Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-12 / 83. szám

•> ELLBNZhK 19 3 9 J prill t 12. Kik léptek be a nemzeti Ojjásziiletésfroníjának magyar tagozatába Kolozsváron? (Folytatás.) kiil'ilv'lM Pil'.or. Havai Mária, Töv i • Kivan, Kai! m .lúasi'f és ftiK-vái»»“, Tátití .\HH*rtné, Tóth Jolán, íi/.v. MÍIsIúm Jó/.soíiú, S!<*intkU>l ■l.moi, Kalló Jánosi i\g foU-ségo, Major rima, tv ! cs Marcit, HanMk Tstmá.s és lVlivMÓge, N. llái*yi Kai oly, Roii hol Margi', Polem/ky Ihiau'l <> felesági', Krölxl Lajos is Icle.si'ge, 1La-iuloi DáMki. Srankó György és lVVsége, András lJ.’iLzlút, Gecse IKáki, Tánkáciyi György es felesége, özv. Kiwacs Istváimr, Folintri Lntlre ts felesége, Lévaj János ég iele.sége, O; ösztön Sándor né, id. Fe' méri Jévzaet1 és> fe­lesége, ki. Havai Jáe;os és folosVgt», özv. Yi- dor Józsefivé. Halász Kait illa), Ilyósi István ós IViesége, Cz.nj-kó PáB ősi fele-gége, László) IY- Kt. Bagossy Lmlro ós fele íégo, Rrroc./ki György, özv. Páll l"i Józsefivé, Tóih Klnnűi ós iá 'osii ge. Antoni Lajos ós felesége Heinrich Haza, Dtaoikó Károly, Lénán! János ós fele­sége, özv. (Römer Gu’ztövné, llolritsch La­jos ós feiles ógo, Heinrich István és íolo-sége, özv. Draihobeczky Antal;ró, özv. Tóth I.stöán- ik\ II vés Márton, Löiúnezy Gerge’y ó-,- fele­sége, Hatházj Sriniu Its foleiége, Vaska De­zsőt; ó, Bakó 'Károly és felesége, Janka Lajos ós faftesége, özv. Lázár JV’nosné, K risán Ja­ncsimé, Kun Gyir'a ós fele-égé, ö’iv. Jónás Aladárrá. özv. Nagy Györgyné, Gábor Bor- l-iia, Székely Rozália, Mártó*") Sándorrá, Dé­nesi Józsif, Grau I rén, Forma nők Fereíüc ós felesége, Peried Lajos ég felesége, Harkó Gé­za és felesége, Bari ha Lajos ós' felesége. Gá­dor Iábvwnavé, Gee.se Géza Ls felesége, Csatiulj Györgyivé, Miklós Sóm dór és felesége.. Friesz Krnő, Bíró Búza est felesége. Cservény Ala­jos és félesége, Kiss Beim és fele.siójge. Györtke -Sári. Balogh BéNílné, Fntesz Ernőivé, özv. Hatnttz Jánosaié. Harrtz Pirostka, Nagy Magda, dr. Kiss Bójámé, Harkó Pétéit, Kocsis Feretic és felesége. Bérczy Dénes, l'asvs M>ihály, Szabó Jó-xsef és felesége. Nagy János és fe­lesége, Rimőczi Annái, Nagy Sándort, Kiss latinán ég feleség«}. Szénási János, Szász Já­nos ég felesége. Nagy Boldizsár és felesége, Keresztúri Rozália, Páiífyi Sáuidornld, Por- esa’tmi Károly és felesége., Szederjesi Péter, Varga JózSfífn'é, Finzler Ferenc és felesége, TTszuj Róza,'. Elekes Pviidolfné, Márkus Ká­roly és felesége, Keresizituri Erzsébet, Szilá­gyi Borbála, JnJcó Zsuzsanna, Jakab Zsu­zsannái, Kovács István és felesége, Szabó Bánesnfé, Szabó Lília, Wagner Mhály. özv. ‘Kisis Lászüóné. SchirT-er József, Németh Ist­ván ég felesége, Bader Sándor. Székely Já­nos és felesége, Anjeszky Adolf, ölz.v. Gal- góezy Endrémé Galgóczy Irén, Bálint Al­berta«, Menyhárt Karolina, Jánki Attila, Egri Béla és fe’esége, Buzási József ég fele­sége, özv. Balázsi Mártrvimé, özv. Fel virezi Ödönné, Imre -Márton), Bereczki Patuial Bű- Kitt Erzsébet, özv. Veszkán György,né, Viai- czf Ferenc és felesége. Vi-ncze János, Király Ferenc «3 felesége. Dénes Ferenc és felesé­ge, Kelemen Margin. (Kovád Sándor, Kovács Gyula, Szatmári fsifeván, Szabó Jó zséf ós fe­lesége, Kancz Btéa és felesége. Kol-ozsi Be- aieddbiié. Lászfló László, özv. Gá’fi Sándorrá, iVcirga József. Varga- István. Szondi Arpádné, (Biró Imre, Baitiz Ferenc ésí felesége, özv. Pa'pp Ganrláné, Miklós .Fa/rkas és felesége, 'Perczy József né. Flórián. Jo’án. Kilón József 'és felesége. Tripán Feremcnlé. Ba’íáizs Ödön. (Dani István és felesége, György Ferenc és ae’esóge, By és Ferenc és félesége, György ‘Mihály ég felesége, Botba Ferenc és felesége, J-örimez Sáwdor 'és félesége, Székely József és felesége. Páter V.kitor és fcle^^e, K'eáj- snamn Sándor és fölesége, Péter István és fe­lesége, Gz Intus József és felesége. Szőke Je­nő, Fazakas Sándor lés felesége, Gündirscli Jenő -ég felesége, Bovi Anna, Macsek Sándor és felesége, Bölömi Sándomé. Mát'hé József, iSzálláigyd Zsgmond, Bu,ty.ka József ég felesé­ge, Gecső Ferenc és felesége, Barthei György és fe’esége, Erdei Margit, Kovács Mária, öőv. Mulle Károlyné, 'Kris'ám JánosnH, Feren- czi Ferenc és felesége, 'Móricz János, Pus­kás Ferenc, Magó Mihály és- felesége, Ta­más Gyöngy, Adorján, János. Dénesi Anitái] ós felesége, Péter fi Sándor és feleslége, Inczeffy Gábor -és felesége, CordicT Lásiz-lóné, dr. Mi­liő Imrre 'és- fe’esége, Nyerges Lajos, Kovács ‘Árpád, Hegyesi Rózát, Lorán Dezső, Bariba László, Tiibáld József ég felesége, özv. Paip Vi dné, Lend vai Jártas és feíleisége, Mezei Ist­ván és féleség, Uj-várj Anna, Szabó József, Kun Mánia. özv. Perénya Vlmcénlé. ö7v. Duba Miklósaié, BaHá-zs Mária, Tóth Sándor és fe­leslege, Kun Sarolta, V-ass András és felesége, Perémyá Vincze és felesége, Vetjda István és felesége, özv. dr. Novak István,né, Novak Irén, özv. Gáóter Friigyesné. Irinái Vilmos, Szabó Árpád, Kun Gizella, Bálint György és fnlésógie. Károly Lajos, Domán Reinbold, Szabó Arpádné, Kiig Ilus, Dégi Móliíily. Sza­bó János és felesége, Rácz József, Ferenczi Gyula, Barthos Mánia, Dégi András és fe­lesége, Szinaon János és felesége, iKorzács Má-rfcoo. Rácz Gyula -és felesége, András Jenő .'vb 'felesége, Iring Ernőmé. ' jFolytatjitk,)' • SZEMTÖL-SZEMBE a Rémet haditengerészet büszkeségeivel J J Az Ellenzék németországi munkatársának látogatása a wiihelmshaiem hadikikötőben. » Hitler látogatása alkalmából bemutatták u kik ótöt a sajtó képviselőinek RFRL1N, április hó. A Holland határ közelében érdekes nemet város fekszik. \\ illielinshafen. Nemcsak az adja meg ennek a táros* nak az érdekességét, hogy a legroha­mosabban fejlődő európai városok kö­zé- tartozik, hanem elsősorban az, hogy :i hires hehjolandi tengeri criulitcsek- kei szemben fekszik és itt van a né­met birodalom egyik legnagyobb hajó. gyára és hadikikötóje. Maga a város szürke, mindennapi ké­pet nyújtana, ha rögtön fel nem tiinne az a különös építkezés, amely arra mu­tat, hogy a város épületei száz év óta évenként szaporodtak. Itt egy fekete- tetejii halászkorcsma és mellette négy- emeletes áruház. Amott egy földszintes családi ház kéménye füstölög, de a ház udvarára ráveti árnyékát a hatalmas uj városháza sokemeletes toronyszerű középső alakulata. (. 1852*ben száz család rakott fészket a tengerparton. Egyszerű halászbár­kák cirkáltak a tengeröbölben és öblös söröskancsók mellett mesélte a tengeri élet apróbb-nagyobb kalandjait az egyenesszáru íapipából lassan pöféke­lő halászember. De húsz év alatt meg­kezdődött a csendes halászfalu roha­mos fejlődése. Az lK7I-es német máso­dik birodalom feltámadása után, ha­mar belátták a hadiszempontokra ki­válóan alkalmas tengeröböl jelentősé­gét és megkezdődött \V ilhelmshaf én­ben a hadlkikötö kiépítése. A nagy ka­tonai munkálatok hamarosan kifejlesz­tették a halászfalucskát. 1872*ben már 10 ezer emberre tehető a városkává fejlődött falu lakossága, 1933-ban pe­dig 30 ezer ember lakik, dolgozik az idő­közben felépült hajógyárral kibővült kikötővárosban. Annak következtében pedig, hogy a harmadik birodalom ten­gerészeti vezetősége a hajógyár mun­káslétszámát 30 ezerre emelte, ma már több mint 110 ezerre tehető Wilhelms­haien lakosságának száma. \ hsdlhihölo Egészen reménytelen dolog volna az, ha valaki egy német hadikikötőt, tehát többek között Wilhelmshafent is, meg akarná látogatni. De ha meg is tehet­né, nem mondhatná azt, hogy sokat lá­tott és tapasztalt. Szépen kiépített ten- geröböl, szennyes viz, egy pár lecsapó és felröppenő sirály, még nem nevez­hető nagy látványosságnak. A husvét előtti vasárnap azonban más volt a helyzet. Elegáns meghívók mozgósí­tottak minden németországi sajtóem­bert és udvariasan meghívták a wil- helmshaieni kikötő nagy ünnepségére, a legújabb és legnagyobb német csata­hajó, a 35 ezer tonnás Tirpitz vizrebo- csátására. Tilos ez, tilos az, szinte minden tilos — ez volt az ember érzése az egész útvonalon és ez az érzés csak erősö­dött, mikor a pompás hálókocsikból álló „sajtóvonat“ a wilhelmshaíeni ál­lomásra beszaladt. Nem szabad fény­képezni, nem szabad a hajómüvek kö­zelében tartózkodni, nem szabad feles­legesen kérdezősködni, nem szabad a kikötőben motorcsónakozni, nem sza­bad dohányozni, nem szabad ezen a hidon, nem szabad azon a hídon még gyalogszerrel sem átporoszkálni. Aki ért a hadi dolgokhoz, az természetes­nek találja ezt, én biztosan nem sokat értettem volna az egészhez, ha az ösz- szes tilalmat fel is oldozták volna. Tény azonban az, hogy a tilalmak dacára is olyan rendkívüli és lenyűgö­ző látványosság ragadta meg a szem­lélőt abban a hadikikötőben, amely erre a napra, a jelenlevő Hitler tiszteletére a hadiegységeket felvonultatta, hogy a ! szemtanú számára felejthetetlen él­mény marad. Vizrebocsâfîâh a csalafiaióS A ,.G“ csatahajó vizrebocsátása mialt rendezték az egész ünnepséget. Alig, hogy belépett az ember a hajógyár tilalmakkal megrakott ‘kapuján, lenyűgöző -átvány ejti rabul a szemlélőt. A k ii 1 ön von ajtókkal erre a napra ideérkezett tömeg és a városi lakosság 100 ezres tömge veszi köríti az uj csatahajót, amely a vizrebocsátás előtt hatalmas csúsztató alvázam pihen. Hatal­mas páncéJkolíosszus. Régi mondás az, hegy ha vallaki valamit csak elképzeli, hát képzeljen róla nagyot. Ennek dacára Is megáll előd tem. amikor a páncélnak és a vasnak ez a hatalmas kolosszusa elém- tárutt. Szóvá!-. 2U és fél méter hossza. Az egyik végétől a másikig már nem le­het az embereket felismerni, pedig ellep­ték a hajókorlátokat és büszkén nézték remekművűket, mintha mondanák: Néz­zétek, mi vagyunk ennek az acélszörny­nek az építői. Még csupasz a test, de már ott vannak az elkészített talapzatok: ide kerülnek a hajóágyuk, amelyek 38-as csöveikből okádják a halált. Még neve sincs. ,,Gc‘-nek nevezi az előzetes jelen­tés, hiszen ez a negyedik ilyen csatahajó és ezért nevezték egyelőre az ábécé ne­gyedik betű jéről. 21 ágyulövés hangzik a környező hajókról és megérkezik a ke­resztelő család. Elöl Hitler kancellár, majd Redcr tengernagy. Mellettük a ke­resztmama, Tirpitznek, a meghalt hires tengernagynak a leánya. A keresztelő be­szédet Reeder tengernagy tartotta, majd a vazzel való leönités hol vett a keresztma­ma ldmóletesnek nem mondható keze egy üveg pezsgőt vág az újszülött — ol­dalához. így kereszteli meg, a nép és Hit­ler nevében, Tirpitznek. A névvel ellátót# tábla leereszkedik a hajó oldalára és a hymínusz hangjai mellett elindul a hajó a csusztalószerkezeten és gyors lesiklás­sal. tarajos hullámokat verve, beérkezik ezentúli áldandó elemébe: a tengerbe- Jár­na még nem tud. Mint erő télén óriáshoz a törpék, úgy sikJanak mellé a kis von- taitógözősök és vontatják tovább, hogy elvan helyre vigyék, ahol a kikötő for­galmát nem zavarja és ahol teljesen fel­szerelhetik. Még feltűnik a fel lobogózott teste, majd elvész egy kanyarodéban a német haditengerészet büszkesége, n két évig épített, 35 ezer tonnás Tirpitz. 1 POLGÁRI FORGALOM A HADI­HAJÓKON Amint március hónapban az u. n. had­sereg napján, a német szárazföldi had­erő Laktanyái és bizonyos felszerelések is megtekinthet ők, éppen úgy ezen1 a napon a német hadihajókra is bebocsdtották a civil érdek'ődőket. A Tirpitz vazrebocsá- tására \ViIhehnsbafenbe érkezett Hitler .Az ö tiszteletére felvonult a „Scharn­horst“ csatahajó, valamint két zászlós, több páncélos torpedóromboló és tenger- ailaitítjáró hajó. A rengeteg torpedó- és egyéb ágyunaszádok á’fcal kísért hatalmas hadihajók teljesen megtöltötték a kikö­tőt. A part mellett kötöttek ka az egyes hadihajók, úgyhogy az erre az alkalomra megnyitott hadikikötő pompás képében a meghívottak egész közelről gyönyörköd­hettek. Ezenkívül azonban azt is megen­gedték, hogy a külön jegyet kapottak a hadihajókra fdmehessenk és -t hajósze* mélyzet szakszerű felvilágosítása mellett a megtekinthetőket megtekintsék. Hát az tény, hogy nem sok mindent lehetett megnézni. Láthatók voltaic a hajóágyuk csövei. Le lehetne ezeket szakszerűen is Írni, de én csak annyit láttam., hogy k- b. derékvastiagságuak voltak és állítólag 50 kilométeren jóval felüli távolságokat em­legettek. Látható volt a legénység terme, háló-, dolgozó- és oüivasószoíbája. A szo­bák legféltettebb zuga a minden matróz­nak és tengerészkatonának kijáró szek- i'ény. Jtt vannak a tiszta ruhák alatt az otthoni kincsek. Ezek között is a legna­gyobb becsben az otthoni fényképek á’- taiuik. A látogatás alatt .szabadidő lévén, vagy kártyázlak, vagy szekrényt rendez-' lek a legények, l'gy hiszem, hogy éppen a sz.lv-tk irály szekrényébe nézhettem bele, mert a többi, egy-két szőke leány nak őrizte a képét, de ez az. előttem ren­dezgető katona nem kevesebb, mint hét leányfényképeit őrizett a szekrényében, az ajtó belső oldalán. E'HenáhhataLlan hó- ditóképességében csak akkor rendült meg a hitem, mikor a hét kép között kettőben közismert filmsztár reklámképeire ismer­tem rá. Az azonban tény, hogy a német; haditengerészek között az u. n. tengeri medvét nehéz lett volna féismerni, mert 1 mindenik katona és matróz fiataüarcu, udvarias, ahg húszéves mailt gyermek- ember vo7-t. A „DEUTSCHLAND“, AMIT MÉG A SPANYOL KÖZTÁR- , , SÁGIAK BOMBÁZTAK A kikötő egyik szembetűnő helyén a Deutschland páncélos szürkés-fehér teste- tűnik a szem elé. Hatalmas ágyucsövei, karcsú páncélos teste megcsillan a ragyo­gó napfényben. így, magában is, gyönyö­rű látvány. De érdekességért az adja meg. hogy ez az egyetlen német hadihajó, amely már öleseit a világháború utáni tűzkeresztsé­gen. 1937 májusa végén megsérül a spa­nyol vizeken. Még emlékezetes az, hogy a nénuTck megtorlásul ágyú tűz alá fog­ták az egyik spanyíl parti várost. A hajón nem látszik semmi abból,: hogy valaha is támadás érte volna. Ahogy azonban lejebb halad az ember, egyszerre két ernL'ktály'a is szembeötlik. Az egyik a Limád ás napját örökíti meg, míg a másik táblán az elesett személyzet emléke van kőbevésve. Alatta 31 mosoly­gó fiatalember arcképe van 1cerethefoglal­va. Valamely tengerésziskola végzett if- jaiank a baráti em’ékképére lehetne gon­dolni, ha nem lenne fekete a keret és nem tiinne dő a felírás: A Deutschland páncéloshajó 1937 május 29-én elesett hőseinek arcképe. Ettől eltekintve békés képe lenne a hajónak, ha vastag páncél­ja, ásító ágyucsövei nem arra figyelmez­tetnének, hogy ennek a hajónak csak egy ajándéka lehet: a hálál. * Amikor leszáll az est., tűzijáték fénye ’ ragyogja be a kikötőt. A hajók ‘testét rőt fény borítja be, a parton hömpölyög a békességes tömeg és a halál szerszámai­val ismerkedik. Most békében megférnek együtt. Az ágyú nem haragszik, ha kö­rű ltapogatják, ha kiváncsiak szeme kö­zeiről l>e! ekukucskál. Most csend van és- béke. Mintha a fény e csillagok lenézné­nek a földire és a tenger vizéből, mint ki­váncsi kisgyermekek, vissza kukucskálná-, nak és azt kérdeznék: Béke? Meddig?! A hajók nem felelnek és az emberek nem mernek bátran, becsületesen kiáffilani: Örökre. Tóth Bálint. KAnáriszállító gü-ünb. A Newyork ál­lambeli Elitsabelhből húsz mérföldes utón egy pos la galamb szállított egy kanárit Newyork városba. A kanárit egy kórház­ban fekvő beteg gyermeknek küldték ajándékba. Állítólag ez az első eset, ami* j kor postagalamb élő terhet szállított. ! A SÍROK DEMOKRÁCIÁJA. Joseph L. Pfeiffer, Newyork demokrata kép­viselője azt az érdekes törvényjavas­latot terjesztette a kongresszus elé, hogy az uj állami temetőben csak tel=> jesen egyforma sírköveket engedélyez» zenek. Azt kívánja Pfeiffer, ne enged» jék meg, hogy a gazdagabbak kima­gasló és díszes sírköveket emeljenek elhunyt hozzátartozóik siria fölé; ne díszelegjenek ezek a sírok, mikor a szegény sorsban elhunj't kiváló embe­rek sírjait csak szerény sírkövek jel - • zik. • • ' '

Next

/
Thumbnails
Contents