Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)
1939-02-05 / 29. szám
n S939 február VLLENTéK ROMÁNIAI MAGYAR NÉPKOZÖSSEG Magyar Szövetség l:h: TAMÁSI ÁRON Magunk között eddig sem titkoltuk, de most már nyilt színen is bevallhat« juk, hogy a romániai magyarság húsz esztendőn keresztül nem tudta életfor. r. fáját megtalálni. Ne kutassuk jelenleg, hogy milyen és hányféle oka volt ennek. Inkább örvendjünk a pezsdü- leinek és az önbizalomnak, mely az utóbbi hetekben magyar társadalmunkat elég bízóvá tette arra, hogy ezt a vallomást felemelt fővel mondhassuk ki. Azok közé tartozom, akiknek érett ifjúsága és férfikorának legdolgosabb évei abban az örökös gondban teltek, hogy ezt az életformát meg lehessen találni. A vágy és a cselekvő szellem, mely közöttünk erjedett és erjesztett, végre alkalmat és lehetőséget talált az illj kezdetre. Olyan államformái« erőkikel találkozott ugyanis össze, hogy ebből a találkozásból szükségszerűen kellett a lehetőségnek megszületnie. A világ politikai életét, főleg az utolsó évtizedben, semmi sem jellemzi jobban, mint az a törekvés, hogy a közös müvelődésü és egyazon nyelvet beszelő nemzetek népi egységet alkossanak. A román kormányzatnak uj államformát rendező munkájában is ezt a politikai felfogást látjuk. Rgészen természetes, hogy ez az uralkodó felfogás, mely a román népnek nemzet-személyiség jellegét állítja előtérbe, a közös müvelődésü és egyazon nyelvet beszélő kisebbségektöí sem vitathatja el azt a jogot, hogy önmagukban népi közösséget alkossanak. Az építő jellegű együttélés eme jog megadása nélkül nem is lett volna elképzelhető; s megtartása és érvényesülése nélkül nem is lehetséges. ,Bár számunkra sem közömbös az ország államformája, amelyben élünk: minket az államformának kérdése, döntő módon, mégis csak abból a megítélésből kifolyólag érdekel, hogy nép- közösségi jogainkat megkapjuk-e és érvényesíthet iiik-e. Az egész romániai magyarság tiszta szívvel örvend annak, hogy népi személyiségünket a kormányzat elismerte; és ugyanakkor lehetőséget nyújtott arra, hogy a népközösség társadalmi megszervezését végbe is vibessiik. Nem kétséges, hogv ezzel az elismert természetes jogunkkal, a szervezkedés súlyos és nagy munkájában, sikeresen csak két biztosíték mellett élhetünk. Egyiket magának a kormányzatnak kel! megadnia és végig biztosítania; a másik biztosítékot pedig nekünk kell belül megteremtenünk. j Ha röviden ss, ahogy e»v ilyen írás keretében lehetséges, de mind a kettővel foglalkoznunk kell. S főleg rá kell mutatnunk azokra az aíapelvekre, amelyeken biztosított jognak és szervezkedésnek áilania kell. Különben csak eredménytelen veszödés és sikertelen kísérlet lenne az egész. Az uralkodó többség éppen úgy, mint a kormányzat, bölcsen tudja azt, hogy egy népet nem lehet kiirtani. Húsz esztendőn keresztül volt eset rá, hogy pártokat és kormányokat tévesztett meg az az állapot, amit igy nevezünk: kisebbségi sors. A szem, mely barát- ságtalanul és elfogultan nézett minket, mindenekelőtt azt látta meg, hogy szervezetlenül és a kiszolgáltatottság mindennapi állapotában vagyunk. Ebből pedig azt a következtetést vonta le, bogy az iiven tömeg nem állami és politikai eröíényező, sőt az el- és kipusztulás utján küzködik. Mi tudjuk azonban, hogv a kisebbségi sorsban nemcsak szenvedés és fokozott küzdelem van, hanem hősiesség is, valamint fokozott erő. Természeti törvény, hogy az élethez való ragaszkodás annál nagyobb és el"zántabb, minél nagyobb a baj. Ha felelős kormányzati férfiak kisebbségi nép elrendezésén gondolkoznak, ezt a természeti törvényt, az állam érdekében, figyelmen kívül nem hagyhatják. j A mi helyzetünk pedig, romániai s kivált erdélvi magyarok^, még a kisebbségi népek nagv listáién is különleges. Nem tudok róla, hogy húsz esztendőn keresztül a magvarsá-r vezetői közül valaki ország színe előtt rámutatott volna erre a különleges helyzetre. mely nemcsak természetes, hanem lelki és erkölcsi jogokat is kínál nekünk a küzdelemre. Ezelőtt két hónán» pad azonban, az egyetlen országrts jellegű katolikus lammk, kivonatosan egy érdekfeszitő előadás anyagát kö* zölte. Ezt az előadást a román nemzet nagy történetírója, lorga Miklós, mondotta volt el Parisban, a Népszövetségi Liga ottani szervezete előtt, még ki- lencszázhuszonötben. Ebben az előadásban lorga jogalkotó nemzetiségnek nevezte Romániában a magyart és a szászt. Sőt nem is nemzetiségnek, hanem nemzetnek. Mert a „nemzetiség“ szerinte és szerintem is: képmutatás. A továbbiakban pedig azt mondta: lia valamely adott területen egy nemzet (nemzetiség) régi, akkor ez a nemzet történelmi azon a területen, ahol ott lakván, résztvett annak a területnek termékennyé tételében és fejlődésében. Kétségtelenül az ilyen nemzetiségnek más jogai vannak az uralkodó többséggel szemben, mint amilyenek egy „tegnap“ érkezett nemzetiségnek lehetnek. ! dvülön az erdélyi magyarokról beszélve, következtetését ebben a mondatban foglalja össze: „A következmény az, hogy a magyaroknak megvan az igényük az olyan jogokra, amilyeneket a szerződések előírtak, sőt történelmi joguk is van, úgyszólván lelki joguk van.“ Mindez tökéletesen igy van: senki kétségbe nem vonhatja, aki emberi és államerköcsi alapon népet kormányoz és országot épit. Egy nemzet, mely ezer esztendőn keresztül művelte és védte eZt a földet, semmiféle csoportjában vágy utódjában nem hitványod- batik odáig, hogy honpolgári és nemzeti jogainak teljességéért minden időkben nyíltan ne küzdjön. S ilyenformán mi is levonjuk ebből a jogalkotó és történelmi helyzetünkből a következtetést, ami igy szól: a megadott lehetőség után támogasson minket a kormányzat, hogy a megalakuló magyar népközösség a maga nyelvén művelődhessék mindenütt; gazdaságilag I élvezhesse munkápának gyümölcsét és í társadalmilag a maga nemzeti érzéseiben forrhasson össze. ^ I I S most hadd beszéljünk a másik biztosítékról, amely a fentebbiek mellett lehetővé teszi, hogy a népközösség megalakítására vonatkozó természetes jogunkkal sikeresen élhessünk. Ezt a második biztosítékot már önmagunknak és önmagunkból kell megteremtenünk. Azzal merem biztatni magamat, hogy már elmúlt az a két hét, melyben nem lett volna tanácsos őszintén és kímélet nélkül beszélni. Nem lett volna célravezető, mert a tárgyalások és azok körülményei izgalomba hozták az újságolvasókat, majd pedig a teljes átrendezés lehetősége s kilátásai teremtettek olyan társadalmi légkört, melyet személyi indulatok jellemeztek. Ezek az indulatok kezdenek elülni lassan s így, nagy vonásokban legalább, I felvázolhatjuk az irányító elveket, j Elhatározó jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy ezeket az alapiellegü elveket meghatározzuk, már mielőtt a szervezkedésre az első lépés megtörténik. Hiszen a cselekvés minden mozdulatának ezekhez kell alkalmazkodnia s azonkívül az egyetlen segítség arranézve is, hogy ki hol íaláinatja meg a maga helyét a meginduló munkában. Természetesen haszons volna arról is beszélni, hogv maga a szervezkedés miképen történjék, de minden efféle okoskodás csak levegőben lógna npíüni mm a fijLhmlíl! ö yagyolc ért, fiöfjy Igorét nreecj vérfjeiía ! addig, amig nem tudjuk, hogy miért, milyen célra és kiket akarunk megszervezni. I Miért kell tehát a romániai magyarságot egy nemzeti népközösség formájában megszervezni? Nyilvánvalóbb módon és károsabban nálunknál jobban senki sem érezhette, hogy egyénileg prédának hullunk oda s tömegeinkben egyre sülyediink, ha társadalmunk a rendezetlenség állapotában van. Mindenekelőtt a megélhetés szempontjából szükséges, hogy valamiféle keret any- nvira összetartson minket, hogy ismerjük egymást és alkalomadtán segíthessünk egymáson. Egy az összesért van s az összes az egyért. Parancsoló érdek az, amely elsősorban összefonódásra sürget. S ha ez az egymásratalálás valamennyire is megvan, már egészen másképen fordulunk kifelé, olyan erőkkel és törekvésekkel szembe, melyek elemi jogainkat fenyegetik. Emberiességen és erkölcsi érven íul bizonyos csak egy lehet: az erő segít. Erő pedig csak megszervezett és öntudatos közösségben van. És mi az a cél, melynek jegyében meg kel! teremteni a népi közösséget és amelynek szolgálatára őrködni kell felette? Kétségtelenül eszmei a cél, hiszen olyan egyéneket, sőt oszíályjelle- gíi rétegeket kell együtt tartania, akiknek anvagi érdekei s nem egyszer felfogásuk is különböző. Ez az eszme abból a sorsszerű közös meghatározóból ered, hogy mindnyájan magyarok vagyunk. Nem azt hangsúlyozzak, ami néha és kisebb dolgokban elválaszt Már mosf engedje áf nekem bőre ápolását. Egyedüli tennivalója br, hogy rendesen NIVEA- val kenje magát. Csak egyedül a NIVEA tar-* talmazza a böreró'sífo „Eucerií"-et, amely fiatalítja és símulékormyá teszi a bőrt. minket, hanem ami meg nem változtatható módon összeköt. S nemcsak minket köt össze, vagy fiatalt öreggel és férfival nőt, hanem összeköt őst, élőt és utódot. így alakul ki a nemzeti óntudat, amely egyedül képes arra, hogy megvalósítsa az igazi egységet, melynek gerincében ott áll a nép. Ma már nincs is egészségesen gon* dóik ózó magyar ember, aki ne tartaná azt, hogy a nemzeti közösségnek közporti ereje a nép: a falusi gazdanép. Ebből nyilvánvalóan adódik, hogy mit kell a legelső és legsúlyosabb feladatnak tekinteni, ha az a kérdés merül fel: kiket akarunk megszervezni? Meggyőződésem szerint, történelmi távlatban, csak ideig-óráig tartó fércmunka volna minden olyan szervezet, mely a falusi nép érdekeinek eíhanya- golásával épüine. És a nép után jelentőségben mindjárt az ipari és munkái tömegek következnek, mert bármilyen időket éljünk, az mindig igazság marad, hogy anyanyelvet, uj emberanyagot és folytonosságot a szegények őriznek meg, adnak és biztosítanak a nemzetnek. Egészséges népi közösségben a középosztály érdeke és sorsa teljesen a népéhez kapcsolódik. Nemzeti közösségi élet nélkül pedig elkallódik. A legfelső, vezető rétegnek pedig a munka szerepe és a felelősség jut. Ha a munkát úgy végzi, ahogy azt népe megérdemli; és ha a felelősséget férfiakhoz illően átérzi, akkor megnyugtató alapokon jöhet létre és állani is fog a Romániai Magyarok Szövetsége. Vasárnap kezdődik a bérlők bejelentése h Let?! Jeíi peiJăiîîgsîi sefgák Síi a nyomfaiványfiltaf-'miirTPÍ — Mit csináltál, hogy nyakfájisom olyan hamar el mult ? —• Az e yetlen határos szert használtam: bedő^ö'telek CarmoVMa’. * I . f *) Carmol a legjobb bedörzsötöszer meg* I hiilés, gripa, reumatikus fájdalmak és láz i ellen. KOLOZSVÁR, február 4. A bejelentést kötelezettséggel kapcsosaiban Őfelsége által kiadott és lapunkban már ismertek?!'! rendelettörvény nagy izgalmat váltott ki városunk lakosságában. A rendszerető polgárok, különösképpen pedig a háztulajdonosok, akik igyekeztek kötelezettségüknek Céget tenni, tegnap valósággal megrohanták a Háztulajdonosok Szövetségét, nbr-l tanácsot kértek s a rendőrséget, bogy lie jelentési kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Minthogy a rehdglettörvény 5 napi batáridő! tűzött ki a kötelező bejelentésekre, a szövetség titkári hivatala érintkezésbe :épelt a rendőrség közigazgatási ügyosztályával. ahonnan megnyugtató kijelentéseket kaptak Azt nevezetesen, hogy a jelentkezések még nem kezdődtek meg, miután a- királyi rendelet az egész ország területére kiterjedt, valószínűleg egységes magyarázó rendeletet Peg a kormány ebben n tárgyban kiadni. Mcgnyuglglla Kolozsvár város lakosságát Pannit escu csendörezredes, a kolozsvári rendőrség ve:efője, aki tegnap a déli órákban közölte a nála megjelent újságírókkal, hogy a kötelező bc- j elé ni.ékek vasárnap kezdődnek meg. Panailesui ezredes elmondotta, hogy a je ent ke zések céljaira a rendőrség egységes nyomtatványokat ad ki E nyomtatványok a bejelentendő fél nevét, lakását, munkahelyét> beköltözésének idő pániját, személyazonossági igazolványa számát és az igazolványt kiállító hatáság megnevezését tünteti fez. Ezek a nyomtatványok csak szombat estére készülnek el és vasárnap már megkezdik az egyes hc-_ nVeti rendőrségek azok kiadását. i Minden háztulajdonos köteles <-■ nyomtatvány felhasználásával a bejelentést esz- közöftrii. Az illetékes rovatokat a házlir lajdonosoknak kell kitölteni, ha pedig Írni nem tudnak, azokat a kerületi rendőrségen is kiállítják. A bejelentőlapokat a kerü'cti rendőrségek veszik át és azok átvételéről igazolványt adnak ki. A beszélgetés végén közölte Panaitescu csendőre?redcs, hogy bár a királyi ren-, diniét a bejelentések eszközcsere csak öl nap határidői engedélyez, de ? művelet, lebonyolítása valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni, mert ilyen vagya rá-', nyu munka keresztüluitr e több időt és rendkívül sok munkát nesz igénybe. Az újságírók kérdésére kijelentene még Pu- noitescu csend örez red es, hogy a bejelentési kötelezettség azokra a háztulajdonos sokra is kiterjed, akik előzőleg már be* jelentették lakóikat, úgyhogy mos' ujó* ag minden háztulajdonos be ke'l jelentse, habár régebben is bejelentette bérlőit, fübérlöit és esetleges albérlöh. . ’
