Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-25 / 167. szám

1939 julius 25. £LLCBNZÉK Ismét a végtelenség- legsötétebb sar­ka felé kell emelnünk csüggedt pillan­tásunkat s lehajtani fejünket a gyász nehéz képzeteitől. Ismét. Ismét kitört egy szem abból a láncból, amelyet az Ellenzék seregének, tartalékának, obsi­tosainak nevezünk. Kedves árnnyá lett a tiszta és heves munkakedv, amely alig két év előtt az Ellenzéknek uj mozgalmasságot kölcsönzött. Meghalt Budapesten váratlanul, élete delén, alig 48 éves korában a szép, kedves, jó, tehetséges Zágoni Dezső, épp akkor, amidőn az élet ez uj helyén kezdte le- törleszteni súlyos adósságát vele szem = ben. Kit ne rendítene meg e tragikus halál és elsősorban nem az Ellenzéket, amely annyi újságírói végzetet és be nem teljesülést jeg3rez fel a kisebbségi sors, az erdélyi sors, az újságírói sors, az erkölcsi sors területéről? Igaz ba­rátunk volt ő, a tisztult kisebbségi és erdélyi eszmény felé törekvő ember, az újságírói céhen belül a bajtársi együttérzés kiváló szolgálója: megren­dültén kell temetnünk, kell kesergve dicsérnünk, kell éltető emlékké fino­mítanunk. ' I Hányatott, de mindig tiszta és fér­fias élete során azonnal feltűnt, akár­hol jelent meg. Varázsa volt: ritka szép férfi, középkori papos és lovagi voná­sokkal, de végzetes korunk némi puha árnyával szelíd és komoly vonásain. A müvésznyakkendő jelezte, hogy az öl­tözködés polgári választékossága nem­csak kifejezni akar önérzetes egyen­súlyra való törekvést, hanem eltakarni egy szerény becsvágy, egy embersze- retö köíelességtudat, egy tiszta erköl- csiség és művészi szépre való törekvés szenvedéseit. Ez a pallérozott és féke­zett rajongás ugyanis nem tudott ina és itt kellő megértésre találni. Kissé kenetes stilusirálya, morálista alapesz­méje, lelkes lángolása bizonyos idegen­szerűséggel hatott s ezt ő is érezte, ezért csöndes lemondással takarta el a belső törés vérzéseit. Egy-egy nagy kezdeményezés után csöndesen vissza­vonult s ez a magatartás szigorú és büszke páncél volt a külső hivságok ellen, az otthon elégültségének védel­mében. Rendületlenül őrizte érintet­lenségét, tisztaságát, elveit, mindig kész szervező és alkotó képességét, amely tiszfeletreméitóan nyilvánult, amikor akadályok nélkül dolgozhatott. Hányszor tapadt csábító asszonyszem férfias deliségére és szépségére, de az egyetlen és tiszta szerelem férfias ma­radt. Hányszor próbálták megnyerni és eltántorítani, de megvédte a kisértés ellen háborús emléke, ahol a katonai fegyelmet és engedelmességet kitünően bírta egyeztetni az egyén függetlensé­gével és szabadságával, aminek bizo­nyítéka, hogy a harctéren soron kiviil lett hadnagy és főhadnagy, minden le­génységi érmet megszerzett, minden tiszti kitüntetést mellére vonzott, utol­jára a ritka vaskoronarendet, keserű viták ellenére is. Sohasem beszélt ,,di­csőségről“, ez csak véletlenül tudódott ki. Ezt az erőtl élsi képességet érvénye­sítette egy sereg lap szerkesztőségének élén, mindig nagy csalódásokat aratva, mentöl inkább távolodott el az arad- megyei szülőföldtől Erdély belseje felé. Közben, ha egy időre kiesett a toll a kezéből, tudott gépkocsivezetésből, kertészkedésből, más ipari munkából, külföldi lapok tudósításából eltengőd­ni, mert amint mondta: az igazi ki­sebbségi embernek a jég hátán is meg kell élnie. Mikor Kolozsvárra került, az újságírói szervezet ügyvezető alel- nökének választotta s csakhamar pa­rázs munkába fogott nagyszerű anyagi sikerrel, amig a nagy érdek távozásra nem kényszeritette, Egyszerre véglege­sen ráeszmélt, hogy bármilyen rokon- szenvvel telik is meg az egyének iránt, más történelmi hagyományok folyamán az erdélyi emberség és társadalom rejtély marad számára; ezért kivándo­rolt s hamarosan megértésre találva Budapesten, újságírói és katonai kivá­lóságainak segítségével, nagyszerű le­hetőségek alapját vetette meg. Előbb arról ábrándozott, hogy bejárja majd az északi tiszta demokráciák országait és ezek vonzó példáit ismerteti. Aztán az erdélyi romantika felismert és meg­értett részét akarta méginkább a ma­gyarországi köztudatba vésni, azt a ré­szét, ahol az embert és társadalmi hát­terét elválaszthatjuk a művészi kifeje­zéstől, melyet szivére zárt. A budapesti rádióban igy ismertette a három erdé­lyi regényírót, majd szegény Dsida Je- ' nőt s ezeknek az előadásoknak saját- szerii rapszódiája s egyben tiszta, vi­lágos, tömör való-szerűsége méltán fel­tűnést és elismerést aratott. Tervezte, hogy Erdély egész szövevényét igy fogja felbontani és összerakni. De a halál mindent lekaszált, lekaszálta Zá­goni Dezsőt szépséges terveivel és biz­tos lehetőségeivel együtt. Csak az em­lékek és példák maradtak meg e gyá­szos aratás tarlóján. A kedves és bájos barát képe, a lelkes és tiszta újságíró emléke, de néhány zordon példa is az erdélyi magyar sorsba került más elem tragikumáról, az élet ama jóságáról, hogy ilyen önzetlen, szép, vitéz, becsü­letes rajongókat küld olykor-olykor si­vatagjainkba és néha a hellén mult is fellélekzik sírjában, amikor egy szűk vagy tágabb kör ismét a görög esz­ményt láthatja: a szépség és tehetség egyesülését a férfiban. Horatius az ilyet igy nevezte: vir integer, az érin­tetlen férfi. Szegény jó Zágoni Dezső valóban ez volt. { Zágoni Dezső 1891 szeptember 26=án született Pécskán, Aradmegyében. Ara­don végezte a tanítóképzőt, majd Bu­dapesten a pedagógiumot, de a tanári működést hamar felcserélte az újság­Írással. Az Aradi Közlöny szerkesztő­ségében kezdte, aztán Nagyváradra ke­rült, ahol a Magyar Szó, az Erdélyi Magyarság, a Függetlenség és Nagy­váradi Napló szerkesztője volt. Rövid ideig szerkesztette a Brassói Lapokat és az Ellenzéket is. Pályájának közben egy érdekes szakasza volt: 12 évvel ez­előtt lelkesen csatlakozott a reform­csoporthoz és ebben ö vetette fel egy altruista magyar bank gondolatát, mely körül gazdaságilag kellene megszer­vezni a magyarságot. Kicsiben megva­lósította ezt! Belényesen, ahol egy ilyen virágzó kis bankot meg is alapított, amelyet azonban csakhamar két pedál­ról elgáncsoltak. Eszméjét a bánsági magyar párt vette át, majd megpró­bálták országos üggyé tenni, de nem lett belőle semmi. Zágoni próbálko­zott a szépírással is és két novellás kötete jelent meg, az „Esti levél“ és Aaigoszüis elsejéig leltei ielenikezisi az állampolgársági összeírásra A Magyar Nepkozösség figyelmeztetés2 az érdekeltekhez KOLOZSVÁR, julius 24. A Magyar Népközösség Központja közli: Ezúton is nyomatékosan felhívjuk mindazon magyar etnikai származású polgárok figyelmét, akik bármilyen okból kimaradtak az 1924 = es állampolgársági ősz- szeirásból, hogy augusztus 8-ig feltétlenül jelentkezzenek a községi elöljá­róságoknál éfs kérjék felvételüket. Azok viszont, akik hiányos iratokat nyúj­tottak be, egészítsék ki kéréseiket. - '• Miiyen lehetőségeket nyit meg a jó termés BUCUREŞTI, juŞus 24- A jó mezőgazda kiálVitáisai minid na- gyebb bizonysággal kezdenek megva'ó- suOni. Az ország földművelői szívvel és lélekkel — és eredménnyel dolgoztak. A Mindenható á'dását adta a ter­mésre. Az ősi termékeny föld meghozta gyü­mölcsét és — a termés bőségesen fede­CORNĂŢEANU professzor, földműve­lésügyi miniszter ! zii nemcsak az ország élelmiszerszükség­letét, hanem j etetni ős mennyiség jut kivi­telire is. Nagy léptekkel haladunk és bizonyára visszanyerjük! Európa -nemzetei között régi búzatermelőt hírnevünket. A tengerteermés a jólmunkált szántó­földeken szép reményekkel biztat. Nem lesz hiány ebben az esztendőben a Takarmányokban sem, hogy atz állal tenyésztés uj fejlődési 'lehetőségekkel ke­csegtet. Gyümölcsözött a mezei munka, mert a földművelés számára a legnagyobb fej­lődési tehetőségeket biztosították. A földművelők, akiket megszabadító t- laík az át,kos politikai béklyóéból nyu­godtan láthattak munkájuk után. Nem töl­tötték a drága dologidőt hiábavaló poh ti-kai gyűlésekkel, amelyeken csak meg­zavarták a falvak dolgozni szerelő népét és akadályozták »igazi hivatását. Azok az erőfeszítések', amelyeket a ve- zető, a földművelésügyi miniszter fiatal életerővel, ép&tő tehetségével véghezvitt, teljes eredménnyel jártak, merít munká­jukban nem akadályozták a politikai kö­rülmények. Az ország földművelése a haladás kor­szakába lépett. Bizonyára gazdag kivitelűink lesz a mezőgazdasági tér m ék ékből. Az ország kö'íségvetése jótékonyan megérzi majd ezt, mert gabonánkért ara­nyait kapunk külföldről. Azonban nemcsak ezt, hanem más szempontot í-s figyelembe kell vennünk. A falusi lakosság, amelyik eddig szük­séget szenvedett táplálékaiban, most sem­mi hiányt sem szenved és megélhetése érezhetően megjavul. Ez a legnagyobb értékű eredménye és baszna a bő termésnek. A kormány gondoskodott a gabona jó értékesítéséről. A falusi ember, a földművelő jó pénzt fog kapni terméséért. Az a munka, amelyet a kormány a földművelők szellemi és anyagi felemelő sere folytat, legnagyobb támaszát azok­ban a lehetőségekben kapja, amelyeket számára a földművelők jó gazdálkodása és a mezőgazdasági termékek jövedel­me nyújt. A jó gazda valóságos áldás a földmű velők sorsában és életében. „Mi arra rendeltettünk“ cimii kötete. Alig egy évvel ezelőtt repatriált s a Magyarország cimü budapesti napilap parlamenti tudósítója és belpolitikai szerkesztője lett. Hamar népszerűsé­get szerzett) politikai és újságírói kö­rökben és szó volt róla, hogy a júniusi képviselőválasztások során felléptetik, de nem lehetett, mert még nem jutott be a választói jegyzékbe. Zágoni Dezsőt rövid idő előtt epebántalmak lepték meg s ezért nemrég a budapesti Fasor­szanatóriumba Ádám sebésztanár mű­tétet végzett rajta. Már lábadozott, amikor váratlan szívroham szombaton kioltotta életét. Halála Budapesten, méginkább Erdélyben, rendkívüli meg­hatottságot keltett és most általános részvét fordul felesége, a nagyváradi születési Pajor Anna felé. Temetése ma délután történik s a budapesti új­ságírói szervezetek gondoskodnak róla. MEGKEZDIK A HIVATALOS GA­BONAVÁSÁRLÁST. Bucurestiből je­lentik: A nemzeti szövetkezeti intézet július 26-án megkezdi a gabonavásár­lást a kormány által meghatározott áron­Döntött a kormány az áthelyezett jegyzők ügyében KOLOZSVÁR, julius 24. Megírtuk volt, hogy a határmentéről az ókirályságba áthelyezett jegyzők ügyében dr. Soós István és dr. Mikó Imre közbejártak a beliigy- és kisebb­ségi minisztériumban. A belügyminisz­térium a kérdésben úgy döntött, hogy a jegyzők egy részének megen­gedte, hogy eddigi állásukban és köz­ségükben maradjanak, az idősebbek­nek pedig lehetővé tette, hogy nyugdí­jazásukat lakhelyükön kérjék, anélkül, hogy uj állásaikat el kellene foglal- niok. DACIA NÉVEN UJ ROMÁN LAP IN­DULT MEG TEMESVÁRON. A Bánság fővárosában, az Astra bánáti tagozatának védnöksége alatt, uj román napilap je­lent meg „Dacia“ cim alatt. Az uj lap főszerkesztője Roşu P. Romulus kitűnő kollégáink. -<t Elfogták a vakmerő banditát, aki detek- tivnck adta ki magát. Brailából jelentik: Az -elmúlt napokban az egyik bérkocsis fe­leségét mcrészfeUépésü egyén állította meg az utcán és közölte vele, hogy férjét letar­tóztatták, mert .nem fizetett1 ki valamilyen, pénzbüntetést. Az idegem, aki detektivnek adta ki magát, felszólitora az asszonyt, hogy vegye magához a szükséges pénzösz- szeget, hogy férjét kiszabadíthassa. A hi­székeny asszony követte a jófellépésü ide­gent, aki egyik mellékutcában elkérte tőle a pénzt s azután eltűnt. A megkárosított asszony feljelentést tett a rendőrségen az esetről, de a rendőrségi nyomozás ered­ménytelen maradt. Pár nap múlva a bér­kocsis felesége egy másik asszonnyal talál­kozott, akit. szintén hasonló körülmények között károsított meg egy férfi, akinek sziemélylekása pontosan ráiillett az álrend­őrre. A két elkeseredett asszony együtt indult a csaló keresésére és nemsokára meg a pillantották az illetőt az egyik ut­cában-. Azonnal szóltak a ren-dőrőrszénr n>ek, aki egyik társát maga mellé véve, a szélhámos üldözésére indult. Az áldetektiv közben észrevette, hogy üldözik, besza­ladt egy udvarra s az udvar végében: levő raktárépületben elrejtőzött. A két rend­őr keresésére indult, de amint beléptek a raktárépületbe, a szélhámos egy dotong- gal úgy lejbeverte az egyik rendőrt, hogy azonnal -elájult. A másik rendőr, nehogy társa sorsára jusson, előrántotta revolve­rét és hatalmas ütést mért vele a banditá­ra. Ez közben botjával a rendőr kezére sújtott, kiütve kezéből a revolvert. A re­volver závárja nem volt rögzirve és a fegyver esés közben elsült. A golyó mell­be találta a banditát, akit eszméletlen ál­lapotban szállítottak kórházba. Megállapi- rották, hogy a vakmerő szélhámos Du­mitru lenesen» rég körözött betörővel azonos.

Next

/
Thumbnails
Contents