Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)
1939-04-30 / 99. szám
I 1 O 3 9 April! á 3 O. BL LB NXÉK Ezer szó Irta LAKATOS LÁSZLÓ .Végzett a teájával, rágyújtott cigaretta tójára, ftassan, rendszeretöen, mert ezekre a nehéz, pácolt, mézmi angol cigarettákra bizonyos rendszerességgel kell rá~ gyújtani és azután megtelte a szokott "i\ ^-reggelt utazását a szoba egyik sarkából a* másikba. A kis könnyelmű reggeliző asztaltól ahhoz a másik nagyképü és fontoskodó asztalhoz, amely az Íróasztala, de amelyet éppen úgy szeret, mint a reggeliző asztalát. Nem mintha apjától örökölte vjdna, vagy bármely más gyengéd hagyomány fűzné hozzá. Nyíb van személyes élmény sem. Hanem azért, mert ha nem ül le ehhez az íróasztalhoz, nem terül meg számára a reggeliző asztal sem húsos szalonnáival, hideg tojásaival és csípős mártásaival. Dolgozni kell! Szóval átment az egyik asz* táltól a másikhoz, leült, feltette három diopttriás pápaszemét és felbontatta postáját. A legfelső levélben a kiadója rcn- •dett nála égy úgynevezett elbeszélést ezer szó terjedelemmel és a szokásos árfolyam szerint. Hősünk tudniillik angol iró, de az is lehet,, hogy amerikai. De akár angol, akár amerikai, a megrendelésnek eleget tett, ha nem is tűzés ihleti,el. de mindenesetre lelkes ügybuzgal'cmmnl és ami a fő, pontosan. Sz állított. 'Angiiéban így kérik a short storyt és a legnagyobb írótól is. Ezer, vagy kétezer, / .vágy tízezer szó, mérték szerint rendelnek >a szórakoztató iparban és akkor az író kitalál egy történetet, érzelgőset. szomorúi, vidámat, bűnügyit, ahogy éppen kél és aszerint, hogy nevéhez milyen műfaj asszociál ódik a kiadóban, szerkesztőben, olvasóban. Divat szerint gúnyos élű adomát, bölcs tanulságra történetet. megrázó kalandot, valamint, amit rendeltek és amiről azt hiszik, hogy- kdL Az iró átveszi a rendelést és agyra azután kezd működni bizonyos gépiesség szerint. Pilíaniatig elveszett embernek hiszi magát, attól fél, hogy soha többé ebben ,ajz éleiben nem fog eszébe jutni semmi sem. A halál torkában érzi magát, mint az a hájas Seherezáde, akinek a kalifa éjszakáról éjszakára csak ugv kegyelmezett meg, ha kitalál valami uj mesét. Hogyan végződött ez az ezeregyéjszakás türelmi játék, mindnyájan jól tudjuk. A mese legyőzte a halált Tudniillik, akkor még voltak mesék és még utána is, mrmd'- ,'juk/ ugv Boccaccio koráiag, amit pedig '3 Decameron szerzője már nem ért rá megírni, az sokszáz év után eszébe jutott M anpassantnak• Viszont « mai iró!... Ré- >mütten eszmél rá., hogy ha a világ még telve is van uj, talán soha k-L nem mondott mondanivalóval, viszont, ami mese, naiv és egyszerű történés volt, azt körülbelül már mind elmondták előtte és számára nem marad más, mint vagy a meglevőt modernizálni, a Boccaecio- adomát felöltöztetni pullover be, kiruzsoz- ní, autóba, vagy repülőgépbe ültetni, vagy pedig a meglevő történeteket összekeverni, elegyíteni, ügyesen és Ízletesen mixelni. Mért? Miért tudtak a régiek és miért nem tudnak a. maiak mesét kitalálni? Éppen ezért. Mert & maiak ki akiairják találni a mesét, a régieknek pedig eszükbe jutod. Talán nem is egy embernek- Azoknak a .végtelen folyamai, bűbájos csobogásai ó- görög, egyiptomi, régi kínai meséknek legtöbbször nincs is szerzőjük. Nem egy c-mber irta őket, hanem mint a népdalít, maga a tömeg. A hallgató. Költő és közönség titokzatos egybefonása volt ez.' Az emberek tudtak unatkozni, dimeren- geni, hinni. Várni tudtak. , Ezt m.a visszahozni természetesen nem lehet. Éppen olyan. lehetetlenség lenne, mint például az, hogy a huszadik században mégegyszer elölről megszülessen a görög vallásra mitológia. Mesét kitalálni ma adlig tehet és az ezer szó ketrecébe zárt iró valóban elveszett ember. Adomái gyártani, mesét művileg termelni nem lehet. Amit mégis kitalálnak, annak csirizszaga van, látszanak a fércek,, a féltve őrzött produkciós titok önmagát leleplezi. Ezc-n a téren az ipari kémkedésnek semmi keresnivalója- Ez az ipar maga árulja el magát, kiteregeti az összes kó- cokat és szögeket, a preparátum első ránézésre bevallja minden bűnét. Itt fö lő sieges az ellenőrzés, a bíráló pedig csak liftaknákon ér le addig a pincéig, ami jelenti ennek a szórakoztató irodalomnak színvonalát. Ez azonban nem vonatkozik Szépirodalom, filozófia, történelem, technika, orvottudománv, tssortkönyvek iav&szi könyvkeáBUSitása az ELLENZÉK künyvosztályában Cluj, Plata Unirii 9. - Mutatóban közöljük néhány könyv leszállított árát: Bolti Lesz, Bolti úr Lesz. ár Dosztojevszkij, Félkegyelmű. 2 kötet, 672 oldal — — — — — 360 80 Le' Dosztojevszkij. Kamasz. 2 kötet, 680 oldal — — — — 360 80 Le' Dosztojevszkij, Sztjepancsikovo. — 360 oldal — — — — 160 40 Le Erdős Renée, A hárfás. 251 oldal 220 64 Le Erdős Renée, A herceg. 222 oldal ISO 64 Lel Erdős Renée, A meztelen táncos. — 306 oldal 280 64 Le’ Erdős Renée, Az indiai vendég. — 253 oldal— — — — — 302 72 Le Erdős Renée, Ezüst bölcső. 196o’dal 178 60 Le Dickens, Kis Donit. 3 kötet, 1062 oldal kötve — — — — 540 144 Lei Mauriac, A méregkeverö. 196 oldal 272 8) Lei Mikszáth, Az én halottá lm. 240 oldal 160 40 Lei Mikszáth, Igazi humoristák. 151 o'd. 160 40 Lei Mikszáth, Karcolatok. 151 oldal — 160 40 Lei Mikszáth, Szeged könyve. 2 kötet, 50S oldal — — — — — 320 80 Lei Rilke, Imúdságos könyv. Miniatűr kiadás — — — — — 72 16 Lei Wilde, A boldog herceg. - Miniatűr kiadás — — — — — 72 16 Lei Zsolt Béta, Igaz könyv. — Miniatűr kiadás — — — — — 72 16 Lei Schnitzler, Ut a szabadba. 417 old. 168 48 Lei Szabó Dezcő, Egyenes utón. 213 old. 144 32 Lei I zabó Dezső, Mesék a kacagó emberről. 128 oldal — — — 144 32 Lei Szabó Dezső, Nincs menekvés. 141 oldal— — — — — — 144 32 Leszabó Dezső, Tanulmányok és jegyzetek. 213 oldal — — — 144 32 Lei Wilder, Szent Lajos király hídja. 189 oldal— — — — — 144 32 Le Zola Emil, Álom. 230 oldal — — 180 4S Le Zsolt Béla, Gerson és neje. 248 old. 80 16 Le Goncsürov, Ob.omov. 2 kö.et, 800 oldal— — — — — — 480 160 Lei 1 laubert, Salamba. 380 oldal ' tend hat, Vörös és fekete. 570 Old. 280 Daudet, A nabob. 380 oldal — — z uckinayer, Salvare vagy a bozeni Magdolna. 2 kötet, 580 oldal fametszetekkel — — —• Bulwer, Éj és virradat. 2 kötet, 700 oldal — — — — — — Carnegie, Napjaink problémái. 124 oldal — — — — — — Dosztojevszkij özvegyének emlékiratai. 2 ki tét — — — — fii lop—Müller, Az ismeretiéi Tolsztoj. 321 oldal — — — Hatvani, Ady a kortársak közt. 255 old il — — — — — — Hollós, Búcsúm a sárga ház'ól. — Kői yv az elmebetegek felszabadításáról — — — — Marden, Hogyan érünk célt az éleiben. 241 oldal — — —• France, Fehér kövön. 306 oldal — Keyserling, Uj világ születése. 194 Lernaitre, Tanulmányok. 364 old. — 240 j Ma°terlinck, A tér élete. 210 o’d. ţ Mencken, A nők védelmében. 230 old. 160 jj Valéry, Vá.tozatok. Essayk. 261 old. 200 I Culbertson, A kontrakt bridzs második kék könvve — — —144 \ Jalsoviczky, A tüzgépek. 1124 oldal, 2 ködet — — — — — Raiih, Az irodaiizem racionalizálása. 2 kötet — — — — — Sellei, A bőr betegségei. 734 oldal, 75 ábrával — — — — Moravcsik. Elmekortan. 487 oldal — Sellei, Venéreás betegségek. 2Ö0 old. képekkel — — — ár ár 200 80 Lei 280 80 Lei 210 80 Lei 360 80 Lei 480 160 Lei 64 12 Lei 483 72 Lei 360 48 Le' 120 48 Lei 114 24 Le' 224 48 160 40 Le[ 160 36 l Lei 240 48 LM 160 36 L4 160 36 Lei 200 40 Ló 144 32 Le' 440 200 Lei 460 80 Lei 600 160 T.n 360 120 L i ■ 160 24 Li Rövid ideig kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Ciuj-Kolozsváf Piaţa Unirii 9. — Kérje a négyoldalas teljes jegyzéket. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítunk. ARANYÓRA Irta RÁTHONYt JÁNOS Mezei nénit az egész utca népe megsiratta. Úgy megszokták, mint egy rozoga biedermeier széket, amelyet kegyelettel porolnak egy régi lakásban. Most, hogy elment, sokat, beszélnek róka, az asszonyok még könnyeket is Hatnak a zsebkendő hegyivel. Pedig Mezei néninek nem Mait senkije, semmije, csak a lepergett évei, de azok bőven voltak. Hány éves volt — senki sem tu-cllja; találgatják, hogy nyolcvan régen elmúlt. Annyi biztos, hogy az élet sok nehéz évvel rakta meg .szegény öreg vállát, mert roskadozott, botladozott alattuk, a háta is meggörbült. Egyszóval maigyon öreg volt Mezei néni, akit ngy miegsiralink. — Pedig még a múlt nap azt mondta, hogy vasárnap kimegy a Ha. sírjához — mondja a fűszeres a szomszédék cselédjének. — Arról beszélt Mezei néni, hogy szép őszi virágot visz ki, aztán tényleg kiment a temetőbe. Nto„ de ilyet... Rázta a fejét a derék fűszeres., pedig már hányadszor elmondta ezt. Aki csak jött, mindnek fcltá-Mta és szomorúan ingatta fejét a meséhez. Az ő üzlete volt a központ, ahol tai kits> utca népe mind megfordult. Itt ismerkedtek meg egymással az asszonyok, itt adták tovább a hire- , hogy a Kovácsék fia jegyben jár és hogy a Lak atosék hoz vidéki rokonok érkeztek. itt a szatócsüzletben járt utoljára Mezei néni, amikor pénteken délután kávét vett.-— Viszek egy kis kávccskát — motyogta halkan —, mert jó az én fáradt, öreg szivemnek. És most nincs többé. Mindenki tud ró- íhi valamit. Egy fejkotős asszony azt miaud ja, hogy senki sem tudta úgy beosztani a nyugdiját, mint Mezei néni, pontosan kifizette lakbérét és mindent A fiát, aki szemcféuye volt, már húsz éve elvesztette, a háború vitte el, mint annyi anya örömét. Egyetlen emlék maradt utána:: az aranyórája. Csengő-bongó kis jószág, amely azóta is pontosan járt és ha Mezei néni beállította, pont hétkor megrezzent az ébresztő-szerkezet , Mezen néni mindenkinek megmutatta ezt az aranyórát: — A fiamé... — mondotta- és könnyes lett a szeme. — Amikor bevonult, kezembe nyomta, hogy úgy sincs rá szüksége. vigyázzak rá. Vigyázok én, azóta is vigyázok rá, nem is tudnék élni nélküle. Hallgassa csak lelkem, milyen szépen szól... Felhúzta a szerkezetet és odatartotta az emberele füléhez. Hosszú láncon lógott az aranyóra, ha fedele felpattant, egy bajuszos zászlós képe mosolygott elő. És a kis csengő szólt, berregett, csengetett... — Ébreszt engem ez yaz óra pontosan hat; kor. Húsz éve minden áldott nap... Meghallgatták és mondtak valamit Mezei néninek, aki ment tovább, hogy valakinek újra kezdje: — Szép Ham volt, jó fiam volt... Csak ez az aranyóra maradt utána... Úgy is hívták: Órás néni. Már megszokták történeteit, talán oda sem figyeltek, mikor beszélt és berregett a kis órát- De azért szerették, mert köztük járt aaim a kis szigeten, ahová az élet hullámai csak ritkán érnek. Minden nagyvárosban vannak ilyen utcák, ahová a zaj nem hallatszik, csak messziről szűrődik oda. Ismerik egymást az emberek és nagy az izgalom, ha valaki uj ember költözik az utcába. Itt mindenki tud ai másikról mindent: tudják, hogy a festőművész néha italosán tér haza és ilyenkor nem megy be a kapun, hanem elajszik a ház előtti pádon. Megbeszélték százszor, hogy a varrónő lányai énekesnőnek készül és már vettek részletre zongorát- A fűszeres tudta meg először és most már mindenki beszéli, hogy a; tárnár urnák van egy elvált felesége...: Ilyen ez a kis utca, ahol Mezei néni járkált fia emlékévek i Azt azonban senki sem tudta, hogy mi történt vele. Szomorú élete nagy tragédiája -mint játszódott le? Hát az történi, hogy 'az öregasszony, amolyan sz egyen- lősí'ajta, senkinek sem szólt a gondjairól Mert egyszer szép napokat látott... ki gondolta, hogy idle jut? Eladogatta lassan mindenét, hegy a fűszerszámlát ki tudja fizetni, meg a villanyszámlával se legyen baj. Pár fillér az egész. De Mezei ném takargatta a szegénységét és mindig min* dent kifizetett. Még virágot is vitt néha a temetőbe, gyertyát is gyújtott. Semmije sem maradt a régi időkből, botjának ezüstfögantyuját eladta egyszer egy ószeresnek. Az aranyóra megmaradt. Ettől nem akart elválni sohasem. Minden reggel ez ébresztette... Dehogy is adja dl Sokat töprengett, végül eszébe jutott a zálogház. Pirulva gondolt rá, de aztán megnyugtatta magát: az enyém marad, majd egyszer kiváltom. Igv indult et Mezei néni, hogy pénzt szerezzen. Vasárnap szép őszi virágot .akart vinni. Reszkető kézzel kapaszkodott fel a villamosra. Jó messze akart menni, ahol senki sem ismeri, csak olt akarta elzálogosítani az aranyórát. A becsüs szemébe nyomta a nagyi tót és már diktálta: — Arany zsebóra, becsérték kétezer- négyszáz, kölcsön ezerszáz... Mezei néni remegve simogatta a pénzt Fájt, nagyon fájt a szive, a szeme is elhomályosodott és ha valami, jólelkü ember nem kíséri át az utcán, még talán el is ütötte volna egy autó. A sarkon visszanézett, mintha búcsúzni akart volna az aranyórától, aztán elindult haza. Bement a kis üzletbe, kifizette a számláját. Ekkor mondta a fűszeresnek: — Vasárnap kimegyek a fiamhoz, vi* szék nc-ki szép őszi virágot... Azóta nem látták. Az aranyóra nem berregett reggel és Mezei néni elaludt. Pbintioisan hat órakor. A kis utcában, ahol) mindent tudnak egymásról az emberek, erre nem is gondoltak. az igazi iróra, aki éppen, úgy, olyan aka- ra'tdag és olyan szervesen összenőtt a maga korával, mint az antik idők mese* lője az ő friss, elhasznállatlan világával. A mai iró {az igazi) nem hajszolja az adomáit, nem talál ki művi kanyarokat a történés számára, nem hegyezi ki a point-t, mint egy ceruzát, hanem az ügyet egyszerűen rábízza hőseire. Azokra az emberekre, akiket meglátott, fantáziájában csoportosított és társított, akikből összetoborozta, készülő regénye, vagy darabja társadalmát- Nem is toborozta össze. Maguktól jöttek. Jelentkeztek nála, lerohanták őt, ébren, vagy álmában. Meglepték, csodálattal, vagy félelemmel, de mindenesetre megtöltötték az írót ér* deklődéssel. És azutáni dolgozni kezdtek benne, az alkotásnak felderítetlen törvényei szerint. Élni kezdtek. Mindegyik tulajdon természete, kora, családi, egészségi és vagyoni állapota, vérmérséklete, öröklőit, vagy kifejlesztett jó és rossz szándékai, de mindenesetre saját belső törvén vei szerint. És ezek az emberek la mii hősei) konfliktusba keverednek egymással, szeretik és megölik, boldoggá és nevetségessé teszik egymást, segítenek egymáson, vagy ki csúfolják egymást, élnek, szeretnek, dolgoznak, eladásodnak, meggazdagodnak, gyereke ke: neveinek, vállalatot alapítanak, repülőgépre szálinak, csődbe mennek, késeinek, borravalót osztogatnak, a törvényt tisztelik, \agy beleütköznek, felülmaradnak és elbuknak, mindenki sorsa szerint és anélkül, hogy az iró ebbe beleszólna. A végén aztán ezek a sorsok vagy lezáródnak, vagy még bálra marad egy darab itt újabb kalandok, viszontagságok, örömök, izgalmak számára, ez lényegileg körülbelül mindegy. A fő, hogy az iró gondosan figyeljen. -az orvos, a gyorsíró, a besúgó éber odafigyelésével lesse, hogy mi történik benne, mit végeznek ezek az emberek és amikor ők már elmondták az ő mondanivalóikat, akkor jön az iró. Újrateremti, magában átéli, egyszóval megírja őket- Reprodukálja azt az époszt, vaw azt a drámát, aminek akaratán kívül és éppen ezért elhivatottan volt ben- fentese. Mint a régi világban közönségével, ma hőseivel így forr össze titokzatosan a költő. Egy testté, egy lélekké válik velük. Ez természetesen nem jelenti, hogy az alkotás ma közönségesen lotonporttá vált. Sőt. Éppen itt különbözik az iró, a krónikástól. Az kívülről figyel, rajzol. rögzít. Notesszel és kodakkal jár. Az iró ezekre nem szorul rá. Ü magára Ügyek Arra a titokziatos kozmoszra, amely benne van és amelynek történései sohasem véletlenek. vagy öllé tsz erű ek, mint a rendőri hir villamo.sk aramból ja. hanem- törvények szerint alakulnak, törvén vele szerint, amelyek éppen olyan egyszeriek, lélbonttudatlanok és megmásithalaUanok, mint a fény, a nehézkedés, vagy a mozgás -törvényei és melyek roppant szabatosságukban csodát és misztikumot jelentenek. Mert senki sem találta ki őket. Mert vannak. És mindig lesznek. Mint az a nagy és csodál atos folyamat, amelynek ep'vszejü műszaki elnevezése: alkotás,,
