Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-12 / 59. szám

I I I. / N / t K Mwrt fegyverkezik Amerika a tengeren 34 uj fluíáai&ázis épül az Aálanü- és Csendes­óceánon NEW YORK, március hő. Amerika csendesóceáni flottája most linjtja végre, Roosevelt elnök jelenlé­teben, minden idők eiryik legnagyobb tengeri és légi hadgyakorlatát. Az eredmény meg fogja mutatni, hogy a végrehajtás almi álló fegyverkezési program mcnn\ire haladt mar s meny­nyire kell meggyorsítani az újabb ter­hek végrehajtását. A két angolszász világhatalom, Ang­lia és Amerika, gazdasági erejének és Pénzügyi hatalmának egész súlyával rávetette magát a fegyverkezésre. Azt mondják: pótolni kell mindazt, amit 1930 és 1937 között elmulasztottak. Az öt világrészre kiterjedő terveknek egy­re több részlete kerül nyilvánosságra s valamennyi azt bizonyítja, hogy a két hatalom bizonyos érdekközösség a'apján dolgozik. Hogy erre vonatko­zólag vame W ashington és London kö­zött formális megállapodás, nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy az egymást mindenütt kiegészítő, egy­mással sehol nem iitközö érdekek kü­lön megállapodás nélkül is megszab­jak ennek a munkának egymáshoz si­muló voltát. I TENGEREN ÉS LEVEGŐBEN .Ma már mindenki számára nyilván­való, hogy a két kormány és a két ve­zérkar felfogása szerint birodalmaik érdekeit elsősorban a levegőben és a tengeren kell biztosítani, A légi fegy- ernein aránylag nagyon fiatal, igy meglepetéseket tartogathat; az a fél, amelynek nyomasztó túlsúlyra sikerül szert tenni a levegőben, megzavarhatja, sőt talán halálra sebezheti egyébként eiösebb alapokon megszervezett ellen­felét, Ezt a veszedelmet —• Amerika badvezetősége és legjobb független szakértői szerint — már ebben a perc­ben is elháritotinak tekintik úgy Lon­donban, mint Washingtonban. Sokkal kevésbé látják tisztázottnak a tengeri haderők problémáját. Kívülállók számára alig érthető ez az aggodalom. Az ismeretes adatok szerint a tengeri hatalmak ereje nagy­iéból még ma is a washingtoni, illetve londoni egyezményben megszabott ha­tárok táján mozog s igy fest: Anglia 100. Amerika 100. , > •*. Japán 70, y Németország 35. - ' • - ^ — mig a francia és olasz flotta, a meg­védendő vonalakat és érdekeket tekin- ictbe véve, nagyjából egyensúlyban vannak. Minthogy ezek az arányok sétahajókra és páncélos cirkálókra vo­natkoznak, nyugodtan lehet őket hite­lesnek tekinteni. A hírszerzés mai fejlettsége mellett, a legendák birodalmára tartozik min­den „titkos flottáról“ szóló mese; sem 30.000 tonnás csatahajókat, sem 10 ezer trnnás cirkálókat nem lehet az összes érdekeitek tudomása nélkül vizrebo- csátani. j Más a helyzet például a tengeralatt­járók frontján. Ezek az aránylag olcsó és aránylag kis egységek döntően meg­zavarhatják a kontinensek közötti ten­geri forgalmat, ezek ellen tehát a nagy tengeri hatalmak igyekeznek felké­szülni. i Az angolszász felfogás szerint ugyanis bármely világháborúban azé a *é!é lesz a végső győzelem, amely ke­zében tartja a nagy utánpótlási vona­lakat: ezeknek biztosítása tehát sors­döntő fontosságú. Az európai konti­nens egyes vezérkaraival szemben Londonban és Washingtonban nem hisznek a „lerohanó háború“ döntő sikerében, ha már sikerült a légi meg- rohanás veszedelmét elhárítani. , MIRE KELL A FLOTTABÁZIS? Amerika már hosszabb idő óta en­nek a felfogásnak megfelelően dolgo­zik; ezért állított fel — történelmet folyamán először! — önálló atlanti- óceánt flottát, amelynek feladata az Európa felé irányuló szállítmányok minden körülmények között való biz- losiíása s ezért veti most rá magát flottabázis-rendszerének tökéletes ki­építésére. Roosevelt elnök hatalmas fegyverke­zési programjában, amelyet a kongresz­szus elé terjesztett, szerényen eldugva szerepelt egy 44 millió dolláros tétel is. Ezt a pénzt az amerikai tengerészeti minisztérium uj flottabázisok építésére akarja felhasználni. Amerika elsősor­ban a Csendes-óceánon akar flottája számára uj bázisokat kiépíteni, de uz Atlanti-óceánon is három nagyobb hn- dikikötőt fog építtetni. { Még a műit esztendőben szakértő bizottságot küldtek ki a flottabáz.isok kérdésének tanulmányozására. Január­ban a bizottság azt a meglepő jelentést terjesztette elő, bogy az Egyesült-Álla- mok védelmére 4I támaszpont lenne feltétlenül szükséges. 1 Ezek kőziíl 25 a haditengerészet légi flottája, 16 pedig a hadihajók számára szolgálna. I A laikusok meglehetősen értetlenül állanak a flottabazisok problémájával szemben. Lényegében a flottabázis ugyanazt a szerepet játssza a hajóha­dak életében, mint például a benzin­kút az automobilista vagy az oázis a teve életében. A gőzhajó feltűnéséig a régimódi vitorlás flották hatósugarát kizárólag a magukkal vihető élelem és ivóvíz mennyisége szabta meg. Érthe­tő, hogy ilyen körülmények között a vitorlás flották 40.000 kilométeres vál­lalkozásokra indulhattak anélkül, hogy közben ki kellett volna kötniük. Ma egészen más a helyzet. A hatal­mas hadihajók már önsúlyúk, páncél­zatuk és hatalmas tüzérségi felszere­lésük miatt is, rengeteg üzemanyagot fogyasztanak, úgyhogy a modern ha­jóhadak hatósugara mintegy 4000 ki­lométerre tcheíö. Üzemanvngállomá- sok és javítóműhelyek nélkül a legvé- dettebb és legíelelmetesebb hadihajó is olyan haszontalan jószág, mint a töltetlen fegyver. Az angol flotta pél­dául nem tudná megközelíteni a biro­dalom lóvolkclüti birtokait Gibraltár, Szuez és Szingapúr nélkül. Éppen így az Egyesült-Államok hadiflottája « Csendes-ócán partjaihoz lenne szegez­ve, ha nem építették volna ki idejeko­rán a bázist szamára 1 lawai-szlgetén, íVurl liurbour-ban. Jelenleg az amerikai haditengeré-« sietnek hét elsöosztályu támaszpontju van. Az Atlanti-Óceán partján Norfolk, Newyork és Kosion, a Csendes-óceán partján Bremerton, Mare Island és Santiago. A hetedik támaszpont Oahu- szigete a Ilavvai-szigetcsoportban. AZ UJ TÁMASZPONTOK A most kiszemelt uj flottatámasí­pontok egy része a Caraibi-tengOr szi­getein épül majd fel, miután n Pana­ma-csatorna európafelüli bejárata rend­kívül könnyen sebezhető lenne egy esetleges háborúban. Guantanamo, Pu­erto Rico és St. Thomas támaszpont- íá való kiépítését a tengerészeti szak­értők halatszhatatlanul fontosnak tart­ják. A Csendes-óceán partjain szintén munkához kell látni, hogy minél gyor­sabban kiépítsék az uj támaszponto­kat, amelyek Alaskára, sőt az Aleuti- szigetekre is kiterjednének. 11a Japán­nal háború törne ki: Amerikának két esztendőre lenne szüksége ahhoz, hogy Nyugat felé Havvaig kiépítse a szüksé­ges támaszpontokat. Idáig az amerikai haditengerészet vezetői gondolni sem mertek arra, hogy flottatámaszpontok építésére pénzt kérjenek. Boldogok lettek vol­na, ha a hajóépitéshez szükséges ősz- szegeket megkapják, pedig az ameri­kai politikai viszonyok között össze­hasonlíthatatlanul könnyebb feladat hetvenmillió dollárt kérni egy óriási csatahajó építésére, mint ennek az összegnek a felét megszavaztatni flot­tabázis építésére. i 11a az Egyesült-Államok flottája hoz­zájut a kívánt támaszpontok megépí­téséhez, az egész hajóépitési program is átalakul. A haiótervezök nem lesz­nek kénytelenek niindcnekfölött arra törekedni, hogy a hadihajóknak minél nagyobb hatósugara legyen. Ehelyett a felszabaduló hajóteret arra használják majd fel, hogy gyorsabb és nagyobb ágyukkal felszerelt csatahajókat épít­senek. Aki négyszáz ember életét oltotta ki... Deibler mester különös és tragikomikus élményei PARIS, március hó. A köztársaság kissé nehezen tér napi­rendre afölött, hogy Dcibler A na tőle, a párisi hóhér nincs többé. Mikor ifjú bakó volt, ő énk ellenszenv vette -körül, aminek ép oly kevéssé volt értelme és magyará­zata, mint a mély gyásznak, amellyel most éltaratják. Három évtizeddel ezelőtt Dijonhan, a hot a kővetkező reggelen egy anarchistát volt kwégzendöf Dcibler betért a Vá­rosi fillérembe. A vendéglő, amelyet, az értelmiségi osz­tály látogatott, zsúfolva volt Ahg fogad azonban a Monsieur de Paris helyet, az emberek felpattanlak székeikről, távolabb húzódtak a jövevénytől, sőt sokan el­hagyták a vendég őt. Csakhamar ür képr ződött De »Wer körül, aki e megalázottsá- gábau kétségbeesve nézett szét, majd fel* ugrott helyéről: — Eh hűen, ou1, c‘est moi! Mais aprés tout que diable... il fául bien qua tout le mode vive. Vivre et laisser vivre, ja ne comuüs que ca! - ■ Hogyan is lehelne'c szavaknak 3 za­matét, amo’y örökre népszerűvé telte Deiblert, visszaadni? „Md akartok főiem, hiszen mindenkinek élnie kell?! —- mon* dolfca lényegében a Datai hóhér. —- Élni és élni hagyni, ez a jelszavam! E pd'anattó] olybá tekintet téli, m*nt akit csak a halvégzet sodort a bakói pá­lyára, egyébként nemes és humánus egyéniség. Ezt a hitel még az sem in­gatta meg, hogy négyszáz nyakkal or szagos rekordot áUdott fel s mind szíve­sebben/ idézték vele kapcsolatban Byron sorait: He was the mildest mannered man That ever scuttled ship or cut a throat. Amt magyarul talán ágy hangozhatnék, hogyj „Nem volt több ily szedd s áldott, Ki vcuaha is nyakát vágott“. Ezt a véleményt osztották a halálraitél- tek ‘is s mikor, ama végzetes hajnalon- kint, DeiWer megjelent a siralomházban s felajánlotta a hagyományos utolsó po­hár ka rumot, oly hálásan néztek rá és oly áj latosan vették át a kupieát tőle, mintha kegyelmet kaptak volna. Csak ritkán esett meg, hogy cgy-egy búcsúzó polgártárs megfeledkezett Deilr ler presztízséről és a mestert durva gya lázkodással Illette* Így .például fél éyveJ cze’őtt Moyse Fr'gyes; akit a SaniéTog- ház előtt, a Boulevard Ara gern végeztek Id, végperceiben oly rutul káromolta a népszerű bakót, hogy a lelkész kényte­len vob figyelmeztetni, halgassen és'ne kövessen el több bűnt, htazen néhány pillanat múlva az Urnák számot ké'l ad­nia összes vétké ről — Fej nélkül számot adni? — üvöt- tölte vissza. — Ugyan, atyám, azt hiszi, hogy hasbeszélő vagyok? S e negatív képességét menten lie r,s bizonyitfxEua, mert *gv perc múlva, ami­kor koponyája aláhullott a ,, saláta sic o- sár‘‘"ba, felhagyott becsmérléséivé1 és Deibler további mzultusok nélkül, sőt a rokonszenv morajától kísérve távozhatott. Egy csodálatos menekülés Néha a csuda megmentett egy-egy em­bert Deibler kezei közül. így pé dáiil Charles Boyer-nek, akt nem a színésszel, hanem a rablógy tikossal azonos, 1932 május 7‘én, hajnali 4 órakor kellgţţ-. vol­na a fejét e veszítenie. Előző nap* május U-úja délután ozonbí® - ■ '' / 0 (9 in óit 111 % / J. eg a kalandor me11 bei ölte mh IJouDLCgtt n küziánnjsáy uhuikét. Hen­ri nun 1 ur, a ha á‘raliéit ügyvédje vzou- <i*»t felkor^ Jr az államügyénzl. — .V- alkotmány értelmében, az ehiök bármikor kegyelme!' adhat, még a luvég* zés p kanalában is! — mondotta. — Ar. elnök ţel len merényletet követtek E s ügy képtelen a lo-gyebni jog gyakorlására. A kivégzés jkieni történhetnie meg.. — Igaza van, Maître! — felelte enge­dékenyen az ügyész. De. viáZWU Doumer, noha elvesztene az (jsffT&letét, lélegzik még. Aki léleg­zik, a£ él. Aki éf az kegyelemképes. Ha gz*élndk hajnalig nem hal meg, vé­dencét lefejezzük/ Hcnjtaqţtet ügyvéd erre felhívta a Beau- jonnkófkíázat, ahol a köztársasági elnök ha duklo.it- íJí még! — hangzott a válasz, a melyét az ügyvéd* ámbár k fogás talon cUoyen, vigasztalannak tekintett, mivei u Présmdeht életévei csak hóm polgári, mig a rablógyíkos lejével ex isteneié lis kapeso- latai vpítak. Óránkin? telefonált s a fele­let mündig a sivár „Él még!“ vök. Köz­ijén Deibler az udvaron fetáJliLatja ma­sináját kipróbálta, majd felébresztette a halálráitéhe! s megkínál La a pohárka rummá.', aţmt az szívesen fogadott. Fél­négykor azután a menet megindult a guillotine felé. Ugyanekkor azonban, pon­tosan 3 óra 33 perckor -Dóuihcr visszaad la lelkét az Urnák, llehf'.ffuet ügyvéd őrjöngve rohant le a telefonfülkéből a k’vég zés színhe­ly éré: i. — Monsieur !e Procureur, ta President est mórt! — Úgy, az elnök halok? Nos, akkor a gyí 1 kos tovább élhet! Ezzel Dovert a fej vágógép lépcsőiről visszavezették cellájába s máig is éJ, ól­mot fejűén egy cayeimi bánya méyében. Egyben, sok indokoltsággal, szidalmazza ügyvédjét, aki elragadta Deibler örök enyhét nyújtó markaiból, hogy oh elveit napjai fogyta g sötét tárnák mélyén, ro­botoljon. Ú, rut véletlen, omey a pró­kátort hírnevessé, a rablógyilkost szeren­csétlenné tette! Minden francia reálista s -gy, szerű­ben -a középkori gyakorlattal, inkább ve­szíti ei fejét, semmid a túvo gyarmato­kon, dögletes aknák 6’omgözeben seny- \edjejí évtizedekig. Deib érnék azon arm- pon, amikor hirtelen meghalt, egy P * logre nevű banditát kellett volna lefejez­nie. A tradíció szerint, a ha álra tértnek, a kivégzés , elhatasziódásával kapcsoiur bap,. kegyelemre lehetett volna igé-cye. De. nem, Pilorge nem kért belota! Sőt ta~ \ etaf JTt Lebrunnek, az államfőnek, hogy: „...amennyiben ön mégis megkegyel­mezne, akkor a börtönben megölöm egyik társamat, hogy igy azután fel­tét! eh ü I k' vég ez z ere k'“ Erre haladéktalanul leütötték a fejé?, arait .a bandiia élénken hel^’eselt, csu­pán" azt óhajtva, liogy a nixn heljvit cgv, pohár cukros tejjel Észleljék meg a gyász hajnalán. Két évvel eze’őq, 1937 júliusában egy Dadná/ Renard nevű gyerrneklányt meg', fojtott valaki a Vimy melle!ti mezőn- A , csetidörség hamarosan rajtaütött Her ; vault ^kerékpáros fullajtáron, ak'r mindent beismert, mtae halálra ítélték. Mielőtt. 1 azonban kivégezték volna, jelentkeztek a gazdák és dőádták, hogy a legény nem lehet bűnös, hiszen a gydlzosság időpontja előtt 70 perccel otthon volt, mar pedig a taánykát 47 kilométernyi tá­volságban ölték meg- Nincsen olyan bt- eikbsfa, aló ezt nz útvonalat ily hamar végígká ruházza. yajrjqh tényleg nincs-e?. A bíróság úgy határozott, hogy Roger Lapebtave), Fran-. c’aors^ág. kerékpáros bajnokával befub tatjába -CáVöt. A champion gépére ü is s megkezdődött a korszak legpoko'ibb ver- senye. LAsddj: egy 'koponya. Ha az atléta 70 perc alatt célhoz ér, ez a fej a halálé. Ha hem, 'egy état megmarad. A nrj/ö veszített. iMpebienek S4 percre volt szüksége. Ebbők azonlmt nem tahet semmi jóra sem .Uövetkezieini. Mert a csontos ur, akta olyan korláttan mestere századunk­nak*. égy.vpgy tétet, tréfából, vagy vélet­lenből, etveszitthef. Általában azonban 5 győz, még ha páncélos autón, vagy 5000,’ órakilométeres repülőn menekül ás előle ú dozata. ~ ­OptimlziruLsi’a tehát nincs ok’, amint erről Éüröpa ’ — úgy tetazsk — egy­hamar tn?g is gyoződb.cdk majd. M. L Négyszáz nyak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents