Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-28 / 71. szám

ELCENZÉK J939 március 28. JAMES ML BLACK, a skótf egyház nioJerátörának lééi beszéde Kolozsváron Areíormá'tts teológián ünnepélyesen fogadták a skót egyház vezstőjét, — James Bltsc* nagyhatású be­széde a békéről a helybeli skót misszió istentiszteletén 30} Rrr <sü en EBt «U T9} HE* 3U tfXT 1Ü se «Ş áz re td on KOLOZSVÁR, március 27. Röviden beszámol az Ellenzék James M. Btack, a skót egyház nagynevű vezo' tőegyéniiségónek kolozsvári tartózkodásá­ról. a kiváltó főpap, aki a béke és szeretet üzenetével már eltávozott ‘tőlünk, két nagybaftásu beszédet tartott kolozsvári tartózkodása során. A két beszéd olyan mély, érdekes és szép volt és annyira el­tért minden sablontól, hogy alább röviden ismertetjük azokkal az olvasóinkkal, akik­nek nem volt alkalmuk ezeket meghall­gatni. James M. Bracket a kolozsvári reflor- mátus teológia dísztermében fogadták ünnepélyesen. A termet ez alkalommal zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közön­ség. A teológia tanári kara, a református gimnázium, a diakonisszák csaknem tel­jes számmal képviseltették magukat a skót főpap fogadtatásán. Dr. Tavaszy Sándor imája után Maksay Albert üdvözölte a moderátort. Beszélt az erdélyi református egyház és a skót egy­ház régi kapcsolatairól és barátságáról, megemlítette, hogy az erdélyi reformátu­sok sok kitűnősége tanult Skóciában és hozta magával a nagy testvéregyház sze- rebetét és a kühnásszió tudatának fontos­ságát. Megköszönte a látogatást és ezeket a meleg szavaikat intézte James Black moderátorhoz: — Az erdélyi református egyház sze­gény és kicsi a lehetőségekben és anya­giakban gaizdag skót egyház mellett. Szomorú tapasztalat az életben, hogy a gazdag testvér el szokott felejtkezni, sőt szégyelni szokta a szegény testvért. De a szegény testvérnek végtelenül jól esik, ha gazdagabb testvére eljön hozzá és meleg szive egész szeretetét rásugározza... Rév. James Black — természetesen tol­mács segítségével —. meleg és meghatott szavakban mondott köszönetét a szívből jött meleg fogadtatásért, majd rövid be­szédet intézett a gyülekezethez. — Utazásaim során minden egyháztól tanultam valami újat — mondta—, a re­formátusak erdélyi egyházától is megta­nultam. hogy itt önöknek püspökük van. Viszont önök ás megtanulhatják tőlünk, hogy miniképpen kell a püspöknek öltöz­ködnie. (Ezzel magasra emelte hatalmas feliér csipkekéze!őjét.) De azután ebben äz öltözékben arra kell a püspöknek vi­gyáznia,) hogy amikor levest eszik, bele ne mártsa a kézelőjét... A közönség niagy derűje között foly­tatta a pompás hurnom főpap mondani­valóját. Megismertette velünk azokat , a szertartásból! különbségeket, amelyek a mi református egyházunk és a skót egy­ház között feninállanuk. Beszélt a presbi­terekről, akiket mind püspököknek tekint (száznál többen vannak). elmondta, hogy n skót diakónusok (akiknek egészen más feladatkörük van és általában ők mást értenek ezialatt az elnevezés alatt) szemé­lyesen foglalkoznak egyházkerületük csa­ládjainak lelki életével és nők is vannak közöttük. A moderator kerületében pél­dául 97 közül hárem nő tag. Beszélt a segédlelkészek szerepéről, majd megemlí­tette azt a rendkívül érdekes skót egghází szokást, hogij uruaesoraosztáskor nem a hívó járul az Ur asztalához, hanem a ,ministereku (telkészek) viszik a meg­szentelt kenyeret és bort a hívők padjai- | hoz. Néha ezernél több hivő akar urva" ] csorát venni, igv megoldhatatlan ‘lenne, ha egyenként járulnának az Ur asztalá­hoz. Ezután a főpap külön szólt a teológia diákjaihoz, akiknek azt a tanácsot adta, hogy sohase utánozzanak senkit, ha iga­zi igehirdetők akarnak lenni, hanem fej­lesszék ki magukban Istentől kapott ta­lentumaikat és azokat érvényesítsék. Es ne felejtsék el — mondotta — a régi mondást, hogy jó pap holtig tanul. A gyülekezet asszonyaihoz, leányaihoz kü­lön intézett néhány szót. Felhívta figyel­müket ,aiTa, hogy Skóciában milyen nagy szerepet visznek a nők Űz egyházi élet- ben, mennyire tudnak és akarnak dolgoz­ni Jézusért. Majd megköszönte azt a nagy szeretet, oimível a kolozsváriak körülve­szik az itteni skót misszió kitűnő és lel­kes vezetőjét,, Rév. Goulitert. James M. Black angolnyelvü beszéde Este fóinyoldkttr Rev. Th. Coulter, a ko­lozsvári sic ót misszió vendégszerető veze­tőjének házában tartott angolnyelvü isten­tiszteletet a moderator, kísérője, a ßtatoJ George Knight budapesti skót lelkész se­gédletével. Az istentiszteleten és az utána következő fogadáson névre szóló meghí­vókkal vettek részt és csodálatos élmény­nyel lettek gazdagabbak az ősz főpap szárnyaló beszédének meghallgatása után. Most ismertük meg a moderator el­ragadó szónoki képességét. így, tolmács néikül, mikor folyékony áradással, tűz­zel, néha szenvedélyes erővel ömlöttek belőle a szavak s ugyanakkor időnként finom ás gúnyos humora szőtte át mon­den izében mai, modern és mégis végte­len áhitatos beszédét. A békéről beszélt Rév. Black, a mindnyájunk álfái áhított, várt és imádkozott békéről Szónoklata aktualitásában meggyőző volt. Vájjon — mondta — mikor Cha-mfctar- tein meglátogatta Hitlert Münchenben, ki- ejtet*e-e egyikük is Jézus nevét? Vájjon & viliág 90rsánalk intézői, akik e pillanatban sorsunkról döntenek, beszélnek'e Róla, aki maga vélt 'a béke? Persze — mondják önök — pap, hát Istenről beszél! Igen, ró­la, mert pap vagyok és mert hinnünk kell benne, forrón és erősen biznunk. Ma reg­gel a kávéházban nyugodtan megittam a (kávémat, mert bíztam, hogy nem készült romlott tejből, hogy nincs megmérgezve. Nyugodtan beültem a taxiba, ami ideho- zett, mert bíztam a sofőrben, hogy nem vezet egy lámpaoszlopnak. Bízom ebben a fiatalemberben (G. Knightre mulatott), mert bízom b&nm)e>, hogy jól vezet, hogy nem csap be és helyesen tolmácsolja min­denütt szavaimat. És önök mindnyájan bizniak ilyen módon gyarló, esendő és véges embertársaigban nap-nap után, de nem biznak abban a teremtő Istenben, aki a világ minden nagyszerűségét, szépségét és csodáját létrehozta és aki maga a tökély. Nem biznak és nincs békéjük. Azután azt fejtegette, hogy mi az igazi j bókio. — Nem az az igazi béke, ha valalki eb I fordul a dolgoktól és kolostorba vonul, * hogy békéje llegyen. Nem az akaratlanság ^ az elzárkózás erőszakolt nyugalma az igaz}?. béke. Az igazi b ke Krisztusé, aki sZenve-*' délyesen t'udotlt haragudni, megkisértetett ^ még a kereszten is és mégis csodálatos béke- jc volt. Az Istenben valló bizalom békéje az igazi keresztényé, aki küzdő, dolgozó,') erősakaratu ember, de Jézus békéjében éh..^ Mint fiatal káplán Albániában a fronton _ voltam. Feldúlt és rombadőd város mögötti 'lebukott a noip, csönd vök és az ég ezer szint tükrözött. Egy katona megjegyezne: Nézze tiszteiétes ur, micsoda béke... Nem — feleltem — «z nem béke, csak anniak hiszed, mert annak látod. Nem a látszóla­gos béke hozza el a lélek nyugalmát, ha­nem az igazi krisztusi béke, amiért mind­nyájunknak imádkoznunk kell és akkor életünk utodtsó pillanatában is bizalommal emeljük fel szivünket a béke Fejedelméhez. A gyönyörű beszéd után Rev. Knight mondta eil a záróimat. Megkapó voll, mi­ikor imájában niemosak az Uralkodóra, minden népre és minden nép vezetőjére kért áldást, hanem ,,azokra az emberekre, akik elhozzák számunkra naponta tai tejet, ®z újságot, akik tisztára seprik számunkra az utcát, a (kicsikre, gyámod alánokra és szegényekre“... Istentisztelet után melegh'angulatu foga­dás volt. Minden vendéget bemutattak a moderátornak, ki hosszasan elbeszélgetett a megjelent előkelőségekkel. Oot láttuk Vá­sárhelyi János református püspököt, dr. Imre Lajos teológiai professzort, báró Ke­mény Jánost és feleségét, Grimm profesz" szopt az egyetem képviseletében, Weinber­ger főrabbit és másokat. Tea után 'az egész társaságot lefényképezték, majd Knight tisztel et es mondott kis beszédet Rev. Coul­ter felkérésére. A fiatal skót pap kijelentet­te, hogy milyen nagyszerű lenne, ha ko­lozsvári mintára másuüt is alakulnának ilyen csoportok, mint ez töt, ahol vallás és nemzetiságbali különbség nélkül megértik egymást az emberek. Most Coulter tisztelet es pici kislánya, Mária, adotit elő verseket és dalokaft 'ango­lul, magyarul, románul és németül, a me­leg, otthoni derűt árasztó estében. A pom­pás és bátor, ia nagy társaságban is feil jagen e.fogulatlan kislányt megcsókolta a mode­rátor, ezekkel a szavakkal: — Ebben a korban még veszély nélkül megcsókolhatjuk a nőket. Majd ta megjelentek felkérésére még né­hány szót szólt. Megköszönte a kedves, melegszívű Cou'lterházaspárnak és a jelen­lévő krtok a felejthetetlenül kedves estét, végül hamisitatölan humorában a követke­zőket mondta: — A kis Mari® utöán igazán nincs mi* mondanom. Remek család, ahol a legki­sebb lány is négy nyelven beszél. Én öreg ember létemre is csak hárman beszélek... Angolul, skótuü és amerikaiul..- (M. L.) Szigorú intézkedések; az uzsora és áru elrejtés ellen BUCUREŞTI, március 27. jA főváros polgármesteri hivatala és a többi városok vezetőségével folyta* tott tanácskozások után szigora ren­Pénzbüntetésre a biríohháboru vádíotíait Döntödá a Latnai törvényszék a lordaszeaílászlói perben A bánloilmazotitak panaszára rövidesen kivonult a helyszínére egy csendőrkülönit- mény, mely a szón Ulászlói aík közül i6 em­bert letartóztatott. Az ügyészségi eljárói 'eredményeként 1938 februárjában 'a kor lozsvári törvényszék elé került az ügy. A ■törvényszék azonban a katonai törvény­szék illetékességét mondoül® ki. A VI. hackest katonai törvényszéke <előot lefolyt tárgyaláson több mint 30 canuí hallgattak ki, majd pedig » védelmet el­látó Popescu Ilariu ügyvédkapitány igye­kezett bizonyítani, hogy a vádlottjak ter­hére rótt bűncselekmény a lázadás krité­riumát nem merítették ki. A katonai törvényszék a védelem érv i- re iái lázadás bűntényét nemzotgyalázásra váltoatatva a 16 vádlott közül hármat: Bol­dizsár Zejk Istvánt, Boldizsár Zejk Jánost es László Andrást 2—2 ezer lej pénzbün' tetésre marasztalta el, mig a többieket: Má­tyás Pétert, Gebe Gazda Ferencet, Gebe Biró Jánost, Fügi Istvánt, Fügi Jánost, Fii* gi Andrást, Tamás Györgyöt, Gyurka Ist­vánt, Mátyás Petri Jánosit, Köményes Mi-, háíyt, Német Mártont, Laczi Jánost és Ta­más Kiss Jánost 1000—1000 lej pénzbün* tJatésre ítélte. delkezéseket léptettek életbe azok el= len, akik bűnös üzérkedéssel az első­rendű közszükségleti cikkek árait eme» Sík, vagy pedig az árukat elrejtik. KOLOZSVÁR, március 27. A kolozsmegyei Szentlászló és Torockó- gyertyánca köraségek lakói között egy vitás 'legelőŐrület miatt régi vetélkedés állt fenn. Napirenden voltak a nézeteltérések, «■melyeik nem egyszer véres fenyegetéssé fajultak. Mármár azt lehetett hinni, hogy a hosz- szadalmas falusi háborúskodásnak végét veti óz a járásbirósági határozat, amely 1937. év elején ® torockógyertyánosiak ja­vára ítélte meg a kérdéses legelő területet. Azonban a legelőrész átadása ismét bot­rányos jelenetbe fulllajdti. Az említett év május 20-án ugyanis a helyszínen a kolozs­vári vidéki járásbíróság részérőt! a döntés végrehajtására Kindur Károly mérnök ei Kovács I. kataszteri tisztviselő jelentek meg, akik a szeotlásziói határból' kisajátí­tott mintegy 80 katasztráÜs hóidat kitevő te­rületiét a gyertyánosiaknak akarták átadni. Ez alkalommal azonban az érdekelt fal­vak fakói közül többszáz főnyi tömeg je­lent meg a helyszínén. A magukat megrö1- vidite’t'tnek érző szendúszlóiak (többségben lévén, fenyegető magatartásukkal először a kirendelt hatósági személyeket szalasztot­ták meg, majd pedig az ellenlábas gyertyá- nosiákra támadtak, akiket alaposan hely­benhagytak. Ezután ® kérdéses területen hagyott kataszteri műszereket rombolták össze. Friss slrhant mellest... Kettétört egy gyönyörű magyar ige« rét. Életének virágjában, huszonhat­éves korában, közvetlenül doktorrá- avatása előtt, meghalt losonczi Losson- czy Aurél Lóránt szigorló orvos, az er­délyi magyar fiatalság egyik nagyra- hivatott reménysége. Lankadatlan szór» galom, tudás és komolyság jellemezte Lossonczy Aurél egész életét. Az élet nagy küzdelmeire szigorú puritánságu elvekkel készült. Ezeket az elveket ta­nulta meg a szülői házban. Édesatyja Lossonczy Ernő, a kolozsvári egyetem közbecsülésben álló fővegyésze, korán elhunyt. Özvegy édesanyja és nagybáty­ja, dr. Várady Aurél, a nagynevű jo-l gász, nevelték az apa nélkül maradt két fiút. Később dr. Várady is elköltő* zött az élők sorából és a serdülő kor­ban levő két szorgalmas fiú egyedül maradt az özvegy édesanyával, akit rajongó szeretettel vettek körül. Kerülték a társaságokat. Nem vették ki részüket a fiatalság zajos mulatsá­gaiból. Minden szabad idejüket műve­lődésre fordították. A kolozsvári egye­tem orvoskarának egyik büszkesége volt a fiatal Lossonczy Aurél, aki leg­utóbb a sebészeti klinikán teljesített szolgálatot. Befejezte tanulmányait és csak a doktori szigorlat hiányzott ahhoz, hogy elindulhasson az élet ut­ján. Ekkor verte le az alattomos beteg= ség. Paratifusz hosszas szenvedései után agyhártyagyulladást kapott és az orvosi tudomány minden erőfeszíté­se mellett sem sikerült megmenteni az életnek. Ott halt meg a rajongásig szr- retett édesanya karjai között, akinek most okozott először fájdalmat: ami­kor örökre elmúlt. Szombaton délután nagy részvét mel= lett temették el az erdélyi magyar fia­talság kettétört reménységét. Megha­tott érzésekkel állunk meg a friss sir- hant mellett. Ennek a sirhalomnak la­kója nem tudta beváltani a jövőjébe méltán helyezett reménységeket. Le­gyen példaadás ez a nemes fiatal élet azok előtt, akik Lossonczy Auréllal együtt indultak el az egyetemi padso= rokból. Vegyék át az árván maradt őr­helyet azzal a bízó hittel, amely Los­sonczy Aurélnak adott erőt az önmii» velésre és tanulásra. Ilyen legyen min­den magyar intellektuell ifjú és akkor bizonyos, hogy a jövendő társadalmá­ban becsülést és tiszteletet szerez ma­gának az elődeihez méltó erdélyi ma­gyarság. I(v.j.) UJ UNIVERSUM a mindentudás tárháza. UJ kiadás. Kel hatalmas kötet, lexikonalak, rengess kép, ára 4IO lej az Ellenzék könyvosz* íályaban, Cluj-Kolozsvár, Pista Unirir. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents