Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-09 / 82. szám

193 9 április 9. ELLENZÉK FRISS MIMT Ä imn\ WM ILLATA! Önt is et sí ériéi fcgja varítslatba eitcr.i, !\a Kolynos íogkrorr.st használ. Tapasz­talni fogja, hogy fogai uj fény}, ragyogó fehérségei kapnak, mosolya pedig .'«♦élérhetefionül bájos lesi. Keresse milliók példáját és Amerika nagy filmsztárjaiból {TEGYE MOSC IVAT SAGYO- «*ÓWÍ KOLYNOS ÁLTAL hasonlóan a mai naptő! kezdve .mossa fogait naponta Kolynos-szál. fádig isme­retlen tulajdonságokat fog fel-edeini e teljesen uj, tudo­mányos alapon késiitett fog­krémben. fogai ujbói fehéreit és ragyogó fényűik íesmek. E’.ONYOSEH. HA NAGT TLiüüS KOlTNOS-t VÁSaíOL Farttfc kSfáSw látogatás® 28&0 étivel ezelőtt walrtocfotf elődlének ;\j ssrkamráiáhan ^ Kairó])óí jelentik: Faruk. Egyiptom if­jú királya, a régi Taniis romjaihoz gépko- csizojjt, ahol a Montét tanár által' nem­rég felfedezett si rk am rá ban saját kéz üteg nyitotta fel a pompás :irányéiiszitanényes színezetű szarkofágot, amelyben rernek- ■ miivü sólyomfejje! ékesített arany mu- mi atur tóban 2<SU0 év veit ezekéit uralkodott elődjének: a 21-ik dinasztiához tartozó ShisJudi fáraónak mtivmiá ja nyugszik. A mium-ia melléin pompás drágaköves ék­szer függőt leheăkîtfimom aranyláncon; mellette csodaszép illa tsz eres edények, ezüst és akabásírmn szobrok hevertek, amelyek a sakál fejű A mb üst, a keselyű- fejű Munt istennőt és inás egyiptomi is* ;á-nségeket ábrázolják. A szarkofág fene jkéu lapis lazuli val és drágakövekkel dtí- szitett, káprázatosán szép araitiyékszerek. ; feküdtek, amelyek művészi tökékdessége még ai Tutankhamen sarkammájában tatáét kincseket: is elhomálv i.sitoHa. Faruk ki­rály megtekintette a szomszédos sirkam- rát is, Rtndvnek rózsaszín gránitból fa rágott, hazaiU'edclü gy'önyörü szarkofág­ja egy ismeretlen fáraó múmiáját rejti. bSb? MINIATŰRÖK irta PÁSZTOR BERTALAN * Bede Jób, a századeleji magyar zsurnalisztika egyik kiválósága, a kolozsvári ref. kol­légium diákja volt, már ott kitűnt írói tehetségével s mikür az egyetemre ke­rült, csakhamar odahagyta az alma matert és végleg újságíró lett. Több kolozsvári redakcióbán dolgozott, Bede dobnak Bsrtha Miklós keresztelte el. Tehetségére Budapesten is felfigyel­tek, így jutott a Pesti Hírlap szerkesz­tőségébe. Itt erőteljes vezércikkeivel, színes parlamenti tudósításaival és élénk turf-karcolataival tüntette ki magát. Jólfizetett munkatárs volt, de könnyelmű, bohém természetével el­szórta a pénzt és mindig szükséget szenvedett. A P. H. abban az időben nagy kam­pányt indított br. Bánffy' Dezső kor- mányelnök és pártja ellen. Ennek a hadjáratnak Bede Jób volt az íródeák­ja, aki erdélyi újságíró korából köz- yetlenebbül ismerte a dobokai \askezii főispánt és igy több személyes argu­mentummal is tudott kilépni ellene. Ezek az éles cikkek meglehetős re- Cenzust keltettek a pártban, Bánffy Dezsőnek nem egy példálódzást kellett elszenvednie hívei részéről, miért nem hallgattatja el Bede Jóbot, hiszen mint sziíágysomlyói képvisíőnek módjában lenne az ott élő hozzátartozói révén leszerelni a fránya tói!forgató bántó kirohanásait. i Mikor br. Bánffy Dezső legközelebb feutazott a kerületébe és Zobe! Lipót= taf, a szabadelvű párt Somlyói elnöké­vel, nyugdíjba vonult budapesti posta­igazgatóval megtárgyalta az aktuális esemén3Teket, szóba hozta a Bede- iigyet is. — Kérlek Lipikém, — szólott — ez la Bede Jób, aki somlyói fiú és úgy értesültem, hogy az édesapja itt él s nekem egyik hűséges választóm, erős cikkekben támad engem és a párto­mat. Magam kibírom ezeket, de a párt zokon veszi, inkább tehát ezért, meg­férnélek, beszélj az édesapjával, hátha némi mérsékletre tudná bírni... (Másnap már ott is volt Zobel Bede Jób apjának kis korcsmájában és kö­zölte a gazdával a kegyelmes ur óhaj­tását. — Kérem, én meg fogok tenni min­den lehetségest — volt az öreg vála­sza. Meg is irta nagy óvatosan a leve­lét s pesti redakcióba a fiának és más­nap beutazott Kolozsvárra az osztrák­magyar bank fiókjához, ahol párezer korona megtakarított pénzét kamatoz­tatta. Neid ugyanis elvei voltak, a pénzét csak a legszilárdabb intézetben | helyezte el. Ezúttal azonban nem nö­velni akarta a betétjét, ellenkezőleg, azt kérte, hogy az egész tőkéjét adják ki neki. Jelentéktelen volt a tétel, de azért a banktisztviselő mégis megkér­dezte: l — Mi az, hát miért viszi el tőlünk a pénzét? t— J&, kérem — válaszolt a kérde­zett —• nincs Bekeni, semmi bizalmam effy olyan kormányban, amelyik már az én fiamtól is megijed... Brassói Sámuelról, nagyhírű polihisztorunkról, közismert volt a zene iránti rajongása. Háza ta­lálkozója volt a város legkiválóbb mu­zsikusainak, kik pompás Bösendorfer» jen szívesen szórakoztatták őt a zene- költészet régi meg uj remekeivel. Is­merte Európa valamennyi zenei nagysá­gát és ha csak valamelyike Kolozsvár­ra jött koncertezni, nem mulasztotta el a nagy zenebarát és érdekes tudós meglátogatását. Hermann Ottó, a szintén nagj'hirii természettudós, aki fiatal éveiben mint asszisztens, dolgozott Brassaj Sámuel mellett és nála is lakott a fiivészkerti paviflonban, sok szeretettel beszélt az itt töltött éveiről. Tőle hallottam, amint jóízűen elmondta Litolff Henry láto­gatását Brassai kerti lakásában. Litolff, a londoni származású, de franciává vedlett zongoravirtuoz, kom­ponista és a nevéről elnevezett braun- schweigi zeneműkiadó cég megalapító­ja, a mult század hetvenes éveiben koncertuton volt és Kolozsvárra is el­került. t. — A hirneves francia zenetitán — mondotta Hermann Ottó — nagy' si­kert aratott és vacsorára vendégünk: volt. Brassai nagy figyelemmel igye­kezett minden jót feltálalni a kiváló vendégnek. Nagyon kedélyes este voii ott a fiivészkerti lakban. Litolff forró francia hévvel muzsikált és látható él­vezettel költötte el a trakta ízes er­délyi fogásai. Másnap reggel Ábris, a székely szolgánk és mindenesünk imi­gyen állított be hozzám: — Mégis csak sok mindenféle ná­ciója van a világnak! j — Miről mondod Ábris? — Hát istánlom a tekintetes urat, mikor tegnap este a pástétumot ették, az a francia háromszor is kiszaladt a konyhába, belenyúlt a szájába és sze­mem láttára kitette mind a harminc­két fogát a tenyerére, megmosta kefé­vel, visszatette, bement és tovább evett. Ha pedig istálom, magamforma szegény székelv embernek fájdul meg a foga, elmén Póka borbélyhoz, az meg a fájós fogánál fogva háromszor is ko- rülhurcolja, hogy szikrát hány a sze­me, a tetejébe pedig még ötven kraj­cárokat is megvesznek rajta. Miért nem jutott a szegény székegységnek is olyan kijáró fog? ... I A Torokp contra Fodor járási)írósági por előzményeiről nagy vígan beszélgettek egykor a Szilágy­ságban. Még a század első évei­ben történt, hogy Fodor Géza, egy bu­dapesti gazdasági gépgyár utazója járt a Szilágyságban, hogy ujtipusu trak­tort népszerűsítsen. Somlyóról kiin­dulva, Şarm as ágon a vicinális jóvoltá­ból lekéste a nagykárolyd csatlakozást s kényszeredetten beült a kis állomás avult restijébe, ahol Török .Vince, ma­ga a gazda fogadta, hiszen itt a gyér forgalom mellett minden vendéget kü­lönösebben meg kellett becsülni. Fo­ilor mester teát kért és unottan gon­dolt a legközelebbi vonata érkezéséig eltöltendő időre. A gazda hozta törött- fülű csészében a bizonytalan színű, felrumozott meleg löttvöt és nagy készséget mutatott, hogy társaságával szórakoztassa a lekésés miatt ugyan­csak bosszús vendégét. Fiz fásultan hallgatta, mikor Török uram nagy hév­vel részletezte, miként lehetne Sarma* ság pangó gazdasági viszonyain lendí­teni, ki kellene emelkedni a szűkös keretekből és bekapcsolódni az. orszá­gos relációkba. [ — Meg is kérem önt, Fodor uram, (már előzőleg megkérdezte a nevét ér, foglalkozását), ha jottében-mentében úgy Budapesten is észrevenné a szá­momra valami jó üzletet az italszak­mában, mindenképen hálás volnék, ha erről értesítene. Kellő tökével és szak­értelemmel rendelkezem... Ekkorára már be is járt a károlyi vonat, Fodor mintegy megkönnyebbül ten készült a beszállásra, még csak a cechet kellett elintézni. Török gazda 35 krajcárt kért a teáért, melynek több mint a fele még ott maradt a rozzant ibrikben. Fodor nagyot nézett, de már örült, hogy szabadulhat és méltatlan- kodá© nélkül, gyorsan kifizette a meg­döbbentően nagy árat és távoz ott. ^Két hét múlva Török sürgönyt ka­pott Budapestről a következő szöveg­gel: Ötven hektós prima iizfet lebonyolí­tására hordókkal rögtön jöjjön. Fodor. Török nyomban beutazik Somlyóra, beszerzi a hordókat, feladta a vasútra és maga is vonatra iií. Budapesten Fo­dor szives örömmel fogadja és érdeklő­dik, bogyr hozott-e elég hordóit. Mikor erről megnyugtatja Török, meghívja öt a legközelebbi kávéházba, ahol majd nyugodtan megbeszélhetik a kilátásba helyezett príma üzletet. Leülnek a márványasztalhoz, Fodor két teát kér, ezt megisszák, majd élénken érdeklő­dik vendége és családja hogyüéte iránt, közben zamatos utazói viccekkel fiisze- rezi a társalgást. Az üzletről nem esik sző, bár Török uram már ég a kíván­csiságtól. — Nézze, Török ur, itt nagy a lár­ma, nem tudunk nyugodtan tárgyúin! és kalkulálni, van itt odébb egy csen­desebb, előkelőbb kávéház, o<tt inkább megbecsülhetjük a dolgot — igy hüti le Fodor vendége nyugtalanságát. Az­tán hívja a fizetöpincért, bemondja a két teát és kifizetik neki az általa kért 24 krajcárt. — Látja, ilyen finom teát iszunk mi itt Pesten a kávéházban 12 krajcárért — mondja odavetőleg Fodor s már in­dulnak is a másik kávéházba. Itt is két teát rendel Fodor és folytatja eleven előadását érdekesebb utazói élményei­ről. Majd hívja a főpincért s itt is 24 krajcárt fizetnek ki a két teáért. —- De az istenért, kedves Fodor ur, kérem, hogy beszéljen már valamit az üzletünkről is — fakadt ki a nagy utazástól eléggé összetört sarmasági vendéglős. — Ugyan, ugyan, hát mit kel! nekem beszélni. — válaszolt Fodor — hát mem vette még észre? Itt 12 krajcárt fize­tünk egy teáért, bejárjuk a kávéháza­kat, bevásároljuk és megtöltjük a hor­dókat a 12 krajcáros teával, maga ha­zaviszi Sormásáigra és ott 35 kraj­cárért eladja, hát nem bomba-üzlet ez? (Töröknek volt annyi esze, hogy be­lássa, mennyire csúffá tette a pesti utazó, nem csinált botrány'!, szó nélkül faképnél hagyta őt, a legközelebbi vo­nattal hazatartott, Somlyón felkereste Bölöni Sándor ügyvédet, elpanaszol- ván neki bántó esetét a pesti „vigé<“- cél. Neki útiköltsége, hordószállitási dija és ellátási költségei merültek fel, kérte az ügyvédet, hogy mindezekért kártérítési! keresetet mditson a gép­gyári utazó ellen. Bölöni fejcsóválva s alig sejthető mosollyal hallgatta a his­tóriát s nem nagyon biztatta emberét a per sikerével, de meírt ez ragaszko« dott hozzá, benyújtotta a sommás ke­restet a somlyói járásbíróságnál. Miko'1 Fodornak kezbesitetttţc a tárgyalási idézést, cége ügyészét bizta^ meg kép­viseletével. ez viszont dr. Gáspár Gyu­la. a másik egykor népszerű somlyói fiskálist kérte, hogy a tárgyaláson he­lyettesítse. Muzsay János, a somlyói járásbíróság akkori kitűnő vezetője maga tárgyalta az ii£yet. Sok furcsa kereset megfordult ffó asztalán, hiszen a Szilágyság élénk gatzda&ági forgalma és népének perlekedéisi hadarna csak úgy ontotta a bírói ítéletre bízott vitás kérdéseket, de azéírt ilyen, mint amely a sarmasági tea „bomba-üzlet“ kárté­rítése miatt keletkezett Török és Fo­dor között — még soha. Bizonyos ér­deklődéssel vette elő az iigy’et, de ér­dembeli tárgyalásra nem került sor, mert dr. Gáspár nyomban illetékességi kifogást tett, kijelentvén, hogy a fel­peres által sérelmezett ügyleti ajánla­tot Budapesten tette az aiperes, aki budapesti lakos is, tehát a kereset tár­gyalására nem a somíy'ói, hanem a bu­dapesti járásbiróság az illetékes. A bí­ró helyt adott a kifogásnak s igy fel­került az ügy Budapestre, de a közbe­jött háborús idők viszontagságai köze­pette nem jutott el ítélethozatalig, ám Török Vincét élete fogytáig ki lehe­tett hezni sodrából, ha azt kérdezték tőle: Kaphatnék egv teát a pesti szál- í it many bői? Mi €3 különbség? — ezzei a kérdéssel elméskedtek egy kor szinte járványszeriileg a régi világ boldog emberei a maguk és mások mu- lattatására. Két személyt, két tárgyat vagyT fogalmat neveztek meg és vala­melyes szójátékkal meg kellett vonni a különbséget a kettő között. Ez az el- ínesport kedves és mulattató volt míg­nem szörny'ü elfajulások következtek s ezek sikeresen végét is vetették a már rettenetessé vált járványnak. A régi Grand=kávéház bohém asztalánál külö­nösen gombamódra szaporodtak ezek a nem eg},-szer igazán elmés különb­ség-viccek. Íme, ide jegyzek kettőt, az elsőért néhai Sebesi Samut, a vidám Tüske Pált, a másodikért Iváíiíi Jenőt, az egykori kiváló szerelmes színészt és nagyképzettségii dramaturgot illet­heti az utókor szörnyülködése: I. Mi a különbség Kiiry Klára, és Ká- polnay János hangja között? fKüry a színtársulat akkori fiatal primadonná­ja, Kápolnay a kiöregedett tenorista.) Felelet: Küry hangja „kecsegtető re­mény“, a Kápolnayé „recsegtető ke- ménv“. í II. Mt a különbség a 17. századbeli j nagyhírű 'spanyol drámairó és a lebu­kott zsebmetsző között? Felelet: A nagy spanyol drámaíró: f Lope de Vég a, a lebukott zsebmetsző: lopa de vége. Az uj orvosi életrajzok legérdekesebbje: GEORGE SAVA: A gyógyító kés London leghíresebb sebésztanára, a vi­lághírű Bankhof, lélegzetelállítóan ér­dekes köny'vet irt saját életéről. Való­ban nem hétköznapi dolog a lángoló Oroszországból rongyosan, fillér nélkül elindulva, éhezésen és megaláztatáso­kon, országok és városok, foglalkozá- j sok és kalandok útvesztőjén át elér- ! kezni az orvosi hirnév, a nemzetközi i tudományos megbecsülés csúcspontjáig. I Ára fűzve 132, kötve 198 lej az ELLEN- I 2ÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Ko- I lozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvét­tel is azonnal szállítjuk. Kérjen dijtst- • ~ l&Q könyvjegyzéket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents