Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-22 / 67. szám

Ara 3 Németország visszahívta párisi nagykövetét is Szerketz tó fég és kiadóhivatal: Cluj, Olea Moţilor 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Str. I. G Duc« No. i Fiókkiadóhivaral és könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon — ■ — ———a——i: e­JLX ÉVFOLYAM, 67. SZÁM. Kiadótulajdonos: PALLAS K. Tb Törvényszéki fijsţromozisi szám: 39 (Doa. 886/ 1938. Trb. Cluj.) Előfizetés: ának: havonta 80. negyedévre 240, félévre 480 egésrz évre 960 —WT mnmmnmwmmmmmmmmnmam n CLUJ, 1939 MÁRCIUS 2 2. n í \aPITOTTA BARTHA MIKLÓS ( Felelős szerkesztő és igxzpatő 1 DR. GROIS LÁSZLÓ CONSTANTA, r wít nagyi tfra~rum SZERDA Berlinben hidegvérrel néznek az események elé, ® Anglia kérdésére a katonai egyiiítmükö* désre vonatkozólag Szovietoroszország még nem adoíi végleges választ. « Lázas külpolitikai tevékenység Londonban és Parisban lafifai lord htres lâmsdâsl Intézett tediiopl Ítészedében Németország elten A külpolitika eseményei továbbra is lá­zas tevékenység képét mulatják, melynek különböző irányú céljait cs kialakuló kere­teit még nem lehet világosan látni. E te­vékenység központjában Anglia áll. Lon­donban egymást érik a tanácskozások más országok diplomáciai képviselőivel, az an­gol világbirodalom domíniumainak vezetői­vel és katonai vezető egyéniségekkel Teg­nap Londonban rendkívüli miniszterta­nács volt, mely mindenekelőtt a Berlinből visszatért Henderson nagykövet jelentését vitatta meg. A minisztertanács előtt Cham­berlain miniszterelnök fogadta az ellenzéki pártok vezéreit, Attlee őrnagy és Green­wood munkáspárti képviselőket és sir Archibald Sinclair képviselőt, az ellenzéki liberálisok vezérét, majd félórás kihallga­táson jelent meg György királynál. Párás­ban szintén államtanács volt, amelyen megvitatták a helyzetet Lebrun elnök és Bonnet külügyminiszter ma esedékes lon­doni úszása előtt s a köztársaság elnöke aláírja Daladier miniszterelnök számára a teljhatalmú fölhatalmazást, mely a mozgó­sítás jogát és messzemenő katonai, gazda­sági és ipari intézkedésekre teljhatal­mat biztosit a francia miniszterelnöknek. Parisból tegnap elutazott Welízek gróf né­met nagykövet, amivel teljessé vált a nagy­követek visszahívása az angol—francia cso­port: és Németország között. Az angol mi­nisztertanács határozatairól, melyeket rend­kívül fontosnak tartanak, eddig semmi sem került nyilvánosságra. Beavatottak szerint azonban Halifax lord külügymi­niszter beszámolt a tanácskozáson Maisky szovjet nagykövetnek a moszkvai kor­mányhoz Anglia által intézett kérdésre adott válaszáról. Ez a kérdés Szovjetorosz- orszag katonai együttműködésére vonat­kozólag akarja tisztázni a helyzetet. __ Moszkva válaszát, ugyané hírek szerint « maga részéről bizonyos kérdések tisztázá­sától tet(e függővé. Á szovjet kormány előbb tudni akarja, hogy milyen magatar­tást fognak tanúsítani a többi államok. Ezért gyors tanácskozás összehívását ja­vasolta az összes többi érdekelt államok részvételével. Vezető angol politikai kö­rökben túlzottnak tartják a „Daily Mail­nek azt a hírét, hogy Halifax lord kimon­dott szövetségre tett volna javaslatot) Mais­ky szovjetorosz nagykövetnek. Egy Reu- ter-jelentés ugyanezt hangsúlyozza, hozzá­téve azonban, hogy az angol külügymi- nisz&er és a londoni szovjet nagykövet mvgbeszelesükön teljes őszinteséggel vizs­gálták meg az európai helyzetet és kicse­rélték kormányaik értesüléseit. A két kor­mány különben továbbra is szoros kapcso­lóban marad egymással s ezt a kapcsola­tot kiterjeszti az összes demokratikus ál­lamokra. Ugyanez a Reuter-jclentés meg­állapítja, hogy az angol kormány állandó kapcsolatot tart fönn a lengyel, jugoszláv, román, török és bulgár kormányokkal is. A közép- és keleteurópai helyzet iránt különben szintén nagy érdeklődés mutat­kozik külpolitikai kérdésekben. A jugo­szláv kormány lemondásáról pár nap előtt megjelent hir valótlannak bizonyult. Sőt, amint a bucureştii ,.Universul“ jelenti, Sztojadinovics volt miniszterelnök, akinek esetleges kormányalaktásáról adott hirt ugyanaz a jelentés, szabad mozgásában bi­zonyos korlátozásokat szenved, nem utaz- h'-tik külföldre, hanem Dalmáciában kény­telen tartózkodni. Bér!In nyugodtan nézi az eseményeket Németorsizágban, Berlinből jövő je» lentések szerint, föltűnő nyugalommal nézik a külföldön gyülekező viharfel» hőket. A sajtó erélyesen védi a berlini kormány álláspontját és jvisszautasrtja a külföldről jövő tá* madúsokat. Cáfolják azt a hírt is, hogy a Reichstag közelebbről üléses­zésre jönne össze, hogy Hitler kan» cellar beszédét meghallgassa. A birodalmi gyűlést egyelőre nem hív­ják össze. Göring helyettes kancellár és porosz miniszterelnök pedig eluta­zott az olasz Riviérára, hogy a cseh­szlovák események által félbeszakított olaszországi üdüSését továbbfolytassa. Halifax lord beszéde A angol parlamentben tegnap kor­mánynyilatkozatok hangzottak el az utóbbi napok válságos külpolitikai ese­ményeivel kapcsolatban. Az alsóházban Chamberlain miniszterelnök rövid nyi= latkozatot tett, bejelentve, hogy Ang­lia a berlini kormányhoz intézett jegy­zékében visszautasította a Csehszlová­kia bekebelezéséről szóló német köz­lést. További kérdésekkel szemben bir­minghami beszédére hivatkozott és hozzátette, hogy a kormány további po­litikájáról később akar nyilatkozni. Halifax külügyminiszter azonban már részletesebben beszélt a lordok házá­ban. / — Az utolsó napok eseményei — mondta Halifax lord — mélyen meg- gondolkoztatnak minden embert, aki­nek Ítélőképessége van. Németország akcióját azzal akarja igazolni, hogy Szlovákiában mindig volt autonomis­ta mozgalom. Köztudomású, hogy a müncheni egyezmény után Szlovákia teljes önkormányzathoz jutott. Ami pedig azt az állítást illeti, hogy a né­met közbelépés a csehországi német kisebbségek üldözése miatt történt, megállapítható, hogy a német sajtónak ilyen irányú kampánya csak néhány nappal azelőtt kezdődött, mielőtt Ber­lin ultimátumot intézett volna a prá­gai kormányhoz. A német állításokkal szemben én úgy hiszem, hogy a cseh­országi német kisebbségnek rendkívül kedvező helyzete volt. A német kisebb­ség, amely az októberi események után Csehszlovákiában maradt átmehetett a német birodalom területére, de a né' met hatóságok kérésére mégis továbt Csehszlovákiában maradt, hogy hasz­nos eszköze legyen a német propagam dának. A cseh hatóságok a legfigvel mesebb tartózkodással viselkedtek < provokáló jellegű incidensekkel szem­ben. Az incidensek legnagyobb része tu­datos provokációval történt sajtó ut­ján és a lehetőségek maximumáig volt kifejlesztve. | Ezután arról beszélt Halifax lord, hogy milyen körülmények között ment Hacha cseh köztársasági elnök Berlin­be és megállapította, hogy a csehszlo­vák terület egy részét a németek el« foglalták, még mielőtt Hacha Berlinbe érkezett. — Ebből azt a következtetést kell levonnom, — folytatta tovább — hogy nem tehető fel, miszerint tárgyalások­ról volt szó és hogy a cseheket olyan helyzet elé állították, hogy kénytele­nek voltak meghajolni egy ultimátum fenyegetései előtt- l Csehszlovákia képviselői megadták magukat, hogy megmentsék létüket egy légitámadás borzalmaitól. , . Ami pedig azt az állítást illeti, hogy Németországot fenyegetés érte volna, csehszlovák részről, erről azt vélem, hogy még a német kormány sem tété lezheti fel, hogy ezt az állítást valaki komolyan elfogadja. A helyzetben döntő szerepet a német eröbeli fölény játszotta, ilyen körülmények között az angol kormány úgy véli, hogy itt az, ideje alapos intézkedéseket foganato­sítani. Stanley kereskedelmi minisz-, temek berlini utazását elhalasztottuk és Anglia berlini nagykövetét vissza­hívtuk Londonba, hogy jelentést tegyen az eseményekről. Berlinbe formális til­takozást küldtünk, amelyben kifejtet­tük véleményünket Csehország Német­országhoz való csatolásáról és ez a til- 1 takozási semmi tekintetben sem ha­gyott kétséget véleményünk felöl. A német kormány azt válaszolta, hogy a mi tiltakozásunkból hiányzik minden törvényes alap. [ ff Megváltozott a helyzet 11 — Egyesek, — folytatta tovább Hali­fax lord — akik német apológiát űz­nek, igyekeztek igazolni a német kor­mány akcióját és a brit birodalom tör­ténelmére hivatkoztak, a brit biroda­lom kormányzati elve azonban az ön- kormányzaton alapszik. Mi nem vettük el egyetlen érett népnek sem a szabad­ságát és függetlenségét. ' Az is bizonyos, hogy mi mindig elis- mertük, hogy Németországnak föld- rajzi motívumokból Csehszlovákiá- pan és Délkelet-Európában nagyobb érdeke] vannak, mint nekünk. A helyzet azonban a müncheni egyez­mény megsemmisítésével teljesen meg­változott. Megváltozott egy független állam szuverénitásának megszüntetése erőszak utján és mindannak megtiprá- sa révén, amit mi valamennyien a nem­zetközi együttműködés legelemibb sza­bályainak tartunk. A kormány összes tagjai, mind a mai napig követtük és követjük Chamberlain politikáját. Ami a Hitler birodalmi vezér és kancellár által nyújtott biztosítékot illeti, úgy Chamberlain mint én, tudtuk mindig, hogy mi a különbség a hiedelem és a remény között. A mi akciónkat min­dig a lelkiismeretesség diktálta és tud­juk azt, hogy csak az idő változtathat­ja át a meggyőződéseket biztos remé­nyekké. 1 ROMÁNIA KÉRDÉSE Halifax külügyminiszter ezután a kö­vetkezőket mondotta: Ami azokat a híreket illeti, amelyek Romániával kapcsolatban kerültek for­galomba, boldog vagyok, hogy kijelenthe­tem, miszerint m«ga a román kormány is megcáfolta a hirt, amely szerint szó lett volna egy német ultimátumról. De arra nz esetre is, ha Románia ma nincs is fenyegető helyzetben, mégsem meglepő, hogy a bu­cureştii kormány éppen úgy, mint a többi kormányok, a legnagyobb bizalmatüan^ág^ gad nézi az utóbbi napok eseményeit. Min­den olyan ország, <amely szomszédos Né­metországgal, 'kénytelen foglalkozni azzal, hogy mit hoz a holnapi niap. — Minden államra, amely mint legfőbb jól értékeli nemzeti függetlenségének meg­óvását, figyelmeztető hatással kehi 'legyen, hogy belső veszélyek támadhatnak egy ki­vidről adott jelre. Ma már tisztán látszik, hogy nincsen elég biztosíték egyes ambi- _ CQkkMi ioiuí-Hsm vtooó j

Next

/
Thumbnails
Contents