Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-18 / 136. szám

8

ELLENZÉK

ian

/ 0.7 O j ti n í ii g 1 H.

IRODALOM

aaa .jgyr/y. '-I jszrPMrzimsaKSitNesTST*

mm la«OS: A LÂTHAfÂIIÂN IRÄS

(Erdélyi Szép míves Céh, 1939.)

Nagv élmény sínél Áprily kötelet tor- ^.utva betem örülni :i legt j-n/iI óbb lírai csengésekbe s fürkészni, hogy „túl öUven erdőn“, mi uj szépséget é-' uj zenét hoz a költő, aki a Ura világforradahnának cetjében jelenkezelt, hüs ős zárt, tie dogobó szivei lak'turó ezüstös vértezetben s kész és k'tacvzrkustun befejezett remekelt ál' Rotita elénk ükkor, amikor az izmusuk handa- b.mdáfa tu'inöl'h az irodalmi kávéházak züt'aján s anarch .íja elnyeléssel lényegétté az érzések kifejezésének sokévszáza- dos, halhatatlannak véíti művészetét. A Jiira általános felborulásának, hossz aiwtartó válságának formai ,,kórokozói'1, a jelek szerint ülüntek; nem Aprily mentette meg egyetemesen a lirát, de vádijuk, hogy a mi er* détyá lájékozódottságunkbauv az Ápnly-jel-nség volt az -ai világablak, melynek kri-s- it’álytörésében úgy adatott latinunk, hogy a verskitejezés szépségben és zenében mu'lhnîablain marad, korok éw emberi tartalmak váhakozásai ellenére is.

Végigszágu'ldunk a Láthatatlan írás harminchét uj verséin és meglep e költői magatartás és versmüvészet változatlansága. Aprily nem „fejlődőt*“ és nem alakult át, <a szépség 'ztnnei kifejezése maradt lírájának ösztökélője és tartó pillérje; nem vett fel más hangot, modort és nem kísérletezett „irányokkal“. A világ irod alom nők és kiváltképen a költészetnek, ain/Ektnak és modernek ez a nagy és őseredetien fölényes intimusa és leheletnyi pontossággal alkalmazkodni tudó fordítója, soha sem «zó!al meg, hacsak nem a saját hangján, .a szív és nyelv művészetének. bonyolult, desztillációs folyamataképen előállott őszi hárfán. Az egyszerű témák és tarlalmijag egvszterű kompozíciók árnya'iatainak nagy költője s bár éppen ezért viszonylag keveset ir, uj versiéi is éppen a már ismert és sajátszerü jeUegzetesiségeiknél fogva haltnak maradandóan. A homo aesl'heticus alkotásai, zártabb és klasszikusabb értelemben, mini akár Kosztolányi, vagy Juhász Gyula vertsei.

Sóba nem tűnő élménye marad Ápri.y- nek az erdélyi természeti és erdélyi Háj s az „terdőn tel“, a „morajos szíklaország“ még bensőbb átélését, fájóbb és zengőbb kristálylecsapódását segitel'l<e di'ő Erdélyből való távozása.

. . te vagy a Hang, a Hivás,

szívó Delej

s széniembe sajgó Láthatatlan írás,

1'Ühuil'l hatok, eltép a űteleniség:

homlokodon

egy fény szálán kkail'selm csorbul a fenség...“ Ma már inkább, mint bármikor, ide köti a költőt ia f'/Jv, a természet, az ember titkainak il'űrkészése s minden rezdü’ése, lirai- Iia^ vetít felfedezése a/, erdélyi 'táj ő»?.ii araf> . 7 1 .. . /I

nyaban fénylik s a havasuk kűri je szólal meg. E.i'dé'y ,,egy-testté*‘ lény eg ült a költő- vel é-s nincs vád, vagy messzeség, me y éler t'étőli í-’lsZiaiki'tiha'tTiá. Mindez pedig nem >1 ul- záw és inem tilszlán csak tájköllitészet, nemcsak költői, die életszemléletével is egybeforrott valósig, az ih U elengedhetetlen mi mar inak forrása, titokzatos, sejtelmes, bujkáló, kedves, hol mesés arany palló, hol j lánccsörgő felvonóhíd — legendás és valóságos közlekedő ut az élet és a költő valló téréi közt.

Verlaine legfőbb lírai követelménye, a „de la musipue «vaut toute chose“ jegyében ál ima Ls Aprily költészete. Akár Erdélyt, a természetet, vagy belső személyes v'iilágániak rezdüléseit választja kifejezési ,,közegéül“, érezzük, hogy a zenei indítékok bűvös körökként ott kavarognak ihlete mély tavában s a kész müforma nemes anyagára a® eredendő zenei-ég nyomja rá bélyegét. Ezért ennyire választékos a kötő, ezért ennyire zárt, pontos éo fegyelmezek, elszabadulás1!, vagy rombolást meg nem engedő. K finomult teszté tik ai szemléidének sziláján csak a legnemesebb lírai motívumok szűrődnek át és a kifejezésben megnyilvánuló zeneisége már az alkotás folyamai árnak megindult akor a tortef- lomnak leginkább megfelelő, mindenkor mértékes és arányos formába' ön'H mondanivalóját. „Forma van a versem — egyszerű sorában: — ötvös volt) az ősöm — Brassó városában“ — énekli a költő, aki ugv liszté le a strófák ,,mintha érce voÍrnia“ s a 'távoli ős ezüst ámpolnákat, urvacsora- kelyhet ötvöző és aranyércbe képet Faragó művészeiének míves sajátságait átmentette, hogy egy késői be!eg kor f-szta költői kifejezése legyen.

Hüteilenséget emleget az dézett versben is Aprily s Erdélyből való távozása után vissza-visszatér nála ez a motívum — mégis a 1 útjuk, hogy költészete ebben a vi* | szanylalban a hűség Hrája, az ő<$ök és a I szülőföld folytonossági érzetének — más I

co/.közökke] és m;b vérmérsékleten á's/.ür* ve. d'‘ vállósággal Petőfire valló hűségű — ki lejevése. Ez a niélygyökerü c szakadni nem tudás, ez az egyhelyben álló hilvahá mos megfog óz kodár> ightzi Kanszilván jellege, egyik leg»nem(eS'ebl> vonása e költészet- nek. Majdnem valamennyi versében fe - bukkan, de ezek közül s igen sokban az erdélyi 'történelem, természet, vagy emlék képezi a vi /é/i'moü vumol. £ földdel i á rs ír haló képzetek alkotják Aprily kertészetének ,,faciali’é mai!reswe“-él s akármilyen szempomtbó’- is próbállnók elemezni költészetét, nyelvében, képeben, változatlanul gazdag színeiben, hangjában, mindenben ovik Erdélyre akadunk és Erdély bujkál a t+orok között, utkkoT is, hse a budnpesti Rózsadombról versel a költő . . .

Ereden'■ ő> zeneiségével Jiarl rokonságot

Ápriilynek plasztikus látásmódja és'kfogy- hataMan képgazdagsága. A 'émn „megvá- tanztásában“ és kifejezésében megnyilvánuló és megszokott pnssziv sz- mérmeségét, énrcj lege léiét c»ak a zeneiség sodra tudja a lí

raj ko/'é-N tncgll'ivá«la ős/in e,ég tokái a cinrlm s is/, uei teszik egyedüli ha'á us í („u rébe menj, rum-lángg' l ég sí. őszi kikerics . .“), képe P'dig plasztikussá, miivé./ics kiszámítás a apján, a ir»egl,iván'. éi semmivé sem több, vagy kevesebb hangulatot suga'mazóvá, (,,A tengeren h/cllcm- IiajóvJ — nő a sötét hulá*zl:id'k. — Patrick Speiis ur a vizfenekén — kisasszonyukról álmodik“. — ,,Skóv hangulat“.) Mértékes és egyformán fegyeEneze t Áp r'fly kö testeiének minden darabja, a többet és .a/ újszerűt a kö! ő a /■ nej é., sziir beü árnyalás gazdag változataival éri el.

Aprily a poé.sie pure költője s min! ilyen újabb kötetében foglal ŢY A Yen kínai kö tőnő t izennyolc versének fordításával együtt, a „Láthatatlan írás“ az erdélyEég- bő! a magyar és európai irodalomba -nő bele. Erdélyi, emberi, magyar és -urópai lira s b zo<nyosnak IáUzik, hogy korokon átvészelő és időtálló. Szabó István

„Az iró egyideig nem ir, csak fütyül, furulyázik és szteppel“

Keserű beszélgetés Tersánszky Józsi Jenövei — a zenebohóccal

BUDAPEST, június hó.

Caro, a zenebohóc, fél 9-re készült el maszkjával. Furcsaszabá<su> söt'éakék, keskeny nadrágot vet; föl és szűk, m'agasgom- b"S kabátot, am lyonit a mult század elején a piktorok visellek. Orrát tréfásan megfin- torgalta, amikor a t‘ükö*rbe mézeft és innen nem Tersánszky Józsi Jenő, oz iró arca nézett vissza rá, hainem Caroé, a bohócé.

Az Íróból ugyanis most .ott hivatalosan zenebohóc. Este a filmotlhon helyiségében nem novellát olvasott fel és nem uj regényéből citált, hanem furuíyázolt, sípolt, h'rmonikázolt, szteppelt és korjongmlott.

Gurch & Cairo — ez a ,,Kakuk Marci“ népszerű Írójának és parunerének, ifjú Bab- rlk Jánosnak az ar istam-ve. Ezzé) a névvel indulnak a közeli napokban külföldi turnéra.

— Mit szólnak a koRegák? — kérdezem tőié az előadás előtt. — Már mint az iróth?

Furcsahongu sípot próbálgat. Madárfüttyöt utánoz.

— A nagyképűek fújnak rám és fitymá- óm beszélnek rólam. Azt mondják, hogy borzaszó lealjasodás egy iró részére, ha bohccsiplrát vesz föl s a közönség előtt esetleg álla'! hangok at utánoz. Én nem tartom annak. Sokkal lealacsony1 óbb dolog hónapokig -a kiadók előszobáiban ülhii egy

regény kéziratával.

— Nehéz meslerftég zenebohóertak. lenni?

— Sokkal nehezebb, mint az iró mestersége. Egy hterá-or csak óriás nehézségek árán 'tudja magái átképezni zenebohóccá. De íróvá? Akárki megteheti! Nem kő i hozzá egyéb, csak egy marék papír és to l és írni ke l. Ha- az illető nem ir túlságosan jó dolgokat, akkor még esetleg siker* lehel. Mint egyeseknek! — mondja ... — na igen! — és nyel egyet.

— Szóval a Kakuk Marci írója sarokba vágta a 1 dl lat'?

Ajka körül megint szomorú mosoly jelenik meg:

— A Kaikuk Marc^ írója nem fordit hátat a múzsának. Csak Tersánszky Józsi Janó iró mojt egyideig ebünik és átadja helyét CínronU'k, a zenebohócnak. Az iró egyideig nem i«, csak fütyül, furulyázik és szteppel.

Az ügyelő izgatottan beszól az öltözőbe:

— Tersánszky ur, tessék készülődni!

Gurch & Caro furcsa down-pózba helyezkedik és sipolya, gitározva, fütyülve és énekelve, hihetetlenül mulatságosán, és mégis könnyes szorongással rázendít a dalra:

„Szeretném Oztt a betyár legényt látni,

Aki vélem versenyt furulyázik“.

NAGY UR

Irta THURY ZSUZSA

A férfi a díványon feküdt. Újságban lapozol t, majd ásito'-l, lehunyta és ismét felnyitotta a szemét. Azután már egész éberen nézett magái elé, komor és szomorú arccal. Az asszony kézimunkázott a kis asztal mellett, később felállt, a. konyhába ment, visszajötit, meigíni leüiít munkája

meRé.

— Ránlotitcsirke lesz vacsorára — mondta csendesen és biztatón.

— Igen?

Újra csend volt, álmos és üres némaság a szobában. A férfi d'ünnyögve mondta:

— Jó lenne valahová kiülni, kertbe, fák a.á, levegőre. A rántottcsirke úgy jó.

— Nem lehet — mondta az asszony. — Ezt a rántottesirkét nem dobhatom ki az ablakon a másik kedvéért.

— Nem, természetesen.

Keserű, csalódott íiuarca a mennyezetet kémlelte odaadón. Az asszony ránézett és most sajnálta 'az urá-t, meg saját határozott, szigorú szavait. Nagy gyerek ez még ma -is, minit ismeretségük kezdetekor. Nagy ur, a vidéki látszerész . . . ElmosolyodotH, emlékezett.

Akkoriban magas, kissé fél&zeg fiatalember voii, kevésszavu, komorpillamtásu- Csak akkor engedett fel, ha „Nagy ural“ játszottak. Hogyan indul a játék, már nem s ludja. Nagy ur vidékről elszármazott ifjú iá tsz érés z, a nyolcadik kerületben van üzlete. Asszony után vágyódik. Megismerkedik Tercsikével. Mindazt a közhelyet, amiT valódi alakjában képtelen száján k'> ejteni, folyékonyan és s:mán elmondja Nagy ur. Ilyenformán:

— Tercsiké ma olyan, minit a nyílé

ró^ía.^ ' v - ^ ~ - '

I És később;

— Mindig olyan asszonyról álmodtam, mint Tercsik?. Az üzletben is sóik a munka, meg a ház körül is elkelne a.z oisszonyi kéz.

1 így kérte feleségül az ura négy évvel ezelőtt. Nagy ur azután lassan feledésbe I merült, Tercsiké Is eltűnt a mindennapi ! élet ka’.amdnélküli egyhangúságában.

A férfi ás'to'l, szomorú pillantása most a falon révedezelt reménytelenül. Az asz- ! szörny felugrót:, izgatottan melléült a di- i vámra.

— Ha akarod, vac-sorázhartunk a zöld- 1 ben. Te leszel Nagy ur, jó? Kelj fék segíts.

Ketten megfogták a nagy aszbailt, a szoba sarkába húzták. Az asszony össz<rvomta a függönyt, villanyt gyújtott. Éles fény telepedett a zöld mintájú szőnyegre.

— Azonnal jövök.

Kifutott, hallatszott fürge jövés-memcse, majd megint a szobába, volt. Karján kis kosár, finom jlMia terjengett a rántolCsirkének, fején larka kendő.

— Megfelel ez a hely, Nagy ur? — kérdezte és a zölden széffolyó szőnyegre multa toli.

A férfi már játszott^ a régi izgalommal,

feléledő«.

— Hogyne, Tercsiké. Ha megengedi, leveszem a kabátomat.

— Csak tessék.

Ingujjban hév eredeti az asszony meké, ■a kosár jói' laitu szomszédságába.

— Üljön a kabátomra. Nehogy meghűljék. Kár len-ne ilyen szép kislányért.

Tercsiké nevetett, p'crulón szabadkozott.

— Ne féltsen, Nagy ur. Mi vidéki 'leányok edzettebbek vagyunk’.

_ •— .Ugy--c, Tercsik«?. Tetszik fudai, én

sem restellem, hogy vidékről kerültem a fő- váro-sba. Hiában a fa'.usi ember egyszerűbb, őszintébb, nem gaz, kézé; csókolom?

— De mennyire!

— Mi még tudunk gyönyörködni a fer- mészet szépségeiben. Látja, Tercsiké, ezt a mai délutáni oda nem adnám semmiért a világon. Nem én.

— Ne bókoljon, Nagy ur.

— Szó sincs róla — 'Eltaközölt a férfi és közelebb huzódoM a szőnyeg-gyepen feleségéhez. — Tercsiké a legszebb kislány, akii csak ismertem. Pedig tessék elhinni, az ember megismer minden fajtát, 'amiig belenő a férEkorba. Nem is jó erről beszélni. Még ott, az üzletben is. Bejön 'egy nő, látcsövet kér. El sem hinné Tercsiké, ezek a pestiek már nemigen használnak látcsöveit. Valamikor színházban, lóversenyen, a régi idŐkb&n . . .

Az asszony kibontja a kosarat; fehér kendőt terít a szőnyegre, kirakja a itarka- os'íkos kendőbe takant, pirosra sült csirke- darabokat. Savanyú uborka kerül elő, vastagrai vágott kenyérszeüetek. Nagy ur beszél, beszél, szeme vágyóan tapad a leány kezére, .az izgat masain illáit ózó finom falatokra. Hiinttel'^n felugrik, a virágállványhoz iép, leszakít egy levelet a nagy pálmáról, visszafekszik, ismét közelebb csúszik a- pálmáikvé'füszá'-l.ail az 'asszony karjához ér kedveskedőn.

— Na, de Nagy ur!

— Ne legyen olyan, Tercsiké, hiszen csak egy fiiszál. Elej, de szeretnék én fűszál lenni!

TércsTe nevet, hátrahajlik, visszakapja a

fejét;.

— Hogy tűz a nap. Egészen lebarnulok.

Nagy ur is 'felnéz a villanykörtére, hunyorgat, zsebkendőjével arcát törli.

— Nem baj, jól esik ez a kis napfény. Tercsiké meg csak még szebb l«sz, ha lebarnul' az a szép kis arca* g' ' ' — Ugyan, ne csufolódjék.

Kedvesen a kezére csap, elhessegeti magától, csirkecombot nyújt.

■— Tessék.

— Köszönöm. De jólesk a hosszú gyaloglás utam.

•— Csak nem bánta meg?

— Magicákéval a világ végéig is elgyalogolnék.

Eszmék, kenyeret törnek, ropog a csirke- csont. A férfi kényelmesen elhever a szőnyegen, egész testéből árad a jóérzés, elégedett öröm. Zsebébő-kiveszi a tárcáját, cigarettára gyújt. Az asszony tiltakozik.

— Még ne gyújtson rá. Itt egy szép melle, egye meg.

— Megeszem, hogyne enném. Tetszik tudni, rossz szokás, de néha evés közben is elszívok egy cigaretták

Ujja hegyével le peckeli a hamuit. Az

asszony halkan mondja:

— Ne hamuzz a szőnyegre.

A férfi is súgva, figyelmeztetőn:

— Ez nem szőnyeg. Ez gy*p.

— De szőnyeg — mondja az asszony moar mar hangosabban. — És minden folt meglátszik rajta.

— Csacsi gyerek. A fűnek csak jót tesz az a kis hamu. Mert tudja, Tercsiké, olyan az a' földinek, minit a legfinomabb ...

A hamu ismét leesik, elterül a nagy, vörös, TÓzsamiwtán, összeomlik, megfeketedik. Az asszony mosl már bosszús.

— Hozd ide as hamutartót, kértek- Mondtam, hogy vigyázz.

A férfi torkába szorul a hang. Nem felel, lábát felhúzza, majd újra kinyújtja- Felnéz a villanykörtére és vissza a kezében tartott csirkemellre. Dereka fáj a kényelmetlen üléstől és egyszerre nem tudja mir kezdjen a csirkemellel, jót a szőnyegen, a villanykörték alatt, a szétdult, rendetlen szobában, amelyből* immár örökre eRávp* zo% Tercsik« és Nagy ur.j a lákszerész.