Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-19 / 65. szám
1939'március 19. ELLENZÉK i5 idusa Bélyeggyűjtőkt béíyegíoívafok és bélyegbamísííók Szenvedély, amelynek az óvodásgyermek és az aggas yán egyaránt rabja A bélyeget üzletekben, árulják. Nem, kérem, nincs semmi baj az elmeállapotommal' — nem akarom azt a tényt lel- fedezni-, hogy a levelezéshez hasznú mos és bérmentesitésre szolgám bélyegeket Üzletekben árulják most is, mint őrök ülök 6ta, illetve 1840 óla, amikor is a bélyeget fe találták Angliában. A/, ilyen bélyegüket egyébként is csak postán és trafikokban árulják. Arra szeretném fel' luvni ai figyelmet, bogy a levelezés cél jára már. nem használható, rendeltetésére már nem a ka Ima s bélyegeket árulják külön üzletekben. Nem is árulnak semmi inásk csak olyan bélyeget, mne'y már nem jó semmire, amelyért a- posta már tíz lépésre se vinné el a leve et. Az olvasó most bizonyára csodálkozik, hogy én min csodálkozom. Nmes más vágyam, mint megérteni azt, hogy mennyire értheteden a legtöbb' közismert szokásunk és szenvedélyünk. Tessék csak elképzelni, mit szó nánk ahhotz, ha olyan üzletek nyílnának, amelyben csak kifacsart cáron! vt, vagy csak használt gyufát, vagy csakis sző rét vesztet ti kefét lehetne vá sámlid. Nos, hát erről van szó Az elhasz' nált ujguineai bélyeg semmivel sem ér többet, a bő csészét eszményi felfogása szerint, mini a lyukas mogyoró; de még ennyit som ér, a tiszta logika ítélete sze rint, ha véletlenül a muh században, pél dául az ötvenes években került forga ómba. Ennek ellenére féllábon táncolhatnánk örömünkben, ha véletlenül a járdán ta álnánk egy ilyen bélyeget. Ebből is Iá iható, hogy a keserű bölcsészeinek igaza van; az ember nem értelmes lény. Eszem ágában sincs, hogy a bélyeggyűjtők élűm izgassak. Nagyon sok kiváló ismerősöm vau köztük. Úgyszólván annyi bélyeggyűjtőt ismerek, ahány fel nőtt embert. Azt hiszem, mások is ezt tapasztalták a maguk körében Megálla pdhafjük, hogy a saját személyében senki sem bélyeggyűjtő, de minden embernek valamennyi barátja és ismerőse bélyegeket gyűjt. Ha nem önmagának, akkor a barátainak. Ha nem megőrzésre, akkor cserére. S ha másért nem, akkor a leendő unokáinak, hozományuk — Va sóban mindenki gyűjt ismeri cl a bélyegkereskedő, akitől óvatos kérdésekkel szeretném kicsalni a bélyeg gyűjtők titkait. — Óvodásoktól kezdve, szakállas aggastyánokig, a társadalom m m den osztó yában és rétegében, mindenféle felfogású és szineze.íü körökben érdeklődés tapasztalható a bélyegek iránt. Tábornokok, egyetemi tanárok, kishiva- talnokok és munkások, sőt uralkodók és irodaszolgák is nkádnak a kornöfly gyűjtők táborában. Tudok hároméves kisgyerekekről, akik a betűket még nem ismerik, . de pé dául norvég bélyegeket már megismerik a színükről és rajzukról Sőt, ma már nők is foglalkoznak bélyegekkel •— teszi hozzá dicsekvően. Akik bélyegbe szeretnék fektetni a pénzüket — És miért foglalkozik ennyi ember bélyegekké? — Sok azért, -mert mellékkeresethez akar jutni- Vásárolnak egymástól, cserélnek egymás között s azfl remélik, hogy egyszer valami anyagi hasznuk is ma rad. Sole a zng kereskedő. — Értem. De az, hogy mindenki vesz és e'-ad és keresni akar. nem magyarázná meg ezt a nagy forgalmat; ebben a kapcsolatban, valahol, egy helyen szereAz „El Hakim4* * * írójának uj könyve: !)lin Knittel: Via Hala Az utóbbi évek egyetlen regénye sem Vetett fel oly mély erkölcsi problémákat és nem birkózott meg velük any- nyi művészettel, mint a Via Mala. Olyan hatalmas ez a regény, mint maguk a svájci Alpesek, melyek közt lejátszódik. Ára diszkiadásban 290 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cíuj-Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. Kérjen jegyzékei könyvujdonságokról. pcJ-ni kell a vevőinek is, akit ez a bonyolult üzem kiszo gól; a kiskereskedők nem kereskedhetnek csak egymással, valahol vevőnek is kell lennie. Vevőnek, akinek nincs más vágya, csak az, hogy hozzájuthasson a bélyeghez, be eragaszthasisa albumába s időnkinit gyöngéden megnézhesse. — Persze, vevő Is van — ismeri el- — Csak, sajnos, egyre kevesebb. A legtöbb vásárló csak átmenetileg szeretné bé lyegbc fektetni a pénzét. Ezek nagyérté kü példányokat keresnek, ezer, kétezer, háromezer tejes, százezres bé yegeket. De ilyen riagyértékü példányok nálunk nem igen találhatók. — Ezeket tehát az a vágy vezeti, hogy pénzüket aránylag szűk helyen, akár a meí ényzsebükben is megőrizhessék, mindenféle viszontagságon keresztül. De miféle vágy vezeti az igazi vevőt? —Tudásvágy — feleli rögtön készségesen. — Aki bélyegekkel foglakozik, megismerkedik távoli államok történelmével, valutájávak kulturájával. A bélyeg sok min,(leint elárul. Háborúkról, forradalmakról, évfordulókról, kereskedelmi és világpolitikai eseményekről beszél A bélyegek, a postahá ózat utján, bejárják az egész földkerekséget és bírt adnak arról, ami a világon történik, vagy történt. Persze, nem minden gyűjtőt a HiFrtjftsnfti.cRiPPEtnfU.iiEyRMSinrteu) m»» - y\r¥WC*llV nagyvilág érdekel a kis bélyegekben. Ismerek egy főorvost, aki csak „színekre megy‘‘. Ha felfedez pé dául egy szép zöld bélyeget, amelyen zebra látható, akkor megveszi, mert már van az albumában egy olyan piros bélyeg, amely me lelt a zöldi nagyon kellemes szmhatást nyújt. A bélyeg mindenre jó. Gyönyörködteti a szemet, foglalkoztatja a kezet, pihenteti az idegeket. Az agyat is. Sokan szinte vé- etlenül lettek gyűjtök. Ismerek egy másik főorvost, akinek egyik betege a rendelőben, vizsgálat közben engedőimet kért, hogy kunehessen az előszobába és magához vehessen valamit a télikabátjá" bók mert odakint nem érzi biztonságban. A főorvos érdeklődött, hogy -mi az? KI derült, hogy bé yeg. Vizsgálat közben kezdte megirigyelni betegét; bélyegekről beszélgettek s végül a főorvos is bélyeggyűjtő léit. Hajszolt éetü és magányos ember. Esténkint, szórakozásul, az albumával dolgozik; csak így tud kikapcsolódni a napi munkájából. Nagyjából azt lel uít mondani., hogy a bélyeggyiijtés szenvedély. Még pedig idegcsii'aphó szenvedély, mert bélyegekkel csak nyugodtan lehet foglalkozni, - -" - A héíyeggyiiiiés, mini vá*óok ■— Idegcsiil&apitó szemedé y? -— Min den szenvedély idegcsiüapitó, az ősnyugtalanság levez cicisére szolgál, mint példán. az ópium, a lóverseny, a dohányzás és a szerelem. De vájjon a bélyeg- gyűjtés is megérdemi'i-e a „szenvedélyt nevet 7 — Hogy megérdtímli-e? — kiált fel a kereskedő, régi és személyes ismerősöm, — ismerek egy nyugalmazod vasúti fel ügye öt, aki ellen a fees égé válópert adott be, mert a férj nem tudott elaludni anélkül, hegy előzőleg az ágyban órákon kérésziül ne nézegette, vo na a bélyegei t. Az asszony arra hivatkozóit, hogy Macs-egy nyugodt éjszakája az ura bélyegei miatt. Ismerek egy másik urat, aki minden bé- -yegét, még az ériékes ritkaságait is le* csiszolja, mielőtt beragasztaná őket az albumába. A lecskszeüás általa a bélyegek megvékonyodnak és értéktelenné válnak, de éppen azért, mert éri ék te emek, a gyűjtőnek már nem kell attól tartania, hogy ellopják őket tőle. Ez az ur végrendelet lében is meghagyta, hogy gyűjteményét tegyék majd mellé a koporsójába. Azt hiszi, hogy ezek Iáddá t mesék? Ha akarja, pontos nevekkel és adatokkal is szolgálhatok. Meglepődne, hogy milyen neveket hallana! Furcsa ám az ember, ha szenvedélye támad. Még lopásra is vetemednek, gyüjtőszenvedélyből. Nemrég történt egy filatelista egyesületben. Észrevették, hogy a oserea'lbumokból, melyeket ta la gok ál szoktak adni egymásnak néhány napra, valaki rendszeresen kicseré i az értékes példányokat értéktelenekre. Égy előkelő fiatalemberre terelődött a gyanú* de nem lehetett rábizonyítani a top ást. Végül is beavatták a rendőrséget az ügy~ be s mié ölt átadtak volna egy füzetet a fiatalembernek, előbb titokban lefényké pez-ték a füzet minden egyes lapját. így azután rábizonyult a lopás. A tettest el Is ítélték. Ezek után sem hiszi el, hogy szenvedély a hé ycggyüjtés? —- Elhiszem. A tolvajnak mindig és feltétlenül elhiszem, hogy nagyon komoly szándékkal akarta birtokába venni azt, annt el opotl s a céh olyan szentnek hír- tóttá, hogy a törvényeket nem vök ideje figyelembe venni. A bélyeg tehát komoly szenvedély tárgya lehet. Ezenkívül komoly üzlol tárgya 's 'ehet? — De még milyen komoly üzlet tárgya — lelkesedik a kereskedő. — Tudok emberekről, akik hatalmas vagyont szereztek bélyegekkel. Ezek azt csinálták, hogy közép amerikai, kisebb államok bélyegeit sávját községükön nyomatták ki és ingyen adták át az államoknak. A megállapodás szerint azonban ezek a bé vegek csak b* zonyos ideig kerülhetlek forgalomba s ami a kinyomatott tömegből megmaradL, az a vállalkozóé lett. Ezeket a sorozatokat azután el lehetett adni a gyűjtőknek. Hogy mdyen nagy üz et a bélyeg? Mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy milyen fejlett eszközökkel dolgoznak a hamisítók. Különösen Párosban készülnek kiváló hamisítványok. A hibás fogazatot kijavítják, a nagy fogakat kisebbre vágják, ha igy többet ér a béyleg, sőt van olyan eset, hogy postabélyegzőt is raj zo nak rá. Nekem volt egy érdekes esc lem. Vettem egy ritkaságot czerütszáz lejért- Sárga színe volt. Ugyanaz a bélyeg, ha kék szinii lett voina, tizedannyit sem ért volna. Kiküldöttem Becsbe, egy szak értőnek. Olt azután ritka adutok derűitek ki. A postabélyegzőn a keltezés ez volt; február 30. Minthogy íven nap nincs, a bélyeget további vizsgáld! alá vették, megröntgenezték, vegyelemezték és kiderült, hogy közönséges, kék példányi utólag sárgították. — Hálátlan — mondóim. — Dehát miért kelleti sárgítani? — ■ Mert úgy többet ért volna, ha valódi ijt volna — magyarázza unézőén • — A bélyeg értékét egyetlenegy szempont hm orozza meg. Az, hogy mmnyi van belőle. Amiből kevés van, soka! ér, amiből sok van, keveset ér— És mennyit ér az, amiből egy sincs? — kérdezem komolytalanul. De türelmesen beszél 'tovább, mert az igaz bitet még a profán hallgatónak is hirdetni kell': — Csak a ritkaságot fizetik meg az emberek. Azt fizetik meg, hogy van valamiük, ami másnak nm.es. Mindenki arra törekszik, hogy kiváljék a többiek közül valamivel —tehetségével, szokásaival, Ízlésével, életfelfogásával; ha mással nem, hát a bé y egei vek Meglepődve figyelem a vallomást és gyorsan elbúcsúzom. Az egyéniség kultuszának hanyatlásáról beszéllek, de imp. nem kel' félteni az egyéniséget, a bélyeg- gyüjtos is ezt bizonyítja — gondolom megnyugodva. — Nem nagy dolog a bé- lyoggyü jtés, nem. befolyásol ja az emberiség életét, de tünet jellemző tünet, az eredetiségre való törekvésnek tünete. Annak a tünete, hogy mégis csak mindenki egyeben és páratlan és összehasonlít hatatlan ember akar lenni, külön és zárt világ akar Lenni, ha nem máshol, hát a bélyeggy üjteményében • • • Székely Tibor. párisi Kirakat ; PÁR1S, március hő. A szerény hotelben, ahol lakom, munkások dolgoznak. A lépcsőn, leme= net, az egyik a létra tetején halkan fii- työrész. Ejnye, milyen ismerős dab lám! De az embernek annyi minden van az emlékezetében, nehéz rögtön rátalálni, hogy mit is hall? Végre megvan ez is: „Carmen“, Micaela áriája, a harmadik felvonásban. Jelentéktelen apróság, amely gondol» kodóba ejt. Szereti a zenét, ez nem csoda, minden francia szereti. De nem a divatos, olcsó utcarongyot szereti, hanem a legszebb operák egyikét. És abból sem az ismertebb, hatásosabb melódiát választja, hanem a legfinomabbat, a legtörékenyebbet. , * A párisi postahivatalokban külön íe* leíonkisasszony kezeli a kisközpontot; kérsz tőle egy párisi számot és ö ősz- szekapcsol — neked csak beszélned kell. A postahivatalokban az ilyen telefonálás majdnem a felével olcsóbb, mintha magad kapcsolod össze magadat, egy automata-fülkében. £ Milyen magas szellemi kulíura! Ä háboruelötti francia színpadi irodalom egyik büszkesége, Pierre Wolff, akitől sok darabot játszottak nálunk is, ma filmkritikát ir; Jérorne Tharaud, a Francia Akadémia tagja, pedig riportokat. * A párisi nagyon szereti a zenét; a régi francia zeneszerzőknek még most is nagy a kultusza. [ A következő jelenetnek voltam a tanúja: [ A borbélynál, a szomszéd székben, egy vendégnek nyírták a haját. A haj- nyirás hosszú művelet, vendég és borbély beszélgettek. Zenéről volt szó, Lecoeq, Audran, Hervé, a francia köny- nyü daljáték mestereinek a nevei csak úgy röpködtek a levegőben. Végül megegyeztek abban, hogy mindkettőjükének „A cornevillei harangok“ tetszik a legjobban. Beszélgettek róla, pontosan ismerték mindegyik számát — csak a zeneszerző neve nem jutott egyiküknek se az eszébe. Kínozták az agyukat—hiába. Bejött egy uj vendég, párisi szokás szerint kézfogással üdvözölte a borbélysegédet, j , — Jó hogy jön — mondja a borbély. -= Nem jut eszünkbe, hogy ki irta „A cornevillei harangok“=at? j — Planquette — feleli rá magától értetődő egyszerűséggel az uj vendég. — Planquette, — persze hogy Planquette! — kiáltják most egyszerre mind a ketten. | ...Arra, hogy valaki, aki bejött az utcáról, ne ismerje „A cornevillei ha» rangoka“°at vagy ne tudja, hogy ki a szerzője —- arra nem is gondoltak. * A párisi nép beszélgetéséi hallgatni a legnagyobb élvezet; a legegyszerűbb emberben is mennyi humor, mennyi irónia, milyen szellemes válaszok és milyen talpraesett viszonválaszok! Két apró példa: A Parisban szokatlan téli kemény hidegben autobuszsoförök melegednek a végállomáson a rögtönzött kályhák mellett. [ ~~ Kérem. — fordulok hozzájuk — hogy jutok cl a Porte Dauphine-hoz? Földalattin, vagy autóbuszon? — Autóbuszon gyorsabb, földalattin melegebb — hangzik a gyors válasz. Vagy: { Valamelyik ünnepnap, amelyen az üzleteket nem kellett okvetlenül be- zárni, korán reggel felkerestem a tisztítót. A redőnyök nem voltak leeresztve, de a helyiségben nem volt senki; a nagy ablaktáblákat létra tetejéről mosta egy kékzubbonyos fiatalember. — Nyitva van az üzlet? — kérdem tőle. I — Az üzlet nyitva is van. meg zárva is van — feleli a létra tetejéről lekacsintva. jţutikay György. v-fV
