Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-14 / 158. szám

6 CI I. fi /; N / fi K J'tlO Juliul 14. arar Osienehég kallódik a Tárosban Egyszerű íordai iparosiul kedvtelésből élethű portrékat min * láz és nyitott szemmel álmodik a jövőféről. — indulóban va n egy tehetség, vájjon bot áll meg?—Őfensége Mihály nagy- vti da domborművű arcéle a szabad aknaiürdá agyagoldalán TOKI)A, jiiW'Us 13. Miigyur sors Érdé\i Jóska sorsa. Iluszonküeneéves I ialatomber, tele is tenákiotto tehetséggel munkakedvvel ős előretörd akara4aj — s a kisváros: lakás szegényes, szüle szobácskájábán tengői«« nyomorult életét. Egyszerű iparostul. Nyurga, véznái, be­esett melle1 és örökké etórehajló felsőtest tel Meglepően értelmes és intelligens: a nézése sz-iiule szúr s ha a szobrászat kié lébe vágó kérdésekről beszél, izzik a sze­me, mint két tűzgolyó. Mosolyogni nem •ad. Az a rettentő harc, ami ösztönös te­hetsége és anyagi tehetetlensége közit dúl, sorvasztó kínokkal! gyötri s nem enged másí a szájaszé'ére, csak a szomorúságot. — I ehet nekem jókedvem? — kérdi tőlem. — Ugyan miinek örülhetnék? An­nak a nagyszerű pályafutásnak, amit ed­dig csináltam? Feleletet vár, de szót sem szőlők. Job­ban megnyílnak a zsikpek, ha önmag­nak l>eszél: — Már gyermekkoromban fúrtam- f a rúgtam s örökké azon törtem a fejemet, hogyan lehetne valónvi szépet és mara­dandót alkotni — kezdi vallomását — s inert legközelebb állott hozzám a fa. job­ban szemügyre vettem. Előbb képkerete­ket. butorrészeket és apró csecsebecséket faricsgáham, aztán emberfejeket. Elhallgat, de én faggatom: — Természet után? — Igen, természet után. Ismerőseimet megkértem, üljenek modellt s én kifa- raglam hálából portréjukat. A tökéletes hasonlatosság fel lelkesített s újabb és még szorgalmasabb munkára ösztönzött. Agyag után nyúltam — és mintáztam. Hazudnék, ha a»t mondanám, hogy ne­hezen ment. Agyaggal aludtam és agyág­gal ébredtem, simogattam és becéztem és úgy beszéltem hozzá, mintha álom világ­ivá >n éjem vohia. Ereztem — elvesztem: szerelmese lettem az agyagnak. Hosszú csontos kezével vég«gsuhint a levegőben. — Na, csak nem csalódott? — kérdem. El«ső alkalom, hogv kiegyenesedik. — Nem. Az agyaqban mér/ scha senki sem csalódott. Csak az agyag csalódhat abban, aki hozzá nyúl. Agyag után jött a gipsz és aztán a bronz. ÚTKÖZ B E N EI sA K A ÜT -. — Szakszerű oktatást kapott valah on nan? — A budapesti Képzőművészeti Fő:s* kolának két évig teljesen dijmentes nö­vendéke voltam. Ez a szó, hogy „dfijmen. tes‘\ egyúttal azt is jelend, hogy élelme­zésem és lakásom sem került pénzembe VétetBen? vagy szerencse? — nem tudom. Egy unalmas tavaszi napon, itt,Tordán, barack- és cseresznyemagra dombormű- net faragtam. \z uralkodók galériájából két arcképet. Egv köz-ismert mágnásasz szonv meglátta nálam, elkérte s egy al kalmj budapesti utazásakor magával vit­te. Ugvlá'tszrk, a szakértőknek megtetszett a miniatűr-munka, mert nemsokára rá értesítést kaptam ■a Képzőművészed Fő­iskolától, hogy — vár. A második év vé­gén hazajöttem vakációra, de már nem mehettem vissza. Az Európát nyomó kül­politikai feszültség ezt lehetetlenné tette s én ittragadtam. Fafaragással tengetem egyik napról a másikra életemet. Kenyér- gondok ki noznak, él nem kell s olyan munkát vállalok, ami a létminimumo­mat, ugy-ahogy, huszonnégyórákra bizto­sit ja. Pedig érzem, feszül bennem az cd- kotnivágyás és szeretném meg nudal ni, hogy tudok. Az aknafürdót körülöve'-ö agyaghegy egyik oldatába őfensége, Mihály naqyvaj- dn profilja van bemintázva. A gyönyörű, élethü, plasztikus domborműnek esodá- latosan szép keretet ad a szabad termé­szet. — fin csináltam, emlékezetből — mondja Erdélyi Jóska. — Ha egy arcot jói megnézek, vagy több alkalommal lá­tom, vizionálisan meg jelenik előttem és megyyuroni agyagból, éppúgy, mintha látnám. Talán nehezebb valamivel, de azért hibátlanul megy a munka. Feszeng a széken, szemm ©Málhatóan ideges. A beszélgetés egymásrasodoHu az ein ékeket s valami őrvénylésíélél csinál ennek a magyar fiúnak a lelkében. Mé­lyen belenézek: ÁLOM ÉS VALÓSÁG — Jóska, mire gondol? — Dolgozni és alkotni akarnék, szé­pet, nagyot, maradandót, szobrászművész szeretnék lenni, hogy tehetségeimmel és két kezem munkájával olyasvalamit csi­náljak. minit Pásztor János, ZaOa György, vagy Vastagi) György... — A szobrászat köréből mihez érez in­kább tehetséget ? — Mihez? Portréhoz és kompozíció­hoz. Tanáraim — s elsősorban Mátrán szobrászművész — lelkemre kötötték, hogy a monumentális kompozícióik köré­ben éljek. Könnyű azt mondani, amikor monumentális gondok közt élek s rámá­kat faragok olcsó pénzért. Megnyugtatom: majd összehozza a sors a bőkezű pártolóval, ki hóna ná nyúl, mentes-iti az anyagi gondoktól és lehető­vé teszi, hogy egyedül annak a munkának éljen, amelyikre elhivatottságot érez. LátszaViag lecsillapodik. ÁH miénél nél­kül kérdem: — Impresszionista? Rögtön felel: — Nem. Naturalista vagyok, a írugam j módja szerint. Élet-hűséget adok. egész­séges anatómiát, de nem aprózom el a részeket, hanem egybevonom a leegysze­rűsített formát. Művészettörténetből vizsgáztatom- Ami kor a toscanai óriáshoz érünk, azt mondja: — Michelangelo az örök életideálom, akit nemcsak az olasz reneszánsz, ha­nem az egész művészettörténetem leg­nagyobb alakjának tartok. Imponál ne­kem az a félelmetes hatás, az o döbbe­netes. robosztus erő, amely minden mun­káját annyira jellemző Fantáziája, szer­kezeti építése és komponáló készsége szinte emberfeletti és amellett, hogv ma~ nyaka, miért fényképezte!; le bennünket ma délben éh miére nevetett mindenki, ami­kor egy ur egy csomagot ho­zott nekünk ? — Ezt majd később fogod megértem, amikor te is vásá­rolsz sorsjegyet a DACIA ELÁRUSÍTÓ helyeinél :me!y meghozhat ja a milliót A ZU. sorsjáték I.osztályának a húzása napja jULIUS 15. A legszerencsésebb sorsjegyek a K), DACIA ELÁRUSÍTÓ HELYEINÉL A nyereményeket a nyerteseknek minden adtttcvo’iás nélkül fizetik ki. rfJ" ■BKttaapaE HELYI CÍM : DA CM ECONOMIA CLVJ, FSAT A VNIRII 23 gábaíoglaija a reneszánsz összes eredmé­nyeit, kialakítja a csodás bárok művé­szetét. Pillanatnyi szünetet tart. Aztán őszin­te alázattal csak ennyit mond: — Michelangelo több volt, mint ember. lyen más magaslati gyógyhely gyógyító hálását. < Feltétlenül szükség volt tehát egv ilyen gyógyinié/eie* létrehozni, hogy lehetösé- get nyújtsanak a nyaralásra azoknak, adók sokkal szívesebben keresik fel itt, belföldön, a hasonló gyógyhatású gyógy* helyeket, ha megtalál ják ugyanazt a ké- nye'met és gondozást, mint külföldön és fő eg. ha. az anyag: áldozat fejében feb frissülve. helyreállított egészséggé' tér­hetnek vissza. Az itt megfordult vendégek — jóllehet a gyógyintézet csak most lép a harmadik évébe — teljes megelégedéssel beszélnek ró’.la és örüllek, hogy végre van egy le­hetőségük, hogy a külföldi hasonló gyógyhelyeket szívfájdalom nélkül néb k időzhetik. A gyógyintézet vezetősége szeretettel és a legteljesebb gondoskodással fogadja vendégeit és hir szerint, a közeljövőben még jobban tökéletesíti ezt az ideálisan, szép nyaralót. Felejthetetlen élményem miarad ez a vasárnap, .jólesett elkalandozná a gyö- j nyörii sétányokon. Minden a fejlődés ro* i bánó ütemeit mutatja. Megtudom, hogy I az utóbbi években 150 uj viola épült Bor­széken és ezek a nyaralók kivétel nélkül fele vannak vendégekkel Elzarándokolok a Miren-forráshoz. ahol a nagyszerű gyógv tó erejű és immár világhíres Bor széki viz fakad. Az a fiatal, székely lány, aki egy pohár jéghideg forrásvizet nyújt Je'ém. maga a kicsattanó egészség. Látogatást teltem a szénsavas meleg- fürdőben. Félórai fürdés után miagamon tapasztaltam, hogy milyen regeneráló ereje van ennek a gyógyfürdőnek. Jó­kedvet és farkasé'.vágyait csinál, nem cso­da, hogy a fürdőzök testben-lélek ben fel­frissülve térnek haza nyaralásukból Aiz étkezési időket leszámí tva, egész nap ba- r angol am a. vidéken. Valósággal rosszul eseti tudni, hogy al­kon váltkor haza kell indulni erről a gyö­nyörű helyről Pedig Borszéken a nap­nyugta éppen olyan festői panorámát nvujt. m'int a hajnal, am;kor a fenyő­ágakon ezüstös fényben csillannak meg a napsugarak. Végig gyönyörködtem a nap eltűnésének panorámáját, hogy az­után búcsút mondjak ennek n gyönyörű fürdőnek, amely egy rövid nap alatt egész életre szóló élménnyel tett gazda­gabbá. (—) A krónikás feladata megírni azt, ami történi A töbl/t elvégzi az idő. Egy szü­letett tehetség kallódik a kisváros szegé­nyes szobácskájábán, a Imimnek közölt, t-sak azért, mert szegény és miért ma­gyar Ks nyitott szemmel álmodik egy tágas, világos műteremről amelynek ö lenne az ura és álmodik nagy szereimé- röl. az agyagról, melyről ásol mondotta nékem, hogy engedelmesebb, mart a bá­rány és nyers állapotában Is hűségesebb barátja, mint az ember, mert ax agyag­ban nem csalódik senki, csak az agyag csalódhat abban, aki hozzá nyúl Erdélyi Jóskában nem for/ csalódni. JENEI JÓZSEF. Borszéki karcolatok Feljegyzések egy élményekben gazdag kirándulásról. — Rohamléptekkel fejlődik a kitűnő gyógyhatású Borszék BORSZÉK, július 13. Mindig élményt jelent a- székely kör­vasúkul utazni azok számára, akik sze­retik a természeti szépségeket. Olyan vad­regényesen szép a vasútvonal mentén elte­rülő vidék, hogy érdemes volna sokszor minden különös cél nélkül felülni a vo­nalira és gyönyörködni azokban a kin­csekben, amelyeket két kézzel osztogatott itt a természet. A mindennapok egyhan­gúsága után jóleső érzés elfelejtkezni a gondokról ezen a Vidéken. A fenyveser­dő pompája hívogató, minden falunak megvan a maga jellegzetes, egyéni sajá tossága. Különösen kellemes a reggeli órákban utazni ezen a vidéken, amikor a napfelkelte színes ajándékában gyö­nyörködhetik az utas. Vasárnap hajnaliban ismét élvezhettem ezt a látványt. A friss fenyőMlait, amelyet a hajnali szél az arcomba csapott, újra érzékeltette, hogy nagyon is érdemes volt ez az utazás, amelynek célja ezúttal Bor­szék. ez a rohamléptekkel fejlődő erdé­lyi fürdő, amely igazi gyöngyszemként cs-ttlog az ittas felé a fenyőerdők hailárol- ta völgy mélyében. ÚTBAN borszék felé Ma rosltó vízen száttunk le. Innen autó- laxik és autóbuszok visznek Borszékre. Gyönyörű a Borszékhez vezető ut. Vad regényes a növényzet, amely a 7—900 méternyi magasságban p él dáliámul szépen fejlődött. A szerpentin utón gyorsan ha­lad e'őre az utasokkal zsúfolt társasgép­kocsi. Lassandassan elcsendesedik a be­szélgetés. Az utasok mindenről elfeled­keznek. Teli tüdővel szivjuk a felénk áradó ózondus 'levegőt és elmerülünk a környéknek pillám altonként változó szép­ségeiben. A Viz választó-hegység után é’énktárul a völgyben Borszék- Még tiz percig tart az ut és megérkezünk a für­dőhelyre, ahol már a kora reggeli órák­ban élénk élet van » sétányon, mert a nyaratok élvezni akarják a napfelkeltét. BORSZÉKI PILLANATFELVÉ TELEK Amint megérkezünk a fürdőtelepre, feltűnik a fürdő legmodernebb stilusu épuéto, amely a fürdő-park közelében fekszik. Rövid látogatási: teszünk és megtekint­jük ennek a sok szívvel’ és tekintélyes anyagi áldozatokkal felépült gyógyinté­zetnek a belsejét. Megtudjuk, hogy kezdeményezője né­hány évvel ezélőtt atórt határozta el ma­gát erre ai lépésre, meri az itt tapasztott kitűnő eredmények felülmúl iák bármi­A CÉHEK ELISMERÉSÉT AZ ŐSZI ÜLÉSSZAKBAN TÁRGYALJÁK LE. Bucurestiből jelentik: A képviselők között kiosztották a Céhek elismeré­séről szóló törvénytervezet rendeletét. A törvénytervezetet az őszi ülésszak során tárgyalják le.

Next

/
Thumbnails
Contents