Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-16 / 110. szám

Sí cr kész tő rég és kiadóhivatal: Cluj, CaIcu Motüor 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Sir. I G Duc& No. 8 Fiókkiadó hivatal és k 5 n y v o sz rá ] y: P. Unirii 9 Telefon 1199 ALAPÍTOTTA BARTUA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató » DR. GROIS LÁSZLÓ KS*3MBSKe3K,9l*aS®2‘ö3a Kiadótulajdonos: PALLAS K. G Törvényszéki Uwbromoz&i szám: 39 (D-o*j 3Sáf 1938 Tr.b Gluj.) EiÓÜzerés! 4rak: havonta *3- negycdéTrc'240, félévre 4*3 <«**= évre 960 L/X É VFOLYA M, 110. S Z Á M. KEDD C L U J, 1 9 3 9 M Á .1 U S 1 6. A tegnapi nap eseménye Mussolini , nagy beszéde volt, melyet a Rauor ál- 1 tál közvetíteti, teljes szövegében alább adunk. A beszéd, a Róma—Berlin ten- I gellyel szemben álló csoportosulás ve- f zetöinek megítélése szerint is, határo- zott békebeszéd volt. Mussolini nem j érintett benne egyetlen olyan kérdést, ! amely az utóbbi idők ellentéteinek tár- ] gyát képezte, ellenben hangoztatta, ! hogy a Rónia—Berlin tengely hatalmai ' erős akarattal keresik a béke útját. Hozzátette azonban, hogy vannak az európai politikában csomók, melyek­nek kettévágásához talán szükséges a kard használata, amelyeket azonban mégis egyszersmindenkorra ketté keil , végül vágni, mert! néha a kegyetlen • valóság is jobb a hosszú bizonytalan­ságnál. Európa külpolitikai központjá­ban nagy figyelemmel hallgatták Mus- j solini beszédét, mely valósággal föllé- , légzést keltett. Különös megelégedéssel fogadták a beszédet Berlinben, ahol ezt válasznak tekintik Daladier és Cham- ; berlain legutóbbi beszédeire. A ma reg- í geli német lapok a beszédnek különö- ■ sen azokat a részeit emelik ki, me- j lyekben a Duce a tengelyhatalmak bé= < kés politikájáról beszélve, kijelentette, : hogy ha ezek a békés törekvések nem ! találnak megértésre, a tengelyhatal- j mák szükség esetén fegyverekkel is | készek megvédeni jogaikat. A berlini * sajtó szerint Mussolini beszéde végié,- j gesen tisztázta az európai helyzetet és> j megállapította Pá.ris és London fele- j lősségét az események további folyá- j sában. Parisban az a vélemény, hogy a ' béke lehetősége Mussolini tegnapi be- ! szódé után nagyobbnak tekinthető a Î háború lehetőségénél. Londonban, ahol az angol vasárnap csendje miatt a saj tó még nem szólhatott hozzá Musso­lini kijelentéseihez, ma reggel érkező táviratok szerint, vezető politikai kö­rök véleménye megegyezik a párisi vé­leménnyel. A turini beszéd után tehát teljes joggal lehet a külpolitikai lég­kör feszültségének enyhüléséről be­szélni. Mussolini beszéde — Turin fasiszta és munkás népe! Baj- társak! — kezdette beszédét Mussolini — emlékeztek beszédem utolsó szavaira, me­lyet hét év előtt alkalmam volt előttetek elmondani? A sokaság „igen“-nel válaszolt és ugyan­így felélt Mussolini későbbi kérdéseire ín — Haladjunk, építsünk, ha pedig szük­ség lesz rá, harcoljunk és győzzünk — mondotta Mussolini — Visszatekintve er­re a hét évr«, most, mikor visszatérek kö­zétek, megkérdem: az olasz nép hü ma­radt ehhez a fogadalomhoz? Az olasz nép kész, hogy hü maradjon hozzá. Valóban, •>z olasz nép haladt és épített, harcolt és győzött Afrikában egy olyan ellenséggel szemben, melyet az európai katonai szak­értők teljességgel győzhetetlennek garan­táltak. Hallottátok? Garantáltak! örök eredménye bizonyos garanciáknak. (A so­kaság, mely éljenezve és „igénknél vála­szolt az első kérdésekre, ezúttal hosszasan fütyült.) — Az olasz nép — folytatta Mussolini — harcolt és győzött a szankciouisla koa­líció elten, melyet az a Népszövetség ál­lított össze, amely most eltemetve fekszik a «agy pálosában, a nagy márványmauzó­leumban, melyet a Leman partján emel­tek. Harcolt és győzött Spanyolországban Franco hősies gyalogsága oldalán a de- mokrala-bolsevis’lia k<»alició ellen, mely összetörve került ki a harcból. íme, e hét esztendő szintézise: a birodalom meghó­dítása, Albánia királyságának egyesülése Olaszországgal s erőnk megnövekedése minden téren. (Élénk éljenzés.) A TENGELYHATALMAK BÉKÉT AKARNAK V. pillanatban, amikor beszélek, opti­mista-pesszimista alternatívák között, a vi­lág minden sarkában embermiitiók kérdik: béke felé fordulunk-e, vagy háború felé? Az egész világ számára súlyos kérdés, de különösen azok számára, akik egy adott pillanatban magukra vették a döntés fe­lelősségét. Erre a kérdésre válaszolva, ki­jelentjük, hogy: a helyzet tárgyilagos és hideg vizsgálata után, nincsenek Európá­ban olyan kérdések, melyeik igazolnának egy háborút, amely európaiból logikusan általánossá lenne. Vannak az európai po­litikában csomók, melyeknek keltévágá­sához talán nem szükséges a kard haszná­lata. Kell mégis, hogy ezek a csomók egy­szer s mindenkorra kettévágassanak, mert néha a kegyetlen valóság jobb a hosszú bizonytalanságnál. Ez niemcsák Olaszor­szág véleménye, hanem Németországé is, tehát a tengelyé. (Hosísáas éljenzés.) Azé a tengelyé, amely miután több éven keresz­tül két rendszer és két forradalom párhu­zamos akciója volt, a milánói paktum áttaü s e hóíiapbarj Berlfeiben aláírásra kerülő katonai szövetség által két állam és két [ nép szétváíasziiuüta/ulan egysége lesz. — ; (Hosszas éljenzés) Azok, akik minden ‘ reggel talán egy esetleges szakadásra vár­nak, most zavartak s megalázóitok lesz­nek. Senki se gondoljon arra, hogy nevet­séges illúziókat tápláljon és senki ne essék felületes kazuisztika zsákmányául, meri a fasizmus elmélete vi'ágos és akaratom megingathíitatlan. Mint eddig is és még jobban, mint eddig, Németországgal fo­gunk haladni, hogy bizonyságát adjuk az igazság békéjének, mely a népek mélysé­ges vágya. Á nagy demokráciák vitatko­zói adják meg méltányos véleményüket erről y szempontról. Mi nemcsak azért akarjuk a békét, mert belső helyzetünk — mini az köztudomású — „katasztrofá­lis“. (A sokaság közbekiáltásokkal húzta alá Mussolini gúnyos szavait.) Ellenfeleink tizenhét év ó'a hiáha várnak a hires ka­tasztrófára és még várni fognak sok ideig. S nem is a háborútól való fizikai félc- j tem, az előttünk teljesen ismeretlen érzés I miatt k’vánjuk a békét. „üleira lerüleíekrőf vasi sző, hasiéira enészen másrőr — Néhány határontuli felületes stra­téga, munkájában könnyű sétákról be­szél a Pad völgyében — folytatta be­szédét Mussolini. — Ilyen háború ma már nem lehetséges, még akkor sem, ha az Alpok mögött nem lenne, mint ma van, egy hatalmas és egységes negyvenötmilliós nép. Dicsőséges Kato­nai történelmünkben, piemontiak, van­nak emlékezetes epizódok, melyek mu­tatják, hogy nem egészséges, hogy va­laki mindenható űrként akarjon sétálni az olasz tartományokon keresztül« j Meg kell kérdeznünk: a totalitáris ál- i lamok őszinte békevágyával szemben J álbe a demokratikus államok ugyan- j ilyen őszinte békevágya? (A sokaság: „Nem“.) — Feleltetek — folytatta Mussolini. — Én arra fogok szorítkozni, hogy ki­jelentsem: a dolgok mai helyzetében jogos, ha kételkedünk ebben. Az utolsó időben három kontinens földrajzi tér- képe módosult. Mégis meg kell jegyez- \ ni, hogy sem Japán, sem Németország, ‘ sem Olaszország egyetlen n.égy.zetm é­I ternyi területet és egyetlen lakost' sem vontak el a demokrata országok szu­verenitása alól. Akkor hogyan kell megmagyarázni ezt a dühöt? Vájjon azt akarják elhitetni velünk, hogy ta­lán morális skrupulusokról van szó? Vájjon mi talán nem tudjuk pontosan, milyen módszerre! alakultak meg az ö birodalmaik? És milyen módszerekkel maradtak még meg? \ — Nem területekről van szó tehát, hanem egészen másról. Versaillesben egy rendszert teremtettek, a Németor­szág és Olaszország ellen irányított re­volverek rendszerét. Ez a rendszer végleg összeomlott. Igyekeznek, hogy azt most többé-kevésbé két, többé- kevésbé egyoldalú garanciákkal helyet­tesítsék. Hogy a demokráciák nem őszinte hivei a békének, kétségtelen tény bizonyítja és pedig az, hogy már meg is kezdették ezt a háborút, melyet fehér háborúnak lehet nevezni: a gaz­dasági téren való háborút. Azt az illú­ziót táplálják, hogy g3rengitenek min­ket. De ez csak illúzió. Nemcsak az arany segítségével nyernek háborúkat. Jobban, mint az arany, az akarat az, amely legfontosabb s a bátorság még inkább! Egy százötvenmillió emberből álló óriási blokk, mely a Balti-tenger­től a Indiai-óceánig halad, nem hagy­ja magát összeomfani. Minden támadás hasztalan lesz. Minden támadást a leg­szilárdabb határozottság fog vissza­verni! A revolverek rendszere után össze fog omlani a garanciák rendsze­re is. Meg kell ezt mondanom nektek, bajtársak, mert nem fasiszta szokás túlzott remények, vagy csalóka illúziók terjesztése. Egy erős nép, mint az olasz, szereti az igazságot és a reali­tást. Akkor világos lesz előttetek az ok is, amelyért mind erősebben fegy­verkezünk: hogy megvédjiik békénket és visszaverjünk minden támadást, mel}7 fenyegetne bennünket . OLASZORSZÁGBAN A NÉP S A RENDSZER ELVÁLASZTHATAT­LAN — Bajíársak, — folytatta Mussolini — mellőzhetném, hogy belső jellegű kérdésekről beszéljek. Ezt a kérdést egyetlen mondatba foglalhatom: a nép s a rendszer Olaszországban elválaszt hatatlan tömböt alkot. (Hosszas éljen­zés.) Szociális szempontból szigorúan hűek maradunk az őrködésünk által ránkrótt postulátumokhoz. Az uj nem­zedék nevelésével meg fogjuk teremte­ni az ui olasz fizikai és morális típu­sát. Tengerentúli területeink értékesí­tésével javítani akarjuk egy munkás nép életkörülményeit. Mindezek szigo­rú fegyelmet, erőfeszítéseink és aka­[Cikkünk folytatása az utolsó oldalon}--- ■ ——I ----—• Mussolini nagy békebeszéde Tarinban — „Meg keiI kérdeznünk, hogy ^ íoÉaüfárís államok őszinte békevágyávai szemben áM-e a demokratikus államok ugyanilyen őszinte békevágya?“ „Néha a kegyetlen valóság ţobb a hosszú bizonytalanságnál“ * #»* ^ X. Mussolini beszéde kedvező benyomást tfett i^árisban és Londonban is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents