Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-05 / 29. szám

A kos- levegőse idözsaeivdjre.

BUDAPEST, február hó.

Von, hogi] nz ember eggszerre tobb do- i loqról gondolkozik, ÉCn is tétien tűnődé- 's'cinben egyszerre két dolgot forgattam , o fejemben: n történelmi regények irásá- nnk műhelyt it kőin tepehidtem égijies-t, másrészt — ellő- függetlenül fetbuk~ kunt emlékezetemben a Kolozsvári kávéház, ahol megláttam magamat, mint fiatal sihedert, cigar et tát vásárolni. IC két külön gondolat vilany vezet ékei valaho- \ gyan megérintették egymást elmém vegyi munkájában s mintha ettől csengő szála t volna meg: a probléma hangosan jelent- i kezett.

A probléma ez: emberfeletti munka I egy elmúlt kort hitelesen érzékeltetni hét- . köznapi apróságok segítségével.

Mert. ahogy néztem magamat a múltban, o!ynn fiatalembert láttam, aki négy pr< neesszászt kér a főpiacért öl, de kiköti, hogy „fiumei‘‘ legyen, tis core leteszi az asztalra a tizennégy fidért. Már most tegyük fel, hogy száz év múlva valaki el- határozza, hogy ezcrkilencszázhatvnnban játszó történetet fog Ceirni. Mit csinál ez az iró? Könyvtárban kezd búvárkodni, százharminc évvel ezelőtti lappéldányok köteleit kéri ki s azokban a korral járó apróságokat keres, hogy ,,korhü levegőt“ varázsoljon olvasói elé. Nem hiszem, hogy ezt a kis részletet megtalálhassa. Az újságok nem igen vettek tudomást /, hétköznapi életnek erről n piciny részletéről. S aligha lesz kétezcrhnnninckilcncben olyan művelődéstörténeti könyv, nme'y feljegyezte, hogy a százharminc év előtti dohányzó ember, ha princesszászt vásárolt. éppen a fiumei gyártmányhoz ragaszkodott. Pedig ma jól tudjuk, akik harminc éve már dohányoztunk, hogy ez akkor fölötte jellemző volt a cigar ettá- zókra.

Már az jellemző apróság volt, hogy a Princesas nevet helytelenül princcsszász- nak nevezte mindenki. Honnan fogja ezt tudni a jövő századbeli kutató? S honnan fogja tudni, hogy a köztudatban éppen a fiumei dohánygyár termékei szerepeltek, mint legjobbak? Valószínűbb, hogy a regényíró ezt fogja írni: „Az ifju ekkor odaintette a szjvarosgyereket, tiz darab Extra cigarettát vásárolt tőle és odadobta a hat garast az asztalra“. A regényíró büszke lesz, hogy milyen valódi Porfestő apróságokkal dolgozik. Bírálói között pedig aligha akad olyan tudós el-enőr

. aki hónapokig tartó kutató munkával kideríti o következő hibákat: 1. Abban az időben Kolozsvárodf még nem volt ismerős a szivarnsgyerek intézménye, a cigarettát maga a főpincér árulta. 2. Abban az időben a dohány jövedék még nem gyártott Extrát ez a cigaretta valamivel később született meg. 3. Ennléfogva az Extrának az az ára, amelyet az iró feltüntetett, szintén önkényes. 4. A garas jóval előbbi pénznem volt, a kérdéses időben korona és fillér járta.

Egyetlen mondatban négy tévedés tis ezeket aligha fogja észrevenni bárki is. Ijedten kel1 gondolnom azokra a történeti regényekre, amelyeket ma írunk és ma olvasunk valamely régi korról Az ember lelkiismeretesen összegyűjt minden lehetséges apróságot, amelyet az illető korról megtalálha.t Ezrévé' szedi ösz- sze a legcsekélyebb adatokat is: milyen szóval üdvözölték egymást oz emberek az utcán, mi volt a divatos nóta, milyen szabónál dolgoztattak a gavallérok, hány gomb volt a divatos kabáton, mi volt az ára a húsnak, mik voltak a látogatási illemtan szabályai, szoktak-e gomblyukakban virágot hordani. Mindezt az iró óriási jegyzetcsomóban gyűjti össze, írás közben aprólékos gonddal alkalmazza és abban a hitben ringatja mOgát, hogy a korról pontos képet adott. De most, hogy ez a ,,fiumei“ szó eszembe ötlött, felmered előttem a gyanú, hogy a korról rajzolt kép sohasem lehet hibátlan.

tis most megvallom: jelen tűnődésem alapgondolata nem is ez irodalmi mü- helykérdés. Nem. Nagyobb dologra eszméltem rá. Arra, hogy n mai élet, amelyben lélegzem, vagyok és más milliókkal együtt éldegélek, elmúlik az é'hamló

1.

Amiket én most elmondandó vagyok, azolk mind esünk olyan félig igazságok, améyek a hovatovább mindinkább reájuk sűrűsödő ködében a rohanó időnek a históriát' a mondával kavarják össze, ha aiztán mégis így, úgy az emlékezés szivárványsugarain pillanatokra eőnkbe tükröződnek, nem a történeti hűséget kell keresnünk bennük, csak a szivárvány múló .szincsségét. A már jó egynéhány generáció emlékezetét meghaladó időkben a mostiámii Kolozs, illetve Cojoc- na szomszédságában Dáciának két városa volt Az egyik a Szamos mellett, inkább csak afféle castram, azaz erődített hely, Napoca; másik az Aranyos mellett egy nagyobb város: Potaissa, egyik római •égtótnak központja, hatalmasan kiépített utakkal Dácia fővárosa, Sarmisegethusa felé. Közből, a két város között volt Napórának a bányája... Potaissa bizony mély lenézéssel kezelte Napórát, Sarmi- segethusával vette fe' a versenyt, nem is sejtve, hogy a lenézett Napoea valamikor egy ország fővárosa lesz és a bányája apró helyi érdekek szempontjából vele fog riválizáüni. AiZ ai régi monda, hogy Kolozsvárról valami pásztorok, meg bányászok a Szamos mohé telepedve, kiépítették Napóra romjait, ha fél Igazság is. tény az. hogy már 1294-ben a kolozsi fő- esperes, mint erdélyi kanonok szerepel. Sannisegethusát elmosta az idő, valami rongyos kis fa u van ma azon a helyen. Potaissa is kissé eltolódott, összezsugorodott, de még ma is hires, ha egyébről nem, a tordaii pecsenyéről, a tordai pogácsáról és a tordai hasadékról Napóra helyén az uj város, nyilván azért, mert a bányája nem Potaissának, hanem neki ki bicéit, egyre terjedt szét a Szamos mellett egy iramod ássál, aztán fel a hegynek és lett belőle egy nagy város, amelyik nevezetes sok egyéb között a kolozsvári hűtött káposztáról. A bányájából pedig ma egy kis város, amelyik nevozeies a Dörgő nevű bányájából csinált sósfürdőjéről, legújabb időben pompás fehérbelíi kapcsáról, a régebbi időkben a pallos-jogáról, később a követvá lasz fásairól, no mieg egyik-másik városbirájárót, i lelve polgármesteréről, Méh esi Jánosról, aki román származású ember volt, de magyar nemes és úgy közölte mindig a vágást, hogy Cserei uram által Erdély hét főbűnének itéll1 három náció és négy reigió soha egy pillanatra sem zördiilt össze. Alatta testvérekként éltek a katolikusok, reformátusok, unitáriusok, görögkeletiek és görögkatolikusok, magyarok, románok, sőt, ha hinni ‘ehet a hagyományoknak, a zsidók is.

Méhesi polgármestersége arra az időre esett, mikor az ország népe a királyával is, de eglymás közt is összegaba'yodott. llát bizony zord idők jártak akkor errefelé. Városok, falvak pusztulása olykor csak egy vélet’en játéka volt. Jött Urbán az osztrák hadsereggel. Kotózson félreverték a harangokat. Méhesi polgármes tér, úgy lehet, kifésülte a bajuszát, hogy egy kissé csurgóra álljon, úgy ment Urbán e'é. Gazdagon ellátta a sereget enni, innivalóval, mert úgy kívánta a város becsülete, de a városba nem eresztett be egyetlen egy katonát sem. Urbán felismerte benne a nációja bélit, dehogy is

bántotta volna meg a várost, amelyik felett Mohosán loan polgármester őrködött, de 10 ökröt és 2000 darab kenyeret mégis ki kellett adni a németeknek. Jöttek azután Hatvani honvédéi, akik később vezetőjük tapintatlansága miatt belefu.se- ráltak a Kossuth és Janen között folyamatban volt. megegyezési tárgyalásokba. Akkor, úgy tehet, kitfts/iaujlakizita a bajuszát, viitte ki a. hegyre az enni, innivalót a honvédeknek, mert 'így kívánta a város becsülete, de. egyetlen honvédet sem eresztett he a városba. Hatvani őrnagy felismerte benne a magyar nemes urai, dehogy is bántotta volna meg a várost, amelyik felett Méhesi János uram őrködött. Így kormányozta a várost erős kézzel, erős akarattal, de a< polgárság érdekét mindenek fölé emelkedő meleg szívvel. Ebben az érzésben mintegy o maga nevelte hivatali utódját, Pete András ura mait. Ez Pani írül Kolozsra házasodott székely ember vo’t, főjegyző a Méhesi keze alatt. Utána polgármester. A paniti székely mosiájáröl hozta a latakia szíiz dohányt s gyönyörűen kiszívott, nagy lajtékpipá javai füst fed egbe burko- lózva, méltán kép\ isette városában a földi gondviselést. Hát úgy is bíztak benne, mint a gondviselésben, mert románnak, magyarnak egyaránt szerető édesatyja volt. Ez voit az. öröksége Méhesből s bizony nem pazarolt el ebből az örökségből semmit.

Pete András uralmának kezdete a Bach korszakra esik, de végigvonul az alkotmányos élet virradatáig. Hát bizony akkor a magyarokra, románokra egyaránt reánehezedett osztrák csendőr, finánc és szedett vedelt beamteruralom elég nehéz sorsat teremtett mindnyájuknak. Zord idők voltak azok is. Ep kedély, nyugodt ész kellett akkora város vezetéséhez. Egymást érték a Verordnungok Bécsből, mind németül és mind büntetési sametiók- kal Peio András uram vette a rcndelete- ket, meghallgatta a K reá sv őrs teher lema- gyaritott utasítását, be is la rótta. Úgy beszéli];, hogy a Reichs und Regierungsblatts! a piacon fe’állított dobogón megjelent, felmutatta a „Reichs und Regie rungsblatt“-ot és összekeveredve az egész polgárságot, igv szónokott: — Itt van a felsőbb hatósági rendékezés. En sem tudom. m! van benne, ti sem tudhatjátok, de azt mondom, betartsátok az utolsó betűig, mert különben jön a zsandár. A zsandárokkal különben, hivatalos állásánál fogva, meg a nekik adott nagy ebédek, és más an emlékesek révén, jó viszonyban vo’t, mert, hát olykor jó az ördögnek is lámpát gyújtani. Ezzel volt szerencséje. Mert betanította ugyan udvarbiráját, hogy nőkor a paniti szűz dohányt hozzák, legyen egy zsák készenlétben. De a dohányos zsákok ott kuksoljanak a szekér-ládában. Ha jön a finánc, fusson az udvarbiró egy zsákkal visszafelé, a kocsis pedlig pipázzék nyugodtan kocogva e’é- felé az utón. A fináncok csaknem mindannyiszor futottak a menekülni látszó székely után. Az is futott, ahogy tőle kitelt. Mikor aztán nagy nehezen utolérték, lehányatták a zsákját, kisült, hogy abban bonni szőttes van. A fináncok diihödten kérdezlek, mi a fenét futottál? Hogyne futottam volna, mikor ahajt valahol el1 perccel. Ma is vannak a mindennapi életnek apróságai, amelyeket — hogy úgy mondjam —a kutya sem jegyez^ fel. Mondjak egészen kicsiny példát kapásból? Néhány éve még igen gyakran megtörtént, hogy a taxiba beszálló utas kabátja végét beesipie az ajtó. Az ember lassanként megszokta, hogy mikor beszólj a taxiba, immár öntudat un mozdulattal maga után kapja a kabátja szárnyát. Magamon figyeltem meg. Jelentéktelen értékű kis megfigyelés, de igen erősen jeUe- S mez egy átmeneti kort, amelyben az em- j berek mozdulatai átá-Ptódnak a lovasko- I esi használatáról a gépkocsi használatára.

De a majdani iró vájjon Iehet-e o’yan lángelméjü módon intuitiv, hogy erre a mozdulatra magától rájöjjön?

Ezt kötve hiszem. Megszámlálhatatlan sok apró vonása mai életünknek elvész, mikor mai életünk külső részletei is elmúlnak. S velük elvesz a lehetőség, hogy mai életünket a távo'i jövőben valaki ábrázolhassa. Ez a gondolat nagyon visszás és kellemetlen, mert önkéntelenül irtózunk az elmúlás gondolatától. Az ember ösztöne azt kéri az el nem múlás önző és ősi vágyával, hogy a muti perc valahogyan megrögződjék, hogy helyes és pontos részletei maradjanak meg emlévesztenem egy kendőbe csavart huszonöt pengőmet. Sietnem kellett, nehogy valaki felvegye, mert akkor miből- fizetem meg Tordán a vámot ezekért a háziszöUesek- ért? Persze a kocsis, aimin/t a futás kezdődött. megcsapkodta a lovakat s meg sem állóit* Kolozsig. Egyszer azonban a fináncok az elrejtett lata ki a szüzdohányt nála mégis felkutatták és le akarták foglalni. Mát a zsondárokat hivta segítségül a fináncok ellen, azaz rcáuszitotta egyik németet a másikra, remélve, hogy vagy az egyik, vagy a másik megfutamodik. Hát nem futott meg sem a finánc, sem a zsandíár, de futott a paniti Lat akta, jutón a fináncoknak is, a zsandároknak 's és még maradt is eég.

A Napoca és Potaissa közötti riválizás azonban újra felmerült. A német kormány szervezni rendelte a sóbányákat. Minden bányából két kifaragott sótömböt kellett ai marosujvári Oberzalzkamme- ramt elébe vinni. András bátyánk beüt a városi hintóba, vitte a gyönyörűen, csillogó siótömböket. Tordán azonban az oltani kollégánál tordai-pecsenyéztek s alaposan leöntöttek a pecsenyét egerbe- gyi borral. A nagy hídon, amely alatt aljban az időben még az Aranyos is mormolva bámult, már felfordult a világ mind a kettőjüknek, a világgal persze a hid is forgott. A kocsisok sem tudták már, hol a hid eleje, hol a hátuljái, annál kevésbé azt, hogy merre megy az ut Marosujvárra. Keményen vitatkoztak, egyik állitván, hogy erre megy, a másik meg, hoigy arra megy. András bátyánk megunván ai disputát, leszállód a kolléga kocsijáró', átült a saját hintójába s el- hajtatod abban a tudatban, hogy ő tudja jól az utat. A só azonban a tordai pol- ígármester szekerén maradt. Ezek a lovak becsületesen elvergődtek Marosujvárra, ott a hajdú a szebbik sótömböt adta be Torda részéről és a gyengébbet Kolozs részéről. A kelőzsi po' gármester lovai szintén hazahozták gazdájukat Kolozsra. így vesztette el sóbányáját Kolozs és nyerte cl Tordia.

A város közönsége valahogy csak beletörődött a veszteségbe, kozyeb’eniil égetőbb kérdés került ugyanis napirendre. Áh am vasú tat vágtak a mezőségen át. Az eredeti terv szerint, az utnalk Kolozson kellett volna átmennie, azonban ez ellen az egész város közönsége a ‘leghatározottabban tiltakozott, mert akkor, amennyi sá toroséi gány, kóborló vándorle,g|én3T és más csavargó jár-kél. mind Kolozson járna keresztül, ez megárthatna a boltosoknak és a gazdáknak egyaránt Ezen felül huszárok, tüzérek bakák mindegyre me* nettén ének és beszállásoltatnának Kolo~ zson, ez pedig megárthatna a fehérnépeknek. Erről a mcgártásról pedig Paniton ás, más bef-yt is ugv tartja a székely, hogy ,,kicsi kár, de nagy bosszúság1'. így ment az állam-ut Apahida feledt Káján felé. Kárpótlásul/ azonban, a Mikó Imre gróf sürgetésére. Warning angol konzorcium építeni kezdte a vasutat, állítólag itt is voii valamelyes baj az alagút miatt. Annak ugyanis nem szabadott nagyon közel lennie Koilozshoz, mert hát bolond juk- ból, bolond szél fuj, az aiz irdatlan nagy bolond luk nagy ''éghuzamot. a léghuzam sok tüdőgyulladást csinál. Abból ragályos hektika lehet, az elen pedig védekezni bajos. Hát igaz is, mert már a ..falu-város“ knrálybirája úgy tett jelentést a gu- berniumnak, hogy a ,,város végén a vas- vella, mégis begyült az kolera“. Hány „vaisvella“ kellene oda, hogy azt a nagy lukat paralizálni lehessen?

£ üli, hogy késői ábrázolása ne legyen hamis.

Hová jutottam? A művészet örök feladatához. Az igazi élet igazi ábrázolásához. A festmény, a regény, a mozidar°b és minden más művészi megnyilatkozás nagy kötelessége, hogy az élet pontos dokumentuma legyen. Amit az alkotás művészi módon ábrázol, azt valóban „megörökíti“. Ez a szó hirtelen igen mély értelmet köp most céltalan tűnődésemben. Amihez a művészet hozzányúl, az haJha- tatlanná válik.

És csak az válik halhatatlanná. .4 többi elmúlik. HARSÁNYl ZSOU\