Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-18 / 161. szám

2

tina um

FI l.F EN ZFX

v ; ry'.jy fun n <t 1 K. MUHaaramnn

Mária királyné emléke

\ A ^ BUCUREŞTI. július 17

F.gv ®v telt el azóta, hogy utoljára láttuk. m.irv.iiívs/ép arcát a I'dis kastélyban iilállitott ravatalon; cg} év telt cl azóta, h**gy Mária Királyné földi alkatát a SNászbaborult néptömeg siralmai és ha* »angíugás között örök pihenőre helyezték a curtea de nrgesi k< *«»st«>r királyi sírboltjába.

Azóta olyan sok minden történt! Az ország az Ú felséges fiának szerencsés kormányzó kezei alatt a nemzeti újjászületés biztos vizeire irányította hajóját; a/ egévz l ép apraja-nagyja a falusi iskolák ügyes országerjétöl a legmagasabb tanácsadókig — együtt működik a haza ujjáalkofísan és az elvesztett idő visszanyerésén.

Mégis a halott Mária királyné emlékezete élénken él a román lelkekben s kalapácsként dörömböl a szivekben.

Amilyen mértékben múlik az idő, a királynő szép arca legendás dicslénnyel körülövezve, mind jobban belevésődik emlékezetünkbe. y * V

Ki volt az, aki nem várta a május 10-i ünnepségeken, hogy megpillanthassa karcsú alakját, amint l'ehét lován huszárezrede élén menetel?

Bizonyára az öreg tábornokok és ifjú katonák is szomorúan csüggesztették le fejüket, amikor eszükbe ötlött, hogy drága uralkodónőjük sohasem fog többé az ünnepélyeken résztvenni, hogy kék szemeiből, melyek derültek, mmt a tiszta ég, sohasem fog többet a nép iránti meleg szeretet sugara visszatükröződni.

Mert túl a királyi biboron, túl minden elfoglatságon, Mária királyné fanatikusan szerette a népet, büszke volt reá, arra tö- I ickedett, hogy méltóságát mind jobban j emelje és kincseit ismeretessé tegye a ha- 1 tárokon túl is.

Olvassátok a fold minden nyelvére le- j ferdített könyveit, betüzgessétek azokat j a megindító írásait, melyek teli vannak királyi fenséggel és megtudjatok, hogy a !

mi nagy királynénk sőiol sem talált fensé- ; gesebb dolgokat, mint az ő drága orszá- 1 gában. i • " l *• ■»

„Sehol sem láttam szebb alkonyokat, sem szebb őszt, mint a román ősz/', mind- ta Mária királyné „Álarcok“ cimü regé- nyében, amelynek fordítása aznap jelent meg a könyvkereskedések kirakatában, amikor a harangok a szerzőnő halálát hirdették, a templomi füstölők pedig a főváros utcáin tömjénfüstöt leheltek annak lelki nyugalmáért, aki legnagyobb királynéja volt Romániának.

Most, mikor egy év telt el azóta, hogy Mária királyné a túlsó partra érkezett, alattvalói elismeréssel térdepelnek le az arg-ö márvány sarghophag előtt, megcsókolják a hid<g követ és kérik az Isten;, hogy adjon neki nyugalmat a jók és igazak mennyországában.

Mária, Románia királynéja a balcici kis „királyságában"

BUCUREŞTI, Julius 17. ;

A fenti cimen, Odette Arnaud ismert i francia újságírón«, múlt évben ezeket a kedves emlékezéseket és impressziókat közölte a nagy királynéról:

Most néhány éve Mária Őfelsége, Románia királynéja meghívott a Fekete- j tenger partján fekvő haldei kastélyába, ! ahol a nyárelőket szerette eltölteni, mint j az ezeregy éjszakák hercegnője.

Az a távoli fészek, mely a végtelen ! dcbruld.zsal fensik poros mé&ztalajára ! volt épdve, hasonló vöd a Hárun-at Ra | síd palotáihoz.

A pa?k terraszad forrásvizek öntözték,, j melyek cscdamódra fakadtak fel és az j ég és hullámok között úszó csodálatos kerteket alkottak. Az utak elrejtőznek a liliom szárak akid, a falakait futórózsák borítják. A szellő édes, fűszeres nUalot lenget, a hullámokból visszatükröződnek a nehéz gyümölcsök, melyek akkorák, mint egyegy kés harang és melyek sziir pompájukban inkább virágoknak tetszenek. Minden lépésre csodálkozni-! «lehet a linóm színek és a halvány növények titkos. hősies eUentáHásán, mellyel a színié ázsiai, égető napsugarakkal szemben c'-lcntláHanak.

A kastély, mintegy félóra járásra van a kis kikötőtől., ahol az IzTam ott felejt. He még fekete sajkáit, a turbánt az emberek fején és az asszonyok arcán a selyem fátylait. Amikor a szél észak felöl fuj, a királyi palotáig haillszlk a tmuez- zinek kiáltása, akik a magas mecsetekben Imára hívják híveiket. Máskor semmi sem zavarja a csendet, csak a hul- lámcsobogás és a halászok eve/elcsapásai. Halakat fognak, melyeknek busa -íz1 'es s pkkdy.ik úgy csillognak, mikor fejsz ok dösnek a vízből, mint q gyöngyszemek.

Rálcicban Mária királyné saját kedve szerein* rendezte he életét. Az, ami különleges volt és feiej betétién, az a fenségességnek, az egyszerűséggel, az álmoknak a cselekvéssel való kapcsolata volt benne. Mária királyné a költészet tiszta porát handelte el mindenütt, annak a nemes va- lószerüségnek a géniuszát, amely öt mindenben jellemez le.

A m«i széttöredezett világunkban megalkotta ez; a kis királyságot, amely emlékezetünkbe juttatta az elveszett paradicsomot. Mária királyné összegyűjtőbe, kastélyában, a szellemi kiválóságokat, írókat és néhány udvaroncot, akik mindnyájan azon dolgoztaik, hogy eltávolítsák az Európa feledt gyülekező sötét fe'-Iegcket. A zenének nagy kedvelője volt az uralkodóim. Képe,s volt órák hosszat hallgatni vatliameiy zongoristát, aki a jövő programja pontjait játszotta, valamely zeneszerzőt, aki népies dlaJöamokat adott elő, vagy akár egy énekest, aki Becsből pártfogását jött kérni. Ezeken az összejöveteleken nem volt semmi s;zer* a r- tásszeriiség. OU csak a tudás és a .szellem uralkodott. Egyetlen ítélőképességgel átitatott szóval, amely általában jellemezte, fejezte ki Máriái királynő finom, érzékeny, különös egyéniségét. Gondol kezásmódja minden; megértő volt és rajongott mindenért, ami szép. Tudatában volt mindig annak, hogy kell a legnehezebb tárgykörnek szeJileanii magyarázatot adni. Edég erős volt b.ozzá, hogy .megengedje magának a szellemit erőkkel játszani és szabad folyást engedni csillogó, de

A KIRÁLYI .TEMETKEZŐHELY CURT EA DE ARGESBEN. j r ^

rossz alkarul nélküli, rsipői dr U< 111<'• nv ^ég nélküli szellemének. Valószínű, <vck voJhik éleiének :i leglermés/.etesebb és legjelentősebb I>i11 ;i'ji:i1.11.

A baleiei falak között Máiéi k rálvné u.jra le'i|ámus/h>lla :i huinánjs 1 rene szánsz korái úrnőkor :iz. egyház, és .•/ urulkodlók dicsőségbe hurkolták a mii- u'szHil, 1 iiii\Y \/ -kel, ;i nagv 1,■!I. <11 /<í kel és ;i nagy feltalálókat.

Ezek illán ;i nagy eszményi elfoglaltságok lilán a királyné lóra szállóit és egyi"Lien aprod k iséri lében váglatolt k* valamelyik közeUevö tanyára.

,,Örökké őrködnünk kell a kicsinyek főied“, — mondta egy adódómmal.

Az ailkony alá szállóit. Kiöltünk n vég- b li n, üres puszöi terült el, melyet lie 1 yenkán 1 a nüdfödeiü háztetők i.u-kiiot tak. A királyné népéről beszélt, amely a 'legbüszkébbek egyike a világén, Úgy éreztem, bogy bo'-dog, am kor várai 'anul, benyilh.il ja egy kunyhó ajtaját és ráül bet a tűzhely sarkára. A gyerekek és há-( zisz.árnvasok lélek 111 nélkül köz: fedtek, hozzá, hiszen ö a fehér urnö volt, aki, olyan bőségesen osztogatta az édességeket közöttük. Akkor szállott le először habzó, fehér lováról, amikor anyjuk beteg fc-k Azótai a lakás egyetlen asztalán hősége sen állott a kenyér éis az. orvosság. A Iá-; Inban a kirá'vné oranyfogantyús lovagló, pálcája igazi varázspálca veit, amely megszaporéiolla a pénzt az erszényekben, meggyógyútoi'ia a betegségeket és örömet öntött a szivekbe.

Más órákban szabadidejét sportolással töltőbe. Úszott, sétált a parkjában, vagy kiment a tengerre és csolnakjával szélsebest 11 hasította a hullámokat. Üde, ragyogó arca nem érezte sem a szelet, sem a nap ege ki sugarait, a jubusi hőségben a ívó dobrudzsai tengerpart hosszában a királyné ráenrőékez tetett azokra a merész hódítókra, akik az igazságokkal szemben örökké felfegyverkezve nem élhetnek másként, mint végtelen szabadságban. De gyakran megtörtént, hogy a királyné visszavonult és bezárkózott a világeseményekben gazdag múltba. Ez volt az az idő, amikor visszaemlékezésen irta. A királyi palotában minden reggel, mé'y csend uralkodott. Az ajtók becsukódtak a királynő után. Egyedül ült asztala e'őtt gondola lakban, a műk felé hajolva és keze gyorsan siklott végig a fehér papíron. A néma papíron a toll mechanikus pontossággal elevenít ebe fel a mult eseményeit.

Micsoda öröm volt szemlélői abban a ti tokza tos maga tartósban, amikor az igaza művészet ellenállhatatlan tüze alakította át.

Egy délután Őfelsége éppen befejezte Írását, az a lüz, amely a muliltal való kapcsolata közben született benne, még nem szállott él. így fogadott engem és sohasem fogom elfelejteni azt a fehér tüneményt. Dolgozószobája tágas veit és világos fehér. Süppedő szőnyegek függtek a ül om illáit ól balzsamos márványfalak között- A díványt, melyen ai királyné nyugodott, fehér medvebőr bori telki. Most Is emlékezetemben van az a redő- néüküh ruha, mely mint valami vészta- sziizről, úgy omlott le termetén. Uralkodóim! Az a büszke fenség, ahogy fejét felemelte, ellentét volt a könnyű öltözet mte'.lefi s szinte azt lehetne mondani, hogy körűnvü ruháját1 azért vette magára, hogy azzal ás jobban kifejezze nemességét, egyéni életét, a melegséget s azt az erőt, amely büszke lényéből aradit.

Hosszasan időztünk kézirata mellett- A királynő nehány találomra kiválasztott oldalt olvasott el. Közben eszébe jutott, valami, amit kifelejted s amit azonnal megmondott nekem. Nevetése felcsendült a szobában. Az a vidámság, öröm és jókedv, hogy a népének életében és jáLé-' kafban részt vehet, csodálatos varázst adob sorainak. Nem kellette a hősiesség látszatát, nem öltött magára elképzelt mithoszf. Nagy asszonya őszinteség volt, aki a műit őrzőjének érezte magát, melyre zseniális kezekkel vigyáz.

Egyszer a, királyné felállóit, nagy léptekkel végigsétált a szobán. Hallgatott-1 Liliomkék szemelt mintha megvilágította volna a visszaemlékezés. Úgy tetszel!, mintha körülöttünk az egész világ szédítő örvényben rohant volna.

„Miit keres az emberiség?“ — mondta a királyné csendesen. „Újdonságot keres, örök újdonságot, mert örökké elégedetlen lesz.“

^ Azután a királyné elhallgatott. > - *

t - ■> K 4

MÁRIA KIRÁLYNÉ KORONÁZÁSI ARCKÉRE