Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-09 / 154. szám
2 Ü*7V \ > a 7ŞJŞ fo/fü* «, A HÉT VILÁGPOLITIKÁJA n yy az esz-szeruse korszakán LC egek A luMuzerközi helyzet mindinkább távolodik arról, hogy tisztulásról lehessen be.Nzéíui. kiden volt angol külügyminiszter tegnapi beszédében kijelentem-, hogy „az eszs/eriiségek korszaka elmúlt s a kormányodnak ezt végül meg kell érteni". A közvélemény is majdnem úgy tekinti már a eseményeket, mintha sors-szerü erővel következnének egymás után az. ész-szerü ember' beavatkozásnak minden lehetősége nélkül. Az érdeklődés ü ilyen beavatkozási lehetőségek íeltérelezése helyett, im-kább arra irányuk hogy melyik viharsarokban gyűl lel e'őször a tűz, melynek elhara' pózása elé olyan rémülettel néznek, lágy ideig a Földközi-tenger partvidékén látták főleg ezt a viharterülerct. A veszedelem azóta északra költözött s ma inkább Európa északkelete felé irányulnak az aggódó tekintetek. Ez természetesen nem jelent annyit, hogy a déli vi'harrerü- ler most már leceondesedettnek volna tekinthető. A rövid idő előtt létrejött francia—török megegyezés még ezz'tt a területtel áll kapcsolatban és Egyiptom külügyminiszterének délkeleteurópai 'látogatásai is arra mutatnak, hogy a vihar lehetőségével ezen a területen is tovább számítanak. A nyári évad, azt lehetne mondani, mégis mkább megfelel az északibb területekre irányuló tevékenységnek, délen a perzselő nyári nap is valószínűtlenné tesz a 'kánikulai hónapokban minden háborús tevékenységet. A diplomáciai tevékenység azonban nem szünetel itt sem. A francia— török megegyezéssel és az egyiptomi külügyminiszter uta/ásával kapcsolatban egy délkeleti r-nigeri arcvonal kialakulásáról beszélnek, mely a S/uez-csatormától a Ee- kete tengerig terjed. Ezzel kapcsolatban természetesen fontoj «z". rephez jut a Balkán is, ahol szintén nagy erővel folynak az eherneres hatalmi érdekeltségek erőfeszítései. Vezető európai sajtóorgánumokban vitatják a Balkán-szövet>égb-n fennálló kötelezetségeker és megállapítják, hogy ezek kizárólag a Balkánra vonatkoznak s a legtöbb résztvevő állam esetében 'iiem foglalják magukban a Balkánon kivid álló hatalmak esetleges támadásáv al szembeni közös védelem kötelezettségét. Ilyen kötelezettség csak Törökország és Görögország között áll fenn, amelyek amúgy is az angol—francia kölcsönös védelmi rendszerhez tartoznak. Ugyancsak az ezzel j kapcsolatos bai’káni helyzet kialakulásának komplexumába 'lehet számítani Riozseivasi of bulgár miniszterelnök berlini látogatását is, melynek eredményei elé érthető figyelemmel néz a délkelereurópai erőjáték minden érdekeltje. A francia és angol sajtó annak a véleményének, vagy reményéVitá Danzig körül nagy maradék- váöár: egyszínű és mintás, valódi és mű aely mek Bioin 10-töl , Julius kezdő dole <9 szenzációsan olcsó árak CLUJ—KOLOZSVÁR, STR. GEI. NECIItCEA A nagy hatalmi játék sakktábláján azonban pilanátnyilag kétségtelenül Danzig körül folyik a központi küzdelem. Hétről- hétre újra jelenti az európai sajtó, hogy küszöb előtt áitt a szabadváros szenátusának határozata, m-ely a csatlakozást mondja ki Németországhoz. Német szabadcsapatok danzigi elhelyezkedéséről és a dan- zigi lakosság feüfegyverkezésé r ő*l is mind gyakrabban érkeznek hirek. A világsajtó július 20. és 3G-a között jelölte meg a 'kritikus időt, am'kor a fenti tervet német részről valóra váltják. Ebben az időben, amint a kérdéses híradások tudni vélik, Hitler Dainzigba fog érkezni s a vezér tiszteletére rendezendő demonstráeók folyamán, a danzigi szenátus elhatározza a szabadváros csatlakozását Németországhoz, a német birodalom tekintélyévé® tá' mogatett befejezett tényt teremtve ezzel. Lengyel részről viszont teljes elhatározással hangoztatják, hogy minden Ilyen lépést Lengyelország elleni támadásnak tekintenének és azonnal katonai erővel lépnek fel ellene. London és Paris pedig mind erélyesebben jelenti k1, hogy a lengyelek iránt vállalt kötelezettségének úgy Anglia, mint Franciaország legteljesebben eleget fog tenni. Daladier és Halifax utolsó beszédeikben ennek különös erélüyiel is adtak kifejezést. Francia és angol! részről ugyanis még mindig úgy látják, hogy a nyugat- hatalmak által adott garanciákban Berli-n kételkedik s azt hiszi, hogy ugyanúgy csődöt fognak mondani, mint Csehszlovákia esetében. A kér hatalom vezető á’l- lamférfiai s az angol és franc'a sajtó ezért nem győzik hangoztatni, hogy a helyzet » gyökeresen megváltozott s a mult szeptemberi események nem ismétlődhetnek meg. „Danzig egyoldalú hozzácsatolása Németországhoz — irja egyik angol kormánypárti lap — jelen körülmények között Lengyelország biztonságát fenyegetné. Ez a fenyegetés egyértelmű volna a fegyveres támadással Lengyelország ellen, am1 Anglia autonómikus Ik-özbeslépését is kihívná. Nagybritannia ebben az esetben egy háborúba keverednek', melyet, amint Halifax lord mondta, nem Danzigért folytatna, hanem azért, mert: kötelezettségeket vállalt és ezeket a kötelezettségeket teljesítené is okaiknak s követelményeiknek teljes tudatában. Anglia ugyanis tudja, hogy amikor más országok biztonságát és függetlenségét fenyegetik, fenyegetik az ő függetlenségét is“. Német részről az angol elhatározásnak ilyen 'erélyes hangoztatását tudomásul veszik, anélkül azonban, hogy meginognának láthatóan kételkedő magatartásukban. A danzigi kérdéssel -szemben nem változtatlak álláspontjukon és teljes er él] y el hangoztatják tovább, hogy ez a kérdés német kérdés, melynek megtárgyalása kizárólag Németországra és Lengyelországra tartozik minden idegen beavatkozás kizárásával. A német sajtó ugyanakkor tág teret szentel a brit világbmodal'om különböző nehézségeinek és Angiba hatalmának hanyatlására von le belőle követk'zterésr- Az angolok elleni éles német hang annál feltűnőbb, mert ugyanakkor Franciaország és Szovjetorcszország aránylagos türelmet evez a német sajtóban- A franciákat még a török—franc'a szerződés megkötése alkalmával sem támadták túlságosan, pedig ez a szerződés kimondottan hangoztatja, hogy a Balkánra ás vonatkozik, ami nyilvánvalóan a Berl'n—Róma tengely balkáni érdekei ellen irányuk Igaz, viszont, hogy a franciákkal szembeni hang RómáA moszkvai tárgyalások A délkeleti, északkeleti és középeuró- paii viták hátterében változatlanul ott vannak a moszkvai tárgyalások, melyek több, mint háromhónapi tárgyal ásóik után még mindig nem vezettek sem pozitiv, sem negativ irányban eredményre. A szovjet- oroszok vagy szüntelenül fokozzák követeléseiket, vagy niár kezdetben olyan követelésekkel állottak elő, amelyekhez London és Paris folyton növekedő engedményeikkel sem jutottak még eh Hogy azonban Moszkva megnyeréséhez minden lehető módon el akarnak jutni, azt kétségtelenül bizonyítja a tárgyalások tőnek ad kifejezést, hogy a Berlinben tárgyaló bulgár miniszterelnök sem-miféiHe határozott kötelezettséget wm vállait. Viszont a me! g fogadtatás, amelyben Bul" gár'a kormányfőjét a német birodalmi fővárosban részesítették, kétségtelen bizonyítéka a barátságos v'szonynak, mely Szobát Berlinhez fűzi. Ezr, formális kötelezettségvállalások nélkül is, irányadónak 'lehet venni a szóf'ai kormány küpol.itikájára, mint ahogy nem maradhat figyelmen kívül az a találkozás sem, mely Riotiseiva- nof miniszterelnök Jugoszlávián átutazásaikor közte és Cincár Markovics jugoszláv külügyminiszter közört folyt le, ban élesebb, ahol AngÜa, vagy legalább is Chamberlain talál arány-tagos kíméletre. Berlin nyilvánvalóan Londonban látja a főellenfelet és tevékenysége is elsősorban az angol bekerirési politika keresztülhuzá- sára irányul. A változás, melyet Danzig nemzetközi helyzetében akar elénm, a világpolitikai erőjáték szempontjából szintén legalább annyira érinti Angliát, mint Lengyelországot. London kétségtelenül boldog volna már, ha a danzigi kérdés, melyben a szabadváros követeléseinek jogosságár nehéz kétségbe vonni, valamiképen eltűnne a diplomáciai vitáik előteréből. Pillanatnyilag azonban mindkét hatalmi arcvcnal részére presztízskérdéssé válr ez. a vita, melyben szintén messze túlhaladtuk már az Eden által megszűntnek jelzett ,,ész-szerüségek korszakát“. vábbfolyitatása. A vita első sorban a Balti- államok függetlenségének közös megóvása körül folyik, de valószínűnek látszik, hegy ha nem ’is bevallottan, kiterjed más kérdésekre is. Nem valószínű, hogy abban a pilta-naitbai: úrikor Anglia és Szov- jetoroszország érdekei a szélsőkeleten annyira párhuzamossá váltak Japánnal szemben, a moszkvai angol—szovjetorosz mcgbeszé'éseken erről ne lett volna szó. Moszkva és London ugyan cáfolt minden ilyenirányú hirt, az ilyen cáfolat azonban erűden a napró'l-napra erősebben mutatkozó érdekközösséggel szembenHITLER VEZÉR ÉS KANCELLÁR ÉS GÖRING MARSALL LÁTOGATÁST TESZNEK EGYIK BERLINI KÜLVÁROSBAN . Valószínűleg kiterjednek a viták a vezérkari megbeszélések kérdésére is, melyet főleg Szovjetoroszország részéről szorgalma z-naik. Moszkva érthetően tisztába akar jönni, hogy az ő támogatásával szemben milyen katonai támogatásra számi that pontosan nyugati és szerződő társa* részéről. Ezzel a követeléssel szemben főleg a francia vezérkar mutat nagy óvatosságot. Teljes megegyezés előtt Paris aligha szolgáltatja ki katonai terveit annak a Moszkvának, mely hadersegfő- parancsnokát rövid idő előtt még azon a címen küldte vesztőhelyre, hogy országa katonai titkait árulta el az ellenfeleknek. Egy újabb eset szintén meglehetős idegenkedést kelt Párisban. Szovjet- oroszország páncélos cirkálóhajót építtet magáinak a génuai olasz hajógyárban s ennek a páncélos cirkálónak építéséhez azt a tervet bocsátotta az olasz hajógyár rendelkezésére, melyet a francia haditengerészet titkos tervei közül Moszkvának, mint szövetségesnek, engedett át ezelőtt pár évvel. Mindez azonban nem változtat Paris és London nagyon szilárdnak látszó elhatározásán, hogy bármilyen, számukra elfogadható áldozat árán is, megteremtsék az együttműködést Szovjet' Oroszországgal. Ha végig gondoljuk az utat. melyet három hónap alatt a moszkvai diplomácia Párással és Londonnal megtételeit, alig marad fenn kétség az iránt, hogy Szovjetoroszország mennyire győztesnek érezheti magát a nyugati hatalmaikkal szemben. a tárgyalások azzal kezdődtek, hogy f ran cin és angol részről Szovjetoroszország támogatását kérték az általuk garantált államok megtámadása esetére. Ma pedig ott tartunk, hogy teljes egyenjogúság alapján álló kölcsönös segélynyújtás* szerződésről van szó Anglia, Franciaország és Szovjetoroszország között. S a nyugati hatalmak által >gy vételt kötelezettségek mellett, amelyeknek vállalását Anglia részéről hónapok előtt senki sem tételez le volna fel, a szovjetoroszok most London és Páns áltat teljes elfogadhatatlannak érzett biztosítékok adását is kívánják a Balli-átemok függetlenségének megvédésére. Arról van ugyanis szó, hogy szovjet orosz követelés szerint a- kölcsönös katonai segélynyújtás abban az esetben is kötelezővé válik, ha a Balti- államok olyan ..külső nyomás“ alá kerülnek, melyek miatt Moszkva a beavatkozást elkerülh eteti ennek látná. London és Paris ezt a követelést sem utasította; föltétel nélkül vissza, csak azt kívánták, hogy erre az esetre tanácskozási kötelezettségben állapodjanak meg a három hatalom rRszére és a katonai lépések kötelezettsége ysak a tanácskozáson létrejött megegyezés után következzék. Amint nagy párisi és londoni lapok még két nap elölt írták, a francia és angol engedmények határát ez a> vonat képezi. Azóta Párisból és Londonból ujxbb indítványokat küldtek Moszkvába. líísegy ezek az indítványok mennyiben ragaszkodnak a fent említett szélső határhoz, aizti a hónapok óta növekedő engedmények után, nem lehet tudni. Annyi nűndeneséTe bizonyos, hogy a franciák és ango’ök készek legnagyobb áron is megfizetni Moszkva barátságát. Most az a kérdés, hogy Moszkva ilyen árért is hajlandó-e az európai ellentétek miatt olyan fontossá vált barátságát a nyugati hatalmaiknak’ odajuttatni. . 1 —$ J
