Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)
1939-06-14 / 132. szám
an—ii MBaumoJui ELLENKÉK nu 19 3 9 I u n I u H 14. Irta KERTÉSZ MIHÁLY Mi.illáim tikár azonnal elkezdhetjük aján'olia a leány. 0, azt nem engedhetem — szólt must közbe Kollavné l Uakozva. —• Illőbb harapni l'oj-í vaLini'n a művész ur... llLzeii rég volt, amikor reggelizett... EL ső hát a gyomor, azután jóim! a művészet... I gyis tudóin, hogyha belemeleged- tok a jálókba, nem ingják abbahagyni akarni... — Ez könnyön meglehet — nevetett Zákány. — Ha én muzsikálok,, tényleg nem gondolok a gyomromra... ü, kez- dőkoroinban nagyon sokszor ebédeltem ..Bach'‘-öt és vacsoráztam r,Mozart“-ot... — Annyira ki tudta elégúteni a zene a testi szükségleteit is? — csodáUeoizxitt KouMavné. — Ez volt a szerencsém, méUóságos asszonyom... Különben éhen vesztem volna... — Vagyis hát egv kis kényszerűség is volt ebben a zenei táplálkozásban — szólt közbe Margit. — Meg keil vafií’anom — ismerte be Zákány. — De bizonyára annál fényűzőbben él most — vélekedett KoGttaytné— Hált éppen nem panaszkodom. — És 'így mégis osztja az én nézetemet. hogy első a gyomor... Nos, megyek is intézkedni... Koltayné ki.sietett. Tinik a néni már előbb. Zákány bem utalása után. azonnal e tűnt. mert még mindig rengeteg leon- dő várt reá. Margit és Zákány egyedül maradtak. Mindkettőjüket valami megmagyaráz- hat-afem elfogódottság lepte meg és hosz- szii másodpercekig hallgatunk. Margitnak csak kényelmetlen voüt. e hallgatás, de egyébként egész természetesnek találta. Hiszen szemtől-szemben volt a nagy. hírneves művésszel, csoda e. ha nem tud szóra, sem nyitni az ajka? Zákányt azonban őszintén hosszanlicttita ez az érthetetlen e’loguHság a maga részéről. Ő, a vdáglátott, uralkodók szailon- jábam megfordult, körülrajongott és bálványozott zseni... most, ezzel az egyszerű kis vidéki leánnyal szemben nem tudja mteghadáini önmagát s olyan zavartan hallgat, mint egy baíkfis!... őszintén kívánta, hegy Koltayné már hozza a vi lásreggebt. hogy ezzel vége szakadjon ennek a kimos helyzetnek... Végre Margitnak megjött a szava. — Most egyenesen Budapestről jötl? — kérdezte. Zákány feliié’.egzett e kérdésre, mert. ezzel megtört a .jég s most már érezte, hogy fennakadás nélkül fog fogyni a társalgás. — Egész véletlen csak, hogy Pestről jövök, sőt. hogy egyáltalában jöhettem — vállaíszoM a leánynak., aki oly leplezetlen szomjúsággá1!1 leste minden szavát, hogy szinte feszélyezve érezte magát Zákány. — Miért? — tudakolta Margit döbbent hangon, mintha Zákány tényleg elmaradt volna. — Úgy volt először, hogy ma Berlinben adok hangversenyt, de közbejött valami. a hangverseny elmaradt s csak igy jöhettem ide. . — BerÜn!... — sóhajtotta vágyakozva a leány. — Úgy mondja, mintha/ csak n szomszédvárosról volna sző. „NEM SZABAD LEMONDANI“ —- Ó. én már megszoktam a viTágcsa- vafgást... Nekem nincs távolság... Egyik este Berlin, másik este Párs... aztán/ London... néha Becs... Máskor Moszkva... Sokszor még dübörög a taps a koncertteremben és máns száguld velem az expressz. vagy a repülőgép másik metropolis felé... — Gyönyörű élet!.,. — Fárasztó... — Mindenütt újabb és újabb elismerés, dicsőség... — Lássam megszokja az ember... Sőt később már unalmas is lesz... — Ebbe nem lehet beleunni... — Nagyon kimerítő... — De mindent megér!... — Sokszor szivesen cserélném fel egy csendes, meghitt otthonért... __ En meg csak ilyen életről álmodom mindig... — Ne kívánja, Margitka... — Mimi g iij tájak, uj emberek... — Hamar heh, fásulna... — Soha!... Soha!.., De •— lelte hozzá lemondással hiába minden vágyakozás. álom... — Azt mondják, hogy amit nagyon akarunk, az be is teljesedik... Csak nem szabid 'lemondani... Margit legyintett. — A magam erejéből még ezt a kis fészket sem tudom elhagyni... Engem nem tunilotdak járni... KeLene valaki, aki megfogná a kezemet és vezetne, vinne magával... — mondotta és rajongó, vágyakozó tekintetét a művészre függesztette. Zákány szemében a lűuságszülte diadalmas mosoly csillogott. — Csak egy szót kellene szólnom — gondolta — és ez a vidéki kis ártatlanság úgy követne, mint valami hűséges eb... Érezte, hogy válaszolnia kellene valaI miit. ennek a. leánynak, aki oly leplezel j lenül engedeti belsejébe tekinteni, oki ki [ tária néhány szóval egész leikéi előtte, / ak: valósággá! kiszolgádtia'lta magát e gyónásszerü vallomással... Valami szépei, niegnyuglalól kellene mondania, ugy- hogv ne fájjon a visszauliasilás... Mert hiszen csak visszautasítás delict u válasz... Mi lkamé, ha minden rajongó nőnek a kezét nyújtaná? Egész csapit, nő járna a nyomában, annyian lettek már neki fércért heteden ajánlatot... Egyik burkolva. m isék nyi.lt mi, egyik diszkréten, másik erőszak! :san* Volt olyan csele is. hogy ízlése ellen durvának kelleti tennie, bogy megszabadul j • n egyik-másik rajongójá- 1.61... De még mindig meg tudtei találni a kellő hangot és modort, mellyel elhárította magától az ajánlkozót. Ez az eset azonban zavarba hoz*», mert sokban különbözött a többitől. Mig a többeknek közös vonása volt a kadandszerüség. addig a Margit vágyakozása mé'v. tiszta, őszinte, minden kalandvágy lói mentes volt... Határozotton érezte, hogy nem hisztéria^ man is önzés az, aimi e leányt valá másra bari.», ha nenn valami tisv.lul- lahb, fenkiVtflebb rajongás, mely a fanatizmussal! határos... Megértette a leányt és sajnálta. Segíteni azonban nemi tudott rajta. Kiábrándítsa? FéA, hogy ezzel boUlogfa’junná tesz.i. Jlis/cii hclííIlii, lio^'v egyelic •>]rIfH, nr ni a s/Jiii-s álom. ;i m:inioriU> ábiáiui .. lv/i kdb dIk Ifa ('I tőle?... Jamvijc kegyetlen ne in tudna lenni, 1'izUissu? Adjon líipot a reménykedés nek ? Ez viszont aljasság és férfiajtüiuiság volna. Igaiz — vallotta meg önmagának —, volt csele, amikor ilyen eszközökkel js dolgozott. De az<k más nők voltak. Egészen mások... Azokban nem volt any iiyi tiszteletreméltó, szent naivság, mint ebben... Azok többet tudtak az életről, a leikük edzett volt s ha fájt is nekik a csalódás, nem roppantak össze alatta... Ez a kis leány azonban — érezte — nem j tudna tűkéini egy csalódást... Éppen er j ért óvaí: snok kell lennie, nehogy egy könnyelmű, meggondolatlan megjegyzésével reményt ébresszen benne... A leány várakozással nézett reá. Ti- kintele sürgette a választ. De Zákány nem tudott szólni. Éppen a legjobbkor érkezett vissza Koltayné, jelentve, hogy az ebédlőben tála'.’ a vi ;lás reggelihez. Fontoljuk.) Az ELLENZÉK panaszos-ládája KOLOZSVÁR, iunius 13. A közönség panaszai kifog} hatatlanok. Ez nem szemrehányás, hanem csak a tények megállapítása. Indokolatlanul senki sem panaszkodik, az indokolt panaszokat pedig orvosolni kell. Az illetékesek figyelmét felhívjuk az alábbi panaszokra: A VÁROSI TANÁCS FIGYELMÉBE! Tisztelt Szerkesztő Ur! Állítólag Kolozsvár egyik legszebb utcájának, a Donat-utcának lakója, a belvárosból azért költöztem ide, mert orvosom pormentes, jó levegőt és napfényt ajánlott. Napban van is részem, mert ezt az Isten adja, a levegőben is, csakhogy ez a levegő állandóan porral van keverve, úgyhogy mondhatnám azt is, hogy levegős porban úszik állandóan az egész utca. Egyszerű magyarázata ennek pedig az, hogy városunk tanácsának figyelme csak a Törökvágásig terjed ki. A Grigorescu utat gránittal burkolták, az öntöző kocsi az úttestet idáig naponként többször megöntözi, de a Törökvágáson túl nem megy. Pedig mi, Donat-uti lakosok is éppen úgy fizetjük az adót és köztisztasági illetékek mint a Grigorcscuoií i előkelőségek és éppen ezért kérjük é>s elvárjuk a város tanácsától azt a kitüntető szívességet, hogy udvariassá- gi látogatásra naponként legalább egyszer hozzánk is elküldje az öntözöko- csit. Meg vagyok győződve, hogy ezt a panaszt rövidesen orvosolni fogják, mert köztudomású, hogv- a Donát-ut is villanegyed és a villanegyedek tisztaságára pedig a fennálló törvények értelmében fokozottabb gondot kell fordítani. I A Donát'-uti lakók. CSENDET KÉRÜNK A SÉTATÉREN! Az alábbi panaszos levél szintén közérdekű panasz orvoslását kéri. Ez a panasz nem eg}’ utcának, hanem a város szegénypénzii és mégis üdülésre vágyó közönségének a panasza. A levél igy szól: Szerkesztő ur! |Azok közé a kolozsvári polgárok közé tartozom, akiket már megérlelt az élet és akiknek joga van egy kis csendre és nyugalomra. Gyönge anyagi erőim nem engedik meg, hogy fürdőhelyen üdülhessek és ezért más hiányában naponként pár órát a „nagy sétatéren“ szoktam tölteni, melyet a városnak egy régen elhunyt nagynevű polgára: Schütz János létesített és aki a sétatér feletti gondoskodást a késői utódokra ruházta át. Mondom, üdülni szoktam járni a sétatérre, mert csendre és nyugalomra van szükségem. Ebben az örömben ez évben nem volt részem. Az a helyzet ugyanis, bogy a sétatér fölötti uralmat többs-záz varjú család vette át, A varjuk kiszemelték maguknak az erre alkalmas fákat, fészket raklak és a kora hajnali óráktól alkonyaiig fülszaggatóan kárognak és elűzik a többi madarakat. Az előző években nagy megelégedésünkre tűzoltók verték le rudakkal a varjufész- keket és arra kényszeritették őket, hogy má'sutt üssenek sátrakat. Az idén ez elmaradt és ennek következménye az, hogy a közönségnek csendre és nyugalomra vágyó része messze elkerüli a sétatérnek ezt a részét. Ez pedig kár, mert a városnak a padok igénybevételéből is van némi haszna. Néhány puskás ember egy nap alatt ki tudná pusztítani a komor variakat. Miért késik ez az intézkedés. Erre kiváncsi: ügy sétatéri látogató. A varjak elűzése, meggyőződésünk szerint, alig kerülne párszáz leibe. Ezért a költségért pedig nyugalmat és csendet lehet teremteni a sétatéren és meg is vagyunk győződve arról, hogy ha ez a panaszos levél eljut az illetékesekhez, úgyis fog történni. , RENDEZZÜK A HÁZSONGÁRDI TEMETŐT! A köztemetőben uralkodó állapotokkal az Ellenzék éveken át állandóan foglalkozott. A közönség nagyobbára az Ellenzék hasábjairól értesült arról, hogy mi történt a halottak birodalma ban és hogy milyen intézkedéseket készült a városi tanács életbeléptetni. Ez a magyarázata az alábbi levélnek, melyet írói abban a reményben küldöttek be szerkesztőségünkbe, hogy annak meg lesz a foganatja. A levél a következő: I AJ élyen tisztelt Főszerkesztő ur! Számtalanszor meggyőződtem már arról, hogy a messze földön ismert, a költők által annyiszor megénekelt há- zsongárdi temető önöknek is olyan közel áll szivükhöz, mint nekem, akinek felejthetetlen szerettei alusszák örök álmukat az öreg fák alatt. Ezért hivom fel figyelmüket arra, hogy a temető látogatói, azok, akik elhunyt szeretteik sírját gondozzák, el vannak keseredve amiatt, hogy a város tanácsa nem ad lehetőséget arra, hogy a sírokra ültetett virágokat gondozzák, öntözzék. A A többhold kiterjedésű és többezer sirt magában foglaló temetőben nincs csak egyetlen kút, a temető alsó részén. Már most azok, akiknek sírjai a temető felső részén vannak, kénytelenek az öntözést az egyetlen kút vizének igénybevételével végezni. Amig a temető felső részéből az aljába lemennek és a vizet oda felviszik, jó fél óra telik el és alaposan kifáradnak. Ezt meg lehetne előzni, ha a város vezetősége igazán szivén viselné a közönség érdekeit, mert egy vízvezetéki kútnak megnyitása nagy áldozatokat nem követelne és a közönség ezért hálás lenne. Fel akarom hívni figyelmüket még arra, hogy a temető első részében, a temetői felügyelőség környékén, sem a kápolna előtt nincsen egyetlen szék, vagy pad sem. A gyászoló közönség kénytelen állva várakozni addig, amig a lelkész a halottakat beszenteli és el- bucsuztatja. Ez az állingálás is fárasztó s ha a sétatér néhány félreeső padját. elvinnék a /temetőbe, hálás munkát végeznének és érte alulírottal együtt a közönség is köszönetét mondana. Egy gyászoló anya. MA 49 ÉVE 1890 június 13-án uj korszak van Magyarországon. Tisza Kálmán 15 évi minis-:! ere', nö leség után lemondott és most az egész ország figyeli, hocjy n ,.vén generális“ mit csinál geszti magányában. Erősen várták Nagyváradra, hogy ígért beszámoló beszédét elmondja, egyelőre azonban hiába. Az uj Szapti- ry-kormány fiataljai máris kendik az idat törni az egyházpolitikai rendszer számára. Csáky Albin gr. vallás- és közoktatási miniszter el ke Tesztelési rendeleté izgalomba ejtette a katolikusokat. akik tiltakozó nagygyűlést akarnának összehívni, de Simor hercegprímás egyelőre még fékezi az indulatokat. — Az uralkodópár legkedvesebb leányának. Mária Valéria közelgő esküvője alkalmából hatóságok és intézmények tömegesen küldik üdvözleteiket és ajándékaikéit fíécsbe. Érdekes hír kering a monarchiában egy névtelen katonai röpirőtről, mely a lovassági hadosztályok nagymérvű kifejlesztését sürgeti és előre veti uj katonai követelések árnyékát. A röpIratot, a benfen- lesek szerint. Albrecht főherceg, a hadsereg főparancsnoka irta. A külpolitikái még mind foglalkoztatja Kálnoky gr. közös külügyminiszternek a delegációbein mondott expozéja. mely élesen bírálta Szerbia magatartását. A bécsi Ercmdenblalt (az egyetlen újság, amelyet Ferenc József császár és király olvasott) ezeket Írja: ,.A bécsi kabinet soha se tartott igényt Szerbia rokon- szenvének monopóliumára és most nem esik neki fájdalmasan annak hiánya1. .4 friedrichsruhei magányéiba vonult véts kéme el tár, a nemrég megbukott Bismarck hg., most már egyre többször nyilatkozik Védekezik a vád eden. hogy a szocialista követelmények idjcit egyengette. Érdekes ez a megállapításéi: ...4 túlságos sok tanulás Németországban kiábrándulásokra és engedetlenségre vezet, ellenben Oroszországban állójalUást és összeesküvéseket eredményezd Csikmegge Jakab Elek történetíró közbelépésére elhatározta, hogy Bedint Gábor indiai kutatásairól irt könyv kiadására 600 forintot áldoz a megyei havasok jövedelméből■ Elénk harc folyik az Ege titkári állásáért, mely Gamauf Vámos lemondásával üresedett meg. A tárcában Borszékről hosszú cikksorozat kezdődik. A Farkas Meny hért-féle temesvári lottócsalás bünperében kimondott törvényszéki ítéletet az tábla, Eötvös Károly védő felebbe zésére, megsemmisítette s uj tárgyalást rendelt el. Újból fölvetik a kérdést. mi tesz n sorsa a világ ..legnagyobb^ pályadijának, melynek alaptőkéjét 1825-ben. 1. Sándor cár hak'Ga- kor. egy rajongója tette le. azzal, hogy száz évig kamatoztassák az összeget és akkor a cár a legjobb életrajzának meg jutat mazására és kiadására fordítsák. 1925-ben az összeg már 1 millió 918.960 rubel lesz... 1925-ben a szovjet azonban megfeledkezett az egészről és a rubelek is befagytak. 1
