Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-13 / 184. szám

8 r r.j.rNZ fi. K I 9 19 a u ff ii \ 7. t u M / ?. jt-'iiKcMr volna s cgvhá/aink anvugi hdv »•te éppen ekk“r ga/.tkisági válság min — nag\ "n ross/ voll. Miiuu'/Ctk az “kok eléggé magvaH -'ák a/t, h“gy EkHitnni tartó t'Ry’i.í/aó'k későn vehették M liaţal tanáraik véglegesíteni kérdését. Ml‘ri mno »•/.irányú tapogatódzó lépéseiket a nu.ins/- rériunmá megtették, a l“i'Ra kormány megbukott. anélkül, hogy az ui verseny- vizsga 1-»tinaját kidolgozhatta volna. Köz.' ben múlt az. idő és 1933‘ban újra k°l mányi'a került a capacitate vizsRa megszer­vezője, Anghelescu közoktatásügyi nir niszrer- Ü nem is késett régi ti-liogásat er' vóay esi leni s az 1934-bein megszavazott törvénymódosítással a capacitate vizsgát újból visszaállította, mégpedig lényegesen nehezebb teltételek mellett. AZ UJ VIZSGAFORMA Ya'óban az. uj rendelkezés szerint a vizs­gára ezentúl csak a minisztérium által meghatározott szakcsoportosilássak meg­felelően leheten jelentkezni. Ez azt jelen­tette, hogy a ’jelölteknek gyakran egészen más anyagból kellett vizsgázniok, mint amire az egyetemen készültek. A rendel­kezés visszaható erővel lépett érvénybe, így, aki 1934 elői't nem olyan szakcsopor­tot választott, mint amilyet az. 1934-es törvény előirt, a capacitate vizsgán uj, egészen ismeretlen anyagból keikre vizs­gáznia. Ha pld. valaki annakidején magyar főszak mellé franciát választott, vagy meg­fordítva, úgy a capacitate vizsgán a maga által választott mellékszaikja helyeit az uj rendelkezés éneimében román nyelv és irodalomból volr kénytelen vizsgázni. A fenti nehézségeket; a kisebbségi jelöl­teknél fokozta a politikai légkör megvál­tozása is. A nemzeti k'z.arolagossag elve­inek mindinkább terjedő hatása alatt a ro­mán tanító- és tanáregyesület egyre-másra hozta a nacionalista határozatokat. Már az 1934-es tanító és tanár nyelvvizsgákat is e határozatok idézték elő* Hasonló vonat kozásu határozatokat olvashattunk a „Re­vista Generala a învăţământului“ c- ro­mán iskolaügyi folyóirat 1936-os évfolya­mának 51. lapján. Az idézett román folyó­irat szerint — mely a román iskolapoli­tika hivatalos szerve — a román tanár- egyesület 1936 áprilisában Temesváron, tartott gyűlése „szükségesnek 'látta javasol- j ni a 'kisebbségi magániskolák megszűnte- j tésér“. Ezért kérte, hogy „a jövőben aka' j dályozzák meg a kisebbségeknek a tanári j testületbe való behatolását“, mert meg- j győződése szerint, „ha a kisebbségek gyér- • mekei Romániában akarnak élni, akkor feltétlenül szükséges, hogy neveltetésük ro mán nyelven, román szellemben és román tanárok által történjék.“ Ugyanakkor a gyűlésen kimondották azt is, hogy e ha­tározatok népszerűsítése érdekében a ta­nárok széleskörű propagandát indítanak. Valószinüleg e célra íródott Valeriu Grecu román tanárnak az a cikke is, mely az Universul 1936 december 5-i 336- számá­ban jelent meg. A szóbanforgó cikket szerzője éppen abból az alkalomból irta. hogy az 1937-es capacitate vizsgát meg­hirdették. Ezért egyenesen a miniszterhez, | a vizsgáztató tanárokhoz és a közvéle- I menyhez fordul cikkében, kérve, hogy a ! vizsgán „egyetlen kisebbségi tanárt“ se en­gedjenek át. E határozatok és hasonló cikkek hatása alatt kifejlődő szellem valószínűleg nem igen járult hozzá ahhoz, hogy a vizsgázta­tó tanárokban a kisebbségi jelöltek iránt megértést ébresszen. így különösen a iasii vizsgán, a nemzeti tárgyaknál (román nyelv és irodalom, világtörténelem, föld­rajz és alkotmányran) xoo százalékos volt a bukás. A tanároknak a sikertelenség feletti elkeseredését növelte az a tájékozatlanság, mely a vizsga jellegét illetőleg saját köz­véleményükben volt. Vezetőik, sőt néha kollegáik is egészen félreismerték a hely­zetet. Akadt olyan igazgatónő is, aki meg­gondolatlan tájékozatlanságában egy ko- lozsván gyűlésen a capacitate vizsga ér­tékelését illetőleg olyan álláspontra he­lyezkedett1, mint a vizsgát szervező mi­niszter. JELENLEGI HELYZET A tavaly bevezetett uj közoktatási rend­szer, Calinescu jelenlegi miniszterelnök be­látó meggyőződése következtében a ca­pacitate vizsgál megszüntetíe és helyette felállította a tanárképző intézetet az u. n. „Şcoala Normala Superioara“ formájában. Ezzel egyidejűleg felmerült a kérdés: Mi történjék azokkal, akik e vizsgát eddig nem telték le? A magyar iskolák érdekelt tanárai természetszerűleg arra gondoltak, hogy mintán c vizsga eiedi'ri'og csak az állami tanárokra yonatk“/“l, t sk • *. a I < • n n tartó Imi óságaik a vizsgálói függetlenül 'kelhetik mosi helyette; tanáraik számára a véglegesítést, amiál is inkább, nmei c vizsgát eltörölték- A z egy ház,de teMi’k is lépéseket a kérdés megoldására, de egye­lőre nem sok sikerrel A NUE magyar ta­gozatának és Népközösség irodájának len­ne egy szép feladata az, hogy c kérdésben a minisztériumot megértőbb álláspontra birja. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor legalább azt kérjék, hogy a capacitate- rendszerfíck végelverő utolsó vizsgán a kisebbségi jelöltek külön bizottság előtt vizsgázhassanak. Erre a minisztérium ál­lítólag már ígéretet is telt. Az érdekeli fiatal tanároknak pedig — akik közül né­melyek már j- 10 - [5 éve lapítanak, mi ni ni áh, kezdő lizeréssel, évről évre vá k'.s/tva a \ i glegr'.ités reménye nélkül (' kérdésben .1 következő kívánságaik volna oak: i. A vizsgáztató bizottságnak az"k ;*z egyetemi tanárok ’egyenek a ragja», akik az u. o- licenţa vizsgán is sz"t'epeltek. a. A mellékszakjaik legyenek azonosak a tana" ti oklevelükbe«' szét plő tárgyakkal. 3. A vizsgát olyan időpontra fűzzék ki, h“gy legye.n idő a előkészületre. A kérdés megnyugtató rendezése bizto­sítja a nyugdíjazott tanárok utánpótlását. Egyúttal pedig végetverne a fiatal tanár- nemzedék s/ÖTiiyü helyzetének, mely ma már szintté elviselhetetlenül nehezedik az összes Itatai magyar Tanárokra. BÍRÓ SÁNDOR- -----------­Amikor ir kérdés e I ö s z ö r okozoií komoly gondot az. angol parlamentnek Merfbíifcíatta Gladstone miniszterelnököt az íf javaslói, — , KOLOZSVÁR, augusztus 12. J A gázbiztos pince legsötétebb zuga* ban találtam a történelem jelentős fe­jezetének e szinehagyott lapját. A nagy­apánktól ránktestált lim-lom közül erős bi/almatlapsággal vittem napvi­lágra, ahol megtisztítottam a pókhá­lótól. Ujságforma volt. A lapcimet már megrágták az egerek vasfogai, az egy- basábos, feltünőszedésii szövegeim és a „távirati jelentés“ egy része azonban épségben maradt. „PÁRATLAN BOTRÁNY AZ ANGOL t PARLAMENTBEN“ „Chamberlain erélyesen támadta az ir javaslatot“ Mi ez? — hitetlenkedtem, aztán nyomban feltettem magamban a nyom- ravezethetöbb kérdést: mikor? A szö­veg aztán magyarázatot adott a törté­nelmi dátumot illetőleg. Érdekes esníchek a múltból ,,.4 botrányok egymást érik az air- gol parlamentben. Az ir és az unio­nista képviselők a legrutabb szitkok- kai illetik egymást. A vihart azon erő­szakos rendszabályok idézték elő, me­lyeket a brit kormány foganatosított az ir önkormányzati javaslat elfoga­dása érdekében. A vihar fokozza még, hogy Gladstone miniszterelnök az áP- tala lefektetett reformok egész törne- gét akarja rövid időn beiül megvalósí­tani. Ezek között szerepei a választási törvény módosítása, az állam és az an­glikán egyház különválasztása Walles­ben és Skóciában, a korcsmák betiltá­séira vonatkozó bili bizonyos területe­ken stb. Gladstone kész arra, hogy kormánya helyzetének megkockáztató« savai is keresztülvigye az ir önkor­mányzati javaslatot. Ha a lordok háza visszautasítja a javaslatot, úgy a kor­mány kimondja a parlament feloszla­tását „Az angol alsóház tegnapi ülésén a . Home-Rule bill legnagyobb ellenzője, Chamberlain képviselő emelkedett szó- lásra. Beszédét igy kezdte: „Ha Gladstone miniszterelnök vala­mire rámondja: ez fekete, a többség szava bizonyára utána zúgja: fekete! (gúnyos közbekiáltások: úgy van!) Ha Gladstone miniszterelnök fehéret mond, a többség ismét visszhangzik (gúnyos közbekiáltások: úgy ián!) s ha véletlenül azt mondaná: ezek az Atyaisten szavai, az ir land iák habozás nélkül rázugnak: úgy van! (óriási kon* sternáció). Hevódes óta ilyen diktatú­rát és ilyen rabszolgahadat nem ismert a történelem/“ j „Az ellenzék falrengető tapsban tör ki. A kormánypárti képviselők féltig- rálnak a padsorokban.“ „dudás! dudás! — ordítja 0‘Connor Chamberlain felé.“ 1 „Heródes után dudás — kiált fel va­a karzaton.“ „Bábeli hangzavar keletkezik.“ ,,Logan kormánypárti képviselő oda­rohan Carson konzervatív képviselő­höz és valamiért felelősségre vonja. Carson ráförmed: j — Takarodjék, maga is a Guilíotinék bandájából való!“ „Logan tiltakozni akar, de nincs erre I idő. Fischer képviselő a nyakánál, As- ! mead Bartíct mellénél fogva ragadják meg. Földre teperik a rugkapálózó kormánypártit. A terem másik oldalán a konzervatívok és az irlandiak men‘ nek ökölre. | Saunderson ezredes úgy verekszik, mintha csatában volna. Végül valaki orvul fejbevágja egy székkel s ájul- tan esik össze. Székek, kalapok, letépett nyakkendők sokasága a földön. A karzat fütyül, lármázik, szitkokat szór a földszintre. Az általános káoszban a konzervatívok laki ' RETTENETES ROBBANÁS A LONDONI CITYBEN A londoni City, a régi város magva, amely a Szent Pál-kaíedrális körül ke­letkezett, nemrég nagy robbanás színhelye volt, amelyet kiáramló gáz oko­zott. Képünk bemutatja a szerencsétlenség színhelyét 1 1 ( I I 1 1 I Gladsloncl fenyegetve harsogják: — Ide nézzen! I.z az ön mine! Hz a jövendőbeli ir parlament képe!“ „Gladstone lialálsápadtan öl helyén. Hatvan é\ c tagja a parlamentnek, de .. Az egyhasábosan szedett szöveg to­vábbi része szélrongyolódott, kifür­készhetetlen. Mintha egy érdekes film szakadt volna el pergetés közben. EMLÉKEK A MÚLTBÓL Az angol parlamenti élet ez időbeni káoszának befejező akkordjait már a száraz és fontoskodó forrásmunkákban kell hogy megkeressük. Időközben el­képzeljük, hogy az „általános káosz“* ban csak egyetlen ember maradt nyu­godtan a helyén, összefont karokkal, hiueg, szenvtelen mosollyal az arcán olyan, mint az elszánt úrvezető, aki a rohanó paripák közé dobja a gyeplöt: hadd száguldianak, rúgják a recsegő jármű dongáját, úgyis megállnak a szakadék előtt, hiszen övé az utolsó szó. Joseph Chamberlain, Neville Cham­berlain édesatyja roppant nyugodtság­gal és megfontoltsággal „inscenálta“ a jelenetet — az angol uralom csorbit- ha.tatlan presztízsének érdekében. Ö átérezte az ir Home-Rul (otthoni kor­mányzat) javaslatnak messzemenő horderejűt. Ír törvényhozó testület és ir törvényhozó tanács megalakítása? A birodalom egységének meglazitása? Akkor, amikor Írország, de különösen Ulster protestáns angoljai egetverö tiltakozással szállnak szembe minden ilyenirányú törekvéssel? ; Nem! A Home'Rul-nek nem szabad megvalósulnia. A 82 éves Gladstone, a csodálatos „big old man“, a kitűnő debatter, a tüzes szónok, a nagytehetségü politikus, a nemes és fenkölt eszmékért, a népek szabadságáért rajongó férfiú, nagyot fog csalódni! | A szó elhangzott. Az öreg Gladstone lialálsápadtan ült helyén. Hatvan éve tagja a parlamentnek, de ilyen botrány nem zajlott le eddig a brit törvény- hozás házában. i 1893 JULIUS 30 Aztán ismét lepereg egy hónap. A „big old man“ dacol a konzervatívok (Balfour, Chamberlain) kíméletlen tá­madásaival. És a Home-Rul bilit a 82 napi viharos viták után a parla­ment 301 szavazattal 267 ellenében véglegesen elfogadta. jRyrhusi diadal volt. Nyolc napig tar­tott mindössze az írek ujjongása. Szep­tember 8-án a lordok háza Salisbury lord elnöklete alatt határozott: a Ho­me-Rul Javas latoit 419 szavazattal 41 ellenében elvetette. Gladstone és hívei erre a kihivásra azzal válaszoltak, hogy a „károsnak és feleslegesnek“ bizonyuló lordok bár za eltörlését kezdték emlegetni. Ám erre nem kerülhetett sor. A nagy öreg ember, aki négy ízben volt Anglia miniszterelnöke, belefáradt a harcok­ba. A testi és lelki erő csodálatos foly­tonossága, mely az angol nemzeti tí­pusnak ezt az igazi képviselőjét jelle­mezte, 1894 őszén már lankadóban volt. A „big old man“ egyre sűrűbben ke­reste fel a francia tengerpartot és egy­re gyakrabban menekült kedvenc Ho­méroszhoz. De a sors ettől a gyönyö­rűségtől is megfosztotta. Súlyos szem- betegsége elhatalmasodott rajta és a néhai liverpooli brit kalmár fia, a har­cos mult hátrahagyásával, cim és rang nélkül visszavonult a magánéletbe. Viktória királynő érdemei elismeréséül grófi rangot ajánlott fel neki, de nem fogadott el egyetlen kitüntetést sem. Emléke sokáig élt még. j A páratlan parlamenti botrány óta negyvenhat év telt el békében és há­borúban. 1893 julius—1939 julius. Ak­kor az ir önkormányzati javaslatot tárgyalták le, ma az ir erőszakcselek­mények ellen hoztak törvényt a brit világbirodalom képviselői ama másik Chamberlainnel az élen, aki valóban nem tagadta meg az ugyancsak tipikus angol lelkiség és szellemiség kontinui­tásának elvét. 1 Kezdetben volt az I. U. B. — Irish University Bili. Ma van az I. R* A. — Irish Republican Army. Az ir álta­lános törvényjavaslattól a bombarob­banásokig, közel fél évszázad alatt, hány nemzeti törekvés volt kialakuló­ban a brit világbirodalom területein. De a fanatizmus nem segíthette elő a birodalom egységének meglazitását. Az elszigetelés a feszült légkör ellenére is időállónak látszik, bár itt-ott rövid­zárlatra emlékeztető villamos kisülések rémitgetik a közvéleményt. Vájjon négy év múltán, afféle 50 éves évforduló alkalmából lesz-e ki vi­rágot vigyen a „big old man“ sírjára? ' László Béfa,

Next

/
Thumbnails
Contents