Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-07 / 104. szám

î na at iaJ Í93 9 május 7. ElítENZÉR ! MAJÁLIS Első szempillantásra es eíső gondo­latra nem valami jelentős tény, mind­amellett nekünk, a kisebbségi magyar társadalomnak mégis fontos esemény lesz. Amiről elmélkedni akarunk. A la­pok egyelőre csak rövid tájékoztatást /írnak róla, úgyszólván csak „a zörgő vázat“ mutatják be, vagyis, tervezetet, de remélhetőleg legközelebb már a ne = mes buzdítás jelentései fognak érkezni é.s révükön a nekünk sízóló jelentőség teljes egészében föltárul. Most értesü­lünk róla, hogy a bucureştii magyarok — az uj rendszertől engedélyezett sza­badabb közéleti mozgás birtokában egyre inkább ismerkedve, közeledve, kapcsolódva egymáshoz a szervezkedés csöndes ési törvényes módjával — má­jus 14-én, ha pedig ezt a kövér időjá­rás megakadályozná, junius 4-én nagy­arányú erdei ünnepélyt rendeznek. Mintegy száztagú rendezőbizottság, a bucureştii magyarság minden elemé­nek gondos képviseletében, fáradozik benne, hogy lehetőleg igen sok magyart gyűjtsön össze az Addromache-erdő- ben az említett napon. Mintegy 6—S ezer résztvevőt remélnek ama május 14-i vasárnapon, ami végelemzésben nem is olyan nagy szám, ha tekintetbe vesszük, hogy a fővárosban immár kö­zel százezer magyar keresi meg kenye­rét. Mégis nagy szám, mert a kezde­mény nem lehet mindjárt általános: az ilyen intézménynek is időre van szük­sége, amíg általánossá lesz, főleg ßk szétzilált kisebbségi tömegben. Egyéb­ként sem remélhető most még a sok igen szegénysorsu magyar részvétele. Hiszen az ilyen erdei ünnepély arány­lag sok pénzt emészt föl. Villanyossal, vagy gépszekérrel kell kimenni, egész­napi élelmezésről kell gondoskodni és aztán a közcél garasait1 is ki kell vinni, mert ez az összejövetel az evangélikus iskola- és templomépitési alap javára szolgál, ami ott nem jelent felekezeti korlátozottságot, mert a bucureştii ma­gyarság minden osztálya és felekezete közösen dolgozik a különböző intézmé­nyek érdekében. Ezek az intézmények nem elválasztanak, hanem külön cso­portosulva, er ősitik' a közös köteléke­ket. Ne feledjük, hogy a fővárosi ma­gyarság javarésze szegény ördög, a templom egere. Ilyen körülményeket latolgatva, 6—8000 résztvevőnek lehe­tősége önmagában már igen sokat je­lent. Mert jelenti a találkozók szoro­sabb összekapcsolódását, de jelenti a híresztelés révén az elmaradók szivére sugárzó közvetlen hatásokat is. Vitat­hatatlan, hogy ennek az erdei erdélyi magyar kisebbségi mulatságnak ünne­pi, szellemi és erkölcsi hatása is lesz. Különben se puszta szórakozásról van csak szó. A délelőtt derekán sza­badtéri istentisztelet lesz, amelynek szólamait1 hangszóró viszi szerteszét az erdőben esetleg elbogárzott csopor­tokhoz. Az ebéd közös lesz, jellegzetes erdélyi ételekkel, majd sorra kerülnek a népies játékok. Ezek mind népnevelő és öntudatfejlesztő hatásúak lehetnek. Már magábanvéve az a tény, hogy a bucureştii rádió esti híradásai közt foglalkozik majd az ünnepség előké­születeivel és tudnivalóival, bizonyítja, hogy itt többről van szó, mint derűs és szórakoztató mulatságról. Itt a nemze­tiségi lelkek szabad, elégedett, vidám, törvényes, jótékony fölmelegedéséről, tisztulásáról és erősödéséről van szó, amely befelé és kifelé üdvös meggon­dolásokra késztet. Azokat, akik jelen lesznek és azokat, akik a jelenlevők­kel testben és lélekben összeszövődtek. A kisebbségi magyar nemzet e szerény módon újból tudomásul veszi és adj"? önmagának az összetartózandóság és az emberi Iéti jogát, kifelé pedig újabb jelzését rendkívül fontos elhelyezke­désének az állam keretei közt, a több­ségi néppel való szoros összefüggés céliából és kifejezi, hogy nyugodtan él a főváros területén, készen az állam boídogitására a maga részéről minden helyes mód szerint. Az ily vidám, elé­gedett, szórakozó nép, mely összejöve­telével, nagy és állandó jelleget képvi­selő kisebbségi érdeket szolgál, csak megbízható eleme lehet az országnak és egyben tükrözője a rend és bizton­ság ama szellemének, amelyet az ál­lam a mai alakjában különösen óhajt jelenteni részére. íme, fontos éntlelem van az egyszerű dolog mögött. Meg vagyunk győződve, hogy a bucureştii magyarság miryíen jelentős tényezője jít lesz ezen az összejövetelen, hogy a benne rejlő jelentőséget és eszmét a maga részéről kihangsúlyozza, de egy­szersmind odavonzza majd a román közélet számos kitűnőségét, hogy men­tői több társadalmi kapocs keletkez­zék megint a többség és a kisebbség között. Ma minden alkalmat, kicsit és ÍRJA MÄRAI SÁNDOR KÍNÁBAN Kínáiban — a,z olvasót kléiremi, ne hő* köílljön meg, nem megyünk messzire, csőik, minit min gyárt kite Iszik, ide a szom­szédba — az a helyzet, hogy az embe­rek, ötezer óv után először, nem tudják megtalálni helyüket e világban. Elraga­dóan okos és elfogniaitlan könyvből tud­tam meg ezt, egy könyvből', melyet Euró­pában ma nem is lehetne ilyen szenve­délymentesen meginni. Természetesen kí­nai irta a könyvet: Lin Yu Tang a szer­ző neve s a vaskfois kötet oly természetes és féHszabaditó hangon ad elő hazáról és liaizaíiságról, emlékről és hagyományról, forradalomról és mértóktartásród, ahogy mi mjáT nem is tudunk beszélni. Európá­ban elvadultak a szavak. Leírom ezt a szót: „haza“, vagy ,,Isten“, vagy „nem­zet“ s a szó rögtön vallomás, vagy láza­dás, fogadalom, vagy forrada'lbm. Euró­pában ma ai nagy, az egyszerű, aiz ősi szavaknak is támadó, vagy hiiitvaüó. de mindenképpen biziotnyitó jellegük van. A kiniaiiak, igy különösen Lin Yu Tang, ki­nek könyvét — mely aiz angol, eredetiben „My country and my people“ óimét vi­seli — kitűnő magyar fordításban most olvastam, e legfontosabb és leginkább égető kérdésekről inég konfuciánusi fe­gyelemmel és szakszerűen beszélnek. A haza számukra' nem föltétlenül támadás valami, vagy valaki ellen s nem is föl­tétlenül hitvallás: a kínai él e fogalom­ban. mint a hal a vízben, vagy az érzés az idegekben s nem csinál programját az élet alapvető fogalmaiból. Ez a .könyv természetesen éppen olyan kevéssé árulja eü ,.Kin>a titkát“, mint ahogy az angol, ameriíkíaii és francia szer­zők. akik esztendőket, vagy évtizedeket töltöttek1 Kínában s aztán könyvet írtak a kínaiakról', nem ismerik ai Menny Bi­rodalmának ti lkát, ha ugyan van ilyen titok. Lin Yu Tang, a kínai, tagadja ezt a titkot s tagadja azt is, hogy idegenele valaha is ímegtudnak valami valóságosat Kínáról. Könyvében, mely átlátszó, minit egy kínai hegyi patak, érzékletes., mint egy kínai verssor és értelmes, mint K«on- fuce egy erkölcsi parancsa, mégis úgy mutatja he Kinát, mint valamit, ami nincs többé. Ezért beszélhetünk e könyv­ről s tartalmáról mű, európaiak, akik nem ismerjük Kínát, mert e könyvön át valahol érintkezik ate az európaiiasság, amely nincs többé. A házigazda mozdu­latával mutatja be Lm Yu Tang Kinát, azzát az otthonos és szenvtelen mozdu­latai, ahogy egy tönkrement nagy csa­lád kései Sarja mutogathatja az egykor híres és gazdag otthon romjait, a ®a!kÖ- szoibákát és az ősök képeinek helyét a málladozó falakon. cgy-egy szomorú, muilnitóba megmaradt remekmívű bútort, vagy a kertet, meiliy lassan elvadul és visszamohosodik őstermészetnek s várja a barbár örökösök fejszéjét, úgy mutatja. Kinát a házigazda és a 'tönkrement utódi mozduíhltávál, mintha tudná, hogy az, almit mutát, egyszerre csődtömeg, érzel" más emlék és egy kissé már mohos krip­ta is. Nyilvánvaló,, hogy Rínia* abban az értelemben, ahogy a világ ismerte, vagy ismemii vélte s ahogy Q kínaiak örökség­be kapták, nincs többé. Ez a felfedezés nemi döbben&i meg a Szerzőt, mert kánál, de megüti e bölcs és bátor lélekben a búcsú és1 a1 kétely alaphangját. Lin Yu Tang természetesen szereti Ki­nát, férfiasán és kinaiul szereti, tehát, szemforgatás nélkül s nem ir émelyítő lírát a hazához., hanem vállaljia, szőrös' tövbőröstül, inindJen hibájával, , baboná­jával és bibircsókjaiival. Nem temeti ha­záját, nem ás dicséri, csak megállapít ja-, hogy nem1 ismerték s valami elmúlt, amit nem lehet életre kelteni többé. De a kí­naiak nem érzelegnek a halál fölött, em­bert és élltilormát egyformán fegyelmezett szenvedélytiefenséggel temetnek s mint könyvéből megtudtam, a „kínai temetési menetet nem lehet megkülönböztetni a lakodalmas menettől“. A Kína, melyet elénk álhit, olyan idegen s olyan vonzóan ismeretlen, hogy az emópai olvasó so­káig nem tudja, történelmet ir~e Lm Yu Tang, vagy gyászbeszédet, vagy vita-ira­tot? Ez a kínai', aki legalább úgy ismeri az európai műveltséget, mint hazája böl- cseségót éis műveltségét, megadta magát Kínának: könyvének alaphangja, minden tárgyilagos és bemutató szándék ellenére, a honvágy és az emlékezés hangja. Volt egy mlásik Kína, úgy ötezer éven át s ez ■a Kima örök voM. Időnként elindultak Északról a hódítók s megtámadták és elfoglalták Dél tartományait, kirabolták a bőséget és panesikaltak a meleg kul­túrában, de aztán, minden nyolcszáz év­ben, felszívta Kína az idegem hódítókat, a barbár tábornokok karddal és mészár­lással kezdték pályájukat Kínában s ke­zükben ecsettel s irótolílail végezték, amint, a császári trónusban üldögélve, verseket imák & holdhoz, mert áléi nem irt verset a régi Kínában, nem lehetett császár, sem jó hivatalnok. Ez a nyolc- száz évenként megismétlődő őrségváltás mindig Északról indult el s: a kínaiak fütyültek rá. A kínaiak, ötezer éven át* háflia Konfucenek és Buddhának, politi­kamentes nemzetté nevelték magukat: a tábornokok minden időben lopták, a rablóbandák minden időben erőszakos­kodtak. a hivatalnokok minden időben nagyképűek és garázdák voltak, de az ország miaga közönyös maradt a politi­kával szemben, mert életformáját, mely családi volt, külső erő nem tudta meg­sérteni. A kinati nem ismerte a társadal­mi problémákat, mert számára, a kársa" dalolni a család volt s a család problé­máit megoldották azzal a rejtett és tit­kos matriarchátussal. amit csak ők ér­tenek, a kiuaialk: a kínai ház kapualjá­ban a férfi állott és örök dolgokkal fog­lalkozott, mint selyemfestéssel, versírás­sal', ötvösművészettel, vagy közigazgatás­sal' s ai háttérben uralkodtak a nők a család fölött, a nők, akik nem akartak általános titkos választói jogot s egysze­rűen azért nem akarták ötezer éven át, mert nem volt szükségük rá, hiszen, a családon belül, ami maga Kiírna vollt, ki­tünően uralkodtak nélküle- A hódítók nem tudták elpusztítani', sem megváltoz­tatni, sem elsöpörni a föld színéről Ki­nát, hiába tértek vissza ciklikus rendsze­rességgel minden nyolcszáz évben, mert Kína sértetlenül élt tovább egy kultúrá­ban, amely egyszerre volt kábelkötés és selyemre festett tájkép, udvariasság és bölcs szemhunyás az emberek remény­telen romlottsága felett, erkölcsi paran­csok gyűjteménye, az ősök tisztelete. por~ • cellán és türelem egymás iránt. Ez az életforma érett vOlt és kívüliről -sérthetet­len. Kína iSohiai nem politizált: Kima csak élt. De most politizál: s ezért kértem az olvasó elnézését, kértem, ne hőköljön meg, mert csak1 a szomszédba megyünk, mikor Kínáról beszélünk. Kina. igv ol- yaistam Lin Yu Tang könyvében, legalább cfiiyaJn nyugtalan most, minit Európa ® ugyanaE nyugtalanítja. Amit ötezer év, Kio/nfuce és- ia kínai fal megóvtak, a kínai életforma most felrobbant: ugyanaz a cl­r x f ■ a t £ fa' 1 1 NÖVELJE lOOlo kai mosolya varázsát triikéntra művész ecsetével 100°/o-kal fokozza,modeljének szépségét; valósítsa meg e csodát K o.l y db.» használata 1 által; v x~--—‘ Elegendő, tfajn'aponta kétszer, j tkeféli fogait egy 2 centimé- íterii^yi,Kolynost kenve szoroz gfegkefére; örömmel fogja meg; állapítani fogai' ragyogó fe-, fhérségét ■ fcbtaTEGYE MOSOLYÁT : \ " R A GYOG 6 V A K OLYN 0 S ÁLTÁL',­.Vta r~— - ft villiizáció, ugyanazok az izgalmas kérdé­sek nyugtalanítják, mint minkét ideát,, a szomszédban. A bölcs' könyv megmu­tatja a kínjai színpad nagy és örök disz- léteit, de a szereplők arcáról eltűnt a szenveítílen-hideg, gúnyosan udvarias kí­nai mosoly. Kína szenved és haragszik. Kínai dönteni és választani akar: kommu­nizmus és fasizmus, ipari és városi civi­lizáció és az ősi élet a természetben, hon­vágy a mult Iránt és mairdosó önvád a jelen feladatai miatt, mindez feldúlta fu­nia bölcs nyugalmát. Valahogy egészen kicsi' lett a világ: ezt olvasom ki Lin Yu Tang bölcs könyvéből!. Harmincéves em­berek pontosan olyan ököibeszoritoíit kéz­zel állanak szemközt Q febérhaju öre­gekkel , minit nálunk. Az „őrségváltás“ éppen olyan földrengésszerű. Kina nem micisolyog többé Valami történik a világ­ban, az erők, melyek mérkőznek,- egy­szerre rengetik meg az ötezeréves kínai; és a párszázéves amerikai kultúrát Eu­rópa ideges fia ugyanattól szenved, ami­től iái harmincéves kiniai a szent templo­mok és a politikai pá&ok irodái között. A problémák beértek s nincs menekvés előlük többé; Európában éppen olyan ke­véssé, mint Kínában­FÜRDŐ ELADÓ Jabenitan lévő fürdő az összes mellékhelyisé­gekkel azonnal eladó. — Érdeklődni fürdőn tartózkodó tulajdonosnál. Tüzes vassal kínoztak Italaira egy há­zaspárt az- elvetemülő banditák. Tighlni-bölj jelentik: Borzalmas k«ítősgyilkosság tefcr 'téne ia tigbiri-megyei Copcea községben. Ismeretiem tettesek a késő éjszakai órák­ban a nyit ott ablakon; át behatoltak Trah- temberger Mihály kereskedő házába, hogy kirabolják az idős házaspárt. Az öreg Trahtemberg azonban, felriadt álmából és féleségével 'együtt rávetette magát a bainr ddákra. Az ellenállás 'annyira feldühösi" ; tette a rablókat, hogy' lekörözték' ö' két öreget, a tűzön felhevitettek izzó fehérre egy piszkavasat ós azzal kényszert tették a Trahtemberg házaspárt, hogy mondják meg, hova rejtették pénzüket, A borzal­masan megkínzott házaspár végül is be­vallotta, hol tártjai ai pénzt. A banditák, miután magukhoz vették Trahtembergék cbszes értéktárgyait, több fejszecsapással meggyilkoltált 'a 72 éves kereskedőt é-s feleségét, aztán zsákmányukkal . együtt nyomtalanul <&l'tün íek. A 'nyomozást veze­tő hatóságok ugv vélik, hogy a tettesek személye nem volt ismeretlen az öreg há­zaspár előtt. ■■muiaiwwii !!'■ »iiiiwiiih im Ml»i<Li^MBTOanazBîsgî3g,'^r5s» nagyot, egyszerűt és fényeslet, jelen­téktelent és jelentőst, föl kell erre használni mentői több ilyen találko­zásra, melynek egy népcsoprt vidám nyugalma kitűnő reliefet szolgáltat, j Mert mentői komolyabbak az idők és mentői súlyosabbak a kötelességek, amelyek egyaránt ránehezednek és egyaránt) kötelezettséget rónak ki min­denkire, annál inkább kell nemcsak politikai, hanem társadalmi köteléke­ket is szőni. Nem egymás mellett, ha­nem egymásba fonódva kell élnünk, még ha törvények a különállást isi biz­tosítanák és az összeszövődés nem is volna főbenjáró szükségesség. A maga­sabb emberi eszmények követelik, hogy az államalkotó elemek egymás különb­ségeit megbecsüljék és az emberi kö­zösségekét! egymás javára kölcsönösen értékesítsék. I E néhány futó gondolat — azt hisz- s'zük legalább — eléggé bizonyítja, hogy egy látszólag egyszerű erdei mu­latság itt minden szempontból meny­nyire fontos és jelentős lehet. Nem kell folytatnunk ezt a szellemi menetet, csak még a forró reményt kell hozzá­fűznünk, hogy ez az ünnepség külső­ségeiben és belső jelentőségeiben egy­aránt jól fog sikerülni, hogy a bucu=* restii magyarság vezetői lehető legna­gyobb magyar tömeget fognak az er­dei tisztásokra összegyűjteni, a lehető legjobb hangulatban s a nagyszerű ki­sebbségi cél érdekében a lehető legna­gyobb jövedelemmel s olyan jelentő­séggel, hogy a főváros közönségének, de az egész ország közvéleményének is, általános és kisebbségi szempontból egyaránt! kitűnő és megnyugtató tanul­ságokat fognak nyújtani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents