Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-23 / 44. szám

2 TTLENTfiK 1039 tcb fu Ar 23. ■■■ —TI Erdély meíropoUtámak közös púszíor az alhoímány életbeléptetésének egyéves évfordulója alkalmából Erdély két, román egyházfeje, B-dan Ni- i o ;\c erdélyi gór. kel. és Alexandru Ni- e*>!i‘scu erdé yi gör. kút. melropuJicu, az alkotmány é'led>«lépt<’ évsének egy éves év­fordulója alkalmából közös pásztörlevo el adtuk ki. A pás/torlcvcler Icljes csészében itt adjuk: Szeretet1, erdélyi, bánáti, körösi és má- r-imarosi klérusokhoz és román népünk­höz. Február 27 én Cesz egy éve unnak, hogy Őfelsége 11. Károly király magos ..Iáira- sávul megerősítette a? Ország uj alkotmá­nyát, amely gyümölcse volt az Ö nagy és a román nép boldogulásáért dobogó szi­vének. annak u szívnek, ame yet a Min­denható Úristen annyi ékességei ruházott) fel. Mi, a két erdélyi román egyház főpász- mrai, arra gondolva, amit ez az alkot­mány Románia és a román nemzet fiú­nak felsorakoztatása érdekében jelent, tt- k-ndönek (találtuk, hogy közelítsük sa­rainkat és sziveinket egyetlen érzésben, ugyanúgy, ahogy elődeink lőtték egyko­ron, nemzetünk nagy napjaiban, dicső őseink, akik betöltötték -i nagyszebeni és balázsfalvá főpásztori székeket. A műk év eleje nagy forrongás köze­pette 4atlált bennünket, testvér harcok kö­zepén. amelyek maroknyi vüák körül szórták szét erőinket, ahelyett, hogy eze­ket az erőkot az ország konszolidálásának munkájába állították volna. Közéletünkben minden't kritizáltak. Nem volt kormányhatározat, szeméV, ■tekintély, erkölcsi érték, törvény, sőt Al­kotmány, amelyet ne vehettek volna alá a kétségeknek, amelyek nem képezték volna álündó véleményeltérések és viták tár­gyát. Hasonló módszerekkel nem haladhatott előre ez az ország. Különösen ebben a korban, röviddel a nemzeti egyesülés után. szükséges vo't, hegy valamennyi gondolatunkat s erőnket a közös, a Nemzeti és az Ország megerő­sítése érdekében inditoüi akció s/.o gála- 'áb-a állítsuk. Az Úristen azonban úgy akarta, hogy meghozza nekünk a mai állapotot, szere­tett királyunk bölcsessége által, kirá­lyunk áktal, akinek meg vö t a kellő aka­rata ahhoz, hogy kitérés nélkül menjen előre, a megmentő cél felé. megszabadít­ván az országul azoktól a zavargások1'ól, amelyek naprót-napra gyengítették. De a megkezdett mozgalomhoz Őfelsége, a ki­rály odahívta az összes románokat, h.>gy legyenek segítségére és szolgálatára. Áthatva a'MóI a forró szolidaritás-szel­lemtől, «amely az alkotmány betüibm tükröződik és hálával eltelve az Úristen iránt azért a bölcsességért, munkabírásért és lángoló hazaszeretetért, amelyei Ural­kodónk lc’-kébe elültetett, mi meghivjuK Erdély áldott népét az uj alkotmány év­fordulójának ünnepségeire, amelyeket Gyulafehérváron, a szent nemze'-i betelje­sülés várában február 27-én lartanak meg. Egész Románia ezen a napo-n fogja e- szedni egy év állhatatos munkájának pé- nyes gyümölcseit, amelyek őfelsége II. Károly király teremtő lendületének hatá­sú almit, a bizalom jegyében fej ődlek ki. Ünnepe ni fog minden város, minden falu úgy, ahogy illik azon a napon, amely az Egyesülés óa a legnagyobb román győzelem évfordulói^. A nemzeti hagyományok Erdélyének a helyi érdekű ünnepen kivül meg ke l ül­nie ezt a napot, am-efly ma megnyitotta a román testvériesülés és feltámadás ka­puit. ősi szen''egyházainknak most is, mint a megvalósitás és testvériesülés munkájá­nak szolgálatában keiül áldania. Ki nem tud­ja. hogy valahányszor nemzetünk törté­nelmében fontos esemény játszódott le, az mindig az egyházak segítségével és áldá­sával BÖrténlV Annál inkább szükséges, hogy ma az egyház is részt vegyen a Nemzeti Ujjászüietés eme munkájában, amely nem politikai jel’egü mozgalom, hanem első­sorban erkölcsi jellege van és lelki mély­ségeikhez fdsőbbrendü érvekkel és eszkö­zökkel szók Éppen ezért az Egyház «anyai szeretettel hiv benőteket a béke és a jó megegyezés ünnepélyére. A jelenlegi óra különösen azt parancsolja, hogy tömítsűk sora«nk»i. Amikor annyi veszély fenyeget bennünket kivül, kötelességünk segítségére d 1 a n i bölcs Uralkodónknak, hogy boldog révek •felé vezess« ennek u. népnek n sorsár. És illik, hogy mindkét kezünkkel meg­ragadjuk Uralkodónknak és okos tanácso­sainknak alkotó gondoltát, bebiz.onvi'va igy a ki 1 so világnak acélos egységünket és syo’id-aritásunkat, «amelyek képesek arra, hogy bármilyen fenyegetéssel szemben szálljanak. Szeretett klérusunk és népünk, vala­mennyien találkozunk tehát Gyulafehér­váron, erdélyi román testvérek, a püspök­ből a/, utolsó parasztig, valamennyien *zo- róva a összefogva) u román testvériség ér­zésében, amely erősebb és szivhezszólóbb. mint az összes többiek. Gyertek v a Um ennyien fő pásztoraitok köré. Gyertek valamennyien szélesre tárt ke­bellel, hogy ősi szokás szerint tiszte’'“'el adózzunk Annak, aki az Ország jó és bölcs «atyja: őfelsége II. Károly Királynak. Meg lévén győződve arról, hogy a Nemzeti Ujjász.iFctés, amelyet vaJlumenv- nyicn óhajtunk, csak úgy les/, lehetség-s és hossz.uélelü, ha lelki ••rőtaria'léka’nkr 1 alapozódik, arra buzdi'ljuk lelki iiáinkat, hogy hallgatva elkiismeretiik parancsára és a mai idők magasról jövő parancsszi- vára, jöjjenek el a román lelkek eme na«gy ünnepélyére. Főpásztori áldásunk ültesse e.l lelkitek­be a szelídség békéjét és erősítse meg szi- ve'eket u Nemzeti, az Ország és a Király iránti szereiéiben. Köb ti székhelyeinken, Nagyszebenben és Balázsfalván, 1939 február 18-án. t Nicolae. Erdély gör. kel. m«tropolitá|a, t Alexandru. Erdély gör. kát. mciropoli'tája. VASÁRNAP A HAVASON Képek az erdélyi síparadicsomról, ahol mindenki jól érzi magát liaisonra—K'sbúnya, február 22­Nőin is olyan könnyű Kisbányúra jut­ni Hatra van kitűzve az indulás, de vendégszerető ha rá lom, ak'nok autóján megtesszük az utat. nemcsak sportember, hanem nagy/011 elfoglal! orvos is. akinek u betegei szombaton éppen olyan sürgő­sen meg akarják magukat vizsgáltatni, mint a hét bármi* y'k más nap ján. Aztán a telefon cseng, aztán valak akar beszél­ni a dók tér úrral, aztán a garázsba kell menni pótkerékért. De nyolckor mégis út­ban vagyunk az.állított havasok fe é. háti­zsákokkal, bundákkal, takarókká . mert a kocsi nyitott; s a begyek között komoly a tél. Úgy festünk, m nt egy kisebbfajta északsarki expedíció. Ötön megyünk, négy pár siléc van a kocsira kötve. Csak a sofőrnek nincs síje. azt mondja, nők' elég volt, ö csütörtökön felvitte egyszer a nagyságos asszonyt azon a nyomorúsá­gos utón s előre kijelenti, hogy nem jön fe a menedékházig, lenn marad a bri­gádéinál (később tudom meg, hogy ez egy nagybetűs Br-gadér), neki nem kell a havas, elég volt. Igaza is vám Neki a ha­vasból a rossz uL a csomagolás s a ki* pukkadt autógumik jutnak. De most nem panaszkodhat. Hátú] ül, két expediciós bajtársunkkal. Ahogy kiérünk a város- bó . ut társaim olyan forrón simu’nak a sofőrünkhöz, mintha húszéves, vörösha- ju szépségkirálynő lenne. Ugyanis elkép zelhetetlenül hideg van s ahogy megyünk felfelé a hegynek, ez a húieg egyre foko­zódik. Útban a havasok felé Egy-egy felriasztott nyu’ szalad előt­tünk. Falvakon megyünk át, az egy kben éppen hejchujás lakodalom van A má­sikban csönd s csak minden negyedik ház apró ablaka fénylik sárgán. Még csak félkUcnc. — Itt már majdnem mindenki aisz k — mondom. Orvosbarátom, aki jobban ismeri a fa­lut): — Dehogy. Spórolnak a petróleummal és átmennek a szomszédba. Közben hófoltok tűnnek fel a sötét­ben. Az ut egyre rosszabb és egyenetle­nebb lesz Utitársuhn fogadásokat köt­nek, hogy két órán innen nem érünk cl a ..végállomásra“. Vezetőnk mosolyog és bzti.s kézzel fogja a volánt Egyre vál* tudatosabb és hullámosabb a vidék, sza­porodnak a hegyek, mintha sorra, egy­másután kibújnának a földből. Megérkezünk egy faluba, csinos, föld­szintes házhoz. Szókéba jus/u ember s egy csomó gyerek szalad elénk. ív/ itt Baisoara s a szükebajuszu ember a Bri­gádéi’. a hegyekbe ndu ók végállomásá­nak ura, aki csomaghordókról, szánok­nál s minden egyébről gondoskodik. Vi­szont a kirándulók azt viszik neki. am t a faluban nem igen kapni. Most is kapott egy friss ujságpéldányf és két aszp rint. Kezet szorítunk a Brigadérral és vi* sziink két gyereket csomaghordanv Fel­kapaszkodnak a karosszériára. Nekünk olyan autóvezetőnk van, hogy a végál o* másnál is továbbmegy. Számára nincs járhatatlan ut. UKársaink odavannak. Mesélik, hogy eddig még a Brigádéiig is ötpercenként le kellett szállniuk az autó­ró , hogy tolják felfelé a kocsit. Alig, ' hogy k mondják, mintegy varázsigére, mi is zökkenünk és elakadunk De a gye­rekek is itt vannak aiutótolónak Szépen leugranak és végzik kötelességüket Őt perc múlva továbbmegyünk s rekordidő alatt érünk a legvégehb végállomásig, ahol már nincs ut., csak ösvény és fe­nyők. fenyők, fenyők. A sofőr átvesz«’ gazdájálÖ a volánt és visszamegy a Bri gadér meleg, kivilágított, barátságos há­zába. Mi pedig, sarkunkban a teherhor­dó havasi gyerekekkel, nekivágunk a rengetegnek. Esküszöm, 3 sofőr az oko­sa «bb FÉNYES ABLAK AZ ÉJSZAKÁBAN Köröskörül mán den csupa hó. Minden lépésnél bokáig süppedünk belé. A si- bakancs nehéz, a hóból lehúzni a lábat nehéz, felfele kapaszkodni iszonyú nehéz. Zugnak a fenyők, gyantás a lehel elük, a legremekebb parföm. Szikráznak a téli csil agok és olyan csönd van, hogy hal­lani a szívdobbanáslt is. Legalább is én hallom az enyémet. Kutyamód dobog. Szeretnék boldog lenni, hogy igy megyek ! a havas éjszakában, zseblámpával, bot­tá’. határozottan és férfiasán és hogy ki­kerültem a városból, füstből, lármából és benzingőzből és mindenből, ami a vá­ros — és főleg, hogy ilyen ka andos és sportszerű dologra vállalkoztam, majd­nem, mint Sven Hédiin. De sajnos, nem ijudoik egészen Sven Hed« nesen viselkedni, sőt, bevallom, hogy egyáltn án nem vi­selkedem sportszerűen és kivivőm férfi- partnereim megbotránkozását, megveté­sét és utálatát. Elfúló hangon könyör­göm, hogy álljunk meg pihenni- Aztán ravaszabb 'eszek és mindenféle ürügyet keresek. 1. Álljunk meg egy percre és nézzük a fákat. 2. Álljunk meg egy perc­re és nézzük meg az órát. 3. Álljunk meg egy percre, mert le akarom huzn a kész tyűm. 5- Álljunk meg egy percre, mmt e- ej "lettem a sibotot. Szerencsére, apróbb vé­letlenek is segítenek. Egyik kiránduló társam kun eleged élt és leveszi a viharka­bátját. Később a másk is, aztán orvos­barátom is így elég gyakran megélünk. De azért sportszerűtlen viselkedésemben nem vagyok egészen hibás. Sőt, felmen­tési kérek. Nekem otthon azt mondták, hogy ez az ut a menedékházig semmi, egész rövid, egy piciit meredeken, hegy­nek kell menn1, aztán csak simán, egy hosszabb nyílegyenes utón. Ezzel szem­ben az ut egy hosszú és iszonyú meredek részből s egy icipici ötlépéses sima útból ál. Mkor meglátjuk a roenedékhá/. ki­világított ablakáig felőröltünk a gyönyö­rűségtől-. —• Eszembe jut hogy gyerek­koromban o’vastnm «*gy megható <-Ibi szélért, az volt a cimc: Fényes ahlak az éjszakában.. Most átéltem magam >s M'-n icni, mentein, éjszaka, téten »iippedd hóban s egyszerre íelémWingoU egy ma gáiius erdei ház fényes ablaka. Az útban ez volt u legszebb. A menedék hú? A Touring Club menedék házában ren­geteg tursta, szól a gramofon, láncolnak, nők bakancsban, sinadrágban, sikklelc- nül, de annál jobbkedvüen- A kedves há z«iak forró t<*át adnak s remekül fii'.ött, petróleumlámpás, vaságyas bá o< miiben fekszünk le boltfáradlan, de b *id-igán. Sajnos aludni egyelőre lehetetlen, incit 1 turista a világ eglármásabb. legéneklőbb, legfütyülősebb, legzajosabb és legríesajo-- sabb emberfajtája. Jóval éjfél uütirg zug. a ház, ezzel szemben réggé hitkor már felkelnek és két kilós bakancsokban lo*- pognak a fejünk lélett. Köz bér. megér­keztek, vasárnap lévén, a különbö/Ő sportügyietek kirándulói is szánnal, si­la paik glédában állnak a la’n-.t 1 és zajo­san követelik a kávét, a teát. 1 vajat. Mt csináljunk, rni is felkelünk és követeljük, persze, csak úgy 8 óra után. Most már vadul csicseregnek a mene­dékház kanárimadara^ is. Nem lehet megállapítani: ök hangosabbak e, vagy a turisták? Rerjrjct Mikor végre kinn ál ok a menedékhá^ előtt (csak most látom, milyen stílusos, devaló, gusztusos), akkor tudom meg, nvesoda szépséges hely ez itt. Óriás pers*' pekbváju hegyes táj, fenyöcsoportokkal, erdőkkel teletüzde ve, itt otr egy erdei: kunyhó, a távolban égbenyuló begyek,, melyek tetején, mint rongyok csüngenek! a szürke felhők. Esik a hó béke van sj az ezer méteren felül magaslatok drága, tiiszta. üde levegője. Indu unk a Valea-, Jancuhii nevű völgynek, lejtős utón. Aj táj folyton változik s végtelen csöndje-; ben, sötétzöld, csodaszép fenyőivel, he*j gyei és völgyei vadregényes vá tozatossá-j gával egy képre emlékeztet. Semmering?; Nem Ez más. Most már tudom. Egy ho-, tel hall asztalán láttam egy színes pios* pektiist, a Canadian Pacific Rad way rek­lám« nyomtatványát. Azon vo tak ilyen fehér hegyi-utak s csúcsos fenyők. A Valea Janculuit ellepték a sizőkV Nem könnyű terep. Majdnem mindenki nadrág-fékkel fejezi be a lecsúszást. S az a legnehezebb benne, hogy az ember, két perc alatt a vő gy alján van és egy( óráig jön feJ a hegyre. Dehát ez a s - sport, A városi sizük között feltűnik egy- egy kis szörnadrágos parasztfái, maga­faragta lécén, dróttal, meg spárgával oda­kötözött lábbal. Remekül tudnak repülni,1 nunt egy e gurított kő. Déöig sízek, szóval azt teszem, anrtt síttuti pénzért nem tennék, ha nem lenne sport. Nehéz bakancsban, teherrel leme­gyek a völgybe, aztán hegyet mászom, aztán megint lemegyek, aztán megint fel-, megyek. Dél lesz. Mi is ház a megyünk. \ turis­ták is, mi is, nrnt kiéhezett farkascsor­da támadjuk meg a házat. Persze, egy­szerre nem ehet mindenkit kiszolgálni. Veronika, a prosarcu szolgáló térit s köz­ben képeslapot Írunk s beírjuk nevünket az emlékkönyvbe. Az emlékkönyv tele van elismerő, dicsérő, boldog szavakkal. Olyan jó itt. csakugyan csupa nagy gye­rekké esz minden ember. Leveti a város­ban magéraöltött álarcot s k bújik alóla a mosolygó arca. Az örülni tudó termé­szetbarát, igazi ember. Valami kedves* bajtársi szellem az egész ház. Mintha mindenki szeretné 3 máskat. Azt írtam: mintha- Mert az embereknél sose ellet tudni. Délután Délután kis pihenés, egyórára kisüt a nap s hihetetlen, meleget áraszt. Fényké­pezünk s sszuk a szemünkbe a begyek' képét, mert már búcsúzunk is. Vár a szánkó, kis falusi szán, fiatal gyerek hajtja. A társaság egy része fennmarad, nü elöreindulunk. Síkos, meredek, kanyargó utón rohan a k>s hegy' ló. Néha mé ység mellett kanyarog az ut, ilyenkor lecsuk­juk a szemünket. Ez a nagy, szabad, vad világ szokatlan nekünk. Imádjuk, vá­gyunk utána, de nem tartozunk belé. Lenni várnak az autók. Olyanok most, mint a város értünk jött, értelmet en, lár­más, rohanó szörnyetegei. Marton Ldi,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents