Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-10 / 57. szám

to L L ti H Z á K «■mim 1*m 11*3 9 március IV HALÁLVESZEDELEM isuinaa ktm FELTEKENYSEG - CSALÓDÁS IHM mWMKUMMm HÁROM TRAGÉDIÁT ELEVENÍT MEG A VÉLETLEN A RO- BOGÓ VONAT UTASAI ELŐTT. — EMBERSORSOK, AHOGY FELVILLANNAK EGY VÁRATLAN ÉLMÉNY HATÁSA ALATT KOLOZSVÁR, nián'u.s 9. Néni szeretek úti élményeket írni IkíI* földi utazásidról. Y’a ahogyan tiiNagosa.n wű Autósnak tarlóim újra felfedezni olyan vhkjkokeiíi, «mcNekel mások is ]<>' ismer i,eL, wi'ííy kamuiatokat leUésni ittihirsak" ról, akik unos'un talán <?'öfordu luik min­den ultizó ember megfigyelő ţ a között. Most napok óta mégis egy uti élmény hatása alatt ál-’ok. Igaz, li-uj»y ez az él­mény merőben c tér az unatkozó utas íi­k>z.t;f ulásának k ö v el k c? tét ése i 1 ö I. A vé* leben robbantotta ki: az embersorsuknak ez a, kis/jjmitbataFian intézője, amely sokszor egészen különös körülmények közölt kényszeríti megnyilatkozásra az ember» lelket így rajzó ódott fel a sors ért hetet en szes/élye folytán három élet- tragédia a Bucureşti—Temesvár között robegé» Rapid vonal egyik 111 osztályú kocsijának utasai «Jött egy tavasz búim jfó márciusi délután. Menekülés a halálból Hertkulesrfürdőnél á k>t! meg egy perc­re a vonat, amikor kellemetlen érzéssel' láttuk, hogy éppen á m> kocsinkba kapaszkodik fd két szúrtos, toprongyos falusi ember, akik csuk úgy dmöngéztek a részegség föl. A kalauznak sem vöt nagyon ínyére a dolog. Azt Ildié, hogy » részegek elté- veszlotték a vonatot és rájuk szólt: ,— Vigyázat, atyafiak, ez. Rapid! !Az idősebbik utas, akinek zsebéből bo­ros üveg kandikált ki, önérzetesen vissza* fcftéfit: — Tudjuk ezt mi nagyon jól! Megfizet­tük a jegyünket, jogunk vau felszáll an d Ezzé. már le is telepedtek két üres helyre és büszkén mulattak jegyüket a ‘káauznak, aki kel le Len ül! bár, de kény­telen vö t megállapiíaiii, hogy semmiféle szabáiytalanságróí nincs szó, mert a két Altás anrraU rendje és módja szerint meg* váCíobfa jegyét a Rapidra. Alighogy megtörtént a jegyvizsgálat, az öregebbik utas előhúzta zsebéből a borosüvvget és hangos szóval biztatta fiatalabb társát, hogy húzzon csak jót lír üvegből, meri megérdemli. Körösköritt felfigyelték az utasok, rosszá- 1 ló"'megjegyzések hangzottak eh mire a kalauz is visszafordult és figyelmeztette a sze rrnnell á t h a t ó I ag I lumi ti áh uj u!a* .sokat -arra, hogy a vasút szállá yzata tsze* fiút, ittas emberek nem utazhatnak a vonaton. Erre azután az idősebbik utas­ból kitört a -keserűség: — Hagyja d, kakmz ur! Dolgos, mun­kás emberek vagyunk mind a kelten, dirik hétszámra dolgozunk a havasok­ban, hogy kenyerei szerezzünk a csalá­dunknak. De ma reggel a halál torká­ból menekültünk meg... Az Isten végte­len i-ga ma segített rajiunk, ezért van az, hogy igy örülünk az életnél:. Iharfátok alatt mindenki a két uj utas* ra figyelt Volt iigyarrs valami a napbar- míGtt arcú öreg férfi szavaiban, amiből ki érzett, hogy még most is rettenetes él­mény hatása a ad áh. Társának szemében a rémmel ült ki, amikor ezt az emléket felidézte és az uti’Lársak önkéntelenül átéreztélc. hogy ez a két férfi néhány órávail ezelőtt szem tol-szembe érezte a halál jeges le­heletét. Nem cifrázták az elbeszélést. Az egy s/erü ember tömörségével mondották el, hogyan kerültek ha ál veszedelembe és nnlyen csoda folytán menekültek meg a biztos megsemmisüléstől. Sok társukkal együtt fent dolgoztak a havasokban- Fa* csuszta'tóban voltak alka mazva. Nehéz, éíetveszé’yes és 'idegölő a munkájuk. . Ezen a reggelen a két munkás azzal volt megbízva), hagy út jára engedjék a farako- ntányl, amikor a zsilipekéi megnyitják és nz óriási víztömeggel együtt a hata> más fatörzsek lezúdultak a méwybe. Tra­gikus \ j. ellen folytán a két munkás eT vesziet.e a tala jt a 'lába a ól. dz egyik óriási fatörzs dá kerültek, amely pb lét ül szolgák a csúsztatásra váró fatömegnek. A két szerencsét en munkás kóliségbeesve kapaszkodót* ebbe a fa törzsbe. Nagyon köves volt a meneküléshez való lehető­ség. Wndeit emberi szúnrifős szerintB nggair •s ennek a fatörzsnek cl kellett volna mozdulni (l helyéből és ekkor a két munkást me ni lúd cd énül halát razuzzéd: d mélységbe zuhanó fatörzsek. Borzalmas pillanatok ehettek A kél férfi feje fölött pokoli recsegés, ropogással z.U‘ dilit te az egész rakomány. Es mégis csoda történt. A fatörzs, amdybe kapaszkodtak, nem mozdult cl a helyéről és a o'ztömeg ereje sem tudta lesodorni őke'• Megmeneküllek. Ennek örömére szabadságolta őket n munkafelügyeU) és a halálíée'em felsza­badulása után fordultak az alkohol jóté­kony mámorához. Dermedi csend támadt a vasúti kocsi­ban. amikor txífejezték az ellM-szé'és't. Mindenki átérezte annak a sorsnak ke­gyetlenségét, amely miatt két családos ember orra van kényszerít ve. hogy’ napi ISO k jén (bizony magas fizetség ez sze­gény falusi embernek — igy mondta az 1 egyik) arra van kényszerítve, hogy Loc* kára tegye az életét. Ennek a hangulat­nak adott kifejezést a kalauz is, amikor megi -'etödöit hangon cdaszólt az öreg munkásnak: — Moyukhfl kivételt teszünk! Ha féri esik, bátyám, hál csak húzzon egy kortyol abból az üvegből! Â féltékenység áldozata Néhány állomással később le is szál qt- tak a havasok hősei. Jószerencsét kíván­tak az utilársaknak és boldog ürömmel indullak az otthonuk felé, hegy átadják keresetüket a családjuknak A többi uti- társaknt azonban köze ebb hozta (Egymás­hoz ennek az c'menynek hatása. Azok. akik eddig idegenek voltak egymásnak és az utazás unalmában ndeg szóbanságba zárkóztak, most egyszerre szükségéi érez­ték annak, hogy magukról beszéljenek. Keserű hangon szólalt meg egy 10 év körüli asszony, aki eddig az ablak me’- lé húzódva szemlélte a gyorsan tovatűnő tájakat. — Mindenkinek meg ven a maga tragédia... En sem tudom, hogy mit keresek a: életben. Tizenöt évig boldog házasságban éltem, de már egy év óta elviselhetet en a sor­som. kérjem állandóan féké ke raj s égév el kí­noz. Valóságos őrület rabja leit. Pedig, Iste­nem (tű keserűen felnevetett), kinek is keltene az ilyen magamfajta, gondokban és munkában korán meg- vénült asszony. Megdöbbentő lelki vívódások, kettétört élet irtózatos szenvedései e ovonrd'tek meg a szavaiban Elmondotta, hogy férje már önmagátó1 is fél. Világos p danáimban kétségbeesve mondja, hogy szenvedélye egyszer gyilkosságra hígja hajtani Megtörtént, hogy töltött revolvert szeg- zetf a: asszonyra, máskor pedig fej­szével akarta Iriokani felesége é'etét. Ilyen szörnyű jelenetek után ö maga kö­nyörög az asszonynak, hogy utazzék ha­za szüleihez, amíg a lelke békéjét ismét megtalálja. Árig van azonban néhány napig távol a: asszony, már kétségbeesett távira­tokkal könyörög a visszatéréséért. Most ötödször ismétlődött meg ez a lé- lekőriö színjáték. Az asszony isméi útban van szüleihez. Hisztérikusan s-ikoH fel, amikor befejezi történetét1: — Vájjon, nem a halálba megyek, amikor ismét vissza ke* térnem az uram­hoz-., * Szerelem ® kaland » csalódás Fiatal, szőke asszony üti feJ a fejét. Vigasztaló szavakkal próbálja esditani a féltékenység áldozatát. Azután rámutat kisfiára, aki az ölébein szunnyadf.zik. — Higyje el, asszonyom, ennél rette­netesebb dolgok és vannak —- mondja szomorú hangon. — Lói ja, ez a gyermek Szovjeforosz* országban látta meg a napvilágot Al­apja, óláért olt hagytam szüléimet és az otthonomat, ma is ott cl. Kegyetlenül elhagyott, elvérit tőlem a szovjet-törvé­nyek rideg paragrafusai alapján Még­sem lettem öngyilkos, hazajöttem ás most vas akarattal dolgo­zom, hogy jövőt teremtsek magamnak a gyermek boldogsága érdekéién. Hitetlenkedve nézek a törékeny, fí-nosn- arcn asszonykára. Nem lehet több 25 évesnél. Szinte gyermeki es báj sugárzik ki belő e. Nem lebet, hogy olyan kalan­dokon ment volna keresztül, rumi ami­lyeneket a szavai sejtetnek, ügy látszik, megérezte tekintetemből a kételkedést, meri egyenesem felém fordulva mondotta j e különös életregényét: B — Nagyváradi lány vagyok. Bizonyo­san hallotta férjem nevét. (Itt egy nevet mond, amelyet, mint újságíró, jól ismer­tem a szélsőséges mozgalmakból.) Ti-zen- héléves voltam., amikor megismerked­tünk. Megszerettem ezt a különös férfit, aki elmondotta, hogy jó borai ja dr. Roz- vánrj, voit nagyváradi ügyvédnek, dirit kommunista aaitációk miatt. elítéltek az itteni hatóságok és büntetése ‘etö1 lé­se után Oroszországba meneküli. Színes szavakkal ecsetelte előttem, hogy csak ott van jövője Könyörgött, hogy kössem hozzá a sorsomat. Hiába volt hozzátartozóimnak minden könyörgése, én el határoztam, hogy a szeretett férfivel megyek Oroszor­szág/ba. Megszerezték az uikív el emel Becsben uj Útlevelet kaptunk a r/ovjetiül, l.lju ol tani ()rosZ(»r szágba. Moszkvában iskildtünk meg, Rt szült lett meg gyermekem is. Három évi;.' boldogan é hink. Ekkor fér­jemet hivat aló küldetésben az ónáa bi rodalom másik részébe küldték. E' yedü* Tnara/itam gyerrnekx nun» l. Minden nap lázas izgalommal vártam a férjem hazatérését. Egyik nafXtn ide zést kaptam vó'óper-ügybcn. Megtud­tam, hegy férjem vérióheresetet indított ellenem. Hogy mi'yen indokkal, nem tudom. Éppen olyan rövid utón elvá­lasztottak, mint ahogy a házasságunki történt. Egy hivatalos írás — és a frajának nem volt többé apja... Könnycseppek szántották végig a fehér arcot az cm ék ez és kánjainak luilásu alatt. A szőke asszony testben, Űriekben ősz- szetörten, kiábrándulton, regénybe iOö kalandok után hazakerült. Gyermeke az anyja nevét viseli, aki ösz- szobe-rzad, ha a távoli idegen országra gondol, nme ynek kegyetlen törvényei, megfosztották gyermekét az édesapjától. * Vonatunk berobog a temesvári állo­másra. Eassan lassan eLszé'cdnek az uta­sok Talán sohasem fogunk találkozni, de mégis mindegyikünk magává' vitte: három élet tragédiájának emlékét. Ut> él-, meny Érdemes volt feljegyezni. Részvét­ért, megértésért sóvárog'ak előttünk em­bers or sok, hogy azután ujra eltűnjenek a! szemünk dől a kiszámíthatatlan végzet; ismeret on utjain. Végh József. Ismét elhalasztóink a visszaélésekkel vá dőlt főtogíár perének tárgyalását 1 KOLOZSVÁR, március 9. , A bűncselekmények halmazával vá-i ! dóit szatmári föfoglárnak. Lobontiu I loannak ügye fnár többizben foglal»; koztatta a helybeli katonai törvény«: t széket. Legutóbb február lírán került tárgyalásra az ügy, midőn uiabb tana») megidézések és a föfoglárnak volt fe^, lettese, az egykori szatmári fogház», igazgató ellen beadott feljelentésének) nyomán indult bűnügyi eljárás irat«) csomóiának beszerzése miatt március, 8-ra halasztották el a tárgyalás foly». tatását. I Az újabb tárgyalás alkalmával a vádlott védelmében Popescu Üariu ügyvéd = kapitány, Lobontiu szabadláb-' rahelyezését kérelmezte, úgyszintén a védelem meg nem jelent tanúinak, újbóli megidézését kérte. Ezek között Lobontiu óhajára szóbakerült lamandi igazságügyminiszter és egy=két igaz« ságiigyi kerületi felügyelő neve is, de a törvényszék e magas méltóságokat betöltő személyek megidézésére \onat* kozó kérelmet visszautasította. Az ügyész inditványára különben h tárgyalás folytatását március 24=re ha^= íasztoíták el, a szükséges íratok meg= szerzése és egyes, döntő jelentőségű tanuk kihallgatása céljából. PÁNIK KELETKEZETT, MERT VA­LAKI TRÉFÁBÓL A MOZIBAN TÜ­ZET KIÁLTOTT. Parisból jelentik: Füle közelében, Croix községben mozi» előadás volt és a zsúfolt nézőtéren va» laki tréfából tüzet kiáltott, óriási pá» iiik keletkezett és a menekülő embe« rek egymást taposták le. A tolongás» ban egy ember meghalt, többen sutyo» san megsebesültek. isiíil fféitpitfísttitfüirö ítéltei a Je(€űnap@§ aűvenüsfiir áldozató! Nem akan fegyvert fogai és szombaton dolgozni a m&gtévedt katona , KOLOZSVÁR, március 9. Az országszerte szórványosan fel» felbukkanó szakadár vallásfelekezetek áldatlan működésének áldozataként került a kolozsvári katonai törvény» szék elé az oiteniai származású Con» síaníínescu loan 31. tüzérezredbeü közlegény. Constantinescu katonaévei» bői már mindössze egyhónapi leszól» gálni való ideje volt hátra, midőn közelébe férkőzött az úgynevezett „hetednapos adventisták6’ prédikátora, akinek sikerült befolyása alá kerite= nie a jámbor fiatalembert. Ennek ha= tása alatt Constantinescu egy szép na­pon megtagadta a fegyverfogásí, sőt még a szombati munka alól ts ki akar­ta vonni magát, Érré függelemsértés I címén a katonai törvényszék eíé utal« í iák feíeftesei, |A tegnapi tárgyaláson Négulescu Dumitru alezredes=hadbiró elnök és a bűnügyi tanács többi tagjai egyaránt szépszerével igyekeztek lebeszélni Constantinescut veszedelembe sodró hitéről.. A vádfott katona azonban, hajihatatlan maradt. — Senki sem donheti el a saját maga büntetését —• felelte az elriasztó péb> dákra- i A katonai törvényszék, Barbu Ale« xandru őrnagy, katonai vezetőügyész példás büntetést kérő vádbeszédére, 10 évi kényszermunkával sújtotta s2 eítévelyedett hitü tüzért.

Next

/
Thumbnails
Contents