Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-19 / 41. szám

19 39 február 19.

EILEN 7 ÉK

Az angol „oktavianusok“ harca a windsori hercegért

Az Edvárd-hultusz fantasztikus virágai

' '* .LONDON, (február hó,

Angliában még mindig fontos, hogy mi tetszik és ini nem tetezák Lady Pembroke- ai«k? Ez a főrangú hölgy az 'angol udvairi ’ társaság egv'k hangadó tag ja és különösen «7 etikett kérdéseiben nagy tekintély. Lady Pembrokorvak nem tetszett, hogy klót másik előkelő hö’igy párisi; lâloguiţtâlsa a'kanmával. a (fejedelmi <szc mélyig agaknak kijáró térdhaj- t ássál köszöntötte a windsori hercegnét. A „bikát“ súlyosbított», hogy a hölgyek miniszterek feleségei voltaik és igy a büszke lady szerint igazán twinriok kel’'lett volna, hogy a köszöáté^ns’k ez a 'módja nem ‘Illeti meg a 'volt király hitvesét. A windsori hercegné nem királyi fenség ás igy nem ttátaíusizithat igényt a „nurtosry“ széria,rlásos tisztelő toldásra. Bármily jejtanitéikiUslicmnek tűnik is ez a (kérdés, ugv az ongol sajtóban, mint a londoni társaságban szenvedélyes' vitái váll lőt t ki. A windsori hercegi ,pár szerepe és helyzete egyszer megint általános tjeszédléma lelt. Az érvek esritá júlbó] ateposan kivetlek részüket — ez dkt'avmwisok Kopva koptak az a kaimon, hogy megint egyszer bebizonyítsák határtalan tlszteVtöket és hódokütu- knt hősük és eszményképük —- a windsori herceg i ni nf.

pedig a; lege dugó ttühb kis városokban is virágoznak. Különösen büszkék arra, hogy a brit vi’iágbi-Todiail'om minden részéből JelecVl- keznek tagok, eiklk ha nem is vehetnek részt n szervezet életében, ‘legalább három shillingért megváltjaik a jogot, hogy oktávianaisoknak cevezhesistk magukat. A helyi csoportok égési» életét az Ed várd-kultusz szabja meg. Az ö jegyéiben folynak le báljaik és összejöveteleik. A társadalmi események középpontjában kiitliüo e célra összeállított nagy Ed várd-fii na bemutatása áll. Természetesen jelvényük is vtun, melynek rajza a sokat mondott „Nyolcas“ körül csoportosul.

A meggyőződése* oktavianusok Edvárd monogramjával díszített nyakkendőt viselnek és csak olyan levélpalpirt és borítékot használnak, melyet az Edvárd-kultnsz jelképe disz ft. — Mi n den, a mii Edvardra emflékeztet, a legnagyobb becsben álll körükben. — így például lelkesen gyűjtik a ritka Ed wird pénzeket. A brit birodalom országaiból csak Nyugat. és> belet-Afrika, valamint cu. Ei dz. si-szigetek bocsátótok ki Edvárd képével el'álolil érméket és az oktavianusok lapjából kiderül, hogy a» tagok gyűjt őszen ve*

délyiénck következtében ogy-egy ilyen penny ára tiizenpyote^Offosara emelkedett.

Az oktavianus szövetség me.galapitorai egy Mr. J. F. Whish nevű fiotali amgok tiki feleségével együtt egész munkásságát az Ed várd. kultusz terjesztésének szendeli. A mozgalomnak nagy erőt adott, egy kiváló angol' 'Tónak Campion MaoKonniziesiek csatlakozása, aki már „Windsor Tapestry“ ei mii szenzációs könyvében is kegyetlen leszámolást tartott VIII. Edvárd eMonfeleiveX Most Campion MaoKeainzie irj.n a k-s oklaviaenurs. lap ivezéreiikkei't. A többi cikkek között még ilyen címeket tailailiink: „A herceg visszatérése“, „őfensége a. Windsor’, hercegnő ‘, „Miért csodáljuk a' windsori herceget“ slb.. sib.

Érdeklődtem aziránt, hogy milyen körökből: tevődik össze m Oktavianus tábor.

— Minden réteg képviselve van nálunk’, — felelték a főhadiszálláson — iertellekt'jelek épugy, mint kereskedők, munkások, mezőgazdák.

Valahogy gyanakodtunk1, hogy fő’eg nők’ szerepelnek aiz Edvárd-'kultusz szövetkezett hi vei között, de megnyugtattak, hogy mindkét nem körülbelül egyforma sz/ámban csoportosul az oktavi amis- lobogó alatt. Megbízható adatokat airr a vonatkozólag, hogy hány cktaviainns él a brit bírodálomban, nem sikerült szereznem, Gsfâlk ennyit mor.rltak: „Sokezron 'vagyunk“.

Edvárd maga távol áll az egész mozgalomtól, 'mintahogy különben is teljesen visszavonult orz *ango! közélet minden megnyilvánulását ól. , ft. L.

Téli emlék

Az oktavianusok — ugyan kik ezek? Bizonyára sokain 'vannak Álig" álban isi akik alig tudnak róluk, pedig az ujságúru "bódék folyóiirataii ás hetilnip j-ni között az ok tavi.amis közlöny is kmálgatja magát. 'Bizony elég szerény lapocska, terjedelme összesen négy oldal. Vüszonit ciime annál büszkébben hirdeti a jelszót: „The Okitímvkm“. alatta pedig a

„Jog-ént és Igazságért!“ Évente négyszer jelenik meg s minden egyes száma első oldalán a lemondott kiráily képét hozza, A windsori herceg egyedüli, a windsori herceg e' feleségével, a windsori herceg katonaruhában. A cikkek tartad-ma röVden ismertethető Minden egyes közlemény voltamilyen vosniatko- zasbain a voll királlyal foglalkozik. Nem is lehet mőskép, hiszen úgy a lap, mint a mögötte álló szervezet kizárólag Edtvárd kultuszának ápolására alakult. Inneni ered a szövetség kissé titokzatos neve Hst, mely a nyolcas szám bilin megjelölésiével airra emlékeztet, hogy Windsor hercege Vili. Edvárd néven az angol trónon ült.

Mm-dehböl arra lehetne következtetni, hogy az oklavianusok a vo't király resitaubációjánai gondolnak és vofamnkiépen el.'enk' rálymak szeretnék kijátszani Edvárdot koronás öesésével szemben. Előfordult már ilyesmi az engo! történelemben, a Stuartok hívei egészen o múlt század végéig csak ai „.King beyond the Sets “-re, vagyis a kont nense.n élő trónköveie'őre üritették poharukat. Szentesére az oktawianusoknak nincsenek ilyen

hóbortos gondolataik és az angol nép lojalitáséi iránti miniden tisztelete ellenére nem is tűnnie el ilyesfajta mozgalmat. Teljesem elképzelhetetlen, hogy bármiféle szervezet kétségbe merje vonni VI. György urulkodfáisá- naík törvényességét.

Az okitamtanusok épp olyan jó alattvalók, minit a többi etngol polgár és szervezkedésüknek nincs -semmé politikai célkitűzése. Hát -akkor mit akarnak? Pillanatnyilag csak annyil, hogy a wicvdso-ri herceg és- felesége visszatérjenek Angliába és itt rébztvegyenek c'z udvar, a társaság és az angol nép életében. Harcoknak azért, bőgj,’ minden akadály, mely a vo't király visszatérését megnehezítené, kik üszőini 11essék. így például k övetelik e windsori hercegnének a királyi család tagjaként való e’-i-mertetését, afnfi együttjár azzal, hogy Ed várd hitvese „Her royal Highness“ címmel elfoglalja helyéi az udvari ' ranglista él-én. Az oktávianusok saiját körükben csőik ezt a elmet használják és fogadaiH- mat tottk, hogy a windsori hercegnéről ágy emlékeznek meg szóban és Írásiba-,n.

Bármennyire is -tartják az alattvalói hűséget a királyi párhoz, 'rajongásuk és szerete- ,-tiUc elsősorban ai windsori hercegnek szól. •Azt múlják, hogy VIII. Edvárd lemondásul nem csorb-thatta azokat a nagy érdemeket, melyekeí a volt király, először mint velszi herceg, majd pedig mint uralkodó a brit világbirodalom ás az angol nép körül szerzett. Legmélyebb fe'háborodásukoit váltja ki. hogy könyvekben, folyóiratokban és újságokban ült-ott bíráló megjegyzések hangzottak el Ed” várddal vagy hitvesével szemben és életcéljuknak tekintik, hogy minden ilyen kritika ellen síkra' szánjanak. Ha egy-egy újság hó- dolakuknak meg nem felelő módon számot be a volt urei’kodóról, az oktavianusok o- tiltakozó leve'-ök özönével árasztják el a szerkesztőséget. Helyi csoportjaik pecT'g megbélyegző határozatokat! hoznak állásra és rangja való tekintet nélkül bárkire vonatkozólag, aki bármilyen formában megsérti Edvárd iránti érzelmeiket.

Szervezetük ma mát egész Angidra kiterjed. Magában Londonban már több mint egy tuca-ţ helyi csoportjuk van, asztaltársaságaik

„Ül} mellém a kandallóhoz ..

Ülnék, ülnék, de hova lett a kandalló ebből a központi fiitéses világból? Pe= dig éppen ma nagy szükségem lett voU na rá, régi írásokat, leveleket akartam megsemmisíteni. Milyen előkelő, szép megoldás lett volna, ha a kandallóban hamvasztom el őket. ahogy az érzel* mes hős, vagy a világ hivságaiból ki* ábrándult filozófus a régi regényekben számtalanszor megtette! És ehhez a piros lohogáshoz mérten a pusztulásra ítélt írásnak micsoda száraz, szürke halála a papírkosár!

Az ifin álmok ideién, nyomorúságos párisi hónapos szobámban sokáig éh veztem a kandalló gyönyöreit. Egyéni= seg nélkül való, közismert kis francia kandalló volt, aranyrámás tükörreI tú= maszkodott a fal virágos tapétájához. M árvánv*párkányán a hagyományos empireséra mutatta volna az időt, ha járt volna. A kandallóban ritkán égett a tűz. Inkább szimbólum volt, mint fii* tötest. Nyáron nem volt vele semmi baj. M egadással, engedelmesen tűrte, hogy kis kézitáskámat, lakkcipömet és jobb sorsra érdemes cilinderemet clhe*

lyezzem benne. E közé a három érték- tárgy közé hajiqáltam az elszitt ciga- rettát. Zord időkben visszaszivtam, ma« radék dohányát pipába tömtem.

A kandalló türelme és közönye lát- szat volt csak. Amikor beköszöntött a tél, fölszabadultak benne a rejtett indulatok. Ellenségesen meredt rám, üres, sötét száját éhesen, követelőzőn tátogatta, azt mímelte, hogy jobban fázik, mint én. Dermesztőn hideg volt ez a tél, ami annál jobban sújtott, mert a pénzpiac lanyhasáqa következtében kávéházba sem tudtam már menni, kénytelen voltam egész nap otthon ülni a fütetlen szobában. Viharvert Noé, reggeltől estig mohón kémleltem, mikor jön a postagalamb, szájában a hazai pénzesutalvánnyal. A galamb késett. Elkeseredetten és dideregve akkor irtani meg első regényemet, a Szám- űzőiteket, amelynek helyesebb címe az lett volna: „.4 hideg hatása a magyar irodalomra a huszadik század elején

Aki a kandalló lélektanát ismeri, tudja, hoay a föld kerekén nincs a kandallónál önzőbb szörnyeteg. Ennenma- gát fűti csak, a szobát nem. Az én kandallóm a többinél is fukarabb és goJÁVA! LEVÉL

Együtt tanultam zongorázni ezzel a lány- nyál. Emlékszem. Gr’ g-ei játszotta remekül1, valami külön érzékkel, keserű-édes bájjá] és erővel is. Szépnövésü, hidegen makacs, döcög és nem tetszetősen öltözködő lány volt, m’nt azok, akik anyo cié-Ükül nevelődnek. Később he'es'zeretett egy énekművészbe, az énekművész hói volt w dologra, beképzelten gürüzdöite torkát — de ez volt minden. A lány külföldre ment, előbb nyugatra $ aztán hallottam, hogy egzotikus vidékre kötött szerződést. Most. e;gy év után. Sóéra bay a b ól küldött levelet; egy hotel bár jában zongo á- zik, plakátja Szerint mint „müv'éixiznő“. de ezt ő maga kis coilgunn-yal irj.ni meg. Érdekes, nyugtalanító levél, kép egy 23 éves, magányos, Vesét fánaditiszivíi lányról, aki egyedül szemben áll egy furcsa világgá] s a sok szín, ke’et.i piszok, zsivaj, forrósáig ős szúnyogok között titokban vergődik az élete irányáért, «melye! elvesztett s azóta inkább csak találomra él...

— Te tudod. — írja —1 bogy Z. máit utaztam el, k'csit úgy. mint aki halni indul; nem vagyok olyanféle lány. aki a helyszínen el tud nyavalyogni fújd almáival. ÉrzéketV- nül utaztam, m’ntegy véletlenül, mintha álmodnám az egészet s .Italán ezért nem leltem rosszul egyedül én, mikor Brind'isiben egy ki9 benmzülött gyerek a tengeri csillag (a levesestánvárnái kétszer nagyobb állat) csáip. jöibót kedélyesen, harapdált egvegy darabot. Érzéketlen voltam néniden életn yiivá nul ás sal szemben, Igen; Cotamho és Singapore között a nedveden forró levegőben nyugta1 áru lett fí> tenger, akkor is baj mé’küi, idegenül fÉveltem csak kötüíiöttem a betegen hánykolódó utasokat. Aztán Jiálvia. Egyedül Jávában 800 kilométer t u taz tam (Batá via—Soerabava).

Rettentő nagy ez a szigetcsoport, azt mondják, fe'ér Német-, Francia-, 01ai«z- és cir.'ó- paii Oroszország terü’etével együtt. Ha én éjjel 11 —12 órakor a bérben zongorázom, azt ti rádióval rövidhullámon délután 4—5

órakor hallhat jótok!.. . így január felé mlár nem kelVmUem az időjárás' Soerabay.a!>án, e'tefe'é üdítő ta'vasiziias szellő fujdngál. Azért persze naiponta többször keli váltani fehérneműk Mindenkinek van szolgája, havi 5 fori ni őrt (1 holland forint = 100 cent = kb. 90 lej) lehet kapni bemszülött szolét, aki mindent elvégez s naponként mos. A hihetetlenül nagy területen terpeszkedő városban sok fehér ember él; általában gazdagok. A fehér nő, kértek, nem dolgozhat semmit, nem a'acsőnyodhalt addig sem. hogy zongorájáról a pont letörölje. (Igaz. hogy az itteni fehér hö'gyek üres, léha. naplopó, céltalanul az ételben bolyongó baj húrok.) Egy fehér szakácsnő „bochangesebene Frau“. Minden jobbfajta embernek autója van s a „jobbfajta ember“ már az európai!) gép vezetőnél kezdődik, atki iát munkavezető és nagy ur. A júvoii ember lehet bármily szakképzett, in- tellekltuel vagy tudósi; nem ember, csak „közönséges benszüött“. A nw’lvános belyekeca (vái'ár, sitb.) az európai ember 40—50 sízá- zotakkal magasabb 'belépődíjait fizet, m'nt a benszülött.

Nbtpontai körü'belül 1000 Tej a fizetésem. A hotelben sízép szobában lakom: a tisztaság nem túlságos. Mindenesetre mérgíe» kígyó nincs (3—400 kilométerre vagyunk a dzsungeltól), de gy:k már sok van, » lakásokban dis, Felmásznak a falra, mennyezetre és ki- tiinően pusztít jók a rengeteg szúnyogot; szelíd, csinos és tiszta1 állatkák.

Mult este pompáis vitorlási-kinándülást tettem'. A tengerről m;ecteszeriien szép Jáva kör- vonata. a felhők közül kibúvó vulkanikus hegvk unokkai!. messziről Mod ura-sziget ének párába vesző, hunyorgó lámpasor-gvöngvei s fölöttünk a ragyogó, híres indiai égbolt, melyen a kóbor felhő fősz'árny a közeli, nagy csillagok szikráitól este ás rózsaszínű peremmé rajzolód k ki. M’nltba Európáéit igazán otthagytam volna a valóságot... Fiiröd- tem is a meleg, örökké meleg tengerben, de

noszabh volt, gyűlölt, ahogy én gyűlöltem öt. Ha egyszer*egyszer betömtem száját apróiéval, irgalmatlanul megbüntetett azért, mert előbb hetekig koplaítatiani. Habzsolta, falta a fát, ö maga ette meg az egész meleget, nekem egy falatot sem adott belőle, rézzel bosszulta meg nyári megaláztatásait, szemtelenül vigyorgott, lángnyelvéi öltögette rám, dohogott, pattogott: leszoktattál arról, hogy melengesselek, eltérítettél igazi hivatásomtól, átképez- tói, lakkcipöt és cilindert tartottál bennem. Fagyj meg!

Kis asztalomat odahuztam a tűzhöz, imi kezdtem. Lábamat az asztal alatt bedugtam a kandalló torkába..- fűlj meg! De ujjaim meygémheredtek, vacogott a fogam. Akkor átmentem az asztal jobboldalára. Helyzetem csakhamar elviselhetetlenné vált ott is, jobbról ugyan fölmelegedtem egy kicsit, de balról annál jobban fáztam. Azután átkerültem az asztal baloldalára. Kiegyenlítettem. Lassan-lassan körülültem az asztalt, miközben a régi pe- ripatetikusokra gondoltam. Mire regényemet befejeztem, kitavaszodott. Megszabadultam attól a kísértéstől, hogy a tűzbe dobjam, holott ez alkalmasint jól esett volna a kandallónak is, az irodalomnak is. Amikor elutaztam Parisból, leköptem a kandallót. Beismerem, nemtelen cselekedet volt, de az vesse rám az első követ, aki sosem bántalmazott védtelent.

Sok-sok év múlva, már itthon, megismerkedtem egy kis kályhával. A féle hordozható kis villanykályha volt, elmés uj találmány. Megláttam, megszerettem, megvettem, hazavittem. Hideg tél volt akkor is, baj volt a szénnel meg a fával. Amilyen kegyetlen volt a kandalló, olyan jóságos és barátságos volt ez a kis kályha. Egyetlenegy baja volt csak: nem fütött. Megvolt benne a jóindulat, de hiányzott belőle a melegség. Tehetségtelen költő volt, az isteni szikrával nem tudott mit csinálni, bágyadtan pislákolt, amikor lángolnia kellett volna. Lelkiismeretesen fogyasztotta az áramot, de ugyanakkor éppen olyan lelkiismeretesen fogyasztotta a meleget. Éjjel, amikor meggyuj- tottam, olyan szomorúan nézett rám, mint a füttyentgetö vadászra a kivénült beteg vizsla: hol vagyunk már attól, gazdám! Régi párisi kandallóm jutott eszembe ... hogy röhögne most rajtam! És hogy ezt a felejthetetlenül gonosz kandallót megleckéztessem, bebizonyítsam neki, hogy köpés ide, köpés oda, mégis csak finoman érző, nemes lélek vagyok, emberséges jó ember, aki meghálálja a kárbaveszett jó- szándékot, a reménytelen iparkodást is, megfogtam a didergő kis villany- kályhát, ágyamba emeltem, magam mellé fektettem, jól betakartam — és szivemhez szorítottam... hadd melegedjen szegényke! HELTA1 JENO,

utolért a trópusi zivatar, ez a sűrű, súlyos,

taingyos eső, amely <• vámsbani •’& félméter magas árként rohan végig, pálma-, kaktusz- leveleket és fadarabokat hordva magával; benszülött gyermekek játszanak benne, nők a bunyhótetőről elácsurgó sugarakban hajukat mossák, vagy a vacsorái halakat. A forrósághoz szokott besiiszülöttek gyakran dideregnek Ls> a langyos esőtől,.. ,

Borzasztóan rohan itt az idő, a napszakok természeti egyhangúsága miatt szinte észrevétlenül tűnik el egy hét. Étkezésünkben legnagyobb szerepe a büs löknék vau. Ezek: jeges gyümö'cs'lé, de nem szűrve, hanem gyűmölcsfoszlónyokkal, sokszor kókusz- d'iófősziányokkal. S egy javai hűsítő: valami gabonafajta zö'd, csiraszerü magva] jégtör- melékke! tetézve, ebből egy pohár 15—30 cent. A sör e1 őkelő ital, egy pohár 4o—80 centbe kerül Tokajit is lehet kapni, poharanként 40 centért. Alkoholnálkül' frissítő a „Coca-co’ű1“, mely a „cota“ kesernyés gyümölcséből készül; Európában is kapni cso- koládépaisztitlákban. kimerültség ellen.

így élünk. Vitkendre lehel menni az innen 60 kilométerre levő Tretes-be. Ez a város 700 méter magasain fekszik s esténként itt olyan h deg van. hogy hé élt sző veik a hátat, kell húzni. Teniszpályák is 'vannak s lóversenyeket is tartanak, de ezekre a lóversenyekre fürdődresszben illik menni s a gyepen oípró jóvai lovak futnak. Európai nagyságú lovat nem is láttam itt.

A beitazülött-művészet százszázalékos«« népművészet, zenéjüket » gameVJng-zenekar műveli, kizárólag ütőhangszerekkel, dobokkal, üstökkel s órákig tartó, de kotla nélkül, csupán az évszázados hagyomány szerint játszott számokkal.

... Azt histrem, sohasem megyek el innét. Szép és kicsit valószínűtlen tt minden; s ez jó. Mert most már tudom, Európából a holland hajóval mitől menekültem: attól, hogy nő vagyok. Eddig sikerüli; remélem, végig lehet majd igy élnem ...

(A levelen alig változtattam.} L Gy. L*