Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-04 / 125. szám

Mindennap közelebb  MERIK A SZTÁRJAIÉHOZ LESZNEK HASONLÓVÁ FOGAI A Hires moxicsillagol:. e pro­fesszionista szépségek, j 6 I tudják. Hogy sikerük íegtöbl fcször mosolyuk varázsától függ, Fogaik' össieHasonlitHa- tatlan ragyogását, üdesógót Kolynos használatának köszönik. Kövesse példájukat és fogai fehérek, egészségesek lesznek. TEGYE RAGYOGÓVÁ MOSOLYÁT KOLYNOS ÁLTAL mosolya pedig igézővé válik. Használja a modern és tudományos alapon előállított Kolynos fogkrémet, amelyet fertőtlenítő é s tisztántartó tulajdonságainál fogva a fogorvosok ezrei és ragyogó fehérsége miatt Amerika nagy filmcsillagai ajánlanak. TAKARÉKOSKODJON VEGYEN NAGY TUBUS KOLYNOS antiszeptikus FO&KRÉ M ET Akár felfelé szánsz, akár lefelé hullsz — ctz az egy bizonyos: mindennap közelebb, közelebb a sírodhoz. Talán disz kel1, teher, talán mindent levetsz, hogy rohanj... de hcva, ha nem jutsz naponta közelebb Istenhez? HORVÁTH JENŐ. Miknél* kell jelentkezni 48 órán bellii a szigutancán? Az 1938 december 2=án kelt! 4072. sz. törvényrendelet végrehajtási utasítása alapián a kolozsvári állambiztonsági rendőrség ezúton hozza tudomására a Kolozsvár város területén lakó azon személyeknek, akiknek nincs román állampolgárságuk és akiknek nincs va-, lamely idegen állam által kibocsátott útlevelük, hogy e közlemény megjele­nésétől számított 48 órán belül hala­déktalanul jelentkezzenek a kolozsvári rendőrkveszturán az állambiztonsági rendőrség hivatalában. A jelentkezési kötelezettség a következőkre vonat­kozik: I 1. Azok, akik az igazságügyminiszté­riumnál kérték honosításukat, ezzel kapcsolatosan pedig hirdetést tettek közzé a Hivatalos Lapban és akiknek semmi reményük arra, hogy valamely idegen államtól útlevelet nyerhessenek. 2. Azok, akiknek seholsem ismerték el állampolgárságukat. 3. Politikai menekültek és katona- szökevények. 4. Azok a nem román származású személyek, akiket felmentettek az ide= genellenőrzés és a nyilvántartással kapcsolatos jelentkezési kötelezettség alól. v Ezekhez a kategóriákhoz tartozó személyek a jelentkezésnél be kell nyújtsák összes igazoló irataikat, me­lyeknek alapján a belügyminisztérium mellett működő rendőrvezérigazgató­ság (Direcţiunea Generala a Politiei) kibocsátja a különleges személyazonos­sági igazolványokat. Hasonlóképen jelentkezni kötelesek azok, akik Nansen útlevéllel tartóz­kodnak az országban és akik a fent idézett törvényrendelet értelmében a Banca Naţionala kolozsvári fiókjánál ki kell egyenlítsék illetékeiket. Ez alkalommal is ismételten az ide­gen alattvalók tudomására hozza az ál­lambiztonsági hivatal, hogy azok, akik nem tesznek eleget e felhívásnak és tartózkodási engedélyük meghosszab­bításáért nem járnak el kellő időben, a legszigorúbb büntetésben részesül­nek, amely a nagyösiszegii pénzbírsá­gokat; és az országból való kitoloncol- tatást vonja maga után. A felhívást dr. Horvat Iosif rendőr» kvesztor és Pop Leontin, az állambiz­tonsági hivatal főnöke Írták alá. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg* választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában. Cluj* Wa(a Unirii. * Y’’ \ VASÁRNAPI KRÓNIKA Himmtmnr írja MÁR AI SÁNDOR "a»™«“ FRANCIA KONYHA H» nem ívnod, elmondom neked első párisi ebédem töm énekek Tudod, idegen népekkel az ember úgy igazán, és isteniga- zában az 'ebédlőasztal melletil ismerkedik meg. Megérkezünklaizj idegen városban mini­den olyan félelmesen disztel szem: a múzeu­mok és a székesegyházak, a folyó s az idegen bérházak, a kereskedések, melyeknek Hom­lokzatán ilyen szivdobogtaitóan rejtelmes neveiket olvasunk, mint: ,,Mayer“, vagy „Duptanite. Mindaz, /sokág, káptázatnak leiszik. Az idegen ég aílaitf, az idegen föl­dön rejtelme« épületek emelkednek. titok­zatos pályaudvarok, meyek ’cHlso pilláníasra semmiben nem emlékezteinek az otthoni pályaudvarokra, áhítatba ikésztető villamo­sok; csörömpölnek az utcán, rejtelmes gyógyszertárakban valószínűleg étetelixirt áruiknak szakállas csodalények . . . így érez­zük, idegenben, az első napok révületében. Aztán elmúlik a varázslat, egy reggel fel­ébredünk s megtudjuk, Hogy az idegen pá­lyaudvaron is késnefk u vonatok és gorom­bák a hordárok, a villamosok itt is ké­nyelmetlenek és lusták s a gyógyszerárak­ban iitt sem adnak másl, mint porokat, me' lyek szerencsés esetben ohllUpit ják a feţj- görcsöt s szép, dallamos nevű hashajtókat'. A varázslatnak vége. Az ember hümmög és hazautazik Huszonhárom éves voltam és olyan áhi" tatjtail érkeztem Párlsba, mint a ke. ©ti hivő a zarándokhelyre. Reggel érkeztem meg, áprilisban. A háború gonosz és tompa lár­mája még zugoüti a hegeimben. Páriában sü­tött a map. A kocsi lassan hajtott a pálya­udvarról a diáknegyed felé, az utcákon emberfeleMâ lények járkáltak, vargák, egyetemi tanárok, mosónők, adóhivaiüalmu- ikok é-s fiatat varrónők, miad párisiak. Dumte érezhette igy magán a pokolban, <» felsőbb körökben, amint elragadtatva és megfélemlítve bolygcillt az árnyak közöli. A'szá'lodu mocskos volt, nagyszerűen, nyu- ga'ian, párisiin mocskos. Kicsomagoltam, az ablakhoz ál lam és szivdobogva néztem Páriáit. De csuk egy macskát láttam, amiinl ■a szemközti} szálloda ablakában kéjesen nyújtózott és franciául dorombolt a 'tava­szi inapslütésben. Villany vök 'a szobában, a nyugati civilizáció nagyobb dicsőségére, de viz mem folyt a csapból, egyszerűen, ment iliem volt csap. Ez a fölfedezés Ikbssé lehan­golt. Megszeppentem, zavartan ődöngtem a kis szobában, amely csodálatos volt és rendkívüli, párisi száHodaszob» voll, csak éppen szekrényt mem láttam sehol s nad­rágjaimat végül a falbavert szögre akasz- tc(t‘am. Igaz, kandalló valii a szobában. Otthon még soha nem láttam kandalhót. Ez a látvány valamennyire megvigasztalt. Később, messze, a háztetők föo't, vala­hol delet harangoztak. Ez a hangzás is­merős volit, bizalmas. Kiskőrösön. és Kas­sán, Lembergben és Stockholmban is igy kongatják » 'templomimrnycíkban a delet. Ezek az általános és örök hangok, melyek Még élénken emlékezetében élhet mindeníkinek az a néhány jólsikerült feketetengeri kirándulás, amit az El­lenzék évekkel ezelőtt rendszeresített. Az idei szépen induló tavaszi időjárás kapcsán egyre=másra kaptuk olvasóink­tól a sürgető kérést ezeknek a kirán = dulásoknak életrehivására. E kérések­nek akarunk eleget tenni, amidőn be­jelentjük, hogy felkérésünkre június 22=én az Economia Menetjegyiroda egy kitünően megszervezett kirándulási j indít Carmen Sylva-ba. A nyolcnapos társasnyaralást mindenki számára hoz­záférhető áron szervezték meg, úgy­hogy a résztvevő a nyolcnapos utért utazással (gyorsvonat HL oszt., fenn = tartott helyen, Pullmann*kocsiban), ki­tűnő lakással Carmen Sylva-ban (fo= íyóvizes, kétágyas szobákban a Grand figyelmeízteiii'k az európai emberit, hogy nagyjából, mididen faji,- nyelvi különbségen 'túl, azonos éleit szokások on belül él. Dél vaui, enni kői®, gondoltam Pártabae. Deb­recenben is ugyanezt gondollak e pillanat­ban, Dalán kevesebb áh halttal, de minden­esetre öntudatosabban. Én nem tudtam még, mi vár ream? Francia íkomyha, gon­doltam s összefutott) szájamban a> nyák Gyorsan fejembe nyomtam kalapom $ a rozoga kurnyik-iépcsőn lesiettem a párisi Utcára. A párisi utcán 'tétován és elfogódoititan őgyeüiegtem egy Ideig s végül találomra áll­tam meg az első párisi vendéglő előtt. Ezek a magén él et ilörténeflmá ptillainaitai. Az ember igy szól: »Most megismerem a fran­cia konyhát, a világ egyik legnemesebb konyháját, me’.'yrő'I annyit hallosam és ol­vastam. Egy nemzet nemcsak múzeumai­ban mutatkozik meg, hanem szakácsainak és szakácsnőinek müveiben Is." Eszembe jutott Reichard, a műtörténész, aki csak­nem mindent tud a régi francia- fogadók és korcsmák titkairól; tudja azt is, hogy 70—80 év előlit még poloskás volt a leg­több párisii és vidéki francia szálloda s az Utazók az ágyait a fogadó szobájának kö­zepére tolták, kitakarták a magukkal ho­zott lepedőkkel s kámforkockákoit hegyez­tek «1 a> párnák alatt ... A fogadók pisz­kosak vdl-ak, de az utasoik minden időben jól ettek Franciaországban. Dickens, száz* vtiz év előtt, u'tbain Olaszország fék, boldo­gan fedezi ki a francia konyhát s egyál- ta ám, az angol utazók voltak a merész kezdők, akik tftez'taságrai tani tobt ák a fran­cia fogadósclkat ... „Francia konyhai“, gon­doltam. Aztán beléptem a rue Soufflot egyik vendéglőjébe. Csendesen, leültem a papírral terített, hosszú asztal mellé s vártam soromat. Töb­ben ükek már-.uz asztalinál és csámcsog­tak. Erre az -ebédre chltékezni fogok, amíg e'ek. Kis, olcsó vendéglő volt -ez, diákok jártak ódé, hivatalnokok, a környékbeli 'ke­reskedések alkalmazottai. Három frank az ebéd ára. ,,Hors dcoeuvres“-t rendeltem, vegyes Ízelítőkéit', aztán, angol húst, olaj­ban sülit 'burgonyával s valamilyen tészta­félét, melynek ,,Baha ityu Rhum“ volt a neve. A név létezett. A vegyes izielitőt hamarosan «1 hozlak. Három szem retket h-oztak, egy szetotke öreg, rosszkedvű, olajban áztatott beringet s három szem fé­ké]?/ olajbogyót. A csen dél etet szomorúan néztem. Szerény és bánflitos volt ez a tá­nyér. Otthon nem mt-eitték volna -elémbe tenni, sehol, vendéglőben sem, magánhá-zr ba-n sem. Zavaromban és elfogódotib káprá* zaito-mb'in a csodára vártam e pillanatban — az ember mfnd'g a csodára vár, külön­ben nem érdemes élni — s a csoda pil'iar tnaltában -ez a hárem szem retek, olajbogyó, öreg halacska jelképezte a francia konyhát, a tengeri rákot, lazacok, déli gyümölcsök, ravasz gombák s agyafúrtan tábit főzelékek j Hotel Movila ban és a Modern Pansio» I ban) és elsőrangú ellátással, valamint j összes borravalókkal, kurtaxákkal stb. mindössze 2.580 lejt fizet. Tekintve, hogy a résztvevők Carmen Sylva leg* előkelőbb szállodáiban kapnak lakást és ellátást, ez az ár — mindenki ki­számíthatja — rendkívül olcsó. Az uta­zási részletes programja a következő: Indulás junius 22 én, csütörtökön dél* ben 11,45 órakor, érkezés péntek reg­gel S órakor Carmen SyJvába. Tartóz­kodás Carmen Sylvában junius 29=én este 10 óráig és visszaérkezés Kolozs­várra junius 30=án, pénteken este 7.30 órakor. Jelentkezési határidő junius 17. Jelentkezni lehet az Ellenzék könyvi- osztályában, Piaţa Unirii 9. (Telefon 11—99.) és az Economia Menetjegyiro­dában, Piaţa Unirii 23. (Tel. 32—Oó.) sokféleségét, amelyre lelkem és gyomrom mindig is készült, odahazJa, valahányszor francia regényt. olvastam, vagy eszembe jutott ez a fogalom: „Frandta konyha“. Az olajbogyó keserű vollt. A bal kissé avas volt. A retek fás, pudváö volt, de ezt, talán, mert ismerős volt az ize, végül megettem. Az angol hús, melyet, leöntve valamilyen sárga mártássá', elébem löktek, szabályos, rágós mócsung volt, inegyedrangu hús, ‘ami­lyet ct! hon a kutyáknak veszünik, De Itt1* het iaz is, hogy lóhus volt: később megtud­tam, hogy Páris 'aiz a város, ahol a legtöbb lo­hnst mérik. A pártalak nem ínyencségből eszik a lovakat1; szegénységből és szomo­rúságból eszik a lóbélszimt. A szegények konyhája nemzetközi. Ezt akkor, életem el­ső párisi ebédje közben, nem tudtam még Udvariasain rágtam a büdös húst, hiüpv mögve bámultam a rummal leöntött, kásás tésztát, melynek ilyen szép, regényhősnőre emlékeztető neve volt: „Baba au Rhum“. Aztán nem következett sernm1'. Gyomrom gyanúsan korgott. Szájamban ros&z izek émelyegtek. A pincér gorombán megkér­dezte, nem óhaj tóik-e fizető i, ment kell a hely másoknak is. Fizettem s 'az é®es egyik döntő tapaszcaiilatávaií gazdagabban megint kiléptem a párisii utcára. Mondom, huszon­három éves voltam. Álltam a me Soufflot egyik öreg bérháza előtt, a vendég ő előtt, szemközt a Pantheon mai, ahol a francia nemzet nagyjai nyugodtak, szájamban a. lóhus-bélszin, az öreg, szomorú halacska és a pudvás retek rossz izeivel s szivemben, azzal a kezdődő, erjedő bölcsességgel, hogy megéltem va'amif, megtudtam vtelamát, ■ebédeltem Parisban, é'etem gazdagabb egy tanulsággal, megismertem, a valóságot . . . „Francia konyha“ — gondoltam. Hűm- mögtem. Rágyújtottam s íténfaregve elin' dúltam a napsütötte Szent Mihály utján. Egy kávémérés cimkpultjánaík dő 've, ál- 'ongvn és őgyelegve megittam egy csésze híg és rossz kávét. Azlán kértem egy po­hár aiyert, maró alma pálinkát. A pálinka se­gített: gyomrom és lelkem egyensúlya las­san helyreáll't. Magyar újságot vásároltam, elmentem a Luxttmburg-kent.be, leültem egy pádra, egészen különösen hontalannak és csalódctenak éreztem magam. „No lám“ — gondoltam — ,,m;egismertem a párisi konyhát.“ Az án mu'ltak az. éveik, Parisban minden délben főztek és 'teríteűtek, ezer és ezer kis vendég oben, örök szabályok és 1 örvények szerint s én is megismertem azt a másféle párisi konyhát, mely méltó nagy hirer«, a ravasz mártások és bonyolult köreitek konyháját s a vidékit is, azt a nehéz és tö­mör francia konyhát, moly ízben és anyag­ban kis'sé hasonlít a magyarra és az orosz­ra • . . Múltak az évek s étkeztem pompás párisii vendéglőkben, ahol nincs ár az étla­pon s tudományosan képzett maitre d‘ho- tiel-ek a vendég arcáró1 iparkodnak leolvas­ná ínyenc óhajait . . . De az első ebédet, az első párisi étkezésre mindig emlékeztem. S mákon- (később, barátok és szakértők, meg­tanítottak az „’igazi“ párisi konyha rejtel­meire, mindig eszembe jutott a rue Souff- íat vendéglőjének mócsingjai és három szem olajbogyója s hallgattam, mert ugv éreztem, hogy tudok valamit, (ismerem az : „igazi“ francia konyhát, ai másikat, q sze­gények konyháját, az örököt, azt a csodá­latos e «deli, melyről a Baedecker nem be­szél, de a Biblia igen: «ismerem a szegények kenyerét és húsát és olajbogyóját, ambly francia lábasban ugyanolyan keserűen ro- tyog, mint a magyar bográcsban, vagy az clasz fazékban. Igen, ahogy múlik az idő s lassan mindenş megizlelek, almit a föld nyújtani tud, mind gyakrabban jut eM'.em- fce az első pánN ebéd s néha már ugv ér­zem, a rue Soufflot vondég1 őjében főzték azt az ételt, mely az «mber örök és igaz: tápláléka a földön. Mert n szegények ma­radiak, vízzel főznek s néha könnyeik sózzák az ételt • . ■ furcsa, de Pártban is. Alapjában ez minden, ami! a francia kom-- háról tudok. NŐI RUHA ÉS KABÁT-KOSZTÜM* LAPOK A TAVASZI SZEZONRA Is?* íiagybb választékban az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Kolozs« vár, Piata Uuirii kaphatókj ’ I Páratlanul olcsó társaskirán­dulás indul junius második felében a Fekete-tenger mellé: CARMEN-SYLVÂ-BA! 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents