Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-26 / 195. szám

193 9 augusztus 2 6.

ELLENZÉK

Tengeri

Az egész világ a béke érdekében szúr-* kol a háborúról való félsz egyre inkább feszülő légkörében. Lázas időker elünk es mosr már nemcsak miniden egyes nap, ha- ifiem úgyszólván minden egyes óra meghozza érdekfeszi tő hirer. figyol’em er*' hecő módon majdnem (kizárólag a nagy világpo!íitíkao kérdések felé fordulj ámde a köznapi élet egy pillanatig sem áldhat ■meg: az ember folytatja állandó munkáját ős közben ezer és ezer irány fete pillant,

’ gondolkodik és érez- A földművelő az őszi.

,feladatokat végzi már és értékesíti termék .sşr, vasút és posta rém dűlőt len ül forgalmaz; ’az .irodákban, műhelyekben, gyárakban a Kezek égnek a szokatlan tevékenységtől. Egy-egy elborulás az arcon, egy-egy sötét gondolat vagy érzés átremegése a idegze-, itdii, egy=bgy sóhaj, majd rövid és izgatott párbeszéd jelzi csak, hogy kívülről az egész .nagyvilágban hullámzó szenvedélyek és 'tervezések őHilr gyorsaságú és végtelen kiterjedésű hálása benyomul a réseken. Aztán megint csak rovábbfodyik a műves élet megszakítás nélkül. Pihenő alatt pedig ma már szinte messzefekvő és szinte ér'l- heterlen kérdésükkel is foglalkozik. Könyveket olvas, folyóiratokba temetkezik, újságokat búj, hogy szórakozzék vagy újból és újból foglalkozzék ama részletekkel, amelyé&er úgyis már ismer. Egy megyéd* ■század óta folytonosan a háború és béke közvetlen kérdéseivel' foglalkozunk és az erre. vonatkozó hosszabb 'tartamú és csak napi értékű közleményekéi olvassuk. A szükséges adatok folytonosan ismétlődnek és újra meg újra kérődzőnk már ismert, sőt elcsépelt magyarázatokon. De az ember közben nem mellőzi a nem 'közvetlenül, vagy -szervesen a béke és háború kérdésé*

‘be vágó cikkek-er is. Például a földművé-' tlésügyi minisztérium termésjelentéséről > szó ló. híreket. Nem léhaság ezért, nem a figyelem elszóródása, nem menekülés a pillanat valóságától, ha például az ember elidőz a kukoricatermésről szóló jelentésinél és elkezdi ennék örvendetes voltát, .vagy a jelen feszült helyzetben! különleges jértekét feszegetni. A kukoricával való Ifogklkozás nem „kukoricázás“ a 'tragikus •idővej és a sörét sorssal. Mindenkép ért* Kérő a vele való foglalkozás. Az újságban égy futó hir alakjában, az olvasó lelkében imáit eszme az állam hatalom és közgáz- •xáasáig területén, minit rendkívüli fontos és ;általános érdekű szükségleti cikk, joggal foglalkoztat még a legdrámaibb időpontban is.

Igen, az olvasó lelkében eszme. Elgon* dalkozunk, mily örvendetes csakugyan, :hogy az idei tengeri termés nagyobb lesz, mint >a műit évben és a legridegebb szá- -mitással is meg fogja ü'nii az 560.000 vasúti vagon köbtartalmát és örvendetes, 'hogy á mault évi termésből még jelenté** ‘kény készletek vannak és ez a nagy tömeg nem lanyhitotta el az árakat1. A tőzsdék .szilárdak. Van és lesz mivel üzérkedni.

1E1 gondolkozunk rajta, hogy egy -olyan mezőgazdasági államiban, mint amilyen a -miénk, mennyire fontos cikk a kukorica. 'Embernek nagy jelentőségű élelmiszer, állatnak fontos takarmány. Lesz mit enni, ha békében élünk — akkor nekümk, az embernek nem is lesz annyira fontos, de még inkább les:z, ha kitör a háború, mert akkor ismét' 'szerencsénk lehet a kukonca- -kenyérhez. A fődolog, hogy éhezés -nem fenyeget, akár igy, akár úgy lesz. És vé* gül örvendetes, hogy ezekből a tömegekből békében és háborúban is egyaránt jó áron- adhatunk el majd a külföldnek. Kukoricának néha szinte jobban keresik, mint búzánkat,. Van idő, mikor még az Unió is inimen fedezi rendszeres hiányát. Ily nehéz időkben pedig, amikor a szükségesekért „minden árat megadnak“, a törökbuza révén erős Valutákat1, sőt aranyat remélhetünk és igy petróleum, gabona, vas, fa, só mellett gazdásági és pénzügyi lehetőségeink egyik nagy tá-» masztéka lesz a tengeri.

Az eszme körforgásában azonban felmerül az at-ra cura, egy sötét gond. Vájjon ki és hogyan fogja letörni hetek múl* tán az enyhe aranysárga színben mosolygó csövekor? Ki tudja, nem dől el akkorára egész világ végzete és a munkás fér** fik ezek nem fognak-« másfelé járni más feladatok miatt? Reméljük azonban, hogy ahogy a nagyindulatok amily tekintetre! voltak az aratásra, tekintetre! lesznek most az őszi mezőgazdaságra is és az óhajtott nagy békeérrekezlet, amely a háború előtt és -nem- a háború után volna kívánatos, mégis csak létrejön, hogy az emberiség

TENGERBE ZUHANT REPÜLŐGÉP

Képünkön az „Imperial Airways“ egy repülőgépének romjai láthatók. — A repülőgép a Kopenhága előtti Sosrtroem-htd mellett égve a tengerbe zuhant. A gép hat utasa elpusztult.

Józseffalvai székely levél

Tűzi, viz, jég után és teljes- újjászületés előtt hadd essék egyszer szó a józsteffeüvai 'kalamárisról is. Ido ni t al a n tömeggé olvadt, a gaz di - kfáija pedig az etgyaigios' giödiö‘iibm veti a téglát. A József falvai tiobás kaln- -miáTiisn-ak eizonlban- éppen- o’yan jó hire van, inait remekbe f aragot t könyv bar tóitkinuíkl, ami ■ egyedien. 'házból sem iliiáinjyzobt. Volt olyan gaiz- da, aik-ieilek k'ét-háromjsizáz könyve is volt. A kaliaimiárisiból pedig, szinte liiiba nélkül, nyeíKlmri hiba.' nélkül folyt a tinta. VoSitrolyan jőz'-'efi®kai, aki noveMyall zaklatta végig a szerkesztőségeket a tűz előtt és csak ádclkór derült ki a -tuppiisság. maiiko-r /Borbáitíh JeroimjOíS uram az irásüval be is érkezett. Azonban miár egé- isizen tréfás dolog történt a kiest ' 'Mészáros Kellemen kataimiárL-ávail, annyira szerette a ,gépet, hogy egyszer a negyedik eflemiiböt cséplőgépet rendűit maigyan levéllel ci brassói gépgyárból -az apja ízáoiiájórü. Rettenetes pattá! i a tett felőle. Az alábbi levél azonban már nem a Gárdonyi; nyelvén író kalamárisból mjáirtódott tölteti- íródott. A jelenleg József falván tartózkodó Bálint Já- ; z-aej népsizövelsétgi igazgató egy olyan -atyafit szólított ki az «agyagos gödörből a ivázsjgáztató lóvéi megírására', aki leginkább megőrizte köz ü’liik ősapái nye-’lvémek gólwh : izét. A neve 'Péter G-én-o Ambrus. Az alábbi ibetürőB-'betüne bü levélbe« számol be a, józseffaílvaiak eliső, aiu- i gusztus 2D ötkíi örömiünnjepérőíl.

LEVÉL JÓZSEFFALVÁRÓL

Kelt levelünk az Urnák 1939-ik esztendejében augusztus 20=án, vasárnap, gyönyörű ünnepünkön. A jóságos Isten szomorúságunkban megvigasztalt s elküldő nekünk mentőangyalát, aki meg- vigasztalá szomorú életünket. j

E nagy örömünkről tudatjuk az igen tisztelt szerkesztőséget, hogy az újságok erejével adják tudtokra mindenki* nek, akiket illet és nevünkben köszönjék meg azt a szivbéli jóságot, amit vélünk érdemtelenekkel tenni hasznosnak láttak testvéreink.

Az Úristen is azt vallja az Ö Szent- Írásaiban, hogy „ne féljetek, mert szomorúságotok örömre váltbzik!“ Hát mi is igy járánk, — hála érte a jó Mindenhatónak, — mert a nagy szomorúság, ami érte családjainkat és gyermekeinket, örömmé kezd változni, amikor szem ésfültanui vagyunk annak a nagyságos szeretetnek, amit erdélyi testvéreink hozának közibénk.

A fentebb nevezett gyönyörű ünnepen olyan verőfényes napra viradánk, mintha csak az Isten igen szép virágos kertje: a természet is tudta volna,

leikét terhelő óriási szikid végre legördüljön, e.gy uj, vidám időszak-db nyitva meg. Amikor a veszély a legnagyobb, akkor van Ist-en a legközelebb. A kormányzat* nak bizonyára megvan a maga pontosan kidolgozott terve a nagy kukoricatermés békebeli behordására, összevásárlására és kivitelére, de bizonyára megvan a terve a nagy tengeri törés és a nagy kukorica „kampány“ tekintetében a nem óhajtott esetre is, ha védelmi célok miaut idéglene- sen meg nagyobb tömegű munkáskezet kell majd elvonni, mint most történik, nem

hogy ma Józseffalván megjelennek az első kacagások az ábrázatokon. Meg- maradit templomunk harangjai is mintha szebben, vigabban hittak volna a szentáldozatra. Hogyne mentünk volna!!! ' [

Templomunkban a nagy misét Bálint József igazgató ur mondotta s szóla hozzánk a szószékről is. Úgy prédikált, ahogy nekünk kellett. Nemcsak megvigasztalt most immár másod versen, de ki is fejté, hogy milyen szép ünnep is vagyon a mai nap s hogy sohase felejtsük el ezt a mai napot s ne búsuljunk, mert nekünk az égben nagy pártfogóink varinak nemcsak a földön. S ezek között a nagy pártfogók között az első édes jó anyánk: a Boldogságos Szűz Mária a ki a mi népű miknek s igy nekünk is Pátrőnánk s hosszú történelmi életünk minden viharában, amikor béborult az Ég felettünk, vigyázott reánk s a nagy Szenttől adott ősi szent hitet megőriztette vélünk, hogy ezt az ősi örökséget gyermekeinknek is sértetlenül adjuk át.

A nagy mise és a prédikáció után a mi jó plébánosunk külön misét monda és prédikációt a német katolikus testvéreknek, akik szép számmal gyüleke- zér.ek össze a szentáldozásra, mivel augusztus 20-án vala a mi régi búcsúnk. j

Vasárnap délután 3 órára ismét keresztény tanításra gyüténk össze az Isten házába» ahol plébános urunk oktat- gatott a hitben és erkölcsben. Utána kijövénk a templomból és a templom előtti téren Seyfried Ferenc mérnök ur tarta előadást. Olyan kedves hezzánk ez az ember s úgy beszélt, hogy szívesen hallgatók akármennyi ideig is.

Ekkor már délután 6 órára fordult az idő s ismét megszólalt falunk harangja s vissza sieténk temp lomunkba, mert oda már bégyülekeztek vala, aki csak teheté, hiszen innen vonultunk leégett falunk első háza. első uj háza alapkőletételének ünnepélyes cselekményére, amit Bálint József ig. végeze el. Előbb bent a templomban segítségül' hivótei a Szentlélek Úristent s zászlók és lobogók alatt vonulónk az első uj ház kemény beton alapjához, ahol a zászlóink megállának azon a dombon, ahová feliépe az alapszentelést végző pap is. Még ezelőtt énekkarunk szép énekeket énekele s azután Bálinti igazgató beszélt. Elmondá, hogy a hamu és az üszők helyére uj ház* épül. A hamu és az üszők, pernye megelevenedik, mint a főnix madár hamuja, a mese Józseffalván valóra válik s a régi romjain a cselekvő szeretet ui lakást épit. a szomorú testvéreknek. Még azt es monda, hogy legyen ez a ház fundamentuma a hitnek, annak a hitnek, ami napkeltétől napnyugtáig

beszélve zordabb eshetőségről. A kincs, amely a kukoricában rejlik, béke és háború esetén egyformáin nagy és nélkülözhetetlen, igy törődni kell vele természetesen, akármi lesz is. Törőditek is vele. A jelentések bizonyítják. E tekintetben semmi kétség nincs helyén. Most már csak az kell, hogy a termesz«*1 segít sen rajtunk és enyhe jóságával biztassa fel az emberiséget, hogy enyhe szívvel tekintsen a végzetes holnap elé, amelynek általános .nagy embert érdekét egy kis szeretet tel, e^v kis jóakarattal meglehet menteni.

meghódított az egész világot s legyen őrzője annak a hitnek itt a messze keleten, amit őseinktől, ősapáinktól drága örökségként kaptunk. Legyen ez a ház fundamentuma a reménynek, annak a reménynek, amiben él gyermekeink szebb élete és boldogsága. Legyen alapja ez a ház a szeretetnek, amely összeköt minket, testvéreket bármelyik részében is élünk e széles világnak és legyen alapja a békességnek, annak a békességnek, amelyről' a nagy Mester azt monda: Békességet hagyok nektek, az én békességemet, adom nektek, nem mint a világ adja, adom én nektek! Azután dr. Németh’ Kálmán plébánosunk elolvasá az alapkőbe helyezendő okiratot, elénekeltük a 138. zsoltárt, amit husvétkor a feltámadáskor szoktunk énekelni s ezután Bálint igazgató megszentelé az alapkövet s az Atya és Fiú és Szentlétek Úristen nevében elhelyezé az okiratot. Ezután felhangzott a pápát dicsérő ének s vissza inenénk a templomba, ahol hálát adánk az Úristennek, hogy, ilyen felségesen szép napot ada nekünk. Hogy megérhettük azt, hogy a régi ház helyén szomorúan siró hamu helyett immáron beton alapokat látunk.

Ezt a nagy örömünket akarók megírni minden testvérnek, aki segített1 rajtunk. 1 f

Mert nagy dolog a segítség olyankor, amikor az embernek semmije se mara-j da az ég-világon, csak iiszök, hamu ési pernye s még valami: örökké siró,'1 könnyező, pirosra hasadt két szem s kenyérért és szerető vigasztalásért zokogó gyermetesereg. 1

A segítségre azért ezután még nagyabb szükségünk van, mert épületeink félbe-szerbe maradnak, ha nerrsj gyűjtenek erdélyi, bánáti és szatmári,! váradi s más testvéreink még pénzt, amivel építeni tudjunk, mert nekünk biza pénzünk nincs s kereset után- most nézni nem tudunk. {

Ezért örömünk tudósításához hez- zadjuk azon szivbéli óhajtásainkat is, hogy a mélyen tisztelt szerkesztőségek gyújtsák tovább azt a szt. lángot, amelyet az Ur Jézus gyújtott először a szivekben, amikor közibénk jőve és szóla r „Tüzet jöttem bocsátani a földre s mit akarok, ha nem azt, hogy meggyulladjon és égjen!“ Erre a tevékeny szere- tettüzre, az adakozó szívre még nagy. szükségünk van, ezért azt üzenjük, kérjük nagy szóval és hálás szívvel: Segítsetek Testvéreink! Segítsetek!!

Maradunk hálás- tisztelettel a tekintetes szerkesztőségnek és minden jó testvérünknek : -Józseffalva, 1939 aug. 21.-én ■

A leégett és bizakodó józseffalvai testvérek

AZ ALAPKŐLETÉTEL PROGRAMJA:

Itt közöljük a mult vasárnapi alap- kőletételi ünnepség programját: jj

1. Veni Sancte az oltár előtt, utána könyörgés. ţ

ß. Felső rakozás lobogókkal a körme* netre.

3. Karének négy hangra: Állj elő, szólalj meg Máriának hü gyermeke, î 4. Az alapkő felszentelését végző I Bálint József igazgató beszéde, í 5. Kezdődik az alapkő-megáldás a ri- 1 tuale szerint.

Î 6. Elénekeljük karban a feltámadás* i zsoltárt.

jj 7. Az alapkőbe helyezendő okirat fel- \ olvasása és elhelyezése. , 1

8. Pápai himnusz.

9. Visszatérés a templomba énekkel«

1Ó. Litánia az isteni gondviselésről.

11.. Áldás a szentséggel. I

A malomipari munkások béremelési tárgyalásai. Hírt ad kink arról hogy a malomipari munkaadók és munkásaik (között. bei'emelési tárgyalások folynak a munkaügyi in spck'llorátuson C Ion da inspektor

előír. A tárgyalások most a munkásokra! nézve kedvező befejezést nyerteik, mer* a Victoria, Henrich és Vári malmok tu* lajdonosai is elfogá-drák azt a kollektivszer- ződésr, melyet az Inna és Tarján» malmok kö<íör.t'ek munkásaikkal. A megegyezésben nem szereplő malmok munkaadói &>t munkásai közönt a további tárgyaiásokaT augusztus 29-én. fogják a munkaügyi i®$- pektorát'uson megtartani.

ÉLVE ELTEMETTE A LEOMLó PART. Craiovából jelentik: Súlyos szerencsétlenség történt a napokban a villamosmüveknek! a város területén folytatott munkálatainál. Mircea Dán 19 éves munkásfiura ráomlott a rosszul alátámasztott part1 és maga alá temette. Munkástársai azonnal segitsA* gére siettek, de csak egy órai munka után tudták kiásni a hatalmas földtö- í meg alól a szerencsétlen munkást, aki akkorra már halott volt.