Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-27 / 196. szám

ELLENZÉK- 19 39 augusztus 2 7. Házasemberek jármüve a kerékpár, nőtleneké a motor utcákon. Az imbolygó, közönséges kerék­15 ennek a kilenc embernek az élete batal­KOLOZSVÁR, augusztus hó. ' Mióta Kairl Drais hadarni erdőmester I:1813-ban elkészítette első, háromkerekű ,,járógépéi", a deusnet, amelynek utiasa n ver egal ak:u ülésből lábaival kVkdöste elő­re magát a földön, íörgatbtyu és hasonló szerkezetek nélkül, azóta a kerékpár ailar posa-n átgyurva, a'akítva, meghóditoitla a világ összes országútaü, utalt, utcáit, vá­rosait, faíl'yabt. Az embereik fellélegezve Ivetették magukat erre az olcsó és gyors közlekedési eszközre, amellyel megrövi­díthették útjaikat, időt nyertek, keveseb- [bet fáradlak s még csomagot is 'továbbít­hattak. S a. gyárak ontották a kerékpá* (rókát. De a nyugtalan emberi agy to­vább ment, hogy teste kényelmét men­tnél tökéletesebben biztosítsa. Megjelent a motorkerékpár, amey még gyorsabb, ké­nyelmesebb és — drágább. De olcsóbb, miint az autó, gyorsabb, mint a villamos, autóbusz. Akinek sok pénze van, autón jutiazik, akinek kevesebb, az motorkerék­párt vesz s akinek nagyon kevés van, az kerékpáron közlekedik. így fejlődött vissza a közönséges kerékpár oda, hogy egy időben majdnem kizárólag a pékina­sok száguldó paripája! volt. Igen. Volt olyan 'idő, hogy az embereknek általá­ban volt pénzük. S lxai nagyon tudtak tar ikarékoskodni, hosszú részletre motorke­rékpárokat vásároltak, mert gyorsult az élet irama, nőtt az emberek igénye, r Ma pedig? Ma pedig ott tartunk, hogy bár a motorkerékpárok nem fogynak kü­lönösebb mértékben az autók javára (az autók száma ettől függetlenül rohamo­san nő), de a közönséges kerékpárok száma js erősen növekszik a kevéspénzii emberek körében. j A drága lakbérek városon kívülre ker­getik a családos emberek, munkások, •tisztviselők százait. A kényszerűség kerék­párra ülteti a korosaid) osztály embereit épp úgy, minit a száguldó pékinasokat- 1 Nagy gyárak raktárhelyiségeiben, hiva­talok pincéiben, folyosóin lelakatolt lánc­cal egymásnak fámaszitva állnak a, kerék­párok s várják robotos gazdáikat, hogy munkájuk után kivigyék őket a poros, jfulfpsztő házak levegötlenségéből a kör­nyék kis, kertes háza.« közé, a magukéba, (vagy olcsóbban béreit otthonukba. Igaz, hogy sokszor 1c kell mondani a város sokféle kényelemről, de kárpótolja az embereket a levegő és a szabadság érze­tte És ma, amikor össze-vissza szabdal* íják az emberek terjeszkedésvágyát, élet­nívóját, meg kell alkudni a lehetőségek­kel, a — - családért. 1 Kerékpáros tisztviselők A reggeli városi járműforgalom uj alakjai: a kerékpáros tisztviselők. Jólsza­bott ruhájuk, altit összecsípett, vasalt nadrágjuk, tiszta kezük elárulja őket. 'Előregörnyedve tapossák a pedált, az inasok, munkások, rikkancsok között; szakértelemmel csengetnek, előznek, ka­nyarodnak, Leállnak, mint az élét többi gondterhelt robotosai. Kissé fáj a szivük, ha mo'ork érék pár pattog el mellettük, Leszívják a benzin kedves, 'ismerős illa­tát, amely legénykorukban körülilengte őket, vagy amelyben szerelnének élni. De régi motorkerékpárjukat egy egy ag­gódó asszony! szív felváltotta együtt él­vezhető szalongami túrára. A motorke­rékpár üzembetartása nem kevéspénzü, családos embernek való. Akik ezeken Száguldanak, többnyire jólkereső, vagy magános emberek, akik nem tudnak, .vagy nem akarnak megállni száguldó ira­mukban. Gyorsan és mindent akarnak. Gyorsan élná és gyorsan meghalni, f Ma, a gyors iramban szaporodó jár­müvek korában a legveszedelmesebb bal­esetokozók a motorkerékpárok és az ár­tatlannak látszó közönséges kerékpárok. Egyaránt veszélyeztetik a maguk és a •többi jármüvek biztonságát és természe­tesen, elsősorban a rajtuk közlekedő és gyalogos emberek életét. ) 'AVz alapos, körültekintő közlekedés! Szabályok szigorú végrehajtása csökkenti ingván a balesetek számát a városok te­rületén, de megakadályozni nem tudhat­ja, még ha jól megszigorít ják is a vezető- igazolványok kiadását Mert legyen va­lakinek a 'legjobb szeme, egészséges ideg- rendszere, megbízható nyugalma, lélek­jelenléte, akkor sem kerülhető el egyegy hiba, elnézés, késő fékezés, vagy valami­lyen akaratunkiviUi figyelmetlenség. A közlekedési rend őrei szigorúan el­lenőrzik a városi közlekedés biztonságát, vigyáznak a gyalogosokra, kerékpárosok­ra, motorosokra, figyelmeztetik őket kar- lenditéSekke!, iránymutatókkal és mégis a tökéletes biztonságú közlekedésit talán soha nem tudják megvalósítani. Ember vagy gép? Különösen sok a baleset az országuta­kon, holott nagy távolságra Tát a vezető. Tatám éppen ez a baj. Bízva a szabad út­ban, könnyelműen neki ereszti a jármü­vét a vezető a kilométereknek, még du* do'lgat /'is hozzá, olyan felemelő, izgató ér­zés a rohanás, mikor hirtelen előbukkan a kanyarból valami. Keskeny, kics'i. mint egy ember, messze van, ráérünk vele tö­rődni. S mire észrelér az ember, az autó vezetője, már ott a motor bicikli, jobbról egy másik autó, vagy egy szénásszekér, a lovak megugranak a zajtól és megtör­ténik' a baj. Pedig, ha észrevette volna a vezető messziről, hogy motorkerékpár közeledik az utón. akkor vigyázott volna, hogy ne együtt érjék a szekeret, vagy a biciklistád aki még hozzá nem is tud b'i- cilk'l'iznii. A motor os jármű vek liánig ja olyan erős, hogy vezetőjük nem hallja a másik, közeledő gép zaját. Messziről néz­heti embernek, kerékpárnak is a távol­ban felbukkanó keskenységeti S a gyalo­gos is igy van vele, különösen a városi Borzalmas huvárkaland Craig kapitány, a hires tengerfenékkutató és uta­zó, ebben az elbeszélésében borzalmas kalandot mond el, amelynek ugyan ő volt az elindítója, de — sze­rencséjére — mások él­ték át. Abban az időben az volu a megbízatá­som, hogy a tengerfenék életéről készít­sek mozgófénykép-felvételeker. A Los Perlas"5zigetek mellett:, közel a panamai pamrokhoz tanulmányoztam ai Csendes- óceán. állatvilágát. Búvárruhában, naponta órákat töltöt­tem a Henger mélyén, kezemben a viz- alatti filmfelvevőgéppel, amely egyszersmind puska is volt. Egy ilyen leszállásom alkamával, körükéiül 50 méter mélységben, egy hajóroncsra bukkantam, amely .orrával a tenger fövé­nyébe fúródva állt el'len az alsó áramlá­sok erejének. Nagyon meglepődtem az el* süiyedr hajóm, mert a .térképünkön, nem volt jelezve- Ugyanis, a pontos buvártér- képen az eisülyed't hajók helyeit mindig berajzolják. Kíváncsian közeledtem a hajó felé, noha — még ma sem tudnám meg­mondani, miért — valami megmagyaráz­hatatlan félelem bujkált bennem. CÁPA A HAJÓRONCS KABIN­JÁBAN Ez a félelemérzés növekedett, amikor a hajó közeléből hihetetlenül hűvös viz áramlott felém. Otyam volt, mint egy ijesztő kísérőét fa­gyos Sehehete. A hajó fedélzetéről a bel­sejébe vezető kabinlépcsők ajtaja nyitva volt s mintha o-nmani áramlott volna üti ez a jéghideg vizsugár. Minden erőmet össze­szedtem, hogy félelmemet legyőzzem. Semmi okom nem volt, hogy ezt a hajó* rancsor közelebbről megnézzem, csupán azért mentem oda, mert) önmagám előtt meg akartam mutatni, hogy nem félek. Abban a pillanatban, amikor a hajó fe­délzetén a kabin ajtajához értem, belül­ről egy hatalmas, sötíét test ugrott fe­lém. Csak aranyi időm maradt, hogy rérdreesr 9em és lőjjek. Egy cápa vök, amely a ha­jó belsejéből jötr. — Ez a hajó nemrég siilyedhetdtt el! — vklánt ár az agyamon — s egész biztosan még holttestek vannak a belsejében. Ezeket fedezték fel a cá­pák es itt portyáznak, zsákmányra lesve. pár is súlyos szerencsétlenségét okozhat, akár a fellocsolt kövezeten, akár az előz­ni akaró autók között. Fehér köpenyt a motorosokra Olyan védelmet, amely egyúttal az autósok védelme is. Valami messzidről szembetűnő, azonnali ismertetőjelt:, amely óvatosságra inti a gondtalan, gyanútlan jármiivest. IIlletékes körök véleménye szerint, tör­ténitek már lépések ebben az irányiban. Régóta foglalkoznak azzal « kérdéssel, hogy lehetne csökkenteni a kétkerekű jármüvek okozta közlekedési bűneseteket, amelyeknek tulajdonosai nagyon sokszor maguk sem hibásak, hiszen nekik ás drá­ga az életük, értékes a nehezen (vagy könnyen?) vásárolt jármüvük. Itt az ide­je, hogy rendezzék ezt a kérdést. Néme­lyek fehér porköpenyt, vagy gumiköpenyt akarniuk ráhúzni a kétkerekű jármüve* sekre, tudvalevő, hogy a fehér szín mesz- s síiről látszik s így a szembejövőt na* gyobb óvatosságra figyelmezteti. Esz téli- kai és egészségügyi szempontból sem le­het kivetnivaló az ilyen feliér köpeny, vagv méginkább egész motorosruha, amely megvédj a portól, sártól a férfiak sokszor drága, rendes utcai öltönyét. Ta­lán kényesebb, mint a nyers vitorla* vászonszin, de a gyárosok egy kis fejtö­réssel bizonyosan előállítanának olyan anyagot, amely egyszerű szappanos le­mosással fehéríthető A közbiztonság terén igen fontos lé­péssel jutna előre a világ, ha messziről J felismerhetővé tennék — akár uniformis­sal — a kerék, és motorkerékpárosokat. I K M. a Csendes-óceán fenekén Azonnal megrántottam a vészjelzőt és á legénység felhúzott a viz felszínére. Első dolgom az volt, hogy a hajó pontos fek­vését megjelöljem a térképemen. Azután igyekeztünk megállapítani, melyik hajó lehelett és miikor sülyedhetetf cl? KÜLÖNÖS EXPEDÍCIÓ Néhány nap muWa visszatértünk az amerikai partokra, ahol közelebbi felvilá­gosításokat kaptam. Az itteni tengerész- ikoresmák mindén« tudó népe kiderítette, hogy az én roncsom az a bizonyos vitorlás lehetett, amelyen gazdag délámerikai for­radalmárok menekültek. Ez szeget ütött a fejembe és nem hagyott) nyugtot. Tekin­télyes politikai menők ültek nem szoktak üres kézzel más világba vándorolni. Tehát ezen a hajón tekintélyes pénznek kell lenni aranyrudakban és ékszerekben. A sok töprengésnek az volt a vége, hogy 'expedidÓD szerveztem a hajó átkutatásá­ra- Egész csendben szedtem össze legény­ségemet és nem árultam cl igazi célomat. Azt mondtam, hogy ritka tengeri kagy­lókat .és spongyákat akaróik felhozni a •'■en­ger mélyéről­Mégis egyik nap, ismerőseim ajánlóle­velével, beállított hozzám egv jóképű, ma­gas, barna ember. Azt mondta, hogv sze­retne részt venni ebben az expedícióban. Crackermek hívták és amikor megegyez­tünk, hi melon- a szemembe nézett és a kö­vetkezőket mondta: — Én tudom, hogy ön nem spongyát ailtar halászni, hanem egy elsülyedr hajó belsejét szeretné átkutatni. Nos, Uram, én vagyok az az -ember, aki önt biztosíthat­ja arról, hogy vállalkozása mindenképpen kifizetődő- Az a hajó amielvnek fekvését egyedül ön tudja, kilenc holttestet rejt magában. Kilenc előkelő brazíliaiét, akik­nek múltját nie kutassuk. Én ajánlatot te­szek önnek, hogy minden egyes holttestért!, amelyet felhoz 3 haió belsejéből, ezer font ju­talmat kap. Ha mind a kilencet sikerül felhoznia, ak­kor még ezer font díjazás jár a munká­jáért ... . ' — Honnan tudja, hogy kilenc halott van a hajó belsejében? — Nem fontos — felelte Cracker kité­rően. Ez egy csodálatos hajószérewcsétlen- ség volt. A hajó legénysége és valamennyi tiszrje megmenekült, csalk' pont a kilenc utas sülyedt el a hajóval együtt. Gondol­hatja. hogy nem y életlenségből1. Azonban más összegekre volt; biztosítva. A biztositó társaságok csak akkor fizet­nek, hogyha a haláü mindenképpen) bizo­nyban! lehet. Én irrem, szeretem a titko­lódzást, tehát uyilran beszéltem. Ela sike- «rül az üzlet, ötvenezer dollárt kereshet rajta. két nagy foszforeszkáló SZEM . . . Még ma sem tudom, hogy miért, de is­mét olyan ösztönös félelem fogott el, mint aninak idején a tenger mélyén. Vil­lámgyorsan döntöttem. — Nem vállalom a hajó átkutatását — de ha pontos térképet akar a hajó fekvé­séről, ingyen a 'rendelkezésére bocsátom, csak annyi a kikötésem, hogy azokat az embereket, akiket erre az expedícióra to­boroztam, vegye át maga. Ebbe az ajánlatba Cracker belement. Én pedig szivem mélyén örültem, hogy megszabadultam a vá lak-ozástól. Cra­cker, akiről később kiderüli, hogy valami­kor búvár volt, egy Tarpon nevű másik búvárral társult és néhány nap múlva el­mentek a hajóroncsot átkutatni. Nekem dolgom akadt Nevvyorkban és amikor há­rom hónap múlva visszatértem a panamai partokhoz, akkor hali-ottani, hogy mi történt. El'őször Cracker ment le a hájóroncs­h'oz. Sikerült is neki a rettenetes viznyomás ellenére a kabin belsejébe férkőzxne, ahol egész váratlanul a hullák tömege kezdett forogni körülötte. A kabin hátteréből két nagy, foszfor úsz­káló szem naeredt feléje. Ennyire emléke­zett, mert félájultain. és idegileg teljesen, összetörve tudták csalk felhúzni társai. Tarpon, aki sokkal erősebb (idegzetű volt, dühbe guruk társa félénkségén és a félig ájiüt emberre ráorditotr: — Három hónapja keresed őket és amikor szépen jelentkeznek nálad, úgy. megrémülsz, hogy majd kiesel a bőröd­ből. Adjátok ide a búvárruhát, majd én felhozom őket . . . Cracker könyörgött, hogy 4u» ne menjen íc, mert a holtakon kívül van ott még más is. Szavait azonban Tarpon már nem hallot­ta, mert a buvársisaikkal volr elfoglalva. BALESET A TENGER FENEKÉN Tarpon gondolkozás nélkül leereszke­dett a mélybe. A telefonon keresztül tré­fálkozva számolt be arról, hogy mir lát- Majd egyszer csak elakadt a hangja és ijedren megszólalt. — Az Isten szerelmére segítsetek! Cracker, aki a t clef ónnál állt-, vissza­üzent, hogy ő semmi pénzért se megy le és segítsen magán, ahogy tud. Tarpon is­mét megszólalt: — A hajó árboca eltört és ráesett a lá­bamra. Fogoly vagyok. Körülöttem cápák surrannak. Dobjatok le egy fejszét. A telefonvezeték mellett leeresztettek ■egy szekercér. A tengerfenékről csak fájdalmas nyö­szörgés és szieszegés hallatszott, majd megszólalt Tarpon: — Húzzatok fel, amilyen gyorsan csak tudtok. A halálomért vállalom a felelőssé­get! Tudni kell, hogy nagy mélységből nem lehr a 'búvárt hirtelen a felszínire hozni, mert a (nagy léginiyxxrnás-küiöffi.bözet köny- 'ny-em szivszólhüdésc okozhat. De erre a felszólításra rögtön sejtették, hogy vala­mi rendkívüli baj lehet és legalább a mélység felén gyorsan húzták fesl Tarpont, az ut második részén már lassabban, dé még mindig tul.gyorsan. Tarpon meg je­lcint, de az egyik lába térdtől hiányzott. Más ember biztosan ott pusztult volna, de ő, miután nem tudta lábát kiszabadítani, a fejszével két) csapásra levágta. Tarpon után két hulla került még fel á viz tetejére. Azokat ás kifogták. Amikor Tarponinal találkoztam, már túl- volt a veszélyen, s mankón bicegett. Azonnal megismert s ezzel kezdte mondókáját, miközben falábára mutat-otr: — Kerestem kétezer fontot, vagyis öt­ezer dollárt. Még mindig negyvenezer dollár értékű hulla van ott a tengerben. Ha parancsolja, átadom önnek az üzletet. Megköszöni rém. Szeretem a kalandot, de már az ilyen, históriát inkább mások el­beszélése után Írom még. Vauinak felada­tok, amiket az ember semmi pénzért sem vállal. Azt hiszem, ezek közé tartozik e rejtélyes hajó titokzatos utasainak ag- noszkálása is . *' ^ ­Levágta az egyik lábát, hogy megmenthesse

Next

/
Thumbnails
Contents