Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-30 / 99. szám

2

ÜLI. fi NX JH it

1939 ApriU.t )0.

N.igv ói úrnőmre .s/olgúl, hogy egész sor európai :i11.1111 .1 maga részéről kinydva.iü- tikáraiul, hegy /<*.fti^ semleges moraj.

1> áM Hollandiára, Belgiumra, Svájcra, Dániára is más államokra. Franoiaors/á got már említettem ős nincs szükség arra hogy megemlít sem Olaszországot is, ineUhez a léginélyebb, legszorosabb bit* rútság ín/, vagy Magyarországot ős .Tu- gosyláviat, amelyekkel, mint szomszédokkal, szerencsénk van szívélyes baráti viszonyt fenntartani.

AUSZTRIA ÉS CSEHSZLOVÁKIA . ESETE

— Viszont politikai ténykedésem első pillanatától fogva semmi kétséget sem hagytam fenn afelől, hogy vannak helyzetek. in elvek. népünk önrendelkezési jogának olyan aljas és durva megsértését jelentik, hogy nem fogadhatjuk el soha.

Éti magam is az Ottmark gyermeke vagyok. Végzetes bűn volt megtiltani az msztrüi németeknek, hogy hitet -tegyenek a német népközösség melllelt, -amelyhez több, mint ezer éven át tartoztak. Mindig élelem legmagasabb és legszentebb feladatúnak tekintettem, hogy ennek az állapotnak véget vessek. Ausztria Németországhoz csakdúsával a versai1 lesi szerződés leg szégyenletesebb faltját töröltük b* és hely reál Ütöttük 7 és félmillió német ünrGi* dollkezési jogát.

Majd Cseh és Morvaországot] «-mlin-tte, rámutatva, hogy egyes német töfzsekrtek Csehországból és Morvaországból való kivándorlás» illán az. ott nmradt négy- miBio néniét közé idegen szltVv nép Szivárgói! bt*, melyet aztán a német lakosság patkó alakban fogott körül. F terülő tok önálló léte gazdásági szempontból csak a német néppel és közgazdasággal összefüggésben gondolható «*1. Németi r* szagnak föérdt*k<* volt, hogy a közel négym.'illiónyi néniétől visszahozza évez- rendes hazájába. Ez egész ser kérdés f<T vetődéséhez vi-zetelt a többi kisebbségek részéről, melyeket a ver.saiilesi államain [)itök arra kényszerűd fék, hogy be'ép j<>- nok ama dilettáns államépilniénybr. Csehszlovákia azt a eélt szolgáiké, hogy kiinduló pontja lehessen a birodalom elleti katonai vállalkozásoknak, vagy legalább bázis ellenséges légi erő számára. F. ren déltetését világosan megjelölte Pierre Got volt francia légügyi miniszter, aki rámir talott. hegy Csehszlovákiából indulva, 'a

legfontosabb német ipari központokat nehány óra alatt meg lehet seminisUi m. Érthető, ha Németország a maga rendjén e veszélyes repülőtér megsemm- ilé.vhr gondolt- Mikor 11)dH február 22-én folytatta Hitler kancellár

... a Reichstag

ban bejelentel1e.ni e kérdés megoldását, abban a meggyőződésben tettem, hogy Kö/épeurópa parancsát teljesítem. Csak amikor Honos a problémát katonai tor rnésvetii kérdéssé atakitotta át, amikor a üldöztetések hulláma rsapott át a németek feleli s mikor mozgósítással megkísérelték, hogy nemzetközi vereséget kény* szeri-lse nők Németországra s megsértsék tekintélyét, akkor világosan latiam, hogy ezen az id n nem lehet többé megoldást találni. Nem kell most újból ismételnem, hogy Németország lb.’iK májusában egyetlen embert sem mozgósított. Mé-gis, Schuschnigg sorsa meg kell, hogy inut.is. s.i mindenkinek, hogy megoldást csak a, nemzeti kisebbségekkel szembeni inéhá- nyes magatartás alapján lehel találni. Én kész vdlam megkísérelni a békés megoldás megtalálását, türelemmel és" szüle sé-g szerint évekig várva. De éppen ez a békés megoldás tövist jelent a demokrata izgatok szemében.

Hitte kancellár emlékeztetett akkori elhatározásaira: e kérdést legkésöb 1938 október 2-ig meg kellett oldani s a nyugati határerőd"tűseket ki kellett építeni. E?ek az erődítmények

ma mindert idők leghntalrr.asabl) erődítmény-rendszerét képezik — mondotta, majd kifejezte meggyőződését, hogy a vdág egyetlen hata'ma sem törhetné ót soha ezt az arcvonatat.

—* Ha nta a világban felhangzik a kiállás: ,,Münchent soha többé'1 — folytatta a (német birodalmi vezér —ez újra megerősíti, hogy a háboms izgatok számára a kérdés békés megoldása látszik teggyászosnbbnak. Sajnálják, hogy nem folyt vér, nem az ő vérük természetesen, mert ők nem ott állanak, ahol lőnek, hanem ott, ahol nyerni lehet. Különben nem is volt feltétlenül szükség a müncheni értekezlet összeillésére, mert Így, vagy úgy: — a kérdés kibontakozása kőzete* dett s mindössze többé-kevésbé tisztességes formát kerestek a visszavonulás biztosítására.

A Führer ezután röviden Ismertette a müncheni eredményeket

München s ami nyomában következett

I — Magyarország — mondotta — Kár pataiját köve lelte, Lengyelország pedig közös határt Magyarországgal. Uven körülmények között nyilvánvalóvá lett, hogy a Versnűhísben épített állam maradványa halálra volt ítélve. Az előbbi helyzet fenntartásához egyedül Romániának fűződött érdeke, mely állam közölte velem, hogy kívánatos lenne, ha Ukrajnán és Szlovákián át közvetlen u at nyerhetne Németország felé. Ezt azért említem, hogy Román: 1 felfcjgását illusztráljam, mely állam az amerikai képzelődök szerint fenyegetve érzi magát Németországtól.

— Azért idézem ezt, hogy szemléltessem az • érzéseket, melyek az amerikai rémlátók szerint fenyegetést éreznének Németország felöl. Elérkezett aztán a pillanat, melyben a birodalmi kormány nevében elhatároztam annak kijelenté* sét, hogy nem g ndolunk annak az. ódi umnak viselésére, inintlia o Románia felé vezető közvetlen ut biztosításáért eile* j néznénk a lengyelek és magyarok közös ! határra irányuló kívánságát. S miután 1 a cseh kormány ismét régi módszereihez

folyamodott, Szlovákia pedig kifejezte ki vánságát a függetlenségre, nem lehetett szó többé az állam fennmaradásáról. A felb: mlás nem azért következett be, mert Németország akarta, hanem azért, mert értekezletek egyszerű elhatározásaival nem lehet életképes államokat építem.

— A Csehországban volt hatalmas anyagkészletek veszélyt jelentettek. A szám- k mutatják, mennyire gigantikusak voltak ennek a Középeurópa szivében ala pitott r. bbaffuVanyagraktárnak arányai..F terület elfoglalása óta elkoboztak lő82 repülőgépet, őOO légelháritó üteget, 2171 tüzérségi löveget, 785 aknavetőt, 469 páncél kocsit. 43.876 géppuskát, 1 44 090 revolvert, 1,090 000 puskát, több mint egymiHiárd gyalogsági golyót, több mmt hárommillió lövedéket, hidvázákat, le* hallgató készülékeket, fényszórókat, mérőkészülékeket és igen sok egyszerű és különleges a,lakú gépkocsit. Meggyöződé- sem szerint ember nulii ók szerencséjére történt, hogy olyan megoldás adódott, melynek révén egyszersmindenkorra eltűnt ez a Középeurópára veszélyt jelentő tűzfészek. -- ' Az angol—német viszony

A Fülírer ezután cáfolta azt nz állítást, mintha ez a megoldás ellentmondana a müncheni nr1 gépezésnek.

— Ha azonban — mondotta' — Chamberlain azt a következtetést vonja le, hogy

a müncheni megegyezés hatályát veszítette, mert mi megsértettük, tudomásul veszem ezt a szempontot s levonom az angol-német viszonyra vonatkoztató következtetéseket.

Egész politikai ténykedésem alatt mindenkor az angol-német barátság és együttműködés szükségességét hangoztattam, íla megvalósulva kívánom látni ezt a barátságot és együttműködést, nemcsak

azért teszem, mert ez megfelel személyes érzéseimnek, amelyek népeink eredetéből sugalmazódnak, hanem azért is, mert megértem a brit birodalom fennállásának jelentőségét az egész emberiségre. Bárhogyan szerezte is Nagybritánnia gyarmati területeit s tudom, hogy erőszakkal s gyakran brutalitással szerezte, tisztában vagyok vele, hogy eddig egyetlen birodalom sem alakult meg más eszközökkel s a világtörténelem dőlt pedig nem annyira a módszer, mint inkább az eredmény* esik a latba, őszinte csodálattal vagyok az angolszász nép óriási gyarmatosító munkája iránt, de ez. nem azt jelenő, hogy egy ilyen nagy eredménnyel szem* ben lemondok saját népem életének biztosításáról. _ _________

A ’érnetek és angolszászok között tartós barátság csak úgy lehetséges, ha felismerik a német érdekek létezését is. Minden an goinak meg kell értenie, hogy legkevésbé sem érezzük magunkat ala- csonyabbrendünek az. angol népnél.

Történelmi múltúnk ehhez túlságosan hatalmas.

Hí azonban Anglia azt hiszi, hogy vazallus államnak tekiniieti Németországod akkor hiáb3 ajánlójuk fel barátságunkat Angliának.

Ezért nem csűrik kétségbe, hanem erőnk s barátaink erejének tudatában meg fogjuk tucálni az urat érdekeink biztosítására

A flottaegyezmény megszülté

Tudomásul vettem az angol minisz- íerelnöknek azt a kijelentését, hogy véleménye szerint Németország igére» íeiben nem lehet bízni. Ilyen körűimé» nyék között magától értetődőnek tar» tem, hogy egyetlen angol sem tételezi fel. hogy fenntartunk egy olyan hely» zetet, amely csak bizalmon épül fel. Az Anglia iránti állandó barátságos politika szempontjából saját jószán» tünkből azt a javaslatot tettük, hogy államaink önként korlátozzák a tengeri fegyverkezést. E korlátozás félté» tele az a meggyőződés, hogy Németor» szag és Anglia közt soha többé nem kerülhet sor háborúra. Ezt az akaratot és meggyőződést én ma is vallom, de meg kell állapítanom, hogy az angol hivatalos politika semmi kétséget sem hagy aziránt, hogy Angliában többé nem osztják ezt a meggyőződést, ha» nem ellenkezőleg, azon a véleményen vannak, hogy viszály esetén Nagybri» 'anniának Németország ellen kell ál» iást foglalnia, Angliában úgy látják, hogy a Németország elleni háború el» kerül betétién. Én ezt a felfogást igen

sajnálatosnak látom, mert az egyetlen követelés, amelyet Angliával szemben támasztunk, a volt német gyarmatok j visszaadására irányul. Ez a követelés azonban nem lehet háborús viszály ! okozója. Meg vagyok győződve arról,

, hogy Angliában is belátják ezt. Mind»

I ettől eltekintve, meg kell állapítanom, hogy soha nem támasztottunk olyan követelést', amely Anglia megkároso» dását jelentette volna. Ha azonban Anglia arra az álláspontra helyezke- dik, hogy Németországgal szemben minden körülmények között fel kell j lépnie és folytatja a bekeritési pofidj kát, akkor ki kell jelentenem, hogy a | német—angol flottaügyi egyezményt j megszűntnek tekintjük. Erről az elha» tarozásunkról értesítjük az angol kor» mányt. A német nép kénytelen erre, J mert tartozik ezzel saját önbecsülésé» j nek. Ha az angol kormány súlyt helyez j arra, hogy a jövőben tárgyalást foly» \ tasson Németországgal, a német kor» í mány ezt csak örömmel üdvözölheti. Németország nem akar -semmit, ami nem volt az öyé, de ha valaki megtá* ‘

madná, akkor olyan hatalommal találja magát szemben, amelyhez képest az 1914. évi Németország ereje jelentéktelen volt.

A MEMELVIDÉK ÉS LITVÁNIA KÉRDÉSE

A Führer ezután a MemeFvidék- nek a birodalomtól való elszakitását s e vidék lakosságának elnyomását ismertette és igy folyiatta:

—• itt egyetlen négyzetkilométerrel sem kértünk többet, mint ami valaha a mienk volt és amit elraboltak tölünk. Az elért megoldás csak hasznára lehet a Németország és Litvánia közötti viszonynak. mert Németországnak csak érdeke, hogy békében és barátságban éljen ezzel az állammal. Ami Németországot illeti, el van határozva, hogy terrorista beavatkozások vagy külső fenyegetések által nem hagyja megfosztani magát bizonyos életfontosságú piacoktól, ami nemcsak a mi érdekünk, hanem kereskedelmi ügyfeleinké is. Gyakran olvassuk, hogy

elég, hu Németország szorosabb gaz*

das ági kapcsolatokat tart lenn egy országgal, hogy ez az ország íiiggit helyzetbe kerüljön Németországgal szentben. Hz judoik ua abszurdum.

A németek a haiti államokat legfontosabb kereskedelmi ügyféléknél-, tekintik. Ezért érdekünk, hogy ezek a nemzetek megőrizzék nemzeti, független és rendezeti életüket. íme, ezért Örülök, hogy meg tudtam oldani a köztünk és Litvánia között levő vitát s ebben az esetben a demokrata világ sajnált*, bogy vérontás nélkül lehetett megcsinálni.

I DANZKiRA NEM VONATKO- . ZOTT A NÉMET—LENGYEL T \; MEGÁLLAFODÁS

— Egyébként nyomban uj lehetőségeket kerestek az európai légkör zavarására. Akkor újra ahhoz az állításhoz folyamodtak, hogy német katonai irt“, tézkedések történtek, melyeknek célja Lengyelország lenne. A német—lengyel kapcsolatokról csak egy a mondaniva* lóm: A versailiesi szerződés a tengerhez vezető lengyel korridor megteremi tésével arra törekedett, hogy

mindenkorra megakadályozza a megértést Lengyelország és Németország között és ugyanakkor a legfájdalmasabb sebet okozza Németországnak. Mégis nem szűntem meg hie-R, hogy tekintetbe k»II vennünk a lengyel állam abszolút érdekét ahhoz, hogy kijárása legyen a tengerhez.

*— A német—lengyel megegyezés

egyetlen kivételt tartalmazott Lengyel- ország javára, megállapítva, hogy nem érinti a Lengyelország által azelőtt kö» tött segélynyújtási paktumokat. Magától értetődő volt azonban, hogy ez a fenntartás ^

csak a Franciaországgal kötött segélynyújtási paktumra vonatkozhatott. 1

— Németország és Lengyelország

között függőben maradt a kérdés, melyre elöbb-utóbb megoldást kell találni: Danzig. j

Danzig német város, mely Németországhoz akar tartozni.

Azt hittem, meg kell értetnem a len« gyei kormánnyal, hogy amint ő kijárattal akar rendelkezni a tengerhez, úgy Németországnak is joga van ahhoz, hogy keletporoszországi tartományához összeköttetést szerezzen.

A LENGYEL—NÉMET SZERZŐDÉS NEM ÁLL FENN TÖBBÉ

— Ezt a kérdést, amelyet a versail- lesi bűvészek idéztek fel a régi téma szerint nem volt tehát megoldható. Ezért a lengyel kormánynak a kővetkező javaslatokat tettem:

1. Danzig szabadváros visszakerül a birodalomhoz. |

2. A korridoron át német autóut és vasút épüljön, extraterritoriális jogokkal.

3. Ezzel szemben Németország kötelezi magát Lengyelország danzigi gazdasági érdekeinek respektálására; megengedi leng3rel szabadkikötő létesítését Danzigban. ;

4. Németország és Lengyelország közötti összes függő kérdéseket egyszersmindenkorra elintézettnek tekintjük.

5. Huszonötéves megnemtámadási •' szerződést ajánlottam fel Lengyelországnak, továbbá azt, hogy Szlovákia függetlenségét Németország, LengyelI ország és Magyarország együttesén biztosítsák.

i— A lengyel kormány érthetetlen módon elvetette ezeket a javaslatokat, amit én őszintén sajnálok. Közölte, hogy Danzigrói csak a népszövetségi kormánybiztos utján tárgyal, az autó- stráda építését pedig hajlandó meggondolás tárgyává tenni. Az egész világon folyó heccek olyan reakciót váltottak ki Lengyelországban. mint tavaly Csehszlovákiában. Ezért utasiiották el nyilván az én egyszerű javaslatomat. Közben Lengyelország Angliával kötött olyan kétoldalú megállapodást, amely Angliával való háború esetén szükségszerűen csatasorba állítaná ellenünk. A lengyel—német szerződést Lengyelország egyoldalúan megszegte és az igy nem áll fenn többé.

Ezt a mai nappal közöttem a lengyel kormánnyal, j

hozzátéve, hogy nem zárkózunk el uj tárgyalások elől, amelyek világos kötelezettségeket tartalmaznak.

SPANYOLORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG

Hitler kancellár ezután a spanyol kérdésre tért át és nevetségesnek mondotta azt nz állítást, hogy Németország be akarja fészkelni magát a spanyol területre, vagy spanyol gyarmatokat akarna. Franco tábornok csapatainak győzelme a bői* sevizinus elleni győzelmet io’.enti és tér*