Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-22 / 165. szám
eiLEESZéK 3 Í939 Julius 22, r Áis2©üáe§li©«lés Álszenteskedés mindig volt és mindég lesz. Mint vérrokonai: kenetesség és nagyképűség. Az ember igyekszik rokonszenves magatartást magára öl= ■tieni a világgal való kapcsolataiban és amennyiben ez áldozattal jár, valami tetszetős űrüggyel, vagy titokban igyekszik megszabadulni e kelletlen következményektől. Az álszenteskedés legáltalánosabb megnyilvánulása a ben= sö gyász hiányában az alaki gyász me = rév képviselete és titkos megszegése. Akinek a szive tele van a veszteség igazi fájdalmával, mindaddig, amíg a természet irgalmából a beletörődés, a megenyhülte és emlékezés jótékony változata be nem következik, alakisá= gok nélkül is végig éli a lelkiszükséglet önkéntelen parancsait: visszahúzódik a fordulatra várakozás nélkül a vidámságtól, a népes helyektől, a szórakozás forrásaitól. Igazán mindegy, hogy ezt komor arccal teszi és a gyász- öltözködés külső jelvényeivel, amelyek» nek kelletlen terhe miatt még az igazi gyászoló is joggal kifakadhat olyan kánikula idején, mint aminő most idegesíti a drága nyári napsütést kevésbé szerető embert, főleg, ha fekete ruhát kell viselnie. A gyász gyakran ellentétbe kergeti az ember külső magatartását belső titkaival és ilyenkor jön- nek létre olyan furcsaságok is, hogy rövidebb-bosszabb időre felfüggesztik a külső gyászt, mint például a nagy udvari vagy nemzeti ünnepségek alkalmával a hivatalos megszorításokat vagy egy esküvő során a családi rendelkezéseket. Mindezek magától értetődő dolgok lennének, ha nem ragaszkodnánk a külsőségek túlságos jelentőségéhez és az alakiságok hideg uralmához. Különösen akkor, amikor ezek a külsőségek valóban csak külsőségek, semmi közük az egyén magánérzései- hez, mint a függő állapotból folyó engedelmességek, például egy gyászba- borult család alkalmazottainak részvétele külső jelvények viselésében és az örvendezéstől vaió megtartóztatás ismeretlen, vagy távoieső halott emlékezetére. Valamikor nevetni kellett, hogy gyászbaboruít verseny istái főtulajdonos uj név alatt futtatóit. Még az országos nagy gyászokban is tulajdonkép felesleges, ha az egyéniség szabad nyilvá- nulási jogát korlátozzák hosszabb időre. Az ilyen rendelkezések gépiessé, szinészkedővé, ingerültté, tekintély- rombolóvá Teszik az egyeseket viselkedésükben és a tömeget még inkább. Viszont a fordítottja csak javára válik a kitűzött célnak. Egyáltalában a magán- és közgyász alakiságait rövidebbé és egyszerűbbé, igy bensőségesebbé kellene tenni, mindenkép megfosztani a borzalmas veszteség pillanatait cifra, értéktelen és álszenteskedő alakiságoktól. Főleg, ha ezek a magánszemélyt és a közt erős anyagi áldozatokkal is megterhelik s ezzel a súlyos realitással a bensőséges érzéseket megzavarják és elsalakositják. Az áíszenteskedés gyakran a rang* rejtettség alkalmazásával segít magán. A gyászoló, aki félti tekintélyét, idegenbe siet, vagy máskép takarja el a vidámság önkéntelenségét. Ennek egy rendkívül jellegzetes bizonyítékát olvassuk mostanság, amikor a kánikula idején a szórakozás fokozottabb szükségletté válik és az életküzdelem minden bágyadság ellenére leleményre kényszerül. Olvassuk, hogy Délameri- kában az „inkognito páholy“ egy uj válfaját fedezték fel. Bueiios-Avresben a Coion-szinház külön páholyokat rendezett be gyászolók részére, akik ştirii rács mögötti, felismerhetetleniil szür- csölheíik a színházi előadás, még a legborsosabb bohózatok gyönyöreit és élvezhetik a legvigabb zenét is, majd egy meüékkijárón távozhatnak, nem botránkoztatva meg sem ismerőst, sem pedig ismeretlent1, ha feltűnő gyászruházatot viselnek. Ez az eset sok tekintetben jellemző. Először újabb bizo- nyiték, hogy a társadalmi külsőségek '■mily szigorúak, könyörtelenek, nevetségesek és ostobák, a gyász külsőségeit miért Így őrizni abban az arány- íag kicsi rétegben, amelynek van ideje 'és pénze alakiságok pontos betartására, mialatt a milliók vagy egészen, vap-y rövid tartam kivételével, az ilyen költséges külsőséget úgy sem gyako- ^oShatják. Másodszor megtanuljuk isméi hogy az álszenteskedés mily leleményekre képes az alakiság sérelme nélkül, szabad utat bir találni bármikor az őszinte és igaz magatartásnak, ha ez az élet vidámságra szomjazik tár* : adalmi engedély hiányában. Harmadszor ismét látjuk az örök törvény érvényét, mely az életerőt és a vidámságra való hajlamot minden szabály fölé szálló szabadságvágyát kifejezi. Ilyenkor természetesen fel kellene vetni a becsületes vizsgálónak, hogy ezt az elpusztíthatatlan életerőt, élet- igenlést, melyet minduntalan, titkolva, elvonnak a gyász csüggesző vagy akadályozó befolyásától, teljes egészében, fenntartás nélkül, emberi módon kellene az életgyakorlaí, a derülátó vi- lágnézlet és a harsány életigeniés szolgálatába állítani és ezzel döntő háborút izenni minden súlyos szociális igazságtalanságnak, minden békebontásnak, minden egészségtelen életmódnak, minden életszépséget megtagadó elvnek. A Coion-szinház esete nem csupán egy színes folt a délamerikai kreolok magatartásában, akik a szenvedélyes, nagyképü, gőgös és szertartásos spanyolok utódaiként, sok érdekes különc szokást fejlesztettek ki a maguk örömére és gyötrésére, hanem egy általános emberi ellentmondás és lelki összeütközés tanúsága, amelyet érdemes szóváíenni és amelyet érdemes lenne kiküszöbölni az ember életéből, hiszen ily terméketlen szőve- vényre vagy különlegességre semmi ■szükség sincsen. Bizonyos, hogy mentői inkább előrejutnak, az emberi élet fokozottabb és összetettebb lesz, de , épp azért, az oktalan szövődmények* ' töl megszabadítani s természetesebbé, ! igazabbá, egyszerűbbé tenni. Sokszerii = I sités és egyszerűsödés, nem okvetlen összeütköző irányok. Őfelsége Is megţelemi a repülés hőseinek emlékünnepén Theoä&reseu $âtornak svmw beszédben ens l- fafía az ürmeméB ielent&ségét BUCUREŞTI, julius 21. (Rador.) Csütörtökön, Szent Illésnek, a repülés pátrónusának ünnepén, Őfelsége II. Károly király jelenlétében fényes ünnepség folyt le a repülés hőseinek emlékművénél. Az ünnepségen Paul Theodorescu tábornok, tengerészeti és repülésügyi miniszter mondott beszédet. — Felség! Az ország összes repülői ünnepük ma julius 20=át és hálásak Felségednek azért, hogy Szent Illést jelölte meg a repülés pátrónusául, hogy a szárnyas lovak által égbe* emelthez és hitének erejéhez hasonlóan a román repülők is ugyanolyan mesteri módon uralják a levegőt és ugyanazzal a hittel hirdessék az áldozatos kockázattal és ö’nmegtagadással teljes életerényeket. Összegyűltünk e szép emlékmű körül, amely a repülő j törekvésének jelképe abban a harcban, ; amely elszakítja az őt visszatartó földtől és az őt hívó ég felé viszi. | — Minden évben elhozzuk hódolatunkat fiatalon, de teljes dicsőségben elpusztult repülőhőseink emlékéhez, ' ■ akik a román repülés dicsőségéért hal- ! tak meg. i A miniszter ezután lelkes szavakban méltatta az elpusztult repülök érdemeit, majd az Uralkodóhoz fordulva így I folytatta beszédét: — Sir! Vakmerő repülőink Fetsé- gedben nemcsak legfőbb hadurukat tisztelik, hanem a román repülés megteremtőjét, lelki atyjukat is, aki kezdettől megértette a repülés szel' lemét és kijelölte annak helyét. Felséged szüntelen gondoskodása között a román repütésügy a háboruutáni ■szerény helyzetből felemelkedhetett mai kiváló helyzetébe és ugyancsak Felséged magas gondoskodása alatt fejlődik azzá a légi haderővé, amelyet országunk védelme megkövetel. Ezért álI fenn erős kapcsolat az Uralkodó és a repülök között s ez az érzelmek rokonságából és a kölcsönös teljes megértésből fakad. A repülök mindennapi hőstettei, amelyek természetes módon életük, önakaratuk feláldozásában csúcsosodnak ki, a legbiztosabb kezesség arra, hogy a román repülés — ha üt az óra — megteszi kötelességét és büszkén, a motorok és gépfegyverek éneke mel- lett tud győzni, vagy meghalni az országért és a királyért. Ma a re" pülök leikéből hatalmasabb és erősebb ének száll fel, mint gépeik zúgása s szivünkből kiáltjuk: Éljen őfelsége II. Károly király, éljen Mihály, Gyulafehérvár nagyvajdája. Csáky magyar külügyminiszter a iímgyar-s&éaaiei ksg&csolaáokrél Ily SnikoZotft Súlyosaneliíéfís azokat, akik a magyar-német iá viszony megrontására törekednek BUDAPEST, juÜius 21- Csáky István gróf magyar külügymr- mszter o magyar távirati iroda mimika- társával beszélgetett s ai beszélgetés során többek között a kővetkezőket mondó! ta : — A legutóbbi hetekben több óid álról észlelik, hogy a magyar közvéleményt igyekeznek né me teÜe nes irányban befő lyásó1 ni. Két utat választottak erre az 'ismeretlen sugalmazok. Be akarják bizo- nyitani, hogy Németországnak nincsenek egyenes szándékai Magyarországgal szemben s másodszor c.zt, hogy háborús viszály esetén a német birodalom alul fog maradni. Ezt a kétirányú erőfeszítést a leghatározottabban elítélem és visszautasítom. Teszem ezt, mint magyar ember és mint súlyos felelősséget viselő miniszter. Nem érdek, hogy a német szándékokat és erőt érintő tendenciózus, sőt néha teljesen hamis beállítások talajra találjanak Magyarországon is. Eltekintve a komoly nemzeti érdektől, az igazi magyar szellemmel sem egyeztethető össze, hogy eltűrjük, hogy az amúgy is súlyos támadásokkal küzdő, önvédelmeit gyakorló, bevált barátunk elten magyar földön és mesterkedjenek. Hangsúlyozom, hogy a megtorlás mjinden törvényes eszközével éW fogunk mindenkivel szemben, aki külpolütikáink megbízhatóságával szemben kételyeket ébreszt, amikor a magyar—-német jóbaráti viszony élrontásán felelőtlenül buzgólko- dik. Egyelőre még csak kérem honfitársaiknak btz'ziálk a. kormányra az állítólag veszélyezteLett magyar érdekek védelmét, mert erre egyedül a magyar kormány hivatott és képes. Az „Esti Újság“ című budapesti lap, a magyar kormány félhivatalosa, foglalkozik Csáky magyar külügyminiszter nyilaik o Zalával s leszögezi, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége teljesen megvan győződve mindazokról, amiket a magyar külügyminiszter mondott és elkeli a magyar—német jóviszonyt aláásni igyekvő próbálkozásokat. Ez a felelőtlen németeken es propaganda nem magyar találmány és ahhoz a magyar népnek semmi köze. Ugyanakkor arra figyelmeztetik Baselit és a német „Volksbuudot“, hogy a maii idők nem alkalmasak követeléseik állandó kiszélesítésére és ez csak zavarja a magyar—német jóviszonyt, noha ennek zavarta 1'amsága ma sokkal fontosabb, mint bármely más, a magyarországi németségre vonatkozó ügy. Szigorú ellenőrzési vezet te a légügyi és tengerészeii az érdekkörébe tarl&zé vállalatoknál BUCUREŞTI, julius 21. ■ Paul T^odorescu tábornok, légügyi és tbmgerészetügyl miniszter, a minisztérium átszervezési munkájával kapcsolatban je-* lenrős újítást hozott, amelynek célja minél jobban biztosítani a pénz gyümölcsö- zését. Julius 12'iki miniszteri rendeletével különleges ellenőrző szervet létesített, mely mindazokat a vállalatokat és alakulatokat fogja ellenőrizni, amelyeknél az állam a légügyi és tengerészetügyi minisztérium kapcsán tőketöbblettel van érdekelve; hasonlóan ellenőrizni fogja mindazokat az alakulatokat, amelyek összeköttetésben vannak a légi és tengerhajózási szolgálatokkal. Ennek az ellenőrzésnek célja felülvizsgálni, ellenőrizni az intézmények adminisztrációs pénzügyi és technikái működését, alapszabályaiknak megfelelően. Megelőzni a szabálytalanságok lehetőségétFigyelemmel kisérni a vállalatok munkásságát és ellenőrizni, hogy megfelelfnek'e annak a céílinak, amelynek- érdekében alkották. A légügyi és tengerészetügyi minisztérium ellenőrzésén kívül, valamint az ellenőrzési bizottságok ellenőrzési munkálatain kivül javasolja a minisztérium, hogy minden intézmény (létesítsen saját kebelében ellenőrző szolgálatot, melyet a következő elvekre alapítanának: a) A könyvelő ellenőrzést gyakorol a pénzkezelőre s ezen elv alapján elkülönítenék, mint összeférhetetlent a könyvelő és pénzkezelő ügykörét. b) Az igazgatóság egy tagjának megbízatást adnának, bogy állandóan ellenőrizze a könyvelést, valamint a pénzkezelésnél levő alapokat és értékeket és ellenőrizné az összes törvényes formaságok betartását. c) Azok az intézmények, melyeknek igazgatóságuk, vagy más alárendelt szerveik vannak, küldjenek ki ellenőröket, annak ellenőrzésére, hogy az ügyvezetés törvényes keretek között, a központi utasítások alapján történik. d) Pontosan határozzák meg minden szervezet kötelességét és abból származó felelősségét. A légi és tengerészetügyi minisztérium nevében technikus-tábornokok és szakellenőrök gyakorolnák az ellenőrzést a fentebb megnevezett intézményekre. Ellenőriznék az ügyvitelnek a törvény és az alapszabályok szellemében rorrénő végrehajtást. annak megállapítására, hogy a vállalat megfelel-e azoknak a feltételeknek, melyeket az állam fűz működésükhöz. Ellenőrzik a vállalat mérlegét, a nyereség-veszteség számlát, hogy a zárlatoknál a vállalat reális vagyoni állapotát mutassa ki. Ellenőrzik, hogy a vállalatok teljesitik"e a légi és tengerészeti minisztériummal szemben fennálló kötelezettségeiket. Hivatásuk betöltése érdekében az ellenőröknek korlátlan jogük van átvizsgálni az összes ügyviteli könyveket és írásokat. Szükség esetén kérhetik technikai szakértők segítségét is. Az ellen őr oknak kötelességük pontos és hü felvilágosítást adni az intézmények működéséről a miniszter számára. A légi és tengerészetügyi minisztérium szakellenőreit a miniszter nevezi ki személyesen. Az ellenőröknek ellenőrzéseik során esetről esetre jegyzőkömyver kell felvenniük.