreit otthonukba. Igaz, hogy sokszor 1c kell mondani a város sokféle kényelemről, de kárpótolja az embereket a levegő és a szabadság érzette És ma, amikor össze-vissza szabdal* íják az emberek terjeszkedésvágyát, életnívóját, meg kell alkudni a lehetőségekkel, a — - családért.

1 Kerékpáros tisztviselők

A reggeli városi járműforgalom uj alakjai: a kerékpáros tisztviselők. Jólszabott ruhájuk, altit összecsípett, vasalt nadrágjuk, tiszta kezük elárulja őket. 'Előregörnyedve tapossák a pedált, az inasok, munkások, rikkancsok között; szakértelemmel csengetnek, előznek, kanyarodnak, Leállnak, mint az élét többi gondterhelt robotosai. Kissé fáj a szivük, ha mo'ork érék pár pattog el mellettük, Leszívják a benzin kedves, 'ismerős illatát, amely legénykorukban körülilengte őket, vagy amelyben szerelnének élni. De régi motorkerékpárjukat egy egy aggódó asszony! szív felváltotta együtt élvezhető szalongami túrára. A motorkerékpár üzembetartása nem kevéspénzü, családos embernek való. Akik ezeken Száguldanak, többnyire jólkereső, vagy magános emberek, akik nem tudnak, .vagy nem akarnak megállni száguldó iramukban. Gyorsan és mindent akarnak. Gyorsan élná és gyorsan meghalni, f Ma, a gyors iramban szaporodó jármüvek korában a legveszedelmesebb balesetokozók a motorkerékpárok és az ártatlannak látszó közönséges kerékpárok. Egyaránt veszélyeztetik a maguk és a •többi jármüvek biztonságát és természetesen, elsősorban a rajtuk közlekedő és gyalogos emberek életét.

) 'AVz alapos, körültekintő közlekedés! Szabályok szigorú végrehajtása csökkenti ingván a balesetek számát a városok területén, de megakadályozni nem tudhatja, még ha jól megszigorít ják is a vezető- igazolványok kiadását Mert legyen valakinek a 'legjobb szeme, egészséges ideg- rendszere, megbízható nyugalma, lélekjelenléte, akkor sem kerülhető el egyegy

hiba, elnézés, késő fékezés, vagy valamilyen akaratunkiviUi figyelmetlenség.

A közlekedési rend őrei szigorúan ellenőrzik a városi közlekedés biztonságát, vigyáznak a gyalogosokra, kerékpárosokra, motorosokra, figyelmeztetik őket kar- lenditéSekke!, iránymutatókkal és mégis a tökéletes biztonságú közlekedésit talán soha nem tudják megvalósítani.

Ember vagy gép?

Különösen sok a baleset az országutakon, holott nagy távolságra Tát a vezető. Tatám éppen ez a baj. Bízva a szabad útban, könnyelműen neki ereszti a jármüvét a vezető a kilométereknek, még du* do'lgat /'is hozzá, olyan felemelő, izgató érzés a rohanás, mikor hirtelen előbukkan a kanyarból valami. Keskeny, kics'i. mint egy ember, messze van, ráérünk vele törődni. S mire észrelér az ember, az autó vezetője, már ott a motor bicikli, jobbról egy másik autó, vagy egy szénásszekér, a lovak megugranak a zajtól és megtörténik' a baj. Pedig, ha észrevette volna a vezető messziről, hogy motorkerékpár közeledik az utón. akkor vigyázott volna, hogy ne együtt érjék a szekeret, vagy a biciklistád aki még hozzá nem is tud b'i- cilk'l'iznii. A motor os jármű vek liánig ja olyan erős, hogy vezetőjük nem hallja a másik, közeledő gép zaját. Messziről nézheti embernek, kerékpárnak is a távolban felbukkanó keskenységeti S a gyalogos is igy van vele, különösen a városi

Borzalmas huvárkaland

Craig kapitány, a hires tengerfenékkutató és utazó, ebben az elbeszélésében borzalmas kalandot mond el, amelynek ugyan ő volt az elindítója, de — szerencséjére — mások élték át.

Abban az időben az volu a megbízatásom, hogy a tengerfenék életéről készítsek mozgófénykép-felvételeker. A Los Perlas"5zigetek mellett:, közel a panamai pamrokhoz tanulmányoztam ai Csendes- óceán. állatvilágát.

Búvárruhában, naponta órákat töltöttem a Henger mélyén, kezemben a viz- alatti filmfelvevőgéppel,

amely egyszersmind puska is volt. Egy ilyen leszállásom alkamával, körükéiül 50 méter mélységben, egy hajóroncsra bukkantam, amely .orrával a tenger fövényébe fúródva állt el'len az alsó áramlások erejének. Nagyon meglepődtem az el* süiyedr hajóm, mert a .térképünkön, nem volt jelezve- Ugyanis, a pontos buvártér- képen az eisülyed't hajók helyeit mindig berajzolják. Kíváncsian közeledtem a hajó felé, noha — még ma sem tudnám megmondani, miért — valami megmagyarázhatatlan félelem bujkált bennem.

CÁPA A HAJÓRONCS KABINJÁBAN

Ez a félelemérzés növekedett, amikor a hajó közeléből hihetetlenül hűvös viz áramlott felém.

Otyam volt, mint egy ijesztő kísérőét fagyos Sehehete. A hajó fedélzetéről a belsejébe vezető kabinlépcsők ajtaja nyitva volt s mintha o-nmani áramlott volna üti ez a jéghideg vizsugár. Minden erőmet összeszedtem, hogy félelmemet legyőzzem. Semmi okom nem volt, hogy ezt a hajó* rancsor közelebbről megnézzem, csupán azért mentem oda, mert) önmagám előtt meg akartam mutatni, hogy nem félek. Abban a pillanatban, amikor a hajó fedélzetén a kabin ajtajához értem, belülről egy hatalmas, sötíét test ugrott felém.

Csak aranyi időm maradt, hogy rérdreesr 9em és lőjjek. Egy cápa vök, amely a hajó belsejéből jötr.

— Ez a hajó nemrég siilyedhetdtt el! — vklánt ár az agyamon — s egész biztosan még holttestek vannak a belsejében. Ezeket fedezték fel a cápák es itt portyáznak, zsákmányra lesve.

pár is súlyos szerencsétlenségét okozhat, akár a fellocsolt kövezeten, akár az előzni akaró autók között.

Fehér köpenyt a motorosokra

Olyan védelmet, amely egyúttal az autósok védelme is. Valami messzidről szembetűnő, azonnali ismertetőjelt:, amely óvatosságra inti a gondtalan, gyanútlan jármiivest.

IIlletékes körök véleménye szerint, történitek már lépések ebben az irányiban. Régóta foglalkoznak azzal « kérdéssel, hogy lehetne csökkenteni a kétkerekű jármüvek okozta közlekedési bűneseteket, amelyeknek tulajdonosai nagyon sokszor maguk sem hibásak, hiszen nekik ás drága az életük, értékes a nehezen (vagy könnyen?) vásárolt jármüvük. Itt az ideje, hogy rendezzék ezt a kérdést. Némelyek fehér porköpenyt, vagy gumiköpenyt akarniuk ráhúzni a kétkerekű jármüve* sekre, tudvalevő, hogy a fehér szín mesz- s síiről látszik s így a szembejövőt na* gyobb óvatosságra figyelmezteti. Esz téli- kai és egészségügyi szempontból sem lehet kivetnivaló az ilyen feliér köpeny, vagv méginkább egész motorosruha, amely megvédj a portól, sártól a férfiak sokszor drága, rendes utcai öltönyét. Talán kényesebb, mint a nyers vitorla* vászonszin, de a gyárosok egy kis fejtöréssel bizonyosan előállítanának olyan anyagot, amely egyszerű szappanos lemosással fehéríthető

A közbiztonság terén igen fontos lépéssel jutna előre a világ, ha messziről J felismerhetővé tennék — akár uniformissal — a kerék, és motorkerékpárosokat.

I K M.

a Csendes-óceán fenekén

Azonnal megrántottam a vészjelzőt és á legénység felhúzott a viz felszínére. Első dolgom az volt, hogy a hajó pontos fekvését megjelöljem a térképemen. Azután igyekeztünk megállapítani, melyik hajó lehelett és miikor sülyedhetetf cl?

KÜLÖNÖS EXPEDÍCIÓ

Néhány nap muWa visszatértünk az amerikai partokra, ahol közelebbi felvilágosításokat kaptam. Az itteni tengerész- ikoresmák mindén« tudó népe kiderítette, hogy az én roncsom az a bizonyos vitorlás lehetett, amelyen gazdag délámerikai forradalmárok menekültek. Ez szeget ütött a fejembe és nem hagyott) nyugtot. Tekintélyes politikai menők ültek nem szoktak üres kézzel más világba vándorolni. Tehát ezen a hajón tekintélyes pénznek kell lenni aranyrudakban és ékszerekben.

A sok töprengésnek az volt a vége, hogy 'expedidÓD szerveztem a hajó átkutatására- Egész csendben szedtem össze legénységemet és nem árultam cl igazi célomat. Azt mondtam, hogy ritka tengeri kagylókat .és spongyákat akaróik felhozni a •'■enger mélyérőlMégis egyik nap, ismerőseim ajánlólevelével, beállított hozzám egv jóképű, magas, barna ember. Azt mondta, hogv szeretne részt venni ebben az expedícióban. Crackermek hívták és amikor megegyeztünk, hi melon- a szemembe nézett és a következőket mondta:

— Én tudom, hogy ön nem spongyát ailtar halászni, hanem egy elsülyedr hajó belsejét szeretné átkutatni. Nos, Uram, én vagyok az az -ember, aki önt biztosíthatja arról, hogy vállalkozása mindenképpen kifizetődő- Az a hajó amielvnek fekvését egyedül ön tudja, kilenc holttestet rejt magában. Kilenc előkelő brazíliaiét, akiknek múltját nie kutassuk. Én ajánlatot teszek önnek,

hogy minden egyes holttestért!, amelyet felhoz 3 haió belsejéből, ezer font jutalmat kap.

Ha mind a kilencet sikerül felhoznia, akkor még ezer font díjazás jár a munkájáért ... . '

— Honnan tudja, hogy kilenc halott van a hajó belsejében?

— Nem fontos — felelte Cracker kitérően. Ez egy csodálatos hajószérewcsétlen- ség volt. A hajó legénysége és valamennyi tiszrje megmenekült, csalk' pont a kilenc utas sülyedt el a hajóval együtt. Gondolhatja. hogy nem y életlenségből1. Azonban

más összegekre volt; biztosítva.

A biztositó társaságok csak akkor fizetnek, hogyha a haláü mindenképpen) bizonyban! lehet. Én irrem, szeretem a titkolódzást, tehát uyilran beszéltem. Ela sike- «rül az üzlet, ötvenezer dollárt kereshet rajta.

két nagy foszforeszkáló SZEM . . .

Még ma sem tudom, hogy miért, de ismét olyan ösztönös félelem fogott el, mint aninak idején a tenger mélyén. Villámgyorsan döntöttem.

— Nem vállalom a hajó átkutatását — de ha pontos térképet akar a hajó fekvéséről, ingyen a 'rendelkezésére bocsátom, csak annyi a kikötésem, hogy azokat az embereket, akiket erre az expedícióra toboroztam, vegye át maga.

Ebbe az ajánlatba Cracker belement. Én pedig szivem mélyén örültem, hogy megszabadultam a vá lak-ozástól. Cracker, akiről később kiderüli, hogy valamikor búvár volt, egy Tarpon nevű másik búvárral társult és néhány nap múlva elmentek a hajóroncsot átkutatni. Nekem dolgom akadt Nevvyorkban és amikor három hónap múlva visszatértem a panamai partokhoz, akkor hali-ottani, hogy mi történt.

El'őször Cracker ment le a hájóroncsh'oz.

Sikerült is neki a rettenetes viznyomás ellenére a kabin belsejébe férkőzxne, ahol egész váratlanul a hullák tömege kezdett forogni körülötte.

A kabin hátteréből két nagy, foszfor úszkáló szem naeredt feléje. Ennyire emlékezett, mert félájultain. és idegileg teljesen, összetörve tudták csalk felhúzni társai. Tarpon, aki sokkal erősebb (idegzetű volt, dühbe guruk társa félénkségén és a félig ájiüt emberre ráorditotr:

— Három hónapja keresed őket és amikor szépen jelentkeznek nálad, úgy. megrémülsz, hogy majd kiesel a bőrödből. Adjátok ide a búvárruhát, majd én felhozom őket . . .

Cracker könyörgött, hogy 4u» ne menjen íc, mert a holtakon kívül van ott még más is.

Szavait azonban Tarpon már nem hallotta, mert a buvársisaikkal volr elfoglalva. BALESET A TENGER FENEKÉN Tarpon gondolkozás nélkül leereszkedett a mélybe. A telefonon keresztül tréfálkozva számolt be arról, hogy mir lát- Majd egyszer csak elakadt a hangja és ijedren megszólalt.

— Az Isten szerelmére segítsetek! Cracker, aki a t clef ónnál állt-, visszaüzent, hogy ő semmi pénzért se megy le és segítsen magán, ahogy tud. Tarpon ismét megszólalt:

— A hajó árboca eltört és ráesett a lábamra. Fogoly vagyok. Körülöttem cápák surrannak. Dobjatok le egy fejszét.

A telefonvezeték mellett leeresztettek ■egy szekercér.

A tengerfenékről csak fájdalmas nyöszörgés és szieszegés hallatszott,

majd megszólalt Tarpon:

— Húzzatok fel, amilyen gyorsan csak tudtok. A halálomért vállalom a felelősséget!

Tudni kell, hogy nagy mélységből nem lehr a 'búvárt hirtelen a felszínire hozni, mert a (nagy léginiyxxrnás-küiöffi.bözet köny- 'ny-em szivszólhüdésc okozhat. De erre a felszólításra rögtön sejtették, hogy valami rendkívüli baj lehet és legalább a mélység felén gyorsan húzták fesl Tarpont, az ut második részén már lassabban, dé még mindig tul.gyorsan. Tarpon meg jelcint, de az egyik lába térdtől hiányzott. Más ember biztosan ott pusztult volna, de ő,

miután nem tudta lábát kiszabadítani, a fejszével két) csapásra levágta. Tarpon után két hulla került még fel á viz tetejére. Azokat ás kifogták. Amikor Tarponinal találkoztam, már túl- volt a veszélyen, s mankón bicegett. Azonnal megismert s ezzel kezdte mondókáját, miközben falábára mutat-otr:

— Kerestem kétezer fontot, vagyis ötezer dollárt. Még mindig

negyvenezer dollár értékű hulla van ott a tengerben.

Ha parancsolja, átadom önnek az üzletet.

Megköszöni rém. Szeretem a kalandot, de már az ilyen, históriát inkább mások elbeszélése után Írom még. Vauinak feladatok, amiket az ember semmi pénzért sem vállal. Azt hiszem, ezek közé tartozik e rejtélyes hajó titokzatos utasainak ag- noszkálása is . *' ^ Levágta az egyik lábát, hogy megmenthesse