Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)
1939-08-13 / 184. szám
Az asszony neve Fel merült egy olvasóm levele ró* én a kérdés, vájjon helyes'c az a szokás, hotiy manapság az olyan hölgyek, akik önálló mesterségük révén nevet szereztek maguknak, férjhez menés után megtartják leánykori nevüket és nem használják pályájukon a férj nevét. .4 levélíró nagyon megrótta ezt a szokást. Méltatlan dolognak tartja, hogy a férj nevét ilyen könnyedén kezelje az asszony s még hozzá Igaz ok nélkül, mert hiszen — úgymond — az a hölgy, aki hires volt Kölesl Lujza néven, éppen olyan híres tudott lenni fílaháné néven. Aztán általában Is úgy vélte a levélíró, hogy a művésznevek kezelése nálunk kissé szabados. Mindezt röviden közöltem a nyilvánossággal, mert maga a levélíró is óhajtotta tudni mások véleményét a kérdésről. Jöttek is hozzászólások bö~ ven. Kevés a hely az újságban, valamennyit nem lehet közzétenni, mert akkor az egész lap csak erről beszélne. De helyet kell adni annak, aki lényegeset mond. I Ilyen T. Z. műszaki tanácsos. Szerinte onnan kell elindulni, hogy éppen a magyar lélek, a magyar szokás, a magyar lovagiasság mindig teljesen egyenjogunak ismerte el a nőt s ennek következtében a nőt gyakran leánynevén emlegette asszonykorában is. Szilágyi Erzsébet, Zrínyi Ilona, fíá‘ thori Erzsébet, Lórántffy Zsuzsanna és annyi más nagyasszonyunk nevét mindenki ismeri, de ha mindegyikük férjét rögtön meg kellene nevezni, bizonyára igen sok ember gondolkozni volna kénytelen, pedig ezek a férjek sem voltak névtelen emberek. Ez a magyar szokás T. Z. szerint a XVIli. század második felében kezdett kimenni a divatból, de kivált a mult század ötve’ nes éveiben múlt ki, a német nyelv- használat hatása alatt. Német szokás ugyanis férjes asszonyokat férjük vezetéknevével. de saját keresztnevükkel nevezni, tehát Nagy Máriának nevezni Kiss Máriát, ha feleségül ment Nagy Jánoshoz. Ennek a nálunk akkoriban nagyon elharapódzott német divatnak lett áldozata Kölesi Lujza neve is,akit általában Blahánénak mondunk, de emlékét Budapesten mégsem ez a név, nem is Soldosné, nem is Splényiné, hanem erős germanizmussal a ,,BIaha Lujza-tér“ elnevezés őrzi. Most ugyan ez a forma ismét kezdi elveszteni d’r vatosságát, de annál többet szerepel — ugyancsak külföldi mintára — a „szül.“ szó: Nagy Jánosné szül. Kiss Mária. Mintha bizony nem tudná mindenki, még aki nem magyarul gondolkodik is, hogy Nagy Jánosné, ha férjhez ment, akkor okvetlenül született is, nem éppen férjhezmenetelkor, hanem valamivel előbb. Ez fölösleges is, idegen is. Rozgonyiné, Beniczkyné Bajza Lenke, vagy még teljesebben Nagy Jánosné Kiss Mária, punktum. Egyszerű, világos, magyaros. Ami pedig azt az érvet illeti, hogy a leány* korban szerzett népszerűség majd hozzákapcsolódik az asszonynévhez is. a levélíró szerint nem mindig állhat meg. Blaháné csakugyan népszerű maradt, bármilyen nevet népszerűvé tudott tenni. De azok a hajadonok, akik vp lághirre tettek szert, például mint olimpiai bajnokok s ezzel nemcsak a magyar határokon belü.t lettek híresek, hanem világszerte dicsőséget sze* reziek a magyar névnek, férjük révén egyszerre ismeretlenekké válnak, ha leánynevüket egyszerűen kivetik a használatból. i Az ellenkező álláspontot K. Endréné képviseli. Szerinte „tűrhetetlen az a szabadság, amely a névhasználat körül elharapódzott. Bizonytalanságot teremt és kihívja a mendemondát. Nincs szükség arra, hogy a művész- asszonyról, aki harmonikus házaséletet él, példás feleség és gondos anya, ilyeneket suttogjanak: „leánynevén szerepel, hogy helyzete igy kényelmesebb legyen“. A művésznév pedig egyenesen törvénybe ütköző és önkényes alkotás. Maradjon csak a megtévesztésre szánt álnév a tolvajnyelvvel együtt a törvényeknek fittyet hányó gangszterek bitorolt tulajdona. A magyar iró, magyar művész ne szégyelje, hanem tartsa tiszteletben derék apjának becsületes nevét.“ I Én nem volnék ilyen szigorú Petre’ vies Sándorral, aki szláv eredetű neve helyett magyaros tüntetésből a Petőfi álnevet használta. Mert írói álnév volt a Petőfi; ha úgy tetszik: művésznév. 'Azt sem merném állítani, hogy az írói és művészi „nőm de guerre“ használata a törvénybe ütközik. A törvény ezt annyira elismeri, hogy a művészr J. i í: \ 7 é K ■ .imMtwMMnravMmLTxm'i**m -. fr rTIjftlWBIffT'iimi 1 fl 3 0 augusztus 13. WIMBLEDON, augusztus hó. A muE hónap a londoni szezon közepe volt. A miniszterelnök felesége ekkor tartóira három szokásos nyári fogadását a Downing Streeten: minden napra esett vagy húsz magánbál, köztük az angol arisztokrácia pazar fénnyel •rendezett ,.de~ bütánsbíljai“, a Covent Garden Operában, zsúfolt házak elolt szerepelt az orosz balett. Mégis Wimbledon az angol főváros szezonjának úgyszólván az egyetlen eseménye, am;dyne az egész világ figyel s amely öt kontinens lakóit érdekli, mert a „Saison“ többi eseményei félig-meddig angol „•magánügyek“. A Derby óriási angol! népünnepély , az ascoii verseny a világ legfényesebb, legelegánsabb lóversenye, de egy pár külföldi arisztokratából eltekintve, alig érdekel mást, mint az angolokat. Aki angol lapokat wem olvas, nem tudhatja, hogy egy adott pillanatban a szigetország laRIPORT WIMBLEDONRÓL, AHOL JÉGSZEKRÉNYBEN TARTJÁK A TENISZLABDÁKAT ÉS RENDŐRÖK ÓVJÁK A PÁLYÁT A MERÉNYLŐKTŐL J kosai közül pármiííiű embert semmi más - nem érdeket, mint azok a krikettmecsjj esek, ! mélyekéit ebben a hónapban bonyolít még le az angol főváros két krikettpályáján. A lapok máris oldalakat szentesinek a krikettnek. Oldalakat, n,em hasábokat. Megold a lapok sporürovata: harminc oldalból négy — és vasárnap minimálisan öc — kizárólag e legaingolosabb és „legnemesebb“ sportnak szentelődik- A kriket mindennap vezércikktéma valahol, arra való tök intet inéi kük hogy mi történt regnap a világban (sőt, hogy mi fog esetileg törtemni) a tizenegy ausztráliai és a tizenegy angol krikett játékos ezekben a napokban a brit közvélemény érdeklődésének olyan központijában van, mint államférfi rendszerint csak hadüzenet vagy békekötés idején, •• A krikett az angolok és ausztráliaiak belső magánügye. Wimbledon azonban más .lápra tartozik. Külön világ ez. Irt a világ egyik legszebb, lég izgalmasabb és kö* néven ismert embereket hivatalos okmányokban is igy nevezi néha: Jékely (az irodalmi életben Áprily) Lajos. S az ilyen nevek használatának a legtöbb esetben tiszteletreméltó oka volt. Vagy magyarságát akarta jelezni az iró és idegen neve helyett magyar írói nevet választott. Vagy olyan családból származott, amelynek magas rangját az irodalomban nem akarta szerepeltetni, mini például gróf Bánffy Miklós, aki a Kisbán Miklós nevet használta. Vagy a család akarata folytán vett más nevet, mert régebben a művészi kenyérkeresettől idegenkedő famíliák szégyennek tartották nevüket a színpadon szerepeltetni. De száz más oka is lehet az írói, vagy művészi áh I névnek, a rosszhiszemű bujkálás cél- i zaia néikiil. Egyikét ízléstelen visszaélés miatt nem szabad egyéni, törvény- i adta jogokba belenyúlni. \ Mindez azonban csak mellékhajtása ; a kérdésnek. A fökérdés ez volt: he- i íyes-e, hogy a leány nevén híressé lett j nő nem használja férje nevét, ha férj- i hez ment? , j Azt gondolom: a kérdés egyszerű s ’ a közhasználat már rég megtalálta a ; kielégítő megoldás középutját ebben a j formában: P. Márkus Emma. A hév- i használat ilyen formája, szerintem, egészen helyes. Nem veszti el a leány’ név jól megszolgált művészi vonzóerejét, nem vétkezik a magyaros név- ‘ használat törvényei ellen és near veszi tülkeiül l' gtlt'-i jcd’ebb nemzetközi p»'»rt jáb.ni a világ legjobb tenisz játékosai mérkőznek meg egymással. Wimbledon mindenig! független és a többi sportesemények nem befolyásolják. Tavalyelőtt például az egyik szombati napon London világraszóló légi ünnepség színhellyé volt, amelyet nem kevesebb, minit kétszázezer ember nézett végig, az egyik krikettpályáin a legfontosabb meccs, a „Te$t“ düntdjér játszották s ezektől Hág getlenül nem kevesebb, mint 75 más sport- esemény volt Londonban programon, amelyek mind zsúfolt „házakat“ vonzottak. Wimble dcmiban azonban a rendezőség kénytelen volt már a Kora délutáni órákban kitenni a táblát: Minden jegy dket. A nap forrón sütött s a wimbledoni Gen:re Court felett a közönség a szó szoros értelmében egymás nyakán ült, 3. Engedélyt kapok a „színpad“ meglá'-cr garasára. A „színpad“ nem más, mint a Cenrre Court, a világ leghíresebb és legtöbbet fényképezett teniszpályája. Az engedély — ezt tapasztalaiból rudom — meglehetős utánjárást igényei, a wimbledoni Centre Courtot ugyanis legalább annyira féltik, mint az angol koronaékszereket a To wer ben. Ebben a pillanatban a világhírű pálya vi" lágoszöid ponyvával van letakarva, az elővigyázatosság azonban» nem az időnek szél, hanem az embereknek. — Látja azokat a foltokat a ponyván? — kérdi kísérőm . Otr, a középen és mellette, ahol a vászon megvan foltozva. Ne* hogy azt higyje: ezt az „idő vasfuga“ ■oko/.ra. Négy évvel ezelőtt valaki maró- savas üveget, dobott a vászonra, abban a reményben, hogy a sav keresztülmarja mar gát a védővásznon és megrongálja a pályát. Szerencsére észrevettük a dolgot. Még idejében, de ne higyje, hogy túlikorán. Tizr húsz perccel később a sav már éppen eléggé átmarta volna a „turfor“ annyira, hogy. esetleg órákig tartson, amig rendbe lehet hozni. Kísérőm még elmondja, hogy a Club egy mérnököt alkalmaz — 743 más állandó alkalmazottja között — egyedül arra a célra, hogy a Cen'tre Court simaságára és tökéletes vizszintességére vigyázzon. A mérnök minden reggel beállítja a pályán a vizszinmérőt és olyan aggodalmas pontossággal vizsgálja a világhírű pályát, mint a montecarlói kaszinó három tagból álló bizottsága ellenőrzi minden délután a rulehasztaloka«. MontecarJóban esetleg pénzébe kerülhet a kaszinónak, ha az asztafi nem pontosan vízszintes, Wimbledonban viszont az angol tenisz világhírnevéről van szó. Érdek" lődéssel hallom, hogy z versenyeken használt teniszlabdákat külön erre a célra készített jégszekrényekben tartják addig, amíg használatba kerülnek. A jégszekrény hőfoika állandóan 1 $ fok S erre is külön ember ügyel. A wimbledoni Centre Court az ökölvi", vóringek alapclvén épült fel: a tribünök fokozatosan emelkedve veszik körül mégy oldalon a hires pályát. Az első sorok természetesen a legdrágábbak, de az olcsóbb helyekről a játék valahogy gyorsabb Üteműnek és eranélfogva izgalmasabbnak Kúszik, mimt a drága helyekről. Izgalomban azonban nincs hiány igy sem. Wimbledont általában a tegmagasabbrendü vetsenykö- zönség látogatja, mint a teniszversenyeket mindenütt az egész világon. Ez á közönség azonban, úgy üvölt, tapsol és ordít, mint egy kültelki labdarugómérkőzés drukkerei. Az angol gentleman ritkán veszti el hidegvérét, ha azonban a wimbledoni tribünön ül, rendszerint el ég gyakran . . . Hegedűs Ádáfli. egészen semmibe azt a mélyen gyökerező elvet, hogy a férjhez ment nő uj nevet kap a magáé helyett. A nagy történelmi nevek természetesen kivételek: Zrínyi Ilona neve érccé változott a történelemben, azon faragcsálnunk nem illik, sőt nem is lehet már. De megállapodhatunk két dologban: először abban, hogy a P. Márkus Emma névhasználat minden szempontnak ele* get tesz, másodszor abban, hogy Pár- dártyné magyarul van, Párdány Ősz- kár né magyarul van, Márkus Emma magyarul van, Párdány né' Márkus Emma magyarul van, csak éppen az nincs magyarul, hogy Párdány Emma. Igaz, hogy ezt a nevet igy nem is használja senki. tlarsárui Zsolt,
