Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-25 / 46. szám

ROMÂNIA! MAGYAR NÉPKÖZÖSSÉG

Erdélyi magyar irodaiam

Irta: LÁSZLÓ DEZSŐ

I» .

Ezekben a cikkekben annak az uj magyar öntudatnak fővonalait fejezem ki, amelyeknek népközösségi szervezkedésünk alapját kell képeznie. Ennek az öntudatnak, mint minden igazi öntudatnak, nem statikus, azaz önmaga ban álló hanem dinamikus, azaz önmagán erőteljesen fúlható öntudatnak kell lennie. Az öntudatos életben ön«* magam mindenki mástól különböző külön létét, hivatását és méltóságát ismerem fel. A közös öntudatban pedig azt látom meg, hogy másokkal azonos életlátásom, hivatásom, sorsom és méltóságom van, azaz nem vagyok egye» dűl, nem vagyok árva. Népközössé günk megszervezése ezt a biztonságot külsőleg akarja kifejezni és megerősíteni, de bármilyen szilárdan és jól is szervezzük meg népközösségünket, an» nak ereje, rugalmassága, termőképes sége kizárólag attól fog függeni, hogy a benne összeszervezett tagoknak mennyiben van közös öntudatuk, hivatástudatuk és azonos méltóságérzésük. [

Megelőző cikkemben rámutattam arra. hogy ennek az uj öntudatnak megtalálásában és erkölcsi alátámasztásában milyen döntő és elsődleges szerepük van egyházainknak. Most az a kérdésem, hogy a világháború után kialakult erdélyi magyar irodalomnak mi a szerepe ennek az öntudatnak kialakításában és kifejezésében?

Hogy minden félreértést jóelőre ki zárjak, mindjárt cikkem elején kijelentem, hogy ehhez a kérdéshez úgy szólok hozzá, mint az erdélyi irodalom egyik hűséges, csendes olvasója, aki talán minden erdélyi iró által irt jelentős müvet olvasott, aki kedvenc erdélyi könyveit gondiizésül, vigasztalásul, megerősödésül naponta előveszi, mert kimondhatatlan szeretettel szereti ezeket a könyveket és igen nagyra becsüli azok Íróit. Úgy szólok ehhez a kérdéshez, mint hivatásos nevelő, akinek az esztétikusok már az orrára koppintottak azért, mert összezavarta az esztétikát a pedagógiával. Ezt azonban elismeréssel fogadtam, mert a pedagógusnak vérbeli pedagógusnak kell lennie és semmi másnak. Ma nemcsak szabad, de egyenesen szükséges az erdélyi olvasónak testvéri forró vallomást tennie amellett, hogy az erdélyi irók utolsó huszévi szolgálata nem volt értelmetlen és szükségtelen fáradozás, ma meg kell éreznie minden erdélyi Írónak, hogy az, amit ők kenyér helyett versben, novellában, regényben, drámában, tanulmányban adtak, az erdélyi olvasók ezrei számára lelki kenyeret, erősítő táplálékot és üditö italt jelentett. És tőlünk, nevelőktől meg keli nekik hallaniok, hogy miiveikben olyan szellemi kincsek, feszitő erők, eszmények törtek napvilágra, amelyek^ nek öntudatos nevelői felhasználása döntöleg befolyásolja egész kisebbségi nevelésünket. |

Esztétikai értékelést tehát ne várjon tőlem senki. Ehhez nem értek. Nyitott szívvel és nevelői felelősséggel írom ezeket a hála hangján rezgő sorokat, írásomba nem keverek világnézeti és irodalompolitikái szempontokat. Igaza volt Makkai Sándornak, akkor jelentkezett az erdélyi magyar irodalom megtorpanása, amikor az irók maguk kezdettek saját maguk hivatása felett vitatkozni, akkor kezdette irodalmunk a tekintélyét elveszíteni, amikor világnézeti mércéket kezdettek rája alkalmazni és az irodalom mondanivalóinál döntőbbnek tartották az irodalompolitikái szempontok alkalmazását.

Az irodalom közösségben élő alkotás, az iró és olvasó közös ügye. Hadd mondja el tehát az olvasó, mit köszönhet az írónak. Az irodalom a nemzeti élet közös ügye, mivel minden irásmü- nek megvan a közösségre gyakorolt hatása. A nemzeti közösségre való hatások öntudatositása, célbaterelése. esetleges ellensúlyozása a legszélesebb értelemben vett nemzetpedagógia feladata. |.

Cikkem tehát az erdélyi olvasó és pedagógus vallomása az erdélyi irodalomról és bizonyságtétele annak dinami- kus jelentőségéről.

1 n.

Nem erdélyi írókról, hanem erdélyi irodalomról beszélek. Egyetlen iró nevét sem említem ebben a cikkben. Ezt

I szándékosan teszem, mert bennem az I erdélyi irodalom életegységet, közös I alkotást jelent. Ez az irodalom úgy él bennem, mintha nem harminc egyné- : hány írónak a külön-külön müve volna, hanem mint egyetlen lélek, egyetlen személyiség roppant alkotása. Az erdélyi irodalom rendkívül fontos közösségi jelentősége éppen ebben az egységes, összefüggő hatásában van, ezért alkalmas arra, hogy a benne kifejezett értékek szintéziséből közös öntudatot lehessen kialakítani.

Mi volt az, ami legelőször ragadott meg az erdélyi irók müveiből? Mindenekelőtt uj belső méltóságérzet biztató erőit sugallták belém az uj erdélyi irodalom alkotásai. Az erdélyi lírikusok nagy ajándéka az a figyelmeztetés volt. hogy emberi létünknek nem az a végső- kérdése, hogy milyen a világ körülöttünk, hanem hogy milyen a sajátmagunk hite sajátmagunk helyzete és küldetése felől. Igazi embermivol- tunk nem a természethez, külső körülményeinkhez való viszonyunk milyenségétől, hanem szivünkben hordozott emberméltóságunk erősségétől függ. Az ember akkor is ember, ha ütik, éheztetik, boncolják és gyötrik, ha sajátmaga fel nem adja a maga ember méltóság! tudatát. Az erdélyi irodalom valóban feszítőerejű bizonyságtétel amellett, hogy igaz embermivoltomban a kül ső akadályok ellenére is egy lehetek azokkal, akikkel egy a lelkem. Irodalmunk rajongóit ez az irodalom valóban a legszélesebb közösségben tartotta és tartja ma is együtt. Mivel ez az irodalom az egysorsuak összetartását az igaz emberiesség nevében, az igazi emberméltóság jogos védelmében végezte és végzi, sohasem fakasztott bennem gyűlöletet azokkal szemben, akik nem abban a nemzetben emberek, melyhez én is tartozom. Vad vizek áradása idején az erdélyi irodalom arra ösztönzött, hogy megbecsüljem azokat a másfaju erdélyi embereket is, akikkel itt együtt élünk, irodalmunk hu* mahisfa nemzeti mivolta és nemzeti humanizmusa megvédte és megerősi-1 tette bennem, az emberben a magyar mivoltot, a magyar testvérekkel való összetartás végzetes elkötelezését, de egyben ráébresztett minden másfajta ember megbecsülésére is.

Kiváló történelemtanáraim voltak s az erdélyi ési azon keresztül az egész magyar történelmet mégis az erdélyi irodalom elevenítette meg bennem. Igen, mert a történelemórán soha sem tudtam megérezni az elmúlt korok levegőjét, vajúdását, tragikus mélységeit; a történelem tanulása során nem elevenedtek elém a történelmi alakok. A történelem iskolai feldolgozásában soha sem láttam meg, hogy a történelmet nem annyira a nagy emberek, mint inkább hűséges kisembereik s legföképen maga a nép alakítja. A nagy hősök mellet sohasem vettük észre a hűséges kisembereket, a sereget alkotó népet. Milyen jő volt. hogy nagy errs- I berek nélküli kisebbségi sorsunkban ; irodalmunk szava éppen ezekre a kis- ! emberekre-és a nagy népre mutatott rá. Meg merem vallani, hogy Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Jósika Miklós és Eötvös József történelmi regé- I nyeit az uj erdélyi történelmi regé- ! nyék elolvasása után fedeztem fel iga- í zán és szerettem meg egészen meg- ; termékenyítő módon. Az erdélyi törté- j nelmi regények továbbiiztek múltúnk I még teljesebb, öntudatosabb megisme- i résére; egészen röviden, ezek a köny- i vek megkivántatták velem a történe- lémmel való öntudatos foglalkozást.

I »Székely ember vagyok, a székely me- I gyék majdnem mindenik református ; gyülekezetében megfordultam. Ott nőttem fel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, de a székely valóság meglátásához a szemet az erdélyi irodalomtól nyertem. Pedig ezt a székely mivoltot milyen különböző csoportokba tartozó, egymástól különböző j irók, milyen különböző módon ábrá- zolják. Én egyiket nem ütöm a másik kai — annál több eszem van, mert ök j megtanítottak arra, mit jelent igazán I élelmes székelynek lenni — mindeni- köket szeretem és úgy találom, hogy mindenik valami egészen jellegzetesei ragadott meg és fejezett ki ebből a I népből. És egyik sem tudta még az ■ egészet kiábrázolni. A székely mivolt ) gazdag skálán mozog, vannak misztie féljen...

, V ^

x\ ;v

mert én védem a bőrét! A legrosszabb időjárás tói sincs mit félnie, ha bőrét kiménél élőt NIVEA-val bedörzsöli. Csak a NIVEA tartalmazza az tucerit bőr- * -■ - •> erősítő szert. '*

kus mélységekbe leszálló gyökerei, | élete összefonódik a természettel,

: együtt él a mezövei, a havassal, az állatokkal; olyan szellemi lehetőségek szunnyadnak benne, amelyeket csak nfgy iró megsejtéseken alapuló kiábrázolása tud majd ebben a népben is Öntudatosban!. De nagyhevülésü, misz- : tikus elragadtatásokba révült széke- ! lyek mellett vannak egészen csendes nyárspolgári életet élő, papot, tanítót megbecsülő székelyek is, akik az egészen rendes irodalmi nyelvet beszélik. Milyen jó, hogy az ilyenek létezésére is figyelmeztet az irodalom.

A székely népiség Öntudatos meglátásán át jutottam el az egész magyar népiség meglátására és értékelésére. Ezen a vonalon haladva fedeztem fel a népművészetek óriási jelentőségét és uj nemzeti szimbolikáját. Az uj magyar népdal, népies varrottas kultuszának akusztikáját igenis a népnek irodalmi ábrázolása mélyítette ki.

Az erdélyi irodalom egy-két.regénye, de főleg tanulmányai, döbbentettek rá arra, isogy el kell számolnom a magyar közelmúlt eseményeivel. Erdélyi irón keresztül jutottam el Adyhoz és» rajta keresztül az innen elszármazott Szabó Dezsőhöz. Ez az irodálom nemcsak történelmi érzékemet keltette fel és tartotta állandóan ébren, hanem segített abban, hogy a múlt és jelen között szerves kapcsolatokat keressiek és találjak. Ebben a múlttal való elszámolásban kizárólag a kritika hangján szó- ; lőtt s ezzel megtanított élesen látni, a kérdésekkel egyenesen és bátran mindig szembenézni. ;

A legnagyobb meglepetéseket szá- ! momra az uj erdélyi drámák jelentet- ! ték. Ezek a drámák az erdélyi székely j és kalotaszegi népet a maga közösségi ! mivoltában állították elém. Milyen má= !• sok, mint a népszínművek, amelyekben ! néhány népies alak a maga egyéni fa- ! lusi létét éli. Uj drámáinkban elém ál- j lőtt a maga közösségi létét élő nép, ! arnelynk van közös szava, akarata, bá° í nata és tragédiája. A népnek, mint kof* j lektiv egységnek ezt az egységes fel- i lépését és hatását egyetlen más magyar \ drámában sem láttam és éreztem soha. !

Erdélyi lírikusok, rgényirók, elbeszélők és esszéisták közelebb hozták hozzám Erdély öreg földjét. Erdély földrajzát az erdélyi irók müvei alapján nyugodtan meg lehetne tanítani akár- I kinek. Á Nagykőhavastól Radna-Bor*

! berekig, a Gyilkostótól a Mezőségen j át a Meszes tetejéig és onan le a Re- J tyezátig minden hegy, völgy, folyó, pa- i tak és lapály megtalálható az erdélyi irodalomban. És ennek a főidnek minden fajú, vallásu, tipusu és foglalkozású lakosa megelevenedik az erdélyi könyvek lapjairól és ha ezek valóban abban a boldog harmóniában élnének ■ egymás között, amilyenben irodalmunk ! ábrázolja őket, megvolna az az igazi erdélyi béke, amelyre itt mindenki vágyik. l

Milyen szervesen egész világképet adott nekem az erdélyi irodalomI Minden körülmények között ébren tartja bennem az emberméltóság igényét, mély történelmi alapokat rak alám, elszámoltat múltammal és jelenemmel, szervesen összekapcsol népemmel, megszeretteti velem azt a földet, amelyen születtem. És mindezt olyan erőltetés í nélkül, annyi tiszta és fenkölt művé- ! szettel teszi, olyan öntudatlanul, olyan,

, észrevétlenül tanít, hogy sohasem vét j az esztétika törvényei ellen. •

Erről az irodalomról csak egyet lehet mondani: reális irodalom, mert az olvasóban olyan kérdésekre ad választ! amelyek ök és közösségünket létének gyökerében érintik. |

III. i

Eddig az olvasó beszélt, most megszólal a pedagógus, akit nemcsak a rábízott ifjúságnak, hanem egész kisebbségi népünknek egyetemes nevelése is érdekel. Legsürgősebb nemzetpedagógiai feladatunk nem lehet más, mint irodalmunk igazi értékeinek sugalló erejű szimbólumként való önmagunk elé állitása. Ez pedig tömören kifejezve azt jelenti, hogy szerves kapcsolatot kell teremtenünk irodalmunk és* kisebbségi népközösségünk közitt. Nets mondjuk igy, hogy kapcsolatot kell teremetnünk, hiszen a kapcsolat meg* van, hanem az irodalom és közösségünk kapcsolatát szervessé, öntudatossá és állandóvá kell tennünk. Igen, mert ennek az irodalomnak magunk elé állitása által a legteljesebb mértékben és a legsikeresebben tudjuk uj öntudatunkat megerősíteni.

Mi lehet ennek a nemzetpedagógiai munkának az útja? Mindenekelőtt sürgetőhangu személyes vaüomások'- kal vissza kell állítanunk íróink és irodalmunk világnézeti támadások és irodalompolitikái csatározások tüzében megingatott tekintélyét és hitelét. Erre nem a széles közönség előtt, hanem inkább az élen járó vezetők és a hozzájuk közelállók között van szükség, mert az irók napi életétől távol élő vidék helyes életbölcseletc alapján, kizárólag csak a mii értékét és mondanivalóját nézi. íróinknak minél többet kell a közönséggel találkozniok. Sohasem felejtem el azokat az estélyeket. előadásokat, amelyeken maguktól az íróktól hallottam saját müveiket előadni. Lapjainkon* folyóiratainkon keresztül a ma újra nagy rezonánciá- val rendelkező közösségünk elé kell állítanunk irodalmunknak azokat a jellegzetes alkotásait, amelyek a legteljesebb szépségben fejezik ki uj öntudatunkat. Egész ifjúsági nevelésünkben öntudatosan ápolnunk kell az erdélyi irodalom tiszteletét. A mai időkben a kiadóvállalatoknak is tudomásul kell venniük, hogy tőlük is nagy szolgálatokat vár kisebbségi népközösségünk. Mai helyzetünkben minden kiadóvállalatnak revideálni kell a maga programját, hogy elsősorban olyan müveket adjon ki, amelyekben uj öntudatkeresésünknek félreismerhetetlen jelei vannak. És még egyet. A könyvet nem elég kiadni, a könyvet eí is kell terjeszteni és a könyvet meg is kell szerettetni. Ez nem az iró, hanem a kiadó és a szélesebb sajtó dolga, de ez is közösségi feladat és valljuk meg, jól is jövedelmező feladat, csak több leleményesség, fürgeség és kitartás kell hozzá.

De ne végződjék ez a2 írás ezzel az anyagias kérdéssel, hanem legyen a finale is vallomástéte! irodalmunk sors- formáló, uj öntudatot hordozó, ellá gyűlt tagjainkba erőt adó, meberméltő- ságunkban és magyar mívoltunkban megerősítő hatásáról. Legyen ez az irás tiszteletünk, ragaszkodásunk és hálánk kifejezése íróink előtt és komoly íelhivás az erdélyi olvasó felé: ne azt hallgassátok, amit az Írókról mondanak, hanem azt igazán olvassátok el, amit az irók maguk írtak és Írnak. Erdélyi sorstársam, az erdélyi magyar iró könyvét vedd és olvasd!