Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)
1939-06-04 / 125. szám
A némst-cslasz szövetségi szerződé? ünnepélyes aláírása Középen Hitler vezér és kancellár ül, tőle balra gróf Ciano olasz külügyminiszter, mögötte jobbra áll Reder német vezértengernagy, Hitler mögött állva Göring marsall. — Jobboldalt "ülve Ribbentrop báró német külügyminiszter, mellette állva dr. Meissner államminiszter és Attoiico berlini olasz nagykövet. Külpolitika egy csónakban CAPRI, június hó. A Vezúv fehéren ragyog, de az ég és a tenger tintakék. A csónak, melyben- kerten ülünk Tonióvah könnyedén himbál. Tonió húszéves, halász és csónakos gyepek itt Capriban, tagja «a helyi fasciónak és lenre nem kis mértékben bütszke. Egyéb* kén* fogai elefántcsont színben ragyognak, amikor mosolyog. (Mindig mosolyog.) — Hol • ágyuznak? (eztj én kérdezem, mert a Vezuvot nem lehet meggyainusita- ni, hogy okozója lenne a tompa puffanó.* soknak.) — Gael óban. Mussolini behívót* három korosztályt. (így mondja, családiasain.) — Lantiad már Mussolinii? — Hogyne. Műk héten is erre ment há- rommobaros repülőgépén és kört csinált a- sziget felett. — Közelebbről nem láttad? — De igen, tavaly, mikor a Führar itt volt. (Olasz lététre nem tudja az „ü” hangot kiejtené Úgy hangzik, mintha az* mondta volna: Furor.) Igen, a Führerh a olyan nehéz, kegyetlen nehéz melllel fekszik az ágyban és nem tud felkelni, mer* gondolja, miért, nincs semmii értőime. Ő fölkel, de foil ám és éles kék szeme tiszta már korán reggel, tyü, sok dolga van — talán, háizmesterséget is viseli valahol — is megy* aztán szolgálatba. Szorgalmasan szalutál vissza a kalauzoknak és heir a rubriíkiás papírokba s mondja: „jó- napot kívánok, kérem a menetjegyeket felmutatnigyönyörű. Esténként otthon számol néhai. Ä pót* dij ennyi, meg ennyi, a kilométearpénz, stb. és sóhajt, hogy levonás... na, de bejön az, bejön. Bizonnyal kertes kis háza is van már, megteremi benne a zöldség, ez az s az asszony eladni viszi és bár nem gondol rá, de ezért legyint néha elnézve, ha kofanénik nagy kosarakkal bukdácsolnak fel a hátsóperronra sza- bálytalianuh legyánltl: nekik is élné kell. Itt támaszkodik most és nézi a vizeit. Fila bizonnyal még feljebb lépik egyet a társ adagomban. Tanár is lehet! Az ő fia tanár is lehet. S nekem fiam sincs. Tanár is lehet s akkor ő már nyugdíjas lesz, igen és ha szó kerül erről, arról, a világ dolgairól, néha csak mondja: a tanár- fiám!tői hallöiitam, hegy... Mert, ha tanár is. neki ai fia marad- S igy szól hozzá néha, tréfásan, de azért, hadd értsen belőle: te, Feri, hallod, amekkorára megnőttél, azért én akkora pofont adok neked a nyakaid közé! Azt mondja neki, igen, ez a fia csak vállat vont a minap, hogy _ ysdjünjT Dúcot, Gö'i'ingec és Göbbelsí. Göbbels olyan nagy, mulatságos, mosolygós, kövér ember. Nagyon éljenezték. Nyilvánvalóan összökeveri a két minisztert. Nem világosítom fél, mert már tovább beszél.) Ott szorongtunk Nápolyban- ébletn-szomjan, egész nap. De aztán micsoda éljenzés-t csaptunk! Látszott, hogy a; Dúcénak nagyon tetszik. De a Führer komoly -arcot vágóit. — Németül éljeneztek vagy olaszul? — Németül. Kiabáltuk, hogy HeiUHeiU (másik olasz specialitás: nem tudja a „há”- hiangot sem kiejteni s azért -aizit mondja ájj! ájj! De biztosan igy is tetszett.) — Idie sok német jár, te már biztosan egész jól tudsz németül? (Elgndolkozik: me'yik oldalról közelítse meg a tengely kérdésé'-? Aztán hirtelen elhatározással): Pirosén! Nih'ejer! Cvej* márkfuifcig! Di fánen óhh di rejen feszt geslózen! (Diadailmtesiam, körülnéz és rám bízza, hogy megállapítsam: ,,kéremszé- pen, nem drága, két- márkái ölvén”: ezek De ez még messze van. Még a férfikor szép. munkáséveit járja az ellenőr, most például szolgálatba megy és pontosan tudja1, mit hogyan kell. Csak egyszer lennék Ilyen biztos a dolgaimban, csak! egyetlenegyszer, csak egy hónapra, egy hétre, egy napra bár ug3r tudnék mindent, a maigarn dolgaiban, ahogy ez az ellenőr •ludljia az ő papirjailtl s hogy melyikkel mit, hogyan kéül. Most szolgálatba megy és késő éjszakára végez. S vacsoránál mondja az .asszonynak — aki már evett, csak belé kóstol most, hogy ne egyék egyedül és nézi, hogyan eszik a férfi, aki szolgált egész nap —, mondja, az asszonynak: na, fiiam, holnaptól már köpenyt viszek mJagamimak S az asszony: tegyél egy kis vattáit a füledbe, majd a télien megint hasogat a fejed, meglátod, tízszer is átmenni a hídon, nem kicsiség. S az ellenőr feláll, nyújtózik, hogy ropog a dlereklai s mondja — mert van benne kutyásáig, van, van —, azt mondja; áháhá, nem kell énmél^em vatta, nem vlaigyick olyan vén, mint Barfca Jóska, hahehe, kilóg a vatta a fülibőll, nem vagyok én olyan vén! — s a nyujtózásból az asszonyra ereszti a kezét... Aztán éjszaka lesz. Nem is csúnya irigység ez, nem ágaskodók ellőne, ha csak Ő nem lehetek — Ilyen gondtalan, szép, erős ellenőr —, bár leginkább a fia szeretnék tenniS akkjor, átértünk a hídon, az ellenőr ránézétt a civilre — eddig, mondom, pemug Járati, hfijgy hozz#ajtozik, e£ a I voltak filológiai igazgyöngyei, A hosszabb idézet a Horst Wessel dal kezdősoira.) Német—olasz barátkozás — Hogy tudtad ilyen jól megjegyezni? — Tavaly bzezer krafdurfráj (ez a „Kraft durch Freude” mozgalom tagjait jelenti egyéni idiómáján) volt tiiílfc. Minden nap ezt muzsiká-ák a Pi-azzán. így álltaik! hozzá (mutat,ja mereven, előre’.'artott karját. Csodál«1'os, milyen nagy a különbség a némáit és olasz kartendltés közölt. Amikor a német: köszön;és* utánozza, még az tárcát is hozzá merevíti.) Az idén Dchiába vittiek őket. Nem tudom miit lehetnie látni olt, csak a pénzt, szedik ki az emberből (teszi hozzá túláradó lokálpatriotizmussal. Az ágyúzást most! erősebben hozza felénk a szél. Nem tufdo-k ttovább eben állami ,a \ kérdés csábításának, lanii ezekben a napokban Grönlamdtól a Fidzsi-szigetekig mik f'icszcir csudám, fH): — Mi* gondolsz, iiesz háború? (Elszörnyedő kézmozdulat): Aki hábohekecses, városikaSapois ember, csak most tetszett ki. hogy megkezdték már régen a beszélgetésit, amit folytatnak —. ránézett a civilre és aizt mondta a két foga között s sziszegve: — Te! Éo megölöm ezt a bitangot. Meglátod, még börtönbe kerülök miatta. S ,a bekecses ember altkor felálilioitt, kezét a másiknak a karjára tette s arcába hajolva rákezdte, amit, ugylátszik, már elmiondhatotlt neki néhányszor: Gábor, figyelj rám! — súgtál — Az Isten szerelmére, nehogy vattámi szamárságot csinálj, te! Én azt mondom, ne is menj haza, hadd fussa, ki magát a törvény. Ha hazamegy, megint azzal áll elé, hogy te mászkálsz utána. Embereid meg magad, azt a pénzt majd ü’enyögöd, a kicsi dőlL gában úgy sem enged az árvaszók, majd én tamuskodok! Csak még ezít a két hétéi kibírd. Gábor, nehogy kárt tégy, Isten őrizz, akár másbál,, akár magadba, te, habod-e, halted? Halted, amit mondok? — mert igazán ugylátszott, mintha nem hallaná az ellenőr, csak nézet* maga elé azzal a tétova, törölt!, kék szemeivé! s lomha teste megzöttyent, amint megállóit a kocsi. S csak nézett utána, aztán révele gon. hogy egy ur .leszállóit, könnyedén, frissen, momaklis úriember, sárgakeszívűvel, botéra y övei, ennek ugyan nem fáj a feje, Isten pofozza meg az ilyen léimtől:, de még jön ezekre is kutyavilág!... így nézett utánaim, gyűlölködve árvaságában, mert! nehéz* nagyon nehéz embernek Igţnni^ ~ v . , • v - v . • Â. közmondás azi mondja, Izzadni egészséges Lehet ugyan valami fi gaz is ebben a mondásban, azonban az ápolt kuli ureim.be r nehezen fogja váMalni a> 'test természetes funkciói jártaik >az lizzad&isal felmerülő Ikellemetiten következményeit. A kellemetlen szag, a nedves kezek és Izzadó lábaik, c iatk részei ez izzad ás k éltemé Mén következményeinek. 111 csak a célszerű bőrápolás a tejbázison előállító ti ilidro-Miikudenn krémmel segíthet. Ez a színtelen és szagtalan krém, 01 szenvedő bőrrészre való könnyű rákenéssel is megszünteti, a bort felélénkíti és semmiféle káros hatással nincsen rá. Kapható gyógy- - szertárakban és drogue Rákban. ruról beszél, tte kell vágni a fejét. Mire való a háború? O t vám Abesszínia: sikerüli'. Azrán Spanyo'cmszág: az is sikerült'. A Führernek is minden sikerül, háború nélkül. (Tonió nyilván csak «zfi tartja há- bor urnák, hb valaki Olasz országot, vagy talán még szükebb köbben Capri'szigetét kezdi bombáz,ni, 'az afrikai és a spanyol hídjáranot békés megoldásnak tekinti.) — Azonkívül pedig ki merne háború! kezdeni ellenünk? A rokonaim (mint később kí- derü.t, ez a, gyűjtő név tizenegy nagybácsin foglal össze) kint élnek Buenos'Ay* tesben. Még «1 háború etlőflc mentek ki. Az olaszokéit iákkor igy kezelték (lábával olyan lendületes mozdulatot tesz, hogy a csónak oldalán becsap a viz. De a mozdultai nemi zeiiközi értelme felől nincs kétség Argen- tinálói' Nápoly igj.) Mosti pedig? Otesz? mondják — és máris: (erre Tonió elkezd hajlongom!, minit Figaro a Sevillai borbély" bami.) Ezt MuseoKmi csinálta! (Az ujübb ágyuszó vsszdtérilü >a háború gondolatához.) Mért ne sikerüljön továbbra is minden,, háború nélkül? A végén, felosztják Európát: fele a Dúcénak, fele a Führer- nek. (Ehhez már mosolyog—>az olaszoknál egymás tőszomszédságában lakik iaz irónia és ai páfosz.) Igaz, három részre kell osztani, hogy a japánoknak is jusson vatta* mi. (Magyarázókig): Ők is a itíengelyhez mríozntek. ^ Keli-e háború? — De ha nem kell háború, minek iái sok fegyver és ágyúzás? — Miért menjünk mi háborúba? Sze* gények vagyunk, és dolgozunk. Nekünk nem kell a másé. A rokonok hívtok a tenge renitü'lra. Azt írtam mieikik, hogy ameny- nyi makarónitól jól lehet lakni, annyit itthon is meg tudok keresni. (Körülnézve taiz álomszerű vi-ágon^ ^melynek valószínűi' len jelenségei között ringatózom, egészen meg 'tudom érteni őr. Nincs kedve itt hagyni a napfényben ragyogó sziklák fam- teszbikus világát, a kaktuszok, agávék és oleaindepek tarkaságát s a tienger mindig változó, mindig egyforma játékát azért, hogy napi tűz órát dolgozzék térdig vérben gázolva egy gigászi vágóhídon — örök honvágytól gyötörve.) — Hány éves vagy? . — Húsz 'leszek. — VoSliái már klatttorua-? > 1 — Nem, de ki vagyok' képezve. (Közben a kikötő elé kerühüink. A móló kőfalán ölbs betűkkel olvashatók az idézetek a Duce beszédeiből: — Hinni, engedelmeskedni, hhfco'lnij — Sok ellenség, sok becsült! — Tpttpra fasiszta és proletár Itália! — Itába egymagában ia győz! — Ellenségei vgyunk a kényelmes életnek! (A betűk fehéren szikráznak a napon. Tonió nem mu’laszídjü el az alkalmat, hogy meg ne magyarázza nekem a mondások értelmét. Ékkor a Nietzsche álltai Rain- goztlatottc „veszélyresen élnii” egy^ váWozaia ö'ti.iik a szemembe „női siamo contro Iţa vito comoda” — ellenségei vagyunk a kényelmes életinek. Kiváncsi Vagyok, itt. a világ lustáinak és élvezőinek legcsábitóbb gyülhelyén, milyen idő- és alkalomszerLisé- ger kap a, pesszimistia fil-ozófilá dogmája. Tonió nem jön zavarba): — Igein, a kényelmes élei elkn: azaz a franciák, angolok, «metrikaiak ellen, akik kényelmesen élnek, mig nekünk dolgoznunk kell! (A niaip vákodathinu® ragyog, a Vezuv csuosán valtaiszerü füst gomolyog, :n fiú ha’k'ari dúdolja az elkapta'1 halában Santa Luciát. A gaetai gyakorlótérről egyre hal- tetşzik tag ágyúzás.) . - ■> Li
