Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-23 / 68. szám
i, 939 március 2 3. ELLtiHZÉK Farkasok A havasokba vezető utóit vékony hó réteg s a kéaoklalt ágaskodó 1 íegvek kopár, köves, sötét falai. Aztán lassan, mintha egy láthatatlan kéz becukrozt? volna, egyre fehérebbek a hegyek, egyre télibb a táj. Este 9 óra van, az autó reflektorai előtt liópelyhek csillannak meg. Szél fuj és nagyon hideg van. Ivét hete jártunk itt s most már a vad és barátságtalan vádék ismerősebb. Es ismerős a heg3~i falu is, barátságos fenyőivel, elénk- szaludó embereivel, gyerekeivel, dühösen csaholó kutyáival.. E érvk jön most ugyanaz a nagybajuszu ember, aki a mukkor. De most nem olvan .mosfcüygós, aggodalom bujkál a hangja ban. . — Farkasok járnak — szól —, egészen bejönnek a faluba. Két borjúnkat elvitték, malacokat és apró jószágot • .Megszólal egy sovány ember mellette: —• Mád nyolcasával járnak. Tele van a nyomukkal az erdő. ' * 1 A nagybajuszos: — Sokan vannak s éhesek. 4 Csönd. Majd megkérdezi: — Vkn-é fegyverük? — Nálam van revolver —- feleli az egyik utas. Kapunk-e szánkót? — kérdezzük. ■— A lovat Vghamarább megtámad iák feleli a vezetőnk —, gyalog megyünk. ■ Nevetve teszi hozzá: — A farkas jobban szereti a lóhust a ti húsotoknál. Mi nem nevetünk. Hallgatunk és filmen látott és olvasott fa rkaskalandok ra gondolunk. 0 Kiásni és látni nagvon ér dekes volt. így, a valóságban nem olyan remek a kaland Ígérete. Még leszedik sítalpainkat az autóról, s ott állunk topogva, ulrnkészera, 3—1 órás hegymászás előtt, a behavazott erdőn keresztül, ahol farkasok sétálgatnak, érzem, hogy a város biztonsága rettentő módon gyávává tett. Nyolcasával járnák a farkasak s nekünk hét emberünk, egyetlen revolverünk van, 6 golyóval. Elképzelem, hogy meg támadnak a farkasok. Mindenfélét elképzelek a világon, amit csak farkasokról láttam., hallottam, vagy olvastam. Rémes és hajmeresztő do1 gokat. És szeretnék öltben lenni és Adams Amerika- ép ősz á című könyvét olvasni, amibe tegnap belefogtam, Eszembe jut, hogy talán sose fejezem be. mert pont akkor akartam sízni. mikor a farkasok már a faluból lopkodják a malacokat. Minden hideg, sötét és barátságtalan. Lelkileg szűkötök s vonii-jrk. Külsőleg állok és lm Ugatok és utálom magam és szeretném tudni, hogy mit eresz a többi? Legalább a nők. Mindenki gondosan titkolja, hogy mii a véleménye és ugv viselkedünk, mintha arról tenne szó, hogy kimegyünk csónakázni a sétatérre. Csóválja a fejét a pagybajuszos és csak ennyit mond: — Botjuk vamUé elég legalább? — Van. Bambusz sibot. —• Na, Istennek ajánlóm. Jó szerencsét. Ezzé! elindulunk. Valamelyikünk a lelke legmélyéből fakadó érzéssel el kezeli .énekelni, hogy: Nem félünk a farka siók. Fák, csillagok, sötétség, reccsenő gályák, zseblámpafénynél elővilanó farkas- nyomok. Három óra: ösvények, tisztások, erdők., csönd. Menedékház. Nem láttunk ,egé«z utón egy félnapos farkast se. Szerencsére, ők se láttak bennünket. t . . * Másnap a ímenedéldi'áz tiszta, tágas konyhájában várom, hogy forrjon fel a tej. Egy erős, jóképű, derüsmosolyu falusi asszony kenyeret dagaszt. Künn sűrű hóesés, karácsonyi idő március közepe után. ******* üői ruha és hahál kosziiimlapok a A nagy hegyek között, ahol nincs rádió, nincs újság, semmiről se tudnak az emberelv, ami a világban történik, ahol márciusiam is méteres a hó és mélységes a csönd. Éls ahol farkasok járnak, elvisznek egy-egy maid ce t és ez a legnagyobb szenzáció. Meg -az, hogy Bozsik ur, a menedékház vezetője lemegy Jurába élelmiszerért s panaszkodik, hogy kétszáz lejt kér ta- szekeres az ulért Vasárnap, ha turisták rohanják meg a házat, akkor sem hall Bozsăk ur semmin a nagyvilágról, mert a turisták a városból jönnek és éppen a várost akarják elfelejteni és kizárólag hóról, sáirőli és sportról beszélnek. És esznek, Úristen, úgy esznek, mint száz farkas. Az meg igazán nem volt szép egyiJdőK.íná síktól, bogy a nagy sürgés- forgást felhasználva, egyszerűen bementek a kcxnyháblá,' kiválasztottak maguknak egy szép adag húst. megették és elfelé,ítélték kifizetni. Ezen jobban bosszankodtak Boz.silkék, mint a farkason, amely elvitte a malacot, utóvégre a farkasnak nincs nevelése., a vadonban nőtt fel. de a turista városi ur, aincnal: kellene tudni, hogy ők szegény emberek s ebből élnek. Ez volt a hét legnagyobb eseménye ná’lnk. De irigylem őket érte. (M. L-) SCHERE paris. bfcRUN ’’»JA Ha szép akar lenni , / használja az atomPinom ^ ’ f ságu, láthatatlan réteget ké- /pezo, nagyszerűen illatosított Mystikum pudert. Keresse ki a , óherk tóblózotból az On egyéniségének, megfelelőMyslikum pudert ésMysttkum com poc,ob mindig és mindené!, bóditani fog. A Scherk-táblázat min- |f|UStÍSHlIll den szaküzletben dijta- * -|g||ÖBI* lanuUendelkezéséreáll. ^^tikut"compoct(Faid') ***************************************^W»^^»^¥^*** ******** Hogy ölte meg Weidmann Ä 09 09 §9 <*& • ^ m A 0% a gyönyörű amerikai táncosnőt? Izgalmas &ílí&naS§aíwé$@l®k a Sömeggyllkos ártárgyalásáról PÁRIS, március 22. A saint-cleudi tömeggyükos, Weidmann Jenő és bűntársainak a tárgyalás csak j vontatottan halad előre. A tárgyalást veze- j tő elnök mingyárt az ékjén tervet állított I össze: minden nap egy más gyilkosságot fognak tárgyalni: hat nap: hat gyilkosság; ezt a tervet azonban Weidmann felborította. Eddig három gyilkosságról volt szó: ' azokról, amelyeket Weidmann Frommer német emigránson, Le&orbre párisi impresszárión tu Joan de Kövén amerikai táncosnőn, követett el; de. azon fetöb hogy magukat a gyilkosságokat bevallja. Weidmann semmiféle részletet el nem árul,, sem •azt nem mondja, hogy miért ölt, 'sem azt, hogy hogyan, sem azt, hogy kivel? Az elnök é-j az ügyész kérdéseire had gab vagy csak igen halkan válaszol. A híres védő és Weidmann kínjai A heves, kimos jelenetek egymást érik. Moro-Giaiffcri, Weidmann védője rászól !áz ügyészre: — Ne kínozza az ügyész ur u vádlottat. Hiszen úgy sincs egyéb bizonyíték a kezében, csak az ő saját vallomásai Legyen hálás neki, hogy bevaEja a gyilkosságokat. Az ügyész égnék emeli a karjait: — Legyek rtoki hálás?!... Talán rohanjak is Paris városához, hogy válasszák meg azonnal díszpolgárnak, vagy esetleg érvényesítsem a befolyásomat, hogy a becsület rend lovagjává nevezzék ki?!... Másik jelenet: Az elnök jóságosán buzdítja Wcidmannt, hogy beszéljen hangosabban. Moro-Giafferi feláll: — Az elnök urnák könnyű dolga van, Î nekünk valamennyiünknek könnyű dolgunk van. De Weidmann az életével játszik, ő idz életét védi. Nem csoda, hogy ideges és hogy halkan bőszéi. Az ügyvédek padsorában most felugrik egy ügyvédnő, egy gyönyörű, fiatal és rendkívül diszkrét eleganciával öltözött hölgy, aki uz egyik meggyilkolt áldozat családját képviseli és viharos felháborodással beszól: — Én nagy tisztelője vagyok Moro- Giafíeri urnák és megértem laiztfc is, hogy Weidmann ideges. De talán a meggyilkoltak is idegesek voltak és talán idegesek a meggyilkoltok hátramaradottjai is?!... Halóit táncosnő az erkélyen lavas zi szezonra legnagyobb választékban az ELLENZÉK könyvosztályában Cluj—Kolozsvár, Plata Unirii No. 9. kaphatóki — Telefon 1199. Ebben az izgatott atmoszférában kerül sor a bűnügyi sorozat legszörnyübb esetére: Jcun de Kövén gyönyörű amerikai táncosnő meggyilkolására. Weidmann vall: beismeri, hogy megölte a szép Joan-t, de •azonfelül! ltom mond egy szót sem; nem akar tudni semmiről. A gyilkosság körülményeit is magáitól iaz elnöktől halljuk, oki a vizsgálat adatott ismerteti. Joan de Kövén 1937 júliusában a nagynénje társaságában • Párisbu érkezett, hogy megtekintse a világkiállítást. Az egyik legelőkelőbb és legismertebb szálló halijában, a Boulevard Hausemann-on, egy este egy fiatalember szóbtotto meg, rögtön be is mutatkozott: azt mondta, hegy Hurder- nek hívják, egy svájci gazdag kémiai gyáros fia és ti kiállítás megtekintésére jött Parisba. Mingyárt el is kísérte a hölgyeket a kiállítás kapujáig és 'találkozói beszélt meg velük másnapra. A fiatalember Weidmann volt. Megint ugyanannak <a hotelnek a halijában találkoztok és Weidmann-Huntor, aki kitűnőién ‘cudott angolul és nagyon megtetszhetett a szép amerikai táncosnőnek, felszólította Jcun de Rovént, hogy menjen vek egy kis kirándulásra — Sai.nl- Cloudba. A táncosnő beleegyezett és nem sokkal utóbb beleegyezett abba is, hogy megnézi Weidmann-Hunter villáját, a h irhád'! té vált „La. Vpulgie^-it. Ez. 1937 Julius 23-án, délután történt; Joan de Kövén akkor tönt lél és csak néhány hónap múlva került meg kínét: egy üresen álló saint- cioudi villa erkélyén, élettelenül, megfojtva, ösomagolópapirosba becsavarva. Ez a tény — fejezte be előadását az elnök —, de, hogy mi történt közben, mit mondott Weidmann ű nőnek, miért ölte meg, mikor ülte meg — arról nem tudunk semmit. Beszéljen erről — fordult a gyilkoshoz. — Kérem, bevallóm, hogy megöltem, semmi egyebet nem mondok. Legyen eny- nyi elég — feleli halkan a gyilkos. Az elnök mégegyezer próbálkozik: — Ott ültek «> szalonban. Maga átökí-'-e Joan-t. Ö azt hihette, hogy ezt szerelemből teszi. Maga erre fojtogatni kezdte. Sőt még törülközőit, is csavart a nyaka köré. Mondja, igy volt? Weismann sötéten néz maga elé. Rázza a fejét. — Megöltem, ezt bevallom. Semmi egyebet: nem mondhatok. Mit töd Mr. Mouly? Behívják Weidmann bűntársát. Millióm, az állásnélküli «uha-ncot. Egyik nem akar ■tudni a másikról, 'egyik a másikra tolja a dolgot. Úgy beszélnek a hat gyilkosságról, mint egy. elhasznált, eldobott villamosjegyről. Egy fontos tanú s megjelenik: talán -az egyetlen, akinek a porban szerepe van: ez egy MouK; nevű sdnl-cloudi lakos, a Weidtnánn-féle villa szomszédja. ) Ncrn tudott volna mindarról, ami a szomszédságban ’lejátszódott? Az ügyész nem hiszi. Ö ezt állítja. Viszont': jövedelme .semmi, állása nincs, leánya fizetéséből él, »ki. 1300- francia frankot ikeres egy-hónapban, ami még rendben volna; de ebből tart villát és mmgyârti három nagy autót? Ez legalábbis gyanús. Vájjon tude.lt-e a szomszédságban hzajlott gyilkosságokról és hu tudott is róluk: mennyire? Milyen mértékben? Mouly ur idegesen vall és sietve megragadja az eéső alkalína-t, hogy hazaengedjék. De azok szerint, akik n bünpör anyagát jól ismerik: őrá még fontos szerep vár. Weidmann maga is érezheti, hogy itt valami nincs rendben, mert a maga hallga- tagságában holka-n megjegyzi: : — Mculij item tehet semmiről. Ő nem gyilkos. Ezzel szemben az egyik fővádlóit, Colette tricot varrónő, aki Weidmann barátnője volt és a meggyilkolt áldozatok, pénzét, ékszereit és ruháit kapta meg, azt állítja a bíróság előtt, hegy ..Mouly sok mindenről tudott■* és ,,majdnem minden nap érintkezett Weidmannal“. A tárgyalás további lefolyása elé tehát mindenesetre a legnagyobb érdeklődéssel lehet tekinteni. — Mondja, Weidmann — kérdezte a tömeggyilkostó.’i az elnök —, miért fojtotta meg ezt a nőt? Hogy van az, hogy nem sajnálta meg? Weidmann kezeivel elfedi az arcát és nem felek — Mondja, kérem — folytatja szelíden az elnök —. az anyja nevére kérem, a katolikus vallás nevében kérem, amelynek a vigaszát kérte a börtönben, mondja meg. mi történt önök között? — Nem tudom megmondani — feledi halkan Weid 1 nann. — Nem tudja megmondani: fizikailag, vagy erkölcsileg? —. kérdi az emberséges elnök. — Erkölcsileg — feleli Weidmann. És könnyek vannak a szemében, ezúttal először. Lehet, hogy ez a tárgyalás még sok meglepetést tar tóga t. **^**!Q>»*****^^»W»»****^*****A* Az „El Hakim“ Írójának uj könyve: lofüi Haitiéi: Via Mala Az utóbbi évek egyetlen regénye sem vetett fel oly mély erkölcsi problémákat és nem birkózott meg velük any- nyi művészettel, mint a Via Mala. Olyan hatalmas ez a regény, mint maguk a svájci Alpesek, melyek közt lejátszódik. Ára diszkladásban 290 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. Kérjen jegyzéket könyvujdonságokról.
