Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-23 / 93. szám

193 9 április 2 3. ELLENZÉK n Ragaszkodom az élethez“ í. Az utcasarkon áll, nyütt harmonika huiLámzik kezei között s száraz, rekedit hangján valami elcsépelt nótát dalok Ruhája rongyos, cipője sáros „szenvtelen arca borostás és merev. Mosolyogni so­hasem láttam. Nyakáról zsinegen tábla lóg: ,,Vüágtaan, vak ember vagyok Lábainál tányérként kalapja bever- Elő szobor. A kínos földi élet megelevenedett képmása. — Mellé állok: — Szeretnék kérdezni magától valamit, ha nem haragszik... Meg sem mozdítja a fejét. Hiába Is nézne rám, úgy sem ttátnau Elcsendese­dik és -tompán szól:- — Parancsoljon. — Boldog? Nem felel rögtön. A nehéz csendet ké­sőbb tön meg: r— Nem..) azaz, hogy: van, amikor bol­dognak érzem magáimat... ha ritkán is, de azért vannak pillanatok... amikor azt mondom... érdemes élni! Egészséges va* gyök, csak éppen, hogy nem látok. Még a fényt sem érzékelem- Nem ismerek semmilyen átmenetet a világosból a sö­tétbe. — Sohasem, látott? — Vakon születtem- Talán jobb is. Gondolom, azért ragaszkodom úgy sz ételhez. Ami csúffá és elviselhetetlenné teszi az életet, azt nern látom. A hango­kon keresztül érzékelek mindenkit és mindent: embert, állatot és tárgyakat. A lényeget én tisztábban kapom, mint a látó ember. Kis szünetet tart s csak azután foly­tatja: _ — Imádom a zenét. Ez a harmonika a kenyérkereső szerszámom. Szerencsét­len lennék, ha nem hallanám ezt a fur­csán siró hangszert Akkor... akkor talán él tudnám dobni magáimtól az életet. Ezért sajnálom a sikelnémát; s háMt adok a mindenhatónak, hogy inkább vak­ká tett­Valaki elhalad előttünk s a kalapba egy lejt dob. Köszönetképpen néhány non reggel mégy órakor keltek fel, elvég­zem a házimunkámat, aztán házhoz me­gyek; közbe-közbe hazasz-ailadok., hogy megnézzem: vájjon nincs-e valami baj az apróságokkal? Megetetem őket, hiszen még kicsik, a legidősebb most, nyáron j lesz 13 éves. Érettük élek, nekik étek. Ha csak egy cseppet köhögök, vagy a dere­kain fáj, már kétségbeesem, nehogy, Is­ten őrizzen... nem is merem kimondani... — Fél. hogy meghal? — Nagyon félek, mert akármilyen ke serves is az élet, tetszik tudni, csak egy­szer étek és minden kínlódásért kárpó- tofJnáh ezek a drága kölykök. 3. Kilencveranyoicéves aggastyán, közel 4 esztendő óta szinte mozdulatlanul fekszik már az ágyban. — Ischias-, reuma év érelmeszesedés gyötri, a bordák közt meg olykor érgörcs szaggatja a testét.. Olyan várcstörténeti ismeretekkel rendelkezik a,z öreg ur, amilyenre egy egyetemi ta­nár is büszke tehetne. A várról, a piac­térről, a kövekről és régi épületekről., a sétatér valamennyi fájáról tud valamit. Elbeszéléseit mindig ezzel kezdi: „Ami­kor én fiatal voltam“. Azt kérdem: —■ És ha most, hirtelen, valami csoda folytán fiatal lenne? — Pontosan úgy csinálnék mindent, ahogya eddig csináltam. Kétféle ember vara; aki úgy osztja be az ételét, mintha világvégéig élne és mindennel takarékos­kodik és a másik, amelyik azt hiszi, hegy 24 óra alatt lepereg az élete, tehát ki kell használnia mindén percnek a gyönyörét és mindenből kicsavarja azt, ami kicsa­varható. — Ön, bizonyára, takarékos volt? — Téved. Éoi minden pillanatnak a leges Legmélyére néztem. És azért., lám, maholnap -százéves leszek. Sokan nem éheik olyan hányat ottan, kalandosan, mint én és sokkal fiatalabb korban el­mentek- Én ma sem cserétek sok fiatal­lal... — Hiszen, meg sem tud moccanni, ter­hes lehet az élet. — Elég terhes, mert nem tudok moz­dulni és pokoli fájdalmaim varrnak, de nem panaszkodom. Hiába, nem, vagyok nmi csuke. Majd csak rendbe jövök Mi­re betöltőm a 100 évet, talán egészséges is leszek. És, hu nem? Megnyugszom ab­ban is. De szeretnék élni sokáig, nagyon sokáig. — Mozdulatlan, betegen is? ' — Még így is. 4. Dúsgazdag háztulajdonos s egy mmn- mutválfalat tulajdonosa. Kicsiny csaholja van; felesége és kél gyereke. Hivatalá­ban beszélgetek vele. Panaszkodik a le­hetetlen viszonyok miatt. A lakókkal sok a baj. a vállalat üzletmenete visszaesett, kétségbeejtő, az ember öngyilkosságra gondol ­— Na, csak nem? — De igen. Hát érdemes igy élni? Hü­lyeség ez a kínlódás, ez a töltetes, leg­jobb annak, aki megdöglik. — Anyagi gondjai nincsenek, egészsé­gileg sem lehet panasza, olyan, mint a makk... — Ugvara, kérem! Önök azt hiszik’, hogy az minden! Vannak sokkal na­gyobb bajok... Ha az ember beteg, háít orvoshoz megy, ha anyagi gondjai van­nak. -segít rajta; die én, ha a családomat nemi siajnáthám,, már holnap golyót rö­pítenék a fejembe. Mondja: mi örömöm van nekem? Reggeltől délig és déltől es­tig itt ülök az irodában. Az a pár óra, amit a feleségemmel és a gyerekekkel töltök el? Higyje el nekem, Ina mérlegre teszem, több az üröm, mint az öröm­(j. >•) ASSZONYOK ROVATA Rovaiévezeiő: Dr. DEVAÍNÉ ERDŰS HÖSKE ütemet játszik. . — Hatvanéves vagyok- Roppant nehe­zen, élek, alig hull1 néhány garas a kala­pomba. De élek! Gyakran napok telnek el, egy falat se jut a számba, mégis ra­gaszkodom az ételhez. ' 2, Nagy család. Özvegy asszony, öreg édesanyja és hét apró, maszatets gyerek. Abban a negyedben laknak, amiről már imi sem lehet. A nyomor és szegénység dohos fészke. Egyetlen szobácska, a fa­lakról csurog a viz, a porondpadló még ágynak is alig elég. Vájjon illáik-e kér­dezni a családfőt, hogy boldog-e? — Miért nel Pedig, mióta szegény fér­jem meghalt, nagyon kinlódom, mert egyedül vagyok kereső. Öreganyámat is tartom. Mosni járok házakhoz. Dolgo­zom, hogy ezt a hét drága gyermekemet felnevelhessem- Hazajövök a1 munkából, mind a hét egyszerre ugrik a nyakamba és egyszerre örülnek nekem. Csak segí­tene meg az Isten és ne lennék beteg, mert akkor bizony... . •— Ragaszkodik a-z élethez?-— Hát hogyne! Édesanyámért, a gye­rekekért, akiknek élete az enyémtől függ és magamért is. Pedig, tessék elhinni, úgy kinlódom, mint egy állat. Téten‘nyá­Az uj orvosi életrajzok íesrérdekcsebbjes GEORGE SAVA: A gyógyító kés London leghíresebb sebésztanára, a vi­lághírű Baukhoí, lélegzetelállítóan ér­dekes könyvet irt saját életéről. Való­ban nem hétköznapi dolog n lángoló Oroszországból rongyosan, fillér nélkül elindulva, éhezésen és megaláztatáso­kon, országok és városok, foglalkozá­sok és kalandok útvesztőjén át elér­kezni az orvosi hírnév, a nemzetközi tudományos megbecsülés csúcspontjáig. Ára fiizve 132, kötve 198 lej az ELLEN­ZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Ko- rss^azáSoíAiíup^ nej »tapp nsîjşyj '^njMijezs jbuuozb si ţaţ *»j3AW?}n 3j^opi\ *iuíufj Eieijj ‘jeÂszoj Imprim é-m egrohanás Egyik előbbi cikkemben azt állitettem, hogy se imprimé az idén, mintha egy (ki­csit alábbhagyott volna eddigi tobzódásai­val. Hát, begy enyhén bíráljam magamat: tévedtem. Mert most ujult erővel tört ki és & demi bemutatókon, mindenütt! az im­prime az uralkodó. Csakhogy, csakhogy . . . Nem a tegi mintás, jó Isten, mi lenne akkor belőlünk* ültetve ^ szol ónokból, vagy a divatárukor reskedőkbő-l, ha- nem változna minden év­ben a divat. Az imprimé mintája most teljesen elmosódó1-1, összefogó, mintha fu­turista festmény lenne. Eszerint nincs cgv (kialakult sein, mert ezáltal mindenféle szín egyformán domi­nál az anyagban. Nagyon szép imprimét latiam, persze valódi selyembe!, ilyen összefolyó mintá­sáé: a* szoknya aluli gtoknis, bő, fent mint egy kendő megy át az eleje 'egymásra, lifta I taftitial van szegélyezve és ilyen lifta taft j afeászoknya kandikál ki minden lépésnél. Az imprimé kosztümök is divatosak. Példái gloknis szoknya, egyenes kis ka­bát, alatta fehér made írás blúz. Általában az imprimé-ruhákjíál renge­teg az alsószoknya. Valószínű azért, hogy egy picit kitartsa az amúgy is puha, omlós szoknyát. Itt van egy másik: modell': a húzott imprimé szoknya alját fehér madeirázott, rávarrott) esik egészíti ki és a ruha eleje ilyen mádéi rázott mellénykében végződik, az egész olyan benyomást (leolt, mintha mű­déi rás kombin éré lenne az imprimé föl­húzva. Az impa^oaéveüi való kombináció is na­gyon dívik. A bolerók imprimével varinak kibélelve, vagy pedig a boderós ruhához imprimé blúzt viselnek, ami előLhátűl ki­látszik a kabátkából. Imprimé szegőzések, szegélyeik1, gallér- kák és mellények váltakoznak főkép az alakított ruhákon. Nem egyszer pedig, a si­ma, egyszerű (ruhát, szé'es, oldalt megkö* főtt francia imprimé öv fogja össze, __-JU Nagyon csinosak ezután az imprimé jumper és sima szoknyakombinációk. Pél­dául sötétkék, sima, berakott szoknya, hozzá sötétkék fehér imprimé jumper, élői és hátul sötétkék sima ősik fu't végig rajta, nagy fehér virággal. Fehér kalap, sö­tétkék-fehér cipő. Bűbájos és fiatalos azuitán a következő modell: plissirozott világos imprimé szok­nya két kalmárral vámig, alatta fehér, egé­szen könyü, rövidujju blúz, bubigallérral, íi>z impriméből megkötött kis masnival á'M 'alatt s hozzá mustársziniiü rövid kabát (az imprimében sok a mustár, ez a szita domi­nál.) Mustárszinü ghffrdi kalap. Az egész összeállítás olyan enni valló volt, hogy az<t leírni nem lehet. Azért mégis állítom, hogy az imprimé melteíít (aiz idén sokkal inkább szóhoz jut­nak aß egyszínű — uni — ruhák, mint az olőző években. Úgyhogy nem követ cl fő­benjáró bünit) az, aki az idén, ,,főruhájául“ nem imprimét, hanem egyszinf választ. DIVATPOSTA. Utas. Kizárólag és csakis nyári, köny- nyü ruhákat vigyen magával, a meleg hol­mikra, bundákra nem lesz szüksége. Min­denesetre puflovcrt, átmeneti kabátot vi­gyen, részint a- hajón, részint pedig az esős évszakokban, j’yen melegebb holmikra szüksége lehet. Könnyen mosható és va­salható világos ruhákat vigyen: pikék len- vásznat, színes imprimét, vászonból, se­lyemből, nyersselymet'. Üdvözlet. B.-né. Mindenesetre a leírt ruhák mellett szüksége lesz egy elegáns chantung kosz­tümre, amihez csináltasson két blúzt, egy imprimét és egy egyszerű muszlint, vagy gcargettet, pi. középkék színben biztosan nagyon jól fog áldani. Azonkívül szép lenne egy elegáns ensemble: pl. fekete-fehér ösz- szeálilhásu, marosainruha, hozzá fehér chantung (kabát, vagy pedig halványkék, hosszú köpeny. Fehér kalapot csinálhasson mosc már. két-három szalaggal. Üdvözlet. 15 A t h e it ci e u to - r e hf é n y i á r ízléses ^önkötésben 119 leiert I Már megjelentek Cíiardonne: A boldogság éneke Pirandello: A kitaszított Hunyadv Sándor: Nemesfém Sigrid Undset: A hü feleség Nemirovszky: A zsákmány Földi Mihály: A miniszter John O’Hara: Találkozás Bontempelii: Halálos élet Sinclair Lewis: Tékozló szülők Julien Green: Leviáthán Somerset Maugham: Színház SAJTÓ AL ATI'; Gunnarson: A vulkán árnyékában Lehmann: Titokzatos felelet Szitnyai Zoiíán: A bocs Kaphatók az Eiienzek höüyvQsztátyéban Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 9. Tele- °p: U99. --- Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvujdonságpk jegyzékéi. HETI ÉTLAP ­Héttő. Ebéd: zöldségleves, Esterházy- rostélyos burgonyával, alma. Kedd. Ebéd: rizsleves, borjupörköftt 'tar* honyávaf, cékla, császármorzsa. Vacsora: tojáerántotte, fejes saláta. Szerda: Ebéd: lencséiévés, töltött ká­poszta, palacsinta. Vacsora: füstölt nyelv tormával', alma. ■< Csütörtök. Ebéd: burgonyaleves, natúr- szelet, babfőzelék, son/kás-kocka. Vacsora: libamáj hidegen, kört burgonya. Péntek. Ebéd: savanyutojásleves, arany- galuska, asrrukornpót. Vacsora: Töltött karfiol tejfellel. Szombat. Ebéd: húsleves, marhahús par radicsommártássak lekváros bukta. Va-: csora: virsli mustárral, gyümölcs. Vasárnap. Ebéd: gombaleves, disznóka* raj párol'lkáposzláva], csokoládékrém tej-j szinhabbal — Vacsora: déli husmaradék burgonyakrokettel, gyümölcs. Mogyoró-szeletek. Tizenegy" tojásfehér* jét habnak felverünk, birie adunk 28 deka mogyorót! és félkiló porcukrot és a tüzönj addig főzzük, mig meg nem hígul'. Akkof; levesszük a tűzről és egy evőkanál lisztet vegyicünk bele, akkor az egész keveréket ujjnyi vasitagra elkenve a sütőbe kissé meg», szárítjuk, ha megszáradt kétfejű vágjuk és az egyik felél baracklekvárral összeragaszt-^ juk, a tereiét megint) megkenjük lekvárral és hosszúkás, keskeny szeletekre vágjuk és bármilyen jéggel bevonjuk a tetejét. Is­méi szárítani a sütőbe tesszük egy rövid időre. ţ Almás paDcsintn. Körülbelül 20 claraK palacsintát sütünk cs a következő tölte­lékkel töltjük meg: öt darab almát meg­tisztítva, magházát ehávölitva, szeletekre váguník, tizenkét deka cukorral, kevés viz-, zel puhára; főzzük, kiszedve az edényből, tigy tálra, egy evőkanál baracklekvárral si­mára keverjük, ha egészen kihűlt, hozzá­adunk még 10 deka finomra őröl; fehér, mandulát, ha ezzel is elkevertük, a pala­csintáikat vele megtöltve feJhengergetjük, két darabra vágva, (tojásba és z&emlyemor- zsába mártva zsírban kisütjük. Esterházy-rostélyos. A szép és elég vas- tog rostélyosokat nrim verjük ki, csak a szelei^ vagdaljuk be, n’-hogy összezsugorod­janak, azután besózzuk, kevés zsírral, egy kanál paradicsommal Lövés vízzel puhára pároljuk, ha már jó puha, 4—5 kanál jó' tejfelt öntünk rá és ha felforr, burgonya­pürével tálalhatjuk. Mandulás-lepény. Huszonöt deka por­cukorral hat tojás sárgáját keverünk. Az­után hozzáadunk 25 deka tort mandulát, vagy diót, egy citrom héját és annak levét, Lét kanál száraz zsemlyemorzsát1. Tepsibe öntjük és azután kisütjük. loün Hntffci: Via fflaia Az utóbbi évek egyetlen regénye sem vetett fe! oly mély erkölcsi probléma* kát és nem birkózott meg velük any* nyi művészettel, mint a Via Maía. Olyan hatalmas ez a regény, mint ma­guk a svájci Alpesek, melyek közt le­játszódik. Ára diszkiadásban 290 lej Ellenzék könyvosztályábsn., ' - - A’ *

Next

/
Thumbnails
Contents