Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-13 / 184. szám

1Ş 39 augusztus 13. KLIKK ZÉK Látogatás a római birodalom keleti gyarmatának egykori ióvárosában9 Sarmizegetasában, ahol rengeteg emlék beszél a kétezeréves múltról Egész kiásott romváros és muzeum áll ma az ősi romai kolónia helyén Sarmizegetusa (Grădişte), aug. hó. Tele vau egész Hunvadmegye ősi római emlékekkel­Hátszegről Sarmizegetósába menet meg. áll link Demsus községben, ahol csodála­tos régi templom bizánci ikonjai és ké­pei között a kőfalon római feliratok, kőbe karcolt pogány istenek primitiv képmá ski, kö'lyököroszIónok elmosódott vonalai láthatók. Az építkezésnél üt is, mint mindenütt Hunyadmegyében, lehasznál­ták a régi római kolónia pompásan masz- sziiv köveit. A fakuHszinü képek és szür­ke falak kicsi temploma elölt régi római faf omladozik. A falu lelkésze 'tett volna kitűnő ma­gyarázója a templom régiségeinek, de ő nincs idehaza. így egyik szolgája, egy ér­telmes kisfiú hozza elő a temiptemkul - csókát s ennyit mond a templomiról: — Azt mondják, hogy óriások építet­ték, osztón kétszer is özönvíz alá került. Hát ez nem egészen autentikus, viszont annál meseszerübb. , [ Sarmizegetusában Kitűnő autóul visz Grădişte községig, azaz Sami'zegeiiusáig, ahol modern luri.s- t aliáz, rengeteg kő és cserép darabkáka t áruló falusi gyerek vár — és persze min­denekelőtt a romváros, mely a végtelenül távoli római élet bizonyságaként, szürkén és hatalmas területen pihen az augusztusi 'napsütésben. Ivöröákörül távok kék he­gvek s széid hajlású dombok, egyik leg­szebb erdélyi megye pompázatos, szép­sége, gazdag erdei s roskadozó termésű gyümölcsfái. Ebben a nyári gazdagság­ban kihaltam és szomorúan áU a hatól- masterületü romhalmaz. Talán csak a Nápoly melletti pompei ilyen gazdag és teljes római emlék még a világon. De amíg Pompeit a kellő propaganda miatt állandóan a kirándulók százai lepik el, addig a Hátszeg mel'étti érdekes romvá­ros ember iá ionja és fé n yk épez őkad o gá s mákul pihen. Mindössze két autó van még a „Salve“ feliratú bejárás előtt a miénken kivitt. Mindkettő berlini, német kocsi. Mi nem látogatjuk Sarmizegetósát, mert a miénk. Pedig csodálatos és tanul ságos élmény. Krisztus után körisíbeíisíszáz kezdődött éti es virágzó râmai ■■ és Traten császár katonái a Ta­pa e-ii győzelmes csata után elindullak Dáda szive fe’é. A legfontosabb útvona­lon haladtak és seregük átment Tibiscu- mon, Ap.utumon, Potaissan és Napocán, míg e’crték Dácia legészakibb római te­lepülését, Porobssumot. Ebbon az időben (Kr. u. 102—106-ban) Sarniiz ege tusa nem vo't még más mint fontos hadászáéi pont a meghódított területek megvédésére. Itt táborozott Flavia Félix IV-ik légiója“ — igy ir Dio Cassius, az antik történetíró. „'És csak Dácia teljes meghódítása után lett ez a hadászati pont kolóniává. Las­sanként elvesztette katonai fontosságát és fajiakkal megerősít eb, politikai, kulturális és vallási központja lett a provinciának. Ekkor kezdődött meg a város igazi élete, így töltötte be szerepét mint a „Boldog Diáola‘‘ fővárosai. Alighogy befejeződött a második dák háború, melynek követ­kezményeképpen Deeeba 1 királysága por- bahu-ttt, megkezdődött az uj provincia el- rómausitása, civilizálása, parasztokkal, mesteremberekkél, bányászokkal, keres­kedőkkel1 való betelepítése. S mintegy va­rázsütésre utak épiikek, hidak kerültek a folyók felé, templomok, házak, palo­ták emeilkedítdk az ég felé s igatzS római élet folyt a falak között és a.z egész ko­lóniában. E-s az uj főváros Vipia Trăiam Augusta Dacica, melynek nevéhez: Traion császár utóda, Hadrian hozzátette még a Sarmi-egetusa nevet, forró és lüktető éV tével ideplánjtóita a római mii vétséget és életörömet. És Hátszeg völgyében virágzó római élet lett úrrá. A várost pedig ha­talmas 4—5 méter magas, Öt és hatszáz méter hosszú fal védte és a kolónia la­kosságának szárma: 15—20-000 voit, óriás szám az akkori időben“ — igy ir a tör­ténettudós. A romváros felfedezői Kik azok a nagyszerű és lelkes embe rek, akik életre hivtiák az e'temotetl Snr* niizegetusát? 1516 ban állapította meg a régi dák főváros helyét Mezerzius János erdélyi humamisla. Ez a felismerés azon­ban nem jelentette mindjárt a szakszerű ásatások megkezdését is. Ez hátótflanul elfelejtett tudósok érdeme. így első sorban a hetvenes években Torma Károlyt, aki felszínre hozta annakidején Acquincn- möt is. Később a nyolcvanas években Téglás Gábor, a dévai reáliskola főigaz­gatója végzett itt kutatásokat, majd Ki­rály Pál, a Dácia-i történelemirás meg- alapítója. A kilencvenes évek sarmizege- tusaii kutatói pedig Mailand Ottó ésV Mál­lás: József, dévai múzeumi igazgató vol­tak. Ezután egy darabig szüneteltek az ásatások egészen a legújabb időkig, 1924-ig, mikor a kolozsvári régészeti tár­saság megvetette a sarmizegetusai mú­zeum alapját. amelyet 1934 őszén őfel­sége Károly király jelenlété ben avattak fel. , Az arénában És ma? Romok, kövek és feledés s a történelem múló dicsőségének és az. élet elmúlásának szomorúsága fekszik a völ j gvön. De milyen szép még mindig a nap- ; fényre hozott római arónia, ahol v’ciám j és véres cirkuszi játékok folytak valami- i 1cor. Tisztán láthatók a vadállatok ftV d- alatti üdvének lejárató1. Az ellipszis for- ! májú amfiteátrum 66X46 méter nagy- ! ságu s tribünjén ötezer ember nézhette I végig a. játékokat. Anyaga folyomedri kő, néhol szikla és tégla. Egy-egy épen ki­ásott márvány padján római számok és betűk láthatók. Keleti és nyugati kapuja, a- méltóságok díszhelyei, a gladiátorok öltözőjének romjai, a holttestek és sebe sültek szobája, s az egykor végigfolyt ka- ná'-'is helye tisztán, épen látható. Az aréna mellett, közel q. főbejárathoz áll Némeziis istennő templomának romja. A szeszélyes istennőhöz járultak a gla­diátorok haljál os veszélyü játékuk meg­kezdése előtt és áldoztak neki. Nem tud­hatták előre, hogy élve vágj- halálos seb­bel kerülnek ki e véres színjátékból. A város romjai között Maga a város valamivel távolabb fek­szik. Itt, ahogy- belépünk, vezetőül ajánl­kozik egy nagyon értelmes, sokbeszédü grădiştei emiber. Megnézzük a kormányzó palotájának romjait, a csodálatos tökély - Ível megépíted vízvezetéket, aztán a fó­rumhoz érünk. Itt emléktábla örökíti meg Gyengédség A cirkuszban kezdődött. Otti hara­gudtam először magamra, amiért ész» reveszem az ilyen — másnak tatán semmitmondó — dolgokat, amik eb rontják a napom s miniatűr-apostollá tesznek. Ma azután láttam még vala­mit, ami — túlzás nélkül irom le — mérhetetlenül rosszul esett. Barátom, .a sportrovatvezetö, jegyet adott a cirkuszba. Nézzem meg — azt mondja — a szabadstíiiusu birkózó baj­nokság küzdelmeit. Elmenteni és lát­táim a husíornyok sem esztétikus, sem túl sportszerű verekedését. Néztem, hogy csavarják egymás lábát, facsar­ják ellenfelük fülét/ és rágcsálják a nagyiíjjáb Minden rendben volt idáig, nem is rázkódíatta meg mimóza-érzé- sóimét, de amikor a nézősereg „höl* gyeit“ is észrevettem — miután sze^ mein és füleim épek — megborzadtam. Mellett,’em, előttem, mögöttem vi= songot! a gyengébb nem. Nem, nem az „egyszerű“ emberek közül valók, de finom uridámák, asszonyok és leányok harsogtak meg^megcsukló hangon: — Nyomd ki a szemét! — Rúgj bele! — Csavard ki a fülét! Néztem az arcukat, az eltorzult vo­násokat és azonnal otthagytam a lát- ványosságot. Elég volt! A hölgyek ki. üldöztek a cirkuszból. Vájjon a római gladiátarvi&dalon is láthattam volna ezt? Attól félek. igen. j Ma délelőtt valami csődületét lát­tam az utcasarkon. A nyüzsgő tömeg pampásan szórakozott. Közelebb men* Krisztus utón 153 ban éh Sedalius Seve­rin mis dácsái kormányzó, majd római konzul emlékét. A romok között mindenütt remek mo­zaik-formákat, kőre vésett szavaikat, kö­lyök oroszlán ok képmásait fedezzük fel idütáltóan, alig elfakultam Masszív és grandiózus volt a rómaiak építkezése. Anyaguk évszázadokat álló s fa-lai-k ma is harcolnak ae idő mindent dpor'asztó erejével. Lei-rha faliamul sok a lá tnivaló. Kin­cseskamra. mélyen a föld a'a-tt. Valamikor tűz pusztította el. Most lé­cek tartják kifeszi ive az egyes köveket. A,z dső alatt gondosan lehajolok, a má­sodikat nem veszem észre s úgy beV iitöm a homlokom, hogy egy pillanatra olyan szikrázó fényesség gyűl ki élőt lem, m’ntha visszakerültek volna a kin- otóskam arába a rómaiak drágaságai. Gyönyörű o.szlopfőt fedezünk fel. Ion- sülusu, az egyik palota dísze lehetett va­lamikor. Aztán vezetőnk végigvisz a vá­ros fala mentén. A falak mögött mé’y sáncok védték a várost az ellenségtől. A kormányzói palotához megyünk vissza, egyenesem az Imperátor-oitórhoz, ahol az ünnepségeket tartották az udva­ron. Aztán szarkofágoknak és masszív kösiroknak egész sorát nézzük végig. A tem és láttam, hogy suhancok nagy gaudiummai rugdalnak egy napfényre tévedt csatornapalllkányt. Bevallom, a pocok nem „bércig“ öíeb, se nem si­mogat,ásra való mezőgazdasági vásári kjiscsilkó, magam is kiirtanám, ha fel­bukkanna a házunk táján, de agyon- rugdalása talán mégsem a legszebb látvány. A női nézők csillogó szemmel figyelték a nagyon is egyenetlen küz­delmet, tizenhat-tizennyolc éves isko- íásleánykák ujjongtak egy jólsikerült rúgásnál, az idősebb hölgyek sem ta­láltak kivetnivalót a suhancok szóra­kozásában. És most elmondom azt, ami vigasz­taló és szép is. Még javában tartott a rugdalőzás, amikor autó torpant meg, felsíró fékezéssel. Egyetlen utasa és egyben vezetője, fiatalember volt, bar-* nára sült arcú sportember. Kiugrott a kocsiból pénzt vett elő és odakiáltott a főhősnek: I — Itt van, de hagyja azt a vacak állatot. I A suhanc röhögött, még egyet rúgott a patkányba és ezt mondta: f— Maga hülye. Autós barátom eltette a pénzt és he* lyette két pofont utalt ki a remek lábmunkáju, de rettenetesen gyáva patkányirtónak. A hölgyeik a második felvonásíl is végignézték. Azt hiszem/, a gyengébb nem jelen volt tagjai ma sem érzik, hogy a fiatalember ökolcsa- pása volt az intermezzo egyetlen gyen­géd cselekedete. M. Zs. Kü lelje pp gyermekéi a 1 tengerpartra m Mangalia szelektől védett partja a legideálisabb gyermekstrand és ott Dr.ImasRdza gyermekorvosnő nyaralójában gondos, szakszerű felügyelet, elsőrangú ellátás (napi 5 étkezés) biztosítja az Ön gyer­meke számára a kellemes és hasznos szünidők Felvilágosítás és előjegyzés: SUr.fmasHáia Mangalia, VILLA MAGOS. bennük talált csontók és tárgyaik az itte­ni kis múzeumban, de főleg a dévai hí­res múzeumban találhatók. , A múzeumban Példás rendben sorakoznak a múze­umban Sarniizegeitusa kiásott kincsei. Agyag- és kőkorsók, díszes oszlcpfők, emléktáblák. Az egyik a veterán, Julius Valerianus tiszteletére készült, ki a város első polgára volt. A másik Ulpias Domi- tius Rufirtus városi tanácsos, a harma­dik Valerius Sums, a kolónia elöljárója emlékét hirdeti. Mécsesek, szobortóredé"' kék, Jpiter-obár, apró bronztárgyak, pénzdarabok, Vénusz-iistennő szobortöre­déke és egy csodálatosan kidolgozott ki­csi Pán-istenszobor- Sírokban talált ctóntvázak széthulló darabjai, relief-ré­szek, köztük egy igen szép Herkules és a Dionysos kultusz egy érd el; es jelenete: párducon lovagló ünneplő, kezében can- tiharas“&zal. Fortuna-istennő oltára, Aes- cuiap és Hygea közös oltára, Jupiter szobra, egy sassal lábainál. Es ez csak ki® felsorolt része a mú­zeum gazdag anyagárnak. Kiérünk újra a szabadba s mégegy- szer belépünk a romváros kapuján. A nap most bukik le éppen a Retyezát égbenyuló csúcsa mögött, fii és moha hajladozik a szélben a kövek feted. És a város, ahol valamikor harcosok, szená­torok. gladiátorok, asszonyok és gyerme­kek látták a naplementét, romokban he­verve álmodja tovább kétezeréves álmát. (M. L.) ITT MÁR PARLAMENTI TAGOK IS ELÁJULNAK Az angol alsóház tagjainak ellenőrző tevékenysége a tragikus „Thetis“ sze­rencsétlenséggel kapcsolatban nem nélkülöz általános komikumot. Pors1> mouthban egv tengeralattjáró részére feltalált legénységi mentőeszközt mu­tattak be, amikor egy bátor matróz, akárcsak Poseidon, a vízből felbuk­kant, hogy az eszköz nagyszerűségét bemutassa, az egyik parlamenti tag el­ájult. Az előtérben úszik minden bal­sejtelem nélkül a derék Tomi, a men­tőeszközben s a háttérben az elájult képviselővel foglalkoznak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents