Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-07 / 80. szám

ELLUN 7 PK «rom ijaaa Gyönyörű pásztorlevelet intézett híveihez Márton Áron püspök Lelkészi és emberi hitvallásait és munkaterveit feltette ki a pászioríevéibena püspök KOLOZSVÁR, április 6. Márton Áron gyulafehérvári püspök, akit a ko/elni ült Iván szenteltek püs­pökké és aki Őfelsége kezeihez a nn- pókban tette le az esküt, eskütétele ntan híveihez és lelkipásztoraihoz pásztorlevelet bocsátott ki. l:z a púsz- torlevél mindennél ékesebben fejezi ki az uj és máris rendki\iil nagy szere­tetnek és közbecsiilésnek örvendő fö- pasztor hitvallását és munkaprogram­ját. „NEM UTASÍTOM EL-, VÁLLA­LOM A MUNKÁT“ I Szent Márton püspök szavaival kez­dem:— igy kezdődik a pásztorlevél — Uram. ha néped számúra mcy szük­séges vagyok, nem utasítom ct, vál­lalom a munkát. Ezzel a mélységes alázattal és meg­adással hajtom meg fejemet én is Isten akarata előtt. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak tite­ket.“ S ha tetszett szent Felségének, hogy igénytelen személyemet hivja meg az egyházmegye élére, alázattal követem hivó szavát és szív vei-lélek­kel felajánlom minden erőmet a reám tett feladatok szolgálatára. Az ut, amelyen indulok, nem járatlan ! és nem pusztába vesző. Apostolok jár­tak előttem, akik Isten lelkét, a ke­gyelmi élet szépségeit és a szeretet örömfakasztó erejét sugározták szét ezen a területen. Példájuk és serkentő buzgóságuk átformálta az egyházmegye lelki arculatát, az egykori vallási kö­zömbösség hervasztó .fagyát a lelki el­mélyülés melegsége váltotta fel. ősz püspökünk az Lucharisztia gazdag erő­forrásait nyitotta meg, annak a sugár- zatába állítva elsősorban az ifjúságot, hogy a Krisztussal való életközösség­ben testben és lélekben egészséges, gondolkodásban és érzületben tiszta nemzedék nevelődjék jövőnk számára. Utódja, akit Isten váratlanul elvett tő­lünk, az ö munkáját akarta tovább vinni. Mélységes hálával és tisztelettel gondolok mindkettőjükre. Nyomukba lépni nem tudok, de emléküket a ke­gyelet és szeretet hervadatlan virágai­val veszem körül és minden igyekeze­temmel azon leszek, hogy az eredmé­nyekben gazdag apostoli munkát útmu­tatásuk nyomán tehetségem szerint folytassam. Isten dicsőségéért és a lelkek békéjéért dolgozom Kinevezésem szent karácsony elöes- J tejéről van keltezve s a karácsonyi an­gyalok szózatával jövök és köszönte­lek titeket: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaratu em­bereknek. Az angyali szózatban külde­tésem tartalma is benne van, Isten dicsőségéért és a lelkek béké­jéért kell dolgoznom. j Ez a püspök feladata s Istenben boldo­gult Szentatyánk is, aki a világegyház minden részét éber gonddal figyelte, mintha külön utasítást akart volna adni számomra, amikor arra méltatott, hogy éppen a szent híradás napján bíz­zon meg az egyházmegye vezetésével. Mintha figyelmeztetni akart volna ezzel is, hogy jól vegyem szemügyre a körülményeket, mérjem fel a helyze­tet és nézzek szembe a való tényekkel, de terveimet állítsam a megváltó szent éj sugárzatába s a csüggetegség .lap­jaiban is a Krisztus eljövetelében nyert hit, bizalom és öröm erejében törhetet­len bizalommal hirdessem: Dicsőség az Istennek és békesség az embereknek. AZ ÁLPRÓFÉTÁK ELLEN 1. Isten dicsőségének az utóbbi idők­ben sok ellenlábasa akadt s tudom, tet­tek kárt a mi sorainkban is. A szerve­zett istentelenség agitátorai, az uj szekták terjesztői és a szegénység együtt s a legtöbbször egymás kezére dolgozott. Az istentagadás szószólói népünK közé is találtak utat, hogy ha­mis tanaikat széthordozzák s főkép az ifjúság lelkét megmérgezzék. Ezekhez szegődtek az álpróféták, akik ui val­lásokat és sötét babonákat terjesztet­tek. Közben ránk tört a szegénység is egész nyomasztó mivoltában. Minden nap szükebb lett a mindennapi kenyér és bizonytalanabb a jövő. Kivül-belül sötétség környékezett meg s a lelkek­ben nyugtalanság és bizonytalanság vett eröL. A hitetlenség és babonák ter­jesztői serény tevékenységbe kezdet­tek, hiszen remélhették, hogy bő ara­tásuk lesz ilyen körülmények között. S hogy megkisértetésünk teljes legyen, megjelentek a lélekkufárok is, akik elégedetlen, avagy a nélkülözésektől el- kinzott híveinknek kenyeret ajánlanak fel, ha ősi hitüket megtagadják. Ezekkel a tényekkel, amikor Isten ügyében fáradozunk, nyíltan szembe kell néznünk. Az álnok mesterkedések ereje buzgó híveink magatartásán leg­többször megtörött, de volt, ahol ért el eredményeket, szembeállította vagy elidegenítette a híveket papjuktól, a népet vezetőitől, a katolikust katoli­kus testvéreitől és a katolikus ügyek­től. i. A templom, az iskola, az ősök meg­szenteli hagyományai sok testvé­rünk lelkében elmosódtak vagy eh halványaidban vannak a kötelessé­gekkel együtt. I Erőinket tehát több irányban kell vé­delemre és munkára szerveznünk, de bizalommal indulok, mert Isten velünk van, amint velünk volt és segített a múltban. Egyházmegyénk hosszú századokon keresztül bástyaként állott a pogány törekvések ellenében. Pogány kunok, besenyők, tatárok, törökök járták a földjét, sokszor lerombolták templo­mait és rabságra hurcolták fiait. De a hit és otthon védelmében elesett hős apák hitvalló fiai, papjaik vezetése alatt mindig újra építették a feldúlt templomokat s a templom falainak vé­delme alatt, mint erős várukból újra­építették a kifosztott és felégetett ott­honokat. Háborúk, éhínségek, pestisek, vallási harcok és erőszakos térítések váltogatták itt egymást s a vészek és dulások nyomában mindig lelki és er­kölcsi elvadulás is járt, de az ősi hit szava mindig megszólalt a lelkekben s : népünk megint visszatért jobbik önma­gához. Éppen a bajok és' örökké küz­delmes élete tanította meg arra, hogy vallásához a legnagyobb áldozatok árán is ragaszkodjék, mert Istenen kivül nincs senkije. Isten azonban mindig elég, hogy saját erőit Isten segítségé­vel megpótolva — testi és lelki nyo­morúságából kivergödjék. Az őrhelyen állók éber figyelésre és meg­sokszorozott munkára vannak kötelezve És hiszem, hogy ez a törhetetlen hit máma is él s erőit mozgósítani tudjuk. Hitvalló nemzedékek hősi sora járt előttünk, készítette elő utunkat, hagy­ta ránk nagy örökségeit. Templomaink a katolikus mult lelkesülbségét, isko­láink a katolikus ősök áldozatkészsé­gét, bucsujáró-helyeink a katolikus ön­tudat hősi fellángolásait, népünk iste­nes életének legszebb emlékeit őrzik. Az első megértés óta kicsirázott hitet ezen a megszentelt földön semmi sem tudta elfojtani, habár sok volt a ve­szély. Most megint sok a feladat és tennivaló, mint mindig, amikor válsá­gosra fordult az idők sora. Akik őrhelyeken állanak, éber figye­lésre és megsokszorozott munkára vannak kötelezve. De álljuk a munkát és a lelki megpró­báltatásoknak és megkisértéseknek ebben a nehéz órájában is törhetetlen bizalommal higyjük, hogy ahol a val­lásosság gyökerei olyan mélyre nyúl­nak, az uj idők rontása sem árthat, a régi hit tisztasága újra kivirágzik s a hithüség újra általános és elengedhe­tetlen erény lesz, mint régen. A mai nemzedék is meg fogja érteni, hogy Is­ten dicsőségét, aki lelkének üdvössége és életének leghübb szövetségese ezen a földön, ősi fényében meg kell tarta­nia. 2. A békesség az emberek között Is­ten dicsőségének és az azért való mun­kának következménye. Küldetésem szerint Isten dicsőségével együtt mun- kálnom kell és munkálni akarom a lé­lek békéjét és a lelkek megbékélését. A lélek békéjét, amit az egyes ember a szentségek vételében, Istenhez való viszonya rendezettségében és gyakorla­tában talál meg. És a lelkek megbékü- lését, ami a lelkidet közösségéiben, a Krisztusban való testvériség megérté­sében és vállalásában áll. í Az Egyház fiainak mindig és min­denütt a legbensöbb és legnemesebb lelki közösségben kellene élniök. Ön­magunk és szent vallásunk lealacso- nyitása volna, ha összetartozásunk csak abban jut kifejezésre, hogy az anyakönyvi bejegyzés illetékességét tudomásul véve, egyházi járulékainkat talán megfizetjük, katolikus testvé­reinkkel talán a templomban találko­zunk, ezenkívül azonban egymás sor­sával, életével semmit sem törődünk. Az Egybázhoz-tartozás ennél végtele­nül többet jelent és többre kötelez. Közös a hitünk és annak gyakorlata, amellyel természetfölötti rendelteté­sünk elérésén dolgozunk, de ugyanak­kor Krisztussal életközösségben va­gyunk, tehát a közösséget egymással is vállalnunk kell gondolatban, érzésben és cselekedetekben, mert ha lélekben testvérek, ennek következtében eg\- másért felelősek is vágjunk. Ez pedig azt jelenti, hogy a hivő em­ber nem érheti be azzal, ha a templom­ban együtt van vagy az áldoztató rácsé nál egymás mellett térdel az ur és a szolga. Hitünk parancsa, hogy p templomon kívül, az életben is test­vérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk és egymás terhét köl­csönös megértésben hordozzuk. Ilyen értelemben testvérünk erkölcsi, gazdasági cs műveltségben elmaradott állapota mindnyájunk gondja és fel­adata. A tanultnak kötelességei van­nak a tudatlanok, a gazdagnak és tehe­tősnek a szegények, az erősnek a gyengék és elhagyatottak iránt. Az összetartás és tevékeny szeretet hiánya következtében testvéreink százai és ezrei kallódnak el a bűn, a szegénység, a müveletlenség és el- hagyatotiság utjain. I Sok elégedetlenség és gyűlölködés fa­kad ebből. Sok keserűség, ami az em­berek közti békét rontja. Keresnünk kell tehát az eszközöket, hogy a szer­vezettség erejével és az egyéni jóaka­rat készségével legalább a kiáltó hiá­nyokat pótoljuk s amit menteni lehet, megmentsük. 7939 iprllU 7­get jóakarattal megvalósítani. Az. uj idők szelleme, hatalmas válto­zásai, nyugtalan iránykercsése mind­egyre uj feladatokat dob fel s nz erők uj csoportosítását, uj területek mun- kába vételét teszi szükségessé. Az em­ber szellemi és erkölcsi világában uj tájékozódások egy uj életfelfogás for­radalma zajlik, amelynek hullámzása >t tömegekre is átcsap. Az Egyház válto­zatlanul áll az örök igazságok alapján, de szemét nem /.ária le a valóság előtt, az embert az élet és a történelem sod­rában nézi összes bajaival és igényei­vel együtt s mindig u jelenben alkal­mas hangot és eszközöket követi, hogy a változások hullámverésébe állított embert az örökélet számára megment­se. Egyházmegyénk történetét lapoz­va, az Egyház örök frissességének és rugalmasságának lelkesítő példáit kap­juk. .Megtalálta mindig az idők hang­ját s berendezkedéseit és az uj tenni­valókat mindig bámulatos pontosság­gal alkalmazta az éppen aktuális kö­rülményekhez. I Ezt az utat kívánjuk járni mi is s ebben a szellemben szólottám hozzá­tok, Tisztelendő Testvéreim és szere­tett Híveim! Az idők változnak, esz­mék és rendszerek születnek és egy­másután széthullanak, az emberek jön­nek és eltűnnek, de Krisztus mindig változatlanul ugyanaz. S nekünk egyetlen vágyunk és feladatunk, hogy a zűrzavar mélyéről is ezt a Krisztust megtaláljuk és a bizonytalan életet a krisztusi bizonyosság kimozdiíliatat- Jan alapjaihoz kössük. Nem szünök meg imádkozni és dolgozni, hogy Isten kegyelme ehhez segítse Tisztelendő Testvéreim törekvését és Híveim jó­akaratát. Titeket is kérlek, imádkoz- j zatok érettem, hogy szent hivatalom kötelességeinek teljesítésében egyedül a megfeszített Krisztust hirdessem és a Benne való feltámadás örömét szá­motokra Isten segítségével bőségesen közvetítsem. ; „A mi Urunk Jézus Krisztus Kegyel­me és Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen veletek mindnyája­tokkal.“ t ÁRON püspök. Egyformán püspöke teszek szegénynek és gazdagnak Szent hivatalom kötelez, hogy egy­forma püspöke legyek szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak, előkelők­nek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétle- neinek, bűnösöknek és a kegyelem ál- dottjainak. Az Isten felé vezető utat mindenki számára kell feltárnom, egyengetnem és kívánatossá tennem. De ugyancsak apostoli hivatalom te- szí kötelességemmé, ho&v szent bi* I tünk közösségi tartalmát és az abból folyó kötelezettségeket ne szűnjek meg hirdetni és munkálni. Aleg kelI tanulnunk, hogy egymáséri munkát vállaljunk és tudjunk együtt .dolgozni az élet minden területén. A válaszfalakat, amelyeket emberi rö­vidlátás, hiúság vagy érdek emelt test­vér és testvér közé, igy lehet lassan­ként eltüntetni; a gyűlölet, ami ellen­ségeket nevel, igy lehet a szeretettel helvettesiteni és a krisztusi testvérisé* fj hogy Havadi-Nagy Ilonka, a Thalia reménysége, hí pengi születésű, édesafa a református kereskedelmi islcola tan^y, Brassóban, édesanyja jóncvü tánclar.ái\ nő. A fiatal lány 15 éves korában a bu­dapesti Sziniakcbdémia növendéke lett, ahol idő jelentkező közül bekerült az Alcadémia 35 növendéke közé. Tanárai: Kiss Ferenc, Gázon Gyula. Hettyey Aran­ka és több más nagynevű színész voltak. Jelenleg Tóth Elek foglalkozik a fiatal színésznővel, aki nemcsak nálunk, de Brassóban is nagyon tetszett a közönség­nek; hogy Kiss Manyi, az erdélyi szárma­zású, népszerű pesti sztár legközelebb a Paprikáscsirke cimü darab főszerepében lép fel; hogy óriás részvét mellett avatta fel a pesti művészvilág Góthné, Kertész E‘Iá­nak, a Vígszínház volt nagy művésznőjé­nek síremlékét; hogy az USA kormánya elsöizben tett lépést egy hollywoodi film ellen. Az egy­millió dollár költséggel készült ,,Ti=enhár- i man elrepültek“ cimü látványos filmet ; be fogják tihani, mert az elriasztja a kö­zönséget az Atlanti-óceán feletti légifor- galom használatától; hogy elkészült az Ártatlan Zsuzsi cí­mű népszerű operett francianyetvü fűm- változata. A darabot nagy sikerrel mutat­ták be Parisban és a lapok különösen 9 brihiáns Raimu alakítását és Henry Ga­rat pompás játékát dicsérik benne; hogy a színház legközelebbi klasszikus felújítása a Cyrano de Bergerac lesz. A darabból máris folynak a próbák. A cím­szerepet Kovács György alakítja, RoxGne szerepét Fényes Atice játssza; hogy a japán-kinai habom következ­tében Kínában erősen visszaesett a könyv­kiadás. Négy évvel ezelőtt még AOO euró­pai könyv jelent meg kinai fordításban, de íddG ban már csak 325 s egy évvel később mindössze 100■ A kínaiak angolr francia, német és olasz íróktól szoktak fordítani; hogy egy fiatal magyar tudós, Györffy Barnabás, aki Berlinben dolgozik, olyan szert talált fel, amellyel 0 paprika nagy­ságát kétszeresére, a lent négyszeresére lehet növelni, ' " “

Next

/
Thumbnails
Contents