Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-28 / 120. szám
A költő és a fejivény Mostanában szerelem az Iliászt és Odüsszeiát nézegetni. Kivetít az utóbbit- E~ a aagg költemény- azt az ijesztő tanulságod keltette bennem, hogy az iskolában lilába ngaggaftak bennünket tanáraink, ha a legkiválóbb oktatók voltak is, klasz- ^ szikus müvek tanulmányozásával, ezt teljesen hiába "tették. Ezeket a nagy alkotásokat csak felnőtt ember értheti. A Toldi nagyszerű eszkö' volt arra, hogy magyar nyelvérzékünk fejlődjék, de mivel muszáj volt vele foglalkoznunk, rendkívül untuk. Az Ember tragédiájának gondolatait egyáltalán nem értük fel gyerekésszel. Mondjuk meg őszintén: alapjában véve untuk e-f is, már csak darabos nyelve miatt is, amelyben akkor csak a forma gyengeségét éreztük, a ciptokszi építkezés erejét nem. A két nagy görög eposz is csak arra volt jó, hogy aorisz- toszt tanuljunk rajtuk, a müvek örök szépségei rejtve maradiak előttünk. De aztán később, felnőtt korunkban, ha véletlenül valamelyikünk megint kézbe vette ezeket az alkotásokat. mcghökkenve állt meg nagyságuk elölt, amelyről sejtelme sem volt. Merőben újat olvasóit. Tulajdonképpen mindenkit kötelezni kellene, hogy érett ember korában ezeket olvassa el még egyszer, vagy jobban mondva; először. Az igazság ez: nagyon sok műveltnek mondod úriember járkál közöttünk, aki sokat olvasott, de éppen a legnagyobb alkotásokat nem olvasta a szó igazi értelmében, mert a legtöbb emberben benne él az a hamis tudat, hogy például a Tragédiát jól ismeri iskolás korából. Holott fogalma sincs róla. Ahogy most az Odüsszeiát nézegetem, elámulok ennek a verses regénynek emberi, koroktól független nagyságán. Ezt a regényt költője a boldogságról irta. Odósszcusz, a hős, elindul az imádott hitves mellől, hogy a 'nyugodt, házias bök dogságon túl is, szomjazó lelkét kielégítse. fiirt akar, sikert, győzelmet, dicsőséget., tarka kalandokat. Elér mindent a világon. A trójai háborút, amelyben az ostromló vezérek nem boldogulnak, tizesz- tendei meddőség után az ő esze dönti el, övé a vdág legnagyobb győzelme és dicsősége. De ő kielégítetlennek érzi magát. Jgy indul haza, hogy visszaüljön királyi trónjának kötelességei közé és viszontlás- 'sa a mélyen szeretett feleségét. Talán az utón hazafelé megtalálja névtelen szom- \ jóságának csillapultát. Temérdek izgal- ,maş dolgot él át és megismeri az egész '■(akkori) világot. Feleségéhez való szerelmét olyan epizódok kísértik meg, mint a bűbájos fiatal leány, Nauzikaa, vonzóimmá (az öregedő házasember találkozása a rajongó fiatal leánnyal, mintha ma írták volna egy lélekboncoló regényben), Circe viszonya (az érett ember találkozása az érzékiség pusztító viharával, amely a méltóságára kényes embert jelképesen sertéssé változtatja) és aztán a ./él istennővel találkozik, a magasztos lénynyel, aki halhatatlanságot, szerelmet, mindent kinál neki. De a Kék madarat kereső ember mindenre azt mondja: •„Nem ez az“. Végre elérkezik hazájába, a hűséges Pénelopéin mellé. Az imádott .asszony hűségesen megvárta. A sokat ,próbád ember megnyugodhatik: újra az övé koronája, országa, asszonya, nyugodalma. De húsz esztendő felt el közben, Pénelopéja, akit ragyogó fiatal szépségként hagyott itt, megöregedett és őszül. „Mire vártam? Hol a boldogság?“ — kérdheti magától. S helyette az olvasó felel: boldogság nincs, csak vágya van meg bennünk, az teszi ki életünket. Az ember maga a vágy, valami után, amit nem Ismerhet meg soha. Senki ezt szebben, tökéletesebb formában nem irta meg, mint Homérosz, a vak köpő. Ennek a félig Irodalomtörténeti, félig mesebeli embernek alakja most elkezdett százszor jobban érdekelni. Feltettem magamnak a kérdést: mit tudok róla? Mit hoztam róla azokból az iskolákból. amelyeknek első tanulója és jeles érettje voltam? Majdnem semmit. Vájjon jogosan sértődném-e meg, ha valaki műveletlen embernek nevezne? Utána lapozok életrajzának. Ha ugyan lehet életrajza olyan valakinek, akinek a múzsák környezetének egyik démona 'volt az apja. Mégis, régiek írásaiban számos életrajzi feljegyzést találni róla. Azt a Kritheisz nevű Josz-szjgeti leányt, aki az ismeretlen z.evű démonnak volt a ked19 39 május 2 S. ELLENZÉK 15 D2SI Az Olaszország és Franciaország közötti ütközőpont BARI, május hó. Virginlo Gayda, a világhírű olasz újságíró, rendkívül érdekes cikkel közölt; a alapokban Dzsibutiról, az olasz és framed érdekek egyik fő ütközőpontjáról. A for' rongó politikai éledben olyan fontos problémát jelenítő kérdésről irt cikkeit’, amely Gayda lapjában, a Giornaie ddraUa-ban látott napvilágot, teljes egészében közöljük az alábbi forditávban. — Dzsibutj problémája — árja Virgimio Gayda — nem mai kérdés. Ez a kérdés mindössze uj fontosságod nyerít s konkré* tebb formát öltött Abesszínia elfoglalásai U’lán. Olaszország egész keletiatfrikai politikája mindig számolj Franciaország ottani helyzetével, mivel éppen Francia-ország az, amely itt tudja legjobban kifejteni ellentétes politikáját. Dzsibu'l'i, jobban mondva Francia Szomália 1857—1883-ig a maga 21 ezie-r négy- ze'jkilomét'ernyi terű’ötével és mindössze 70 ezer lakosával1 nem játszott Francia-ország számára fontosabb szerepel, mint' a ■nyírott ajtó szerepét Afrika belseje felé, tehát csomópont volt egyrészt Anglia-, másrészt Itália utainak keresztezésére. Francia- ország gyarmatosító szándéka, tervei egy része a Földközi-Henger és az Atlanti- óceán, másrészt a Vörös-tenger és az Indiai-óceán felé irányultak Szenegálon és a Kongón át1, hogy aj nagy gyarmati területet egyetlen hatalmas egységgé fogják össze. A múlt század utolsó negyedében a francia terjeszkedés Szudán, és a Szahara felé a. Gsád-tóig t-erhed, honnan utat akar törni Dar fur, Cordofan, Sen-dar és Abesszinia, illetve Obok és a Tugiura-öböl felé, annak a terülje1'nek elfoglalása céljából, amely ma Francia Szomália néven ismeretes. Ezt az imperialista törekvést csak- 1898-ban tudta megállítani Anglia a Fehér Nílusnál. A gyarmatok egyesítésére irányuló nagy francia törekvés ekkor meghiúsult, de & gyarmatosító Franciaország nem hagyta -azért abba- az Abesszinia felé való terveket. Ebben a törekvésében erős ellenfelet; talált Nagybrbann'iában, amely ugyanilyen- határozott' szándékkal folytatta a Négus területeire való behatolás-e Kenyából, Szudánból és Angcl-Egyiptombók Ezért aztán Itába minden Ke-lie-tiafrikára vonatkozó elgondolása, minden békés behatolásra való kísérlete, az érdekek' gyújtópontjába kerülve, Francia-ország ellenséges magatartását I vívta ki. Az 1895—96-os háború alatt Francia ország fegyverekkel és munícióval segite-ttie *az akkori Négtot. (Ezt- a hadi* szálbmányt akkor D-zsibuliból kiinduló karaván vitte rendelletése helyére, mivel a Dzsibu-ti—Addis-Abeba-j vasútvonal u-kI kor még nem létezett:..) Olaszország 40 évig tartó törekvése, hogy békésen együttműködjék a Négussal, megtört Francia orca szág magatartásán- s azon a tényen, hogy ő Dzsibutibam lévén, egyenesen Abesszinia szivében voltak. így a legutóbbi abesszin háború a-late is Francia-ország fegyverszáh Ütmányokkail tudta segíteni a Négus ellenálló seregeit, -az 1935-ös megegyezés ellenére is, amely szabadkezet biztosított Itáliának Abesszíniában. Dzsibutj ‘tehát mindig élénk háborús központ volt, pompás és állandó ütőkártya Franciaors-zág kezében ia-z olasz érdekek ellen. Az abesszin. háború után- azonban ma, miikor Róma- és Páris között mindem probléma nyitva áll, Olaszország radikálisan és véglegesen rendezni akarja Dzsibulti problémáját, annál is inkább, mert 1935 után. Franciaország nem (ette Dzsibutit közös munka központjává, ha-nern azon fáradozott. továbbra is, hogy meghiúsítja Italia gyarmatositó munkáját. Dzsibuti problémája kettős: gazdasági és politikai. Francia Szomália diplomáciai munkát folytat az o'asz érdekek ellen. Dzsibutibto v.-n egy etíópiaiakból álló társaság, melyet a francia hatáságak elismernek. Ennek * ■társaságnak egyetlen célja, hogy ellensu' lyoziza az -olasz, propagandát és ®z olasz gyarmati törekvéseket. Titkos irányitója, a vök Négus kghüibb embere, a hires Te ele Avariat. Nyilvánvaló lehat — folytatja Virginio Gayda az olasz álláspontot ismertető cikkét —, hogy DzsibuT erős központja ia- fasisztáéi lenes pót ki kárnak és igy Olaszország számára állandó veszélyt, sőt valósággal kihívó és nehezen elintézhető propagandát jelent. Gazdasági szempontból is rendkívül fontos ez a- földdarab. Francia Szomália a sivatagtól az ab as szín i-ai határig ferjed, lakossága nagyon kevés s ez a lakosság a terület sivársága miatti állandó élelmiszer- hiányban él. Amellett Dasibub olyan kapuhoz hasonlítható, amelyen fel*étiemül ál keil haladnia miniden, olyan szállítmánynak, amelyet Abesszíniába irányítottak. Ha \a forgalomnak más útja is nyitva állana, akkor Dzsibuti valósággal holt ferüleft lenne. Dzsibutinak kikötője is, vasútvonala is van. A kikötő kicsi, rosszul felszerelt, rosszul adminisztrált, még a Négus idejéből maradt, igazi afrikai módon vám. kihasználva. így semmiképan nem megfelelő ia-z olasz állam céljai számára. Azok az olasz áruk, 'amelyeke1.' ideszáÜüanak, sokszor heteken át miniden felügyeleti nélkül vesztegelnek deszkákból lakóit (raktárakban. A vasútvonal is egészen kezdetleges, személyzete rosszul képzett és megbizha- ía'diam. Azok az áruk, amelyeken Dzsibu* tin át szállítanak, gyaíkran meg sem érkeznek rendeltetési helyükre. Legnagyobb nehézséget azonban a magas vám okozza* Ezt a vámot központi vámhivaltal állapítja meg, amely minden, olyan árura vonatkozik, amelynek etiopkii a rendeltetése. Van. azután egy másik rendelkezés, a-mely szerint minden Abesszíniából jövő árut úgynevezett „kimeneti díjjal“ sújtanak. A vámtisztviselőik sokszor meg sem különböztetik az áruk minőségét, egyszerűen lemérik azt s eszeiri-m:- fizettetik meg ia. vámot. Ezen felül a kikötőbe befutó minden- hajónak egészségügyi és horgonyvetési dijait is kell fizetni. Két frankot minden fonna után és maga-s összegeket ki és berakott áruk után is. Körülbe’üli ugyanilyen ia helyzet a dzsibuti—addisz-abebai vasúinál is. Ez a vasútvonal majdnem teljesen francia kézben van. Olaszország cs-a-k egy egészen kis részét vásárolhatta m-eg rendkívül magas áron. Ez a- 784 kilóméiernyi ut Dzsibuti és Addis'Abeba közölt hu-zódik és mindösz- sze 89 kilométer halad át belőle francia területen. A vasútvonal valósággal történelem előtti állapotban va-n és adminisztrációja olyan lassú, hogy nem sokkal' múlja felül az afrikai teve karaván okait. Ez a vasút megfelelhetett a Négus idejében, de nem alka-lmais ai modern Olaszország vese, Maion lydiai király vette feleségül. A gyermeket örökbe fogadta. A fin tehát királyfi lett. De anyja már születésekor, apja pedig nemsokára meghalt. 0 Szmir- n álban maradt s mikor a görögök Lg diát elfoglalták, a hóditó sereghez csatlakozott. Eddig Meleszigenész voh a neve, mert q Melesz-folyó partján született, ettől kezdve azonban Homérosznak, vagyis csatlakozónak nevezték. De nem akarom itt egész történőiét elmondani, amely Phdarhősznél található. Csak azt, hogy hogyan halt meg. Egy rejtvény okozta halálát. Mindig úgy tapasztaltam, hogy a holtok a legnagyobb rejtvény fejtök. Ezt természetesnek is találom: a költészet munkálja. ha a belső tartalom már kész., arra képezi ki a költő agyát, hogy temérdek szó, -— sőt betiiíehetőség közül igen gyors és találékony kapcsolással meg tudja keresni a szükségeset. Azonos munka a rejtvényfejtés. Ködő barátaim közül ally ismerek egyet is, aki ne volna egyszersmind ki tűn ő r e jtv ényfc jtö. Nos, Homérosznak megjósolta valami orákulum, hogy egy rejtvénybe fog belehalni. A vak aggáislyán Josz szigetén járkáld és halászokat tol ód t a parton. Beszédbe elegyedett velük s megkérdezte, hogyan megy a munka. Egyik halász igy felelt neki: — Amit fogtunk, itt hagyjuk. Amit nem fedünk meg, elvisszük. Találd ki, költő, mi ez? Homérosz gondolkodóba esett. Hiába Lőrinczy és i&vsa parke^ezőb u] parkett lerakását és javításokat, gyalulásokat jutányos árban vállalnak. Iroda: Strada luliti Mamii Na. 2. gyarmata számára. De így is liöllendült a forgalma a háború óta. EnndK példájául néhány számot sorolunk fie': 1936-ban az I. és II. osztályon 15 ezer, III. osztályon 165 ezer utas te.te meg a Dzsibuliból Ad' dis-Abebaig terjedő utat. 1937-bc‘n az I< és II. osztályú utasok száma már 29 ez erein, felül volt és a III. osztályon csaknem háromszázezren utazlak. Abesszíniában 1936- ban 63 ezer tonna árut vittek be és 14 ezer tonna árut vittek el. Egy évvel később már 86 ezer tonna volt az ország bevitele. Ennek a szemmelláthü'tó eredményeknek és számbeli emelkedéseknek ellenére semmi olyan ikiomoly törekvés niem 'örténhe- Iáit, amely megkönnyiihéttő volna az olasz gyarmati alattvalók életfontosságú szükségleteinek gyorsabb és modernebb szállítás'. A tarifák ma is rendkívül magasak, különböző illetékekkel terhelik őket és a személyszállítás is nehéz, fenn áll az ude- vélrendszer és a személyi vizsgálat is. Tovább folytatódik a nehézkes árucsere, akár vonaton, akár hajón hozzák és viszik az élelmiszereket és közszükségle’i tárgyakat, amelyek nélkül nem élhetnek sem az. abesszimiai olaszok, sem a benszülöttek.j O ia&zország úgy akar ezen az állapoton, ideiglenesen segiteni, hogy teherautókat és személyszállító autókai állít be erre a vonalira. De most elérkeztünk az igazi Dzsibuiti- problémához. Több alkalommal próbálta Olaszország Franciaországot megegyezésre és tárgyalásra birni, aminek eredményétől hasznos együctmüködést és gazdasági megegyezést remélt. Ez a törekvése eddig teljesen eredményleien maradt. Mink valami hatalmas^ és áthaitol'hatadan fail, úgy áll előtte a sok régi, még a Négus idejéből miainadt konvnció és adminisztrációs nehézség, de főleg a gondolkozásmód az, amely ieheteUfenmé leszi a megegyezést és ma sem akarja tudomásul venni, hogy 1936 május 9'ike óta Abesszínia megszűnt a Négus birodalma lenni és fon'tos és szerves része lett az olasz birodalomnak. A franciák tovább is saját kezelésükben tartják a vasútvonalait, nem fize'-nek egyediem, centet sem aiz olasz kormánynak a vasút koncessziójáért, amit pedig az előző abesz* szín kormány is kiszabott részükre. így, sajnos, aiz a helyzet, hogy a francia makacsságon megtörik az a békés szándék, hogy Dzsibuti a közös munka és haladás központja legyen. Gazdasági szempontból és bizonyos érdekek kezdeményezésére most Dzsibuti akadályozója leüt az olasz érdekeknek. Dzsibuti kikötőjével és vasútvonalával valóságos szimbóluma egy politikai rendszernek. Kollektív érdek és millió és millió ember életszükséglete, hogy egy termékeny, szabad és igazságos rendszer dön'lse le ezt a, mai spekuláló és kicsinyes elgondolást és hogy szűnjön meg az ellenségeskedés, amely nem érdeke egyik nemzetnek sem. Dzsibuti problémája a maga kényes valóságában Franciaország és Olaszország közölt áll és tisztázása európai érdek. Remélhető, hogy ennek a 'kérdésnek rendezésével1 nagyban tisztázódik a föld' közitengeri helyzet s az angol—olasz viszony is Eáliai .számára, amelynek érdekei egész a Vörös-tengerig 'terjednek. (Ch. Su.) töprengett, nem tudta a rejtvényt megfejteni. Törte a felét, mindenáron rá akart jönni a megoldásra. Nem ment. Buskomorrá lett. meghalt. Oá temették cl a nagy költőt méltó dísszel Josz-szige- tén. Szegény elaggott poéta azért nem tudta megfejteni a rejtvényt, mert vak volt. Ha nem tett volna vak, látta volna, hogy a halászok, követem cdássan. befhász- kodnak is, mert a rossz halászatot elunták. Ami. halat fogtak, az olyan kicsi volt, hogy visszadobták, tehát olt hagyták. Ami bothát nem fogtak meg. azt kénytelenek voltak magukkal vinni. Így fejti meg Phitarhosz a rejtvényt. S hogy ö nem tudta megfejteni, ebbéli bánatéiban halt meg az örök gyermek, a köt tő. HARSAXYl ZSOLT,
