Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-05 / 78. szám

Ara 3 Lei

Saerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, GUea Morlor 4. TcSefon: 11—09. Nyomda: Str. I. G Duda No. 8. F:ókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon 11-99

ALAPÍTOTTA BART HA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató 1 DR. GROIS LÁSZLÓ

Kiadótulajdonos: PALLAS R. T., Törvényszéki fajstromozáíi szám: 39. (Do*.

1938. Trb. Cluj.) Elófizerési inuk: havonta 8oj negyedévre 240, félévre 480 egész évre 960

3LX ÉVFOLYAM, 7 8. SZÁM.

...........

SZERDA

CLUJ, 1939 ÁPRILIS 5.

Az angol külpolitika teljes irányváltozását adták hírül tegnapi beszédeikben Chamberlain m

és Halifax kül

, Szakítottam a hagyományokkal“ — jelentette ki Chamberlain az alsóházban. — ,,Anglia védelmi csoportosulást és nem körülkerítő láncot akar létrehozni Németországgal szemben“. — Beck lengyel külügyminiszter londoni tárgyalásai

„Némgtorszásneiíiváraddi^amigkörülÁenlik, han3melö3btörl szétszlaláncot“

A tegnapi nap újra mozgalmas napja volt a külpolitikának. Chamberlain an» gol miniszterelnök és Halifax külügyminiszter nagyfontosságu kijelentéseket tettek. Beck lengyel külügyminiszter Londonba érkezett és megtartotta első megbeszélését Halifax külügVnv niszterrel, bár hivatalosan, szakértők jelenlétével az első megbeszélés ma délelőtt 11 órára van kitűzve. A londoni angol—lengyel megbeszélés' körül természetesen egész sor kombináció szövődik, beavatott és kevésbé beavatott körök pontosan tudni vélik, hogy' mire! van és miről lesz szó. Az ilyen kombinációkat természetesen föl lehet használni az események körül kialakuló hangulat megrajzolására, de pontos adataikat helyes, ha fenntartással fogadjuk. Londoni lapokba kiszivárgott hírek szerint az angol—lengyel tárgyalásokon szó fog esni a lengyel—iszov- jetorosz, a lengyel—román és a lengyel—litván viszonyról is. És mindenekelőtt szó fog esni arról, hogy a Lengyelországnak nyújtott biztosíték, mely Chamberlain kijelentése szerint is ideiglenes s csak a kérdés szélesebb I

rendezéséig tart, végleges biztosítékká alakuljon át olyan kölcsönösségi ala- ' pon, mint az angol—francia baráti ; szerződés, mely nemcsak egymás vé- j delmére irányul, hanem három kisebb nyugati állammal, Hollandiával, Belgiummal és Svájccal kapcsolatban ön- miiködőleg életbelépő katonai segély- nyújtást is jelent arra az esetre, ha ezeknek az államoknak függetlensége, vagy területi épsége veszélyeztetve volna. Más hirek szerint Beck londoni tárgyalásain szó lesz Romániának és Törökországnak az európai biztonsági rendszerhez való csatlakozásáról is. Ugyané hírek szerint Románia csatlakozásáról végleg csak akkor nyilat- kozhatik, mikor Törökországtól biztosítékot kap arra nézve, hogy ez angol és francia badiszer- és csapatszállító hajókat átenged a Dardanellákon Romániát érő támadás esetén. Ezzel kapcsolatban úgy tudják, hogy Gafencu külügyminiszter Ankarába utazik s azután a nyugati nagyhatalmi fővárosokat: Berlint, Rómát, Parist és Londont keresi fel. *

Chamberlain beszéde

I A tegnapi nap legfontosabb eseménye azonban az angol parlament két házában lefolyt külpolitikai vita volt, melynek folyamán az alsóházban Chamberlain miniszterelnök, a lordok házában Halifax külügyminiszter kör- vonalozla nagy határozottsággal a londoni kormány külpolitikáját. Mindketten bejelentették, hogy uj politikáról van szó, irányváltozásról és eltávolodásról attól a vonaltól, melyet az angol kormányok eddig követtek. Az alsóházban Greenwoodnak, a munkáspárt helyettes vezérének fölszólalása vezette be a vitát. Greenwood szerint az európai kisállamokon a müncheni megegyezés nem segített, ma sokkal fe- nyegetettebb helyzetben érzik magukat, mint a megegyezés előtt.

A most indított angol—francia megegyezés azonban kiinduló pontja lehet egy szélesebb alapra helyezett tömörülésnek.

Ez a megegyezés nem irányul kimondottan Németország ellen, hanem általánosságban mindazok ellett az államok ellen, melyek az erőszakosság politikájához akarnak nyúlni. Greenwood után Chamberlain szólalt föl és a következőket mondotta: {

— Pénteki beszédem tulajdonképen előzetes bejelentés volt, amelyben hírül adtam az angol külpolitika irány- változását és eltávolodását attól a vonaltól, amelyet eddig folytatott. Ez uj fejezetet nyit napjaink történelmében.

akar kerekedni és annak erői felett akarna uralkodni. Abban az esetben, ha az előbb ismertetett politika lenne a német kormány politikája, természetszerűleg nemcsak egyedül Lengyel- ország van veszélyeztetett helyzetben és igy természetesen a mi garanciánkat is ki kell terjesztenünk. Nem elégséges tehát, hogy csak egyetlen esetre mondjuk ki az ilyen természetű garanciákat. A legújabb események nagy aggodalmakat és, elégedetlenségeket keltettek a Németországgal szomszédos államokban Németország jövő szándékait illetőleg. Ha nem lennének Németországnak ilyen szándékai, akkor ezek= nek az egyezményeknek az alkalmazása nem válna szükségessé. [

— Ha fokozatosan vissza lehetne, térni — folytatta Chamberlain — a nyugalmi állapotokhoz, idővel el lehetne felejteni ezeket az egyezményeket. A köztünk és más államok közötti tárgyalások nem képeznek semmiféle fenyegetést Németország ellen mindad-; dig, amíg Németország jószomszédnak mutatkozik. Senki sem akarja nálunk, Németország bekerítését. Az önvédeh m} politika megteremtése előtt állunk. Ebben a helyzetben nem számit az Anglia és Szovjetoroszország között lévő ideológiai különbség. Bennünket csak az érdekel, hogy megőrizzük, a függetlenséget és nem csupán a ml függetlenségünket, hanem mindazon államok függetlenségét is, amelyek egy uralomra vágyó ország fenyegetései által fenyegetve vannak. Elfogadjuk ehhez minden állam együttműködését, bármilyen i,s legyen a kormányzata s ezt nem támadó célból tesszük, hanem azért, hogy eUentálljunk a támadásnak. A közös élet mindennapi ügyei nem mehetnek teljesedésbe abban a bizonytalan és felfegyverkezett helyzetben, amelyben Európa hónapok óta leledzik. Biztos vagyok abban, — végezte beszédét Chamberlain — hogy tevékenységünk nem a háború felé vezet, hanem egy egészségesebb korszak felé, amelyben az értelem ve- i szí át az erő szerepét és a fenyegeté- ! seket felváltja a jól alátámasztott ér- 1 vek sorozata.

Halifax beszéde

Szakítottam hagyományainkkal. Pénteki nyilatkozatom nem egy bizonyos határsértés lehetőségére vonatkozott, hanem felölelte mindazokat a kérdéseket, amelyek az ilyen vagy ehhez hasonló haíársértésből keletkezhetnek. Abban az esetben, ha a lengyel nemzetet valamilyen támadás érné, bizonyos, hogy ez ellen védekezne. Ilyen ellenállás esetén pedig természetes, hogy úgy Franciaország, mint Anglia azonnal a szorogatott Lengyelország segítségére sietne.

— Már mult év szeptemberében j éreztük, — folytatta Chamberlain — hogy változtatni kellene eddigi politikánkon, akkor azonban Németország biztosított bennünket, hogy külpolitikája vonalába csak azok a területek esnek, ahol nagy tömegekben élnek németek és nem akar olyan népek felett uralkodni, amelyek nem tartoznak a német népfajhoz. A bizalom azonban ebben a nyilatkozatban ma teljesen megtört. Az angol kormány poétikájának is más irányt kellett tehát szabni. A világ közvéleménye is mélyen fel van háborodva. Mint ahogy szeptemberben, úgy ma sem kívánja egyetlen ember sem a háborút. Ismét alaposan vizsgálat alá kell vegyük az elmúlt eseményeit, mert azok teljesen uj helyzet elé állítottak bennünket. Amit mi teszünk, nem egyéb, mint az esetleges eseményekre való felkészülés, vagvis olyan esetre, ha valaki a világ felé

A lordok házában Halifax külügyminiszter tiett nyilatkoziaicob a lengyed függat- ■len.'ség érdekében 'adott angol biztosítékkal kapcsolatban. Halifax kijelentette, hogy ‘francia, és angol kormányok közötti kapcsolat igen szoros vol't) az utóbbi időben- Az angol kormány egész idő alattt abban a helyzetben volt, hogy számíthatott \a inán* cia ikiormány fenntart ásnéilkiiU együttműködésével. Amikor Hitler kancellár nyolcmillió csehet bekebelezem a német biroda* lomba, eltávolodott eddig hangoztatott elveitől. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy ha a nemeit birodalommal szomszédos államok úgy érezték, hogy függetlenségük hasonlóképen veszélybe kerülhet. Ezért az angol kormány úgy vélte, hogy bizonyos kormányzási rendszerekkel kapcsolatban vailamilyen módon rendezni kell a közép* európai kérdéseket. Az erre vonatkozó tanácskozások folyamatban vanniak. Halifax (ezután kihangsúlyozta, a Szovjetoroszor* szággal való jó kapcsolatokat, majd Beck ezredes, lengyel külügyminiszter (londoni látogatásáról szólva, ki jelentetnie, hogy az angol kormány megvizsgálta' a helyzetet s a lehető legjobb és békés megoldási módot keresi, rendezni (kívánj» bizonyos körül* mények között a nemzetközi kérdésekék habár ezek a német—lengyel kapcsolatok fejlődésének veszélyes lehetőségét mulatják, Az angol kormány hivaicalos Jelentések hiányában nem hiszi «atz erre vonatkozó híreket, de úgy határozott, hogy mindaddig, amíg helyzet meg nőm állapodik, az átmeneti helyseiben lehetőleg világosan mulatja meg magatartását s «abban az esetben, ha Lengyelország valamilyen veszély előtt, állana, segítségére siet. Nem felel azonban meg tényeknek, hogy Németország bekerítését célozná az angol kormány. A helyzet ma a következő: Európa közepén fekszik a bataíPmas Németország. — Szomszédai attól félnek, hogy Németország

készít elleniük valamit és közös védekezési akcióra gondolnak. Ezek ösztönös és nem kívüliről sugalmazott akciók. Jelenleg a német birodalommal szomszédos államok kénytelenek tekintetbe venni a mull tapasz-,

. Hajlatait. Az angol kötelezettségy állal ás Len-'

I gyelországgal szemben, ami az «angol poli- ■ ti ka noigy jelentőségű vál tozását képezi, nem eredt egyeben ország elleni eElfenségys' szándékból sem, hanem abból a hitből^ hogy ha végrehajtjuk ezt a törekvésünket,, megerősítjük vele az európai, átendósag^ és a béke ügyét'.

A Chamberlain beszéde nyomán m«egin-, dúlt vitában Winston Churchill elismeré-' sét fejezte ki a miniszterelnök iránt és a, maga részéről is hangoztatta Chamberlain; állítását, hogy Anglia nem akarja körűiké-, riteni a német birodalmat. Meggondolatlan, lenne azonban az a diktátor — mondta Churchill! —, akinek elméjében felvetődne a gondolat, hogy Anglia, és »francia köztársaság együttműködését akarja szétrombol«- ni, vagy Olyan tárnadá<st kockáztatna, meg, amely kényszerítené Angliát és Franciaországot, hogy háborút viseljen. Mert ez a két hatalmas item addig harcolna, amíg vagy győzelemmel fejezné be «a háborút, vagy elveszne. Morgan Price munkáspárti, képviselő ezután azt kérdezte Chamberlain miniszterelnöktől, hogy tekintve a 'to. mán ozára'zföll’di hadsereg részére történő német száll it ásókat, az angol kormán v nem tartja-e szükségesnek, hogy megkezdje Romániával a román tengerészet és a dunai floftfca megerősítésére vonatkozó tárgyalásokat. A kérdésre Chamberlain helyett- Butolér külügyi államtitkár válaszol:, kijelentve, hogy az angol kormány bármikor szívesen hajlandó megvizsgálni annak' «lehetőségét, hogy «a román kormány badian vagszíiikséglet ét úgy «tengerészeti, mint egyéb tereken ellássák.

(Cikkünk folutalása qz utolsó oldalon}