Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-07 / 104. szám

I 9 3 Q mi j it s 7.

ELLEN 2ÉX

9

tie a mexikói olaj?

Üzlel és vitúgnézcí hwca Középameríkáhan

Német

vásánsarnok

Szerte a világon legkülönfélébb mendemondákat hallani arról, hogy milyen a mai Németország élelmezési helyzete. Hallottam otthon sokat utazó emberektől azt is, hogy a német élelmezés teljesen gond- takm, viszont hallottam olyan pletykát is, hogy a németek egyszerűen éheznek. Most tehát itt járván Németországban, szétnéztem, mksoda mindebből az igazság. Teljes tárgyilagossággal feljegyeztem néhány számadatot. Megjegyzem, hogy ezek az adatok kizáróan az élelmezésre vonatkoznak. Az ifxtri nyersanyagok jelenlétéről, vagy hiányáról, nem beszéltem szakemberekkel De ha módom akad, lehet, hogy ezt is megkérdem.

Mindenekelőtt utána néztem, hogy mi van itt a vajjal, amiről a német határokon kivid a legtöbbet hajlani. Hát vaj csakugyan nem sok van. Ve jegyre kap minden háztartás. Három személynek heteként összesen egy fél kiló vaj jár. De akármilyen erős a nemed közfegyelem, bizonyos zug forgatom mégis akad: falusiak suttyomban behoznak némi vajat a városiaknak.

A háztartáshoz szükséges zslrfélében nem láttam hiányt. Még disznózsírt is kapni, igaz, hogy elég drágán. Sokkal olcsóbb a ntarhafaggyu és a vesehájzsír, az úgynevezett Wurstfett kilója pedig 30 lej. Igen népszerű persze a margarin, amelyet a közönség széliében elfogadott.- Hús kevés van, de aki kapni akar. az kap. A kérdés azon fordul meg, hogy a németek sohasem voltak nagy húsevők, azonkívül háztartásaik hagyományosan takarékosak. A kisember általában egyszer eszik húsételt hetenként, de akkor úgy t altar ék osIcodik vele, hogy vasárnapról még marad hétfőre. Ha az idegen elmegy a vásárcsarnokba és megfigyeli a forgalmat, azt tapasztalja, hegy a háziasszonyok feltűnően kicsiny porciókat vásárolnak. Leveshez nem is húst vesznek, lument csontot. Aztán takarékosság- 'ból inkább a tüdőt, szivet, májat keresik. Nagyon népszerű az őrök disznóIius, amelybe természetesen gyengébb fajta részeket is beleörölnek. Egyéb húsárak, amiket feljegyeztem és mingy árt átszámítottam lejre: borjúméit kilója 110 lej, bcrjacomb 90 lej, birkacomb 120 lej, marhaszegy SO lej, fefsáí 115 lej.

Felirtaim még lejben és kilónként a következő árakat: liszt átlagban 24 lej, cukor SS lej, kenyér állagban 39 hej, burgonya 24 lej, egy tojás 6‘ lej. A tej litere 13 lej.

Igen kevés gyümölcsöt látni, igen sok sajtot. A takarékosságra jellemző, hogy a sajtból visszamaradó törmeléket külön is árulják és veszik fontonként és fél fontonként. Aki eszi, találgathatja, hegy melyik darabocska micsoda. Viszont elég kicsiny a készlet kávéban. Ezzel is takarékoskodnak. Fogadóban látni kispolgári családokat, akik a kávéhoz külön forró vizet kérnek, mind mifelénk a teához szokás.

Általában azt hallom, hogy a kisember életformája megváltozott, mert többnyire az asszonyok is dolgoznak. A gyerekeket az országosan és kitünően megszervezett napközi otthonokba adjál: felügyelet alá. És a munkás is, ha teheti, házon kivid eszik. Viszonyaihoz képest, olcsón leheti ezt. A vásárcsarnokokban estefelé nagy sokaság leimig azoknál az áruhelyeknél, ahol tormás-virslit és ilyesmit árulnak. Ott helyben megvacsoráznak s utána leülnek egy pohár sörre valahová. Ez az edd óban vacsorázó közönség nem is kopott külsejű, jólöltözött férfiakat és asz- szongakat lórim köztük. Áttolóban a publikum nem. szegényes külsejű, az utcai járókelők egyáltalán nem toprongyosak, kabátok és cipők jók, a katonaság és rendőrség meg éppert feltűnően uj és jó formaruhát hord A ruha általában drága.

Azok az árai:, amelyeket felsoroltam, persze magokban véve még nem jelentenek semmit.- az a kérdés, hogy mennyit keres a fogyasztó. A hivatalnokiélének nehezebb, mint nálunk, de a munkásnak é-s iparosnál: jobban megy. Még akkor is, ha számolunk az igen magas adókkal. A nyrdcszúzmárkás havi fizet és fi hivatalnok, vágy katonatiszt körülbelül kétszáz márkát fizet vissza adóban. S mivel az adózás erősen progresszív, a sokat kereső vállalkozók némelyike jóval többet fizet adóba, mint jövedelmének fele, 'Az átlar

Tavaly indult meg az az olaj hűhóm Mexikób'm, amelynek a kimenetele még ma Ls kétséges; békés időkben, talán kurió- ziumíkónjt kezelné a világ közvéleménye azt, 'annikor az üzleti érdekek és a világnézeti ellentétek össze ütközésié ilyen különös keveredést idéz elő. Ma azonban, a tűhegyen 'táncoló nemzetközi helyzetben minden egyes állam állásfoglalása, érdekeinek kielégítése, vagy megértése, mázsás súllyal esik latba. Hogy tisztában legyünk a kérdéssel, messze kehi visszanyúlnunk az időben.

Az itísciengyüiöfettőí az Blajfkuiak kisajátításáig

Mexikó a világ leggazdagabb államainak egyike -— lehetne. Ezzel szemben egyike a legszegényebbeknek. A spanyolok uralma kiirtotta az egykor rendkívül magas fokon álló kultúra emléked, tudósok csak találgatják, mJiElyen szellemi színvonalon állhatták azok, akik az Inkák mesés templomait, világvárosait fel' ép Ítélték. A ben szülőitek a kürz sorázott átllait szintjére estek vissza s mikor az európai uralom alól felszabadni Ittak, a megvert rabszolga indulatait hozták magúkkal minden külső, idegen elemmel szemben1. Megnyilvánult ez elsősorban akkor, mikor a mult század második felében Juarez, a félvérii felkelői kegyetlenül kivégezték a szegény, jobb sorsra érdemes Maximilian t, Ferenc József öccsét. De még jobban érződik a félelemmel vegyes rettegés a hatalmas északt szomszéddal, az Egyesült-Államokkal szembeni, aki mint esetleges hódiló és leágazó, másrészt mint nélkülözhetetlen gazdasági parlner, állandóan ráveti árnyékát a nyugtalan országra. Mert nyugta lanságban nincs hiány Mexikóban. Po üá ailag iskolázottam, Hosszúra és lázadásra mindig kész spanyol—indián vvrheveredésü népe nehezen visel dl) bármelyik kormány uralmát tovább, mint az e;«ő adóbehajtásig. Mindig akadnak amire ótól t ülőit Latul tisztek, akik juntába, osszeállva, revoluáP itvak a törvényes berendezkedés ellen — s ha győznek, hamarosan betelik rajtuk is a sors: a szabadsághősként ünnepek forradalmár hamar megkapja a „zsarnok“ címet, vagy „az idegen imperiaLiz- mus bérence“ jelleget. Amint ez már szokás, nemcsak Mexikóban...

Egyik eünöküik, Porff.irio Diaz, aki harminc évnél tovább ült a diktáló a székben, igen okos ember volt s hamar ész revette, hogy a régi —• és nagyrészt csak képzelt — dicsőségből nem lehet megélni s ezért megkezdte az idegen t-’kc be* édesgetését. Akkoriban a petróleum még nem volt olyan döntő fontosságú tényező, mint ma s a hangsúly ezért nagyrészt az ezüs+bányák és a mezőgazdasági lehetőségek feltárásán volt. Csakhogy ez nem tetszett a forradalmi fiataloknak és kiadták a jelszót: „Mexikó a mexikóiakéi“ 1910-ben győzött ez az irányzat s azóta nagy vargabetűkkel és bak* ugrásokkal' folyik n; harc a kapitáfernus, az idegen töke, a nagybirtok és a mindezekkel azonosított katolicizmus eben. Főiég az utolsó két évtizedben a moszkvai cmiisszámisok kitűnő talajra talállak a könnyen lelkesülő és ellenérvek számára megközéiith et eilen népben. Annak, hogy a földreform, a szocializálás és tele- genüMözés nem öltöttek végzetes mérveket, vaigy hogy legalább is kisebb szünetek vofek közben, nem az ottaniak szándékúinak elég tefenségén múlott, hajnemi azon, hogy- egymásközt is súlyos összetűzéseik! és nyílt háborúk voltak. 1934- ben j ütött uralomra a jelenlegi elnök, La- zaro Cardenas. KorláLTan becsvággyal mindent meg akart valósítani s meg hozyos keresetű ipari munkás a levonások után mintegy kéle-er lejt kap kézhez hetenként. a főiskolát végzettek kezdő fizetése hain tizenkétezer lej, de ebből még lemennek az adók, meg a különféle egyleti dijak, amelyekért viszont olcsó színház, olcsó fürdő és számtalan lényeges kedvezmény jár. Abban n szanatóriumban, amelyben lakom, egy orvos fizetése a teljes ellátáson kívül havi 120 mérhet. Gyetek után külön pótlék jár, de. g gyr

zá lázas tempóban, tudva, hogy a mexikói államfők uralmának tartannál nagyon vékony cérnaszálon tartják a párkok. Először is a nagybirtok teljes megszüntetését vezette be. Úgyszólván kárpótlás nélkül szaggatta szét a hacendadosokat.

Az idegenek nem tehettek egyebet, minthogy halkan és udvariasan, de reménytelenül követelték a pénzüket. Jegy zékváltásoknál tovább nem jutott a dolog. De a másik oldaton olyan rohamos elszegényedés következett bo, a mezőgazdasági termelésnek olyan csődje, ami végzetesnek Játszóitt az ország szempontjából!. Az uj telepesek nem. tudlak termelni, vr szmt adót is altig fizettek; főjeg a fél vad indiánok irtóznak a nyugati kultúra ezen kitalálásától. Nem. maradt hát más Cardenas számára, minit nagyobb nyomást gyakorolni a másik természeti kincsre, az olaj forrásokra. Három éven át, 19 35-löt! 1938'ig, a társukiílok engedtek is az egyre merészebbé váló követeléseknek. A kormány és a munkásszervezetek fokozottan több és több jogot kívántak, úgyhogy végeredményben már jóformán állami ellenőrzés alatt dolgoztak s a munkások olyan előnyöket élveztek, amuyonit sehol a vkágon. Miután a háborús légkörben az olajnak vőllt piaca és a mexikói vállalatok féltek, hogy ha a termelésben szünet áll be, akikor a, többi ország legyűri őket a versenyben, inkább mindenben engedtek, minthogy sztrájk álljon be. Csak hegy nehéz dóliog megállítani egy kevéssé intelligens tömeget, amelyik mindig a „még többet“ kiabálók ulán megy. Vég üli olyan arányú követelésetek veitek fel. hogy megvalósítás cselében a válláratok rövidesen 'tönkre mentek volna. S ez már veszélyes pont voite* mert a tőke mindent kibír, csak a Ha&zonhajfár súrolásánál veszíti cl engedékenységet. S így ju- tertt el a ntexikói oüajkérdés a kirobbanáshoz,, ezúttal abba az útvesztőbe, melynek éppen azok látják hasznát, akiknek a mexikói kormány azt világnézeti alapon a legkevésbé kívánta juttatni.

Egy tizenhét év óta működő vállalat, a Mexican Eagle (mexikói sas) munkásai tavaly, 1938 tavaszán sztrájkba kezdtek és újabb felfokozott követelésekkel álltaik elő: sztrájk esetére is fizetést és a vállalat megszűnése esetére háromhavi végki- elégitést kértek. A vállaltot nem tehetett egyebet, beleegyezett. A munkások se voltak restek —■ azaz, hogy éppen restek voltlak, amennyiben tüstént újra abbahagyták a dolgozást — és kérték, hogy most már elő azzal a beígért sztrájk esetére is járó pénzzel. A vállalat a sarkára állt s követelte a kormánytól, állapítsa meg, hogy a munkabeszüntetés ebben az eset-ben. tisztára a munkásság hibájából állott do, tehát oi társaság nem kötetes fizetni. A kormány belátta az érvek helyességét és elrendelte a munkafelvétcb. Csakhogy nem számolt »azzal, hogy ezt a népszerűtlen intézkedést a munk-ávezetők tul fogják licitálni, fenyegetőztek s főleg azt sérelmezték, hogy a2 ő munkájuk nyomán elöáBcilít olajat a fásrszta- k'npitatista államok hadviseléséhez adják el, proilelár testvéreik -leigázására, (A Mexican Eaglenek rendelése volt Franco serege számára.) Cardenasnak választant to keltett: megkísérli a mérsékelt álláspontot érvécayesíiitiesnií, aminek Mexikóban egy biztos végeredménye van: a bukás, vagy még radikálisabb lesz. Az utóbbit választotta, 1938 márchrs 20'án egy rendelettel mimten idegen kézen levő olajvállalatot kásája titott az állam nevében.

A lavina dmdultt. Olyan kisebb bajokat, hogy a munkások erre még bogosabban kezdtek kiabálni: „Kérjük » vállalat meg szüpise esetében járó háromhó napi végkielégítést“! — szóba Kein lehet hozni Ha*

rekek, meg a személyzet nem kapnak ellátást.

Mindez körülbelül adhat valami felületes áltelzintést a német átlagpolgár anyagi helyzetéről. Az az ur, akit megkérdeztem, mi a német ember itédete. minderről, ezt ferelte:

—. Wir sind eben Knapp.

Ami magyarul azt jelenti, hogy srm bőség nincsen, sem nyomorúság. Éppen hogrgj rnegvampki HARSÁNY l ZSOLT*

•nem beláthatatlan súlya van annak, hogy ezzel Mexikó határozottan ellenséges módon léped fel hatalmai szomszédjaival, az USA_vai szemben. Nem fegyveres elinté zés fenyegeti Mexikót. Amerika gazdasági eszközei félelmesebbek, mint akárhány tank vagy ágyú. Aa eddig évente át vett százmillió dollár áru olaj ellenértéké tartotta színvonalon a mexikói pesót. Amerika pedig nem veszi át az olajat. Ezzel szemben, minit kielégítésre váró hitelező lép fel s kövénél 400 millió dollárt a kisajátítás fejében. Végül: pedig a mexikói ezüsWermelés évi két és félmillió küós mennyiségét som veszi át az Egyem.ilt- Á1 Lantok. Viszont az angol és a holland kézen levő források tulajdonosaival' együtt pénzt követelnek.

Uj vbvő jelentkezik, a Barlin-Róma«* Tokió-háremszög

Hogy ilyen körülmények, közötti miért nem állott be még az államcsőd, »nnak csak egy oka van s az elég különös. Alighogy a válság kitört és <a kitermelt; pete rók'um eladatlan maradt, uj vevők jelentkeztek: ia 'totális államok. Ugyanakkor, amikor « kormány nemzeti adakozásra: szóÜtotita fej a népet — s be is gyűlt va- lamelyes összeg —, hogy a kisajátítási kötelezettségnek eleget ilehegsen, a kutak ismét bőven öntik az aranynál értékesebb, kincsíet, amellyel, a tengerentetli japán: repülőgépek, olasz motorosba jók vagy német tankok üzembenlartását tudják fenn-; tartani.

Közben a helyzet tisztulására is történlek már lépések. Roosevelt egyik munkatársát, a National Recovery Administra-, hon egykori vezetőjét, D. R. Richbergef- biz:a meg a tárgyalások felvételével-. A: mexikóiak szintén; két szakértőt, Suarez; pénzügyminrjszfert, akii annakidején a;

Standard Oü ügyésze volt és a washing-1 lőni követen, Najerát küldték ki. Csakhogy az amerikai és az angol álláspont- közölt Is vem, szakadék. Az angolok a maguk hatalmának tudatában így érvelnek r a. kormánynak semmi «lapja nem volt a' kisajátításra!, azt pusztán belpolitikai nyomásra' tüte, felt át az jogilag érvénytelen. Csinálják vissza, térítsék meg a kárunkét o aztán hajliairrdók vagyunk tárgyalni arról, hogy mi legyen a jövőben. Erre az- egyoldalusági'a ara bátorítja fel őket, hogyi tudják, nekik és ara USA-mak kezéban van' úgyszólván az egész olajüzHet, ha Garde- nas nem .enged, félév ala% főnkre tehetik Mexikót gazdaságilag és akkor ott van az; egyetlen könyörtelen: végeredménye, «; forradalom, ameÜyik elkergeti ara elnököt.

Az amerikaiak engedékenyebbek. Elsőn sorban is elismerik a (kisajátítási jogot, cöah; káruk megtérítéséi) kérik. Másodszor azt! mondják: igara, a mexikói olajüzlet pang,, «mióta ők onnan kivonultak, «) szokásos. z$ millió bareÜnyi kivitel helyett a multi évben csak 14.8 millió vöt az export s <íib-. ból is egy jelentős hányad az ő számlájuk-' ra esete. Azonban. a ■totális államok felvevőképessége nagy. Nem fizetnek aranyak; Jó, Mexikó áruban is elfogad fizetést,, aminthogy éppen most épül két .tankhajó altatsz dokkokban! és ® németek repülőgépeket szállilanailf. S Amerika még nem f<> lejteje el, hogy 1910-ban véletlenül nyíl*: vánosságra került egy jegyzék, melyben az akkori Németország felajánlotta Texast. Mexikónak, ha hátbatámadia az Egyesüli-; Áltemokat. A viszony a két hagy hatolom között ma sem ró'zris. Végül még egy szempont: a nagytőkével szemben; nem., éppen barátságos Roosevah-éra nem fog elmula.szfeni egy alkalmat sem, amelynél megmutathat ja, hogy liberálisan és megértőén áll szemben, a munkássággá. Anglia pedig nem engedheti meg magának azt a’ fényűzése, hogy külön útiakra engedje Amerikát R «tért csak az engedékenység vonalán várható megegye7.es. Még annak létrejötte esetén is kétséges, hogy milyen, biztosítékot nyújt Mexikó a k ártéri lés fizetésére s hogy minden biztosíték melted- képes tesz-e fizetni.

Ha nem teidnak megegt-ezní — bár ebben bízva a londoni tőzsdén, újra jegyzik; e Mexican Eagle részvényei^ — 'akkor a vi«?áJv nagy ■er "»gyarapodást fog jelenten ti a tonális áfeamoikinak, kik valószinülog ha- tfairnois propagandabázűsá tudnálc kiépíteni Mexikót, ha azonban a megegyezés siko-. rüí, akkor sa kedvezőtlen gazdasági körülmények között élő ország mihamar rá fog. Bzoniteti nagyobb kölcsönre s ennek sz.átej Ismét vissza fogják vezetet abba «7. érdekközösségbe, 5tmelvben évtizedek óta éli «, különös, nyugtalan, forrongó étet