Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

19 3 9 március I 9. wmssommm n L L r N 7 f- K Párisi beszámoló a termékeny „halhatatlanokról“, az üres kiállításokról és a jólmenő színházakról Mi újság Paris művészeti életében? PARIS, március hó. A tn.uit év végén, miután szétosztották a sffidkáisloi9 irodalmi dijakat, n fiatal óriások könyvödnek megjelenése mcglas- sult. Másít már a „beérkezettek“ köny­veit kezdik kiadni- Azokét, akiknek neveit már amúgy is jól ismerik, akiknek nincs szükségük a külön reklámra. Az utóbbi hetekben négy ^halhatatlan“ künkéi je­lentek meg- Mauriac, Jaloux, Thnraud és Abel Bonnard adták ki uj munkáikat; két regényt, egv regényesiitett riportot és <‘gv eszmék Mauriac regényének enne.: „A tenger utjai'*, Ennek a regénynek néhány mon­data már közszájon í’orog. „A legtöbb ember élete — Írja Mauriac — holtvá­gány, a in dv nem vezet sehova. De má­sak már gyermekkoruk óta tudják, hogy ismeretlen tengerek felé tmennék. A cd pőg szél meglepi őket, ajkaikon már ér­zik a só izét és míg az utolsó hamók- domb is eltűnik, addig érzik a homok­nak és a tenger tajtékjának végtelen vá­gyát. Vagy eltűnnék ebben a vágyakozás- bán. vagy feÜUmaradnak és uj utakra mennek“. Rét családnak, <a Rcvokm- és a Cosla- dc*-1ámikának történetét meséli el Mau* i'iac. ívét családnak és két ellentétes haj­lamú szerelmesnek, Rose Revokmriak és Robert Costa dónak éleiét mondja cl az író, egészen addig a pontig, míg az egyik a kolostor küszöbére lép, a másik kaío- iiának áll be. Edmond Jaíoux ..L‘0 iscau-Lyre“ cimü regényében azt a téted bizonyítja, hogy a férfi csak ki akarja használni az asz* iszonyt, akinek állandóan harcolni kell azért, hogy be ne csapja. Mindkét regényt szívesen fogadta a pá­risi közönség és különösen: Jakiux köny­vének van nagy sikere, Abel . Bon­ná id könyve, a „A világ csokra“ c’men jeVnt. meg. Egy világköritli útjáról szá­mol be Bonnard elragadó kedvességgel, sok érdekes .meglátással és elfogulatlan önálló szemlélettel. ,4 kisebb bőig gól: A nagyok mellett néhány — hivatalo­san kevésbé elismert — dó bocsátotta útnak legújabb munkáját. A hivatalos el­ismerés hiánya azonban nem azt jelenti, mintha könyveiknek .sikere, vagy altár értéke csekélyebb lenne. Elsősorban And­ié Oromra vonatkozólag áll ez, akinek ..Az eltévedtek“ chnü regénye hatalmas sikert aratott. Órain azt mutatja be, hogy milyen pusztító hatása van a pénznek az emberi félékre. Egy másik sikeres regény szerzője Jean Davray. Könyvének dme „A megzavart viz". Egy íróról szól, akinek elve, hogy i nem lehet jó költő, áld nem önző, vagy nem kegyeden. Az Író egyik fiatal rajon]* j gojával, egy diákkal kísérletezik és ennek I a kísérletnek a következményeit mondja el néhol túlzottan realisztikus színekkel Davnay. René Armand „Padrao“ dmen Angol - K ele t a f r ika életéről számol be ér­dekesen és AEne Fromentin asszony egy ; telefonos-kisasszony indiszkréciójáról ir | „Ekopott szavak" cimü regényében. Utazások és tanulmányok Méh;íny érdekes útleírás jelent meg a párisi könyvpiacon az elmúlt hetekben. A legnagyobb sikere Frcva Stark arábiai útleírásának és Germain Bauclair Tosca­náról szóló könyvének van. Nem tarto­zik szorosan >de, mégis itt említjük meg Bérié Kérőn de ViHefosse könyvét, a ,,PáH ris felépítését“. Ebben a különleges mun­kában a szerző elragadó formában szá­mol be arról, hogy milyen körülmények között lett Paris a világ fővárosa. Kevés történelmi munka je* 1 * i ént meg az elmúlt hetekben. Pierre Aud'at Montes- pan a^soz.nynók Jaques Debu-Bridel Bour­bon Annáról, Jean Robiimét ^ francia forradialom korának mindennapi életéről irt érdekes tanulmányt. Néhány figyelem­re méltó irodalomtörténeti munka, elsősor­ban John Gharpentlernék „Alfred de Müsset“ című könyve araiétt szép siker!. Kevés a lép- és szoborkiállítás Ez év elején kevés kiállítás nyílt meg I Parisban. A kiállítási csarnokok üresen tátonganak, ha nem tűnnek él teljesen, mint például a nevezetes Galerie Druck .Valamikor Druet apó kiállítású termei a legnevezetesebbek voltak Parisban. 1910 táján azoknak a festőknek niagyrésze, akik később a festőakadémia tagjai lel­lek, Druetnél állítottak ld. A nco-impresz- szionisták legkiváitóbbjai, Maurice Denis, B liniând, Vuülard, Roussel, Charles La* coste Pierre Latrade és mások itt mutat­ták be először munkáikat. Most a szűk, hosszúkás helyiség, amely annyi érdekes kiállítást látott és oly sok esztétikai vita és csata szín helye volt, bezárta kapuit. Kár érte: mi művészet egyik nem jelenték­telen fellegvárát veszítette el vele. Az Operá Az Opera legérdekesebb eseménye Ver­di Aidájának reprize. Néhány nappal a felújítás előtt Ut mutatták be Ravel „Spa­nyol óráját“, mégpedig a lehető legkitű­nőbb előadásban. Az Opera hatalmas mé­retei talán nem voltak egészen alkalma­sak ennek a bájos kis munkának előadá­sához, de a színház művészi vezetőségé­nek mégis sikerült elfeledtetni a hatalmas terem és az óriási színpad méreteit. Az Aida nem tartozik Verdi legjobb munkái közé és ha a rendező nem tudja a szemet megfelelőképpen gyönyörköd­tetni, álékor bizony édeskevés marad a hallgató számára. A párisi Opera veze­tősége ezt teljesen meg is értette. Sou ver­őié, a színház díszlettervezője olyan ha­talmas méretű és káprázatos díszleteket alkotott, hogy még n gazdag rendezéshez szokott közönség sorain is a csodálkozás moraja futott végig, amikor a függöny felgördült. Számos felvonulás, balett gazda gj*-;í La -a rendezést. Ami az énekeseket il­leti: „orő.diangif“akat szólaltatott meg az Opera. Ezek mindenben stílszerűek ma­radtak a káprázatos rendezésihez és a pompás külsőségekhez. Kevés színház muta Ibit be az Utóbbi időben újdonságokat. A legérdekesebb közülük Jean Sarment darabja, a The­atre des Artsi-ban. Cime: „A palota lép­csőin“. A szerelem szomorú és szégyen' teljes alakjait viszi színpadra, egy félté- kenységi történet keretében. A darab fő­hőse a féltékenység következtében neuro­tikus bábbá síilyed­Abból az alkalomból, hogy ötven év­vel ezelőtt mutatták be Csehov „Sirály" cimü komédiáját, Pieoeffék ismét előad­ták ezt a csodálatos színdarabot. A ki­váló m,ü vész házaspár nagy sikert aratott a felújítással és ez előreláthatóan arra indítja őket. hogy Csehov két másik da­rabját, a „Varija bácsit" és a „Károm nő­vér“-! is felújítsák. Pieoeffék csodálatra mélitó művészettel vitték színpadra a Si- rály-t, érezhető voit azonban, hogy gár­dájuk — amelyet néhány uj taggal egé­szítettek ki — még nem tudja mindenben követni művészetüket. A párisi közönség mindenesetre nagy érdeklődéssel várja Pieoeffék további bemutatóit. A párisi színházi világ egy uj társaság előadásaira figyelt fel. A társaság „Euró­pa proszcéniuma“ címet választotta és mindennap késő délután tartja előadásait a Theatre P>galie-ban. Nemcsak szinielő- adúsokat, hanem beszámolókat, hangver­senyeket, tánc estélyeket rendeznek, köny nyed operetteket épp úgy bemutatnak, minit klasszikus darabokat. Most legutóbb Comeüle Sertoriusát tűzték műsorra. A színházat zsúfolásig megtöltötte a közön­ség, nmelv érdeklődéssel hallgatta az év­százados rímeket és szívesen tapsolta mű­vészeknek. Az „Európa proszcéniuma" társaság már eddig is szép érdemeket szerzet! a komoly tudomány és művé­szet propagálásában. Nem hajolt dolgok gvökértelcn olőráncigáiásáról, hanem ko­moly, élő művészet feltámasztásáról van szó és az ilyesmit a párisi közönség min­dig hálásan fogadja. Nőt RUHA ÉS KAB4T-KOSZTÜM- LAPOK A TAVASZI SZEZONRA leg- nagybb választékban az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj.KoIozs- vár, Piaţa Unirii kaphatóki FIGYELEM HÁZIASSZONYOK A húsvéti ünnepek a küszöbön állanak. — Ne felejtse eh szerezze be idejében a hirneves „SCH YlOLL“-parkettpasztát. Ez ép olyan elsőrangú minőségű, mint a SCHMOLL-cipőkrém Ez a parkeltpaszta tulajdonképnen a legolcsóbb, mert a legdrágább viaszanyag van benne és mert egész vékonyan felkenve is szép és tartós fényt ad. A parketten egy vékony, erősen fénylő viaszréteget képez, amely nagyon ellenállóképes és nem ragad a cipőtalpra. A „SCHMOLL“- parketípasztával festet padlót, bútort, ajtót, ablakrámát, stb.-t is lehet taka­rítani. Ezeket ugyanis senmiesetre sem szabad lúggal, vagy szódával mosni, mert elvesztik természetes fényüket, a fes­ték lepattogzik róluk és igy az ajtók, ablakok csúnyák és piszkosak lesznek. A „SCHMOLL“-parkettpaszta ép úgy konzerválja a faanya­gok és bútorok természetes fényét, mint ahogy a „SCHMOLL“ cipőkrém konzerválja a bőrt. Ha bútorait négyszer egy évben, a nagy ünnepek előtti takari.ások alkalmával, „SCHMÜLL“-parket pasztával ke­zeli, a fényezés évekig eltart és igy me (takarítja az ujra- fényezés költségeit, amely 100-szor drágább, mint bútorok faalkatrészek kezeléséhez felhasznált „SCHMOLL“-par- kettpaszta. Próbálja ki tehát a „SCHMOLL“ parkettpasztát és ép úgy meg lesz ezzel is elégedve, mint a „SCHMOLL“-cipőkrémmel1 SCHMMIPASTÁ R. T. BUCUREŞTI—BRAŞOV. Az amerikai fodrászok most tartották kongresszusukat Londonban LONDON, március 24. Az angol fővárosban néhány nappal ezelőtt tartották meg kongresszusukat az amerikai fodrászok. A kongresszussal kap­csolatiban érdekes és a világon már több­ször megismétlődött példákká] bizonyltot* I iák, hogy fésüléssel és borotválkozással ; éppúgy meggazdagod hátik az ember, mint a fcggvergyártással, vagg aranyásás­sal. — Aki ügyes, találékony és ügyességét a dívát szolgálatába állítja, mindig meg­találhatja számítását, hangoztatta a kong­resszus elnöke és kijelentését konkrét ese­tekkel is támasztotta alá. A vetélytárs le­győzéséhez mindenekelőtt jó kéz és gyors munka szükséges. A hajhuHámositás feltalálója Francois MacrűH, francia „hajúmvész", fiatalkorában kő műves ség goi kezdte meg pályafutását. Francois mindössze tizenöt­éves volt, nem bírta a nehéz munkát és arra határozta el magát, hogy pályát vál­toztat. Elhatározását gyors cselekvés kö­vette. Otthagyta a csengő téglát és habar­csot, majd Paris egyik előkelő fodrász- szalonjában beálltait tanoncnak. Francois ügveskezü ifjú volt. Hamarosan megked- I veitek és igy történt, hogy Francois egy j napon arra kérte az egyik színésznőt, cvt- I gedné meg, hogy saját találmánya haj­I hullámositó 1 ,,gépével^ megfésülhesse. A fodrász-szalonban senki sem tudott arról, hogjT a fiatal segéd titokban min töri fejét. A színésznő eleinte vonakodott. Félt a hajhuliámosiló „géptől". Francois Marcell megnyugtatta a művésznőt és megma­gyarázta, hogy az olló mintájára készült hajsütővas ’teljesen ártalmatlan. A külön­ben ünnepelt primadonna szívesen vette, hogy uj frizurával léphet a színpadra. Ez 1872 telén történt. Ez az év nevezetes a fodrászat történetében. A téli évad után tavasszal már valósággal versenyeztek a nők, hogy az ünnepelt művésznőhöz ha­sonlóan hullám os it ott hajjal jelenhesse­nek meg a színházban, vagy hangverse­nyen. Francois Marcell egyszerű, huHá- mosátó oltójával forradalmasította a di­vatot. A hajsütővas azóta is n fésülés egyik nélkülözhetetlen eszköze. Ekörül sok vitet is támadt, mert egyesek szerint a pálma nem Francois Marcelii, hanem egy XIV. Lajos korabeli fodrászt illeti, aki ezzel a divattal egyszer már meghódította Pá­risi. Minden körülmények között is Fran­I cois Marcell volt az, akinek módszere i alapján még most is mesterkednek Pú' j ris, London és Newyork hajmüvészei, | i akik minduntalan valami uj meglepetést j tartogatnak a nők számára. A kőművesből, lett francia fodrász, Mar- cd i S^o-ben dúsgazdag emberként vonult, nyugalomba. Milliói voltak ia bankban és< nyugalombavonulásakar igy búcsúzott ked­ves rajongóitól': — Reám már nincs szükség. Hölgyeim, az én módszerem még Afrikában is di­vatos. Ezer és ezer ismeretlen, a világ más részén élő társaim eltanulták művé­szetemet, »mi nékem, gondtalan életet biztosit. Politika a fodrászszalonban Francois Marcdhez hasonló szerencsé­ben részesük Haby Frigyes, aki 14 éves korában kezdte meg működését egy dan-‘ zigi fodrászmesternél. — Haby különös ügyességgé!! kbzelte az akkori divathoz mért szakáik. Emellett kiválóan borotvált.' Haby ügyességéről csakhamar tudomást szerzett Vilmos császár is, aki az ügyes borbély- szerződtette. Haby, a császári borbély hamarosan nagy népszerűségre 'tett szert. Berlinben fodrászszalóniábon számos diplomata és miniszter volt bejáratos, úgy­hogy a Habv-szalónban 'találkozott 13 poli­tika képviselőinek nagy része. Haby olykor sokkal előbb tudta, hogy mi várható a po­litikában, mint maguk a politikusok. Ami­kor egy alkalommal Berlinben járt Sándor cár, nagy összegű vagyont ajánlott fel az ügyes „mesternek", ha sz a Iónját Berlinből Szent Péfervárra helyezi át. Haby vissza- uttositolia az ajánlatot. Vendégei kö:zc maga a császár, külföldi uiMkodók, miniszterek, kövelek és nagy­követek tartoztak-, nem csoda, ha Berlin szivéhez nőit. Haby ugyancsak m üti ás va­gyonra telt szert. Utóda azonban rövid ,,uralkodás" után tönkre menk Igaz, ehhez a világháború i<9 hozzásegítette. Érdekes annak a sanfranciscoi fodrász­nak a karrierje is, ki nagy hajóút során Ta- nahiki szigetére vetődött. A benszülött.ck törzsfője a borbélyt hamarosan megked­veld és udvari fodrászmesterré Kötette elő. x\ törzsfőnök oénz he'yelt, minden fé­sülés és borotváiéi alkalmával cgv-egv gyöngyszemet nyújtót»' át n „mesternek", aki ezt sokkal szívesebben vette, mint a pénzt. Kiderült ugyani« hogy w valódi gyöngyök igen nagy értéket képviselnek.

Next

/
Thumbnails
Contents