Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-18 / 40. szám

fíLLF.NZÉK tmvi vmwmmm ,„4 magyar gaxJía tanulni, haladni ahar, hogy a legsúlyosabb időben is meg tfudja állani a helyei** Gróf Teleki Ádám nagy beszédet tartott Tasnádon TASNÁP, február 17. Az EGE téli kéthetes gazdasági tan­folyamának, melynek 62 hallgatója volt, vasárnap zajlott le n záróvizsgája. As előadói tisztségeket — kitűnő erei; ménnyel — Tempfly István, Antal Dá- niel és Bartsch Sándor töltötték be. A \ izsgára az EGE központúiból gr. Te­leki Ádám Rr., az Erdélyi Gazda fő- szerkesztője, továbbá Albrecht Dezső jöttek el. Vasárnap reRRol uRy a i óm. kát., va­lamint a ref. templomokban szent m:- sét, illetve istentiszteletet tartottak. Utána a hallRatósáR a katolikus legény egylet hatalmas helyiségébe vonult, amelyet zsúfolásig megtöltött. A helyi magyar gazdákon kiviil nagyobb kiil döttségekkel képviseltették magukat ar érszakácsi, tasnádszarvadi, köröndi, bogdándi, széri, nántói, nádasdi és ha- dadi gazdakörök, illetve gazdák. Ott voltak még Ostwald Pál kát. plé­bános, gazdaköri elnök. Rereczki Sán­dor ref. lelkész. Kosa Béta dr. ügyvéd, földbirtokos, Mezei Ferenc bankigaz­gató, br. Braunecker Antal, Sántha György, Kandel Farkas, Rieger Károly és Prcir György gyógyszerészek, to- vábbá Bikfalvy Ferenc herendi földbir tokos, EGE felügyelő. Gr. Teleki Ádám, a vizsga elnöke megnyitotta a gyűlést, majd az előadók :• tanult anyagból különböző kérdése­ket tettek fel. Valamennyi hallgató alapos felkészültségre valló feleletet adott. , A vizsga befejezésével gr. Teleki Ádám emelkedett szólásra, aki nagyobb beszédet mondott. — Fz. a vizsga is egyik bizonyítéka a magyar gazdatársadalom életerejének és élniakarásának. A mag\ar gazda ta­nulni, haladni akar, hogy a legsulyo sahb időkben is meg tudja allani a he Ivét. Az Erdélyi Gazdasági ügyletnek kötelessége volt megvizsgálni a falu életét, bogs abból levonja a szükséges tanulságokat. Megállapíthatja, hogy el­sősorban erős szervezetre van szükség, mely időálló, mely alkalmas arra, hogy keretei között a népi fej'öJés egészsé ges irányban haladjon. Dr. Szász Pál volt az a népi szolgá­latot vállaló ember, aki kibontotta a magyar gazdatársadalom ügyének zászlaját és szervezkedésre szólított ta a magyar falut, hogy aztán a le­hetőségek határain bein’, összefogy a és egymásért vállvetve dolgozva, a jobb jövőnket megalapozzuk. — Az isteni Gondviselésnek tulajdo­nítható, hogy a dr. Szász T ól által irá­nyított munka egy ui egészséges népi korszellemet termelt ki, mely alkal­massá teszi arra a magyar gazdatöme­geket, hogy saját népük érdekében ál­dozatokat hozzanak s vállalják a nép- közosségi élet kötelezettségeit. Ugyan csak ez a munka termelte ki a nem« zetfegyelemnek a gondolatát is, amely­re talán sohasem volt olyun nagy szük­ség, mint a mai időkben. Elérkezett az ideje annak, hogy' egymásban az igazi testvért lássuk meg, akit segíteni, tá­mogatni kell. — Tovább kell hordoznunk népünk nagy életkérdéseit egészen addig, am:g azt nem mondhatjuk, hogy a célt meg­közelítettük elértük. Gr. Teleki Ádám ezután a Nemzeti Újjászületés Frontjáról és a magyar népközösségröl szólt, felírna a gazdá­kat a belépésre és a szervezkedésre. (Utána Albrecht Dezső tartott rend­kívül figyelemre méltó beszédet. Rész­letesen ismertette a szőnyegen levő kérdéseket, megvilágította a Front Ma gyár Alosztályának és a Népközösség­nek szerepét. A két nagy tetszéssel kísért beszéd után megalakult a gazdakor. Ostwald Pál plébános ezután üdvözölte gr. Te­leki Ádámot, az Erdélyi Gazda főszer kesztöjét és Albrecht Dezsőt. ■A tasnádi tanfolyami vizsga ujabh erős láncszemét képezi a magyar gaz­datársadalom szervezkedésének. A szi lágymegyei gazdák éppen úgy, mint a többi magyarlakta vidékek földműve­sei, örömmel vállalják a népi élet kö­telezettségeit és terheit. Tudatában vannak annak, hogy' csak szervezett erővel és soha nem lankadó munkával számíthatnak gyermekeik boldogabb jövőjére. SZABÁLYRENDELETEK — ANNO DOMINI 1788 i. Halászokfi gyeimébe! „l Dire diva Regular' a ko özsvári ha- belső rendjéről, békéjéről, a halásztarsck és „halámagaviseletérő s más figyelemreméltó intézkedések — másfel évszázad iávlatábó KOLOZSVÁR, február 16. A szabályrendeletek áradata napjaink­ban már-már elsodrássnl fenyegeti váro­sunk „alkalmazkodni nem tudó“ és „fe­lelőtlen“ polgárait. Hónapró -hónapra megjelennek a Directiva Regulnrek sze- métkihordásról, kéményseprésről, lakók ■és nem. lakók bejelentéséről, sőt kapuzá­rásról, záróra megváltásról, csendhúbori- iásról s más efféle mindennapi művelet „szabályozásáról“. A polgár nyugta anul. idegesen áll a szabályrendeletek özöné­ben: — Istenem, micsoda idők! Micsoda idők! — sóhajlozza. A szürke mindennapok szürke króni kása minden nagyképűség nélkül, meg­nyugvást keresve görnyed most a meg­sárgult, időpuszíitotía okmányok fölé s a n a gyitóü ve gon át fokozódó derűvel séta végig a cikomyás belük halvány ösvé­nyein: — Lám. lám, 150 évvel ezelőtt is volt ok nyugtalanságra,. idegességre, pe­dig a akkori idő nem volt éppen micso­dának mondható. Három megfakult, pecsétes okmányt juttatott kezeimhez egyetlen barátom, tá­mogatóm és útmutatóm, a kegyes Vé ét­ién. Három „Directiva Regular“. Az első okmány a kolozsvári holászfársasáq sza­bályait foglalja magában. Ezt a Directi­va Regulari a felséges kirá'yi Gubernium is megerősítette és br. Jósika János és Bart István „eUenjeggezlék“. Halászok figyelmébe! „A 2 halász társaság miképen viseltes­sék egymás arányában, az halászat mes­terségében, az halak árusításában és egyéb megigazitandóknak pontos meg­igazitásábarí'. A szabályendelet 10. pontja kemény hangon hívja fel a Szamos parton kódor= gó horgászok figyelmét, hogy a pécézés alkalmával s a hálók megmentésének pil­lanatában őrizzék meg nyugalmukat és türelmüket, ' - ' ' - - - ­„Minden halász szoros kötelességének tartsa magát minderdeor jámborul és ke­gyesen viselni, káromkodást, szítkor ó- dást, verekedést, paráznaságot — egy szóval minden nemű vétket és illetlen magaviseletét magútól e'dávoztatni —. kü­lönben az az ellen vétők 1 Dénes forint­tól 6 Rénes forintig büntessenek\ Ó. a XX. század harmincki encedik ta­vaszát váró halásza, mit szólnál, ha a városháza kapuján egy szép. napsugaras napon megjelenne kissé csesz o'tabb és modernebb formában ez a szabályrende­let. Valószínű, hogy nem távoztaónál el niagadtó mindennemű káromkodást és szilkozódást s a horgászás ürügye alatt csak azért is kimennél a Szamos partjá­ra... illetlen magaviseletét tanúsítani. Na, gyerünk tovább s jegyezzük meg, hogy a „halásznéknak“ nincs okuk a diadalujjongásra, mert: ,,Midőn valamely ha'ásztárs meghal, annak hátramaradt özvegye, mindaddig, míg vált férje nevét viseli, az halászatot minden akadály nélkül folytathatja. Ezt pedig olyan asszonyokra, akik férjüktől elválasztottak, vagy azoktól elszalasztot­tak. nem lehet értené*. Biza‘ nem lehel érteni. A „hátrama- rndt“ özvegy, aki volt férje nevét viseli, egy mai szabó yrendelet értelmében alig­ha folytathatja a halászatot minden aka­dály nélkül, tekintettel a hntramaradt halásztársak figyelmetlenségére, melyet az 1 és G Rénes forintok irányában éjbe átszámítva tanúsítanának. És az uj sza­bályrendelet „kihágóinak“ többsége va­lószínűleg a férjüktől elválasztott, vagy azoktól elszalasztatott „cyan“ asszonyok sorából kerülne ki. Szegényeknek szabad... Most tűnjön el arcunkról egy pillanat­ra az emlékezés derűje és könnybe ábadt szemekkel betűzzük végig a 12- szakaszt: „Kolozsvár városának halárán folyó vizeken másoknak senkinek is szabad nem lészen kereskedésre, vagy pénzzel való eladásra az társas halászokon kivid halat fogni — mindazon által a szegé- nyéknek a maguk ételére a halászat az városi rendtől meg nem tiltatik“. Ujjong a hivatásos halász és ujjong az a mezítlábas, rongyos kisgyerek, aki a csillogó víztükör mellett füzfaágga , ko misz spárgával, begörbített gombostűvel és egy doboz jólfejlett, rózsaszín testű gi­lisztával átadja magát a hal ászát minden gyönyörűségének. Kigyult arccal, tágra- nyílt szemekkel figyeli a zsineg körül gyűrűző vizet s várja, bizakodva várja azt a boldogító rángást, mely végigsza ad ' idegein s jelt ad a diadalmas, ég felé ki- I yáuLozó mozdulatra: — Meg van!... Is­tenkém, ma este húst eszünk odahaza... sült halat készít édesanyám vacsorára... A mezítlábas, rongyos kisgyerek ül az árnyékos parton, mint a mesék varázs ó- ja, aki karjának egyetlen mozdulatával a „terülj, asztalkám!“ minden csodáját va­lóra váltja. ( Maszlagolni tilos!... A jég és víztükröt robbantó dinamit és más puskaporféle anyag akkor még nem boldogította a kapzsi, türelmet en halá­szokat. De a maszlag már ismeretes volt a társadalomban. A halászást szabályozó Directiva Regular 15. szakasza meg is in­tette keményen azokat, akik a folyók kincsének elpusztítására készü tek ft 1: „Maszlaggal halászni ppng minden megkülönböztetés nélkül senkinek halász­ni szabad nem lészen, sub poena confis­cation's. A kit penig rajta érnének bár­mely személy is volna, Hiendő büntetés i J9 39 február ÍR. végeiI a Várost mnyh trútusnak bejelen­tessék A halpiac ik óruzsorá»ain d: garázdái-' kodásait Min törli a 150 év előtti s/>- bálvr< nílrb í. , A holokol i'drndö c < nem fe'hI t oló áron adjál: o halászok, melyre /, ‘gin rcávigyáznak az kiválasztat: lét ()r<-ycl: és fi f i csalásén éretnék, átírni hóin kori- fisiültassék és annak fehlte ft: - is- fel- hltassék'*. Na., a mai halpiacon a keze senkinek: se tiHatott fel- A halnak most is szaga van, akár a múltban, de a pénznek?... Az a bizonyos „alkalmatlan“ magaviselet | A dolgok különböző á1 lásában mindig a végén csattan az ostor. A 150 évv*-l ez­előtt közzétett Directiva Rcgu'uf <s utd.ó pontként szögezi h- a követk"zőke*t: „Ha a/, halásznék az halásztik táv I- maradásában vaamely alkalmatlan ma- gokviselctébcri tapasztaltainak — illő büntetésbe részesül jenek1*. Nem, -nem, az ősi szabályrendelet ter­vezőjét. aki bizonyára maga is derék ha­lász vau, nem küldöm analízisbe. Nem igyekszem tollhegyre venni s boncolgatni akkori le kiállapotának czi. vi vénycsségét. De megállapítom, hogy a Directiva Re­gii ar ezen szakasza idő- és értékálló, egyetlen mondáiba belé van sűrítve a* asszonyi bűn és bünhödés minden tör­vényszerűsége, mert a „halásznék“ alkal­matlan magaviseleté a halászok távolma­radásában, megfigyeléseim (nem. nem ta- pas/.ta'ataun!) szerint 150 év óta semmit sem változott. László Bé'a. Kilc lépjek be a SemzeÜ Újjászületés Fronténak magyar tagozatába Kolozsváron? (Fo!(yltatás.) P.íny Ödönné, Pap]» Ferenc cipfez és fé­lesége, Rúez Sámuel, Kun Jócsefné, Szabd Jo'/m.I kőrrahies és f elest ige, özv. Kovács Je-- nőné, .iákul) István és felesége. Vincze Már*, Om, Ac» Ferenc, Ga’góczv Ante és felesége,! sóvána«H Bíró József, Mc-kó Jobin. Aridrású Ferenc, és felesége. Boga Ödön. Szabó Ferenc gépész, és felesége, Orbán Bábut. Lnjo-fviivi Istvánná, dr. Pos/.ler László és» felesége, Klösz Mihály és. feesége, öz\. Poszter Jó- zseíné, Kss Anna, Kiss János, özv. Bányai Lojosné, Páncél Irnn- és felesége. Bogi Ödönnié. T».iresufa;jvj Dénes és hJesége. Gór.z Lajos, InczeíTy Lajos és feles'go, Petry Ala- «tár és febí-iége, Böör Márton. Sárkány János, Somogyi István és felesége, R ‘ön Mártonnéj Bulykaj János és felesége, Tö • k J.'mios (''s felesége (fö thniives), C-.iszéi Józ.sef és fele­sége, Zoványi János és feleség.?. Imre István és iie'eségc, HaMiá/j Mihály c.v felesége. Tor­na ii l>éa és felesége, Kiliin M há!y és fele sége, Tárkányi Ferenc, Kovács László, Be­jeiül Andor, Kováfcs Lliván ékszerész. Kovács Béla szabó, .Kávást*? Margit, Bem Dénes, Kiss VLmos. Ferkő Józ_sef, Német .stván és fele sége, özv. Mayor József né, Má’hé József % felesége, Simon János és fecsegte, Csiszár Bébi és fi- icsége. Nagy József és felesége, Buks':ii F.mihié, Szabó János mészáros és fe­lesége. Szalma Ferenc és fe’-csfg-e. Bér Ist­ván és felesége, dr. Szómba :heivi Gáborné, Szombabhéyi Magdin, Kutm József, Szóké v Andnás (szalnil, Demeter A!bért, N'yitr~.i Márton és feJesége, gr. Wass Póza. Nagy Já­nos (kaezínó-alk-lan.). Nagy /oltáns. Móricz Károly bank gazg fó. Iv'.ss Ferenc mészáros. Takács Márton és felésége, F. gaxaisi Irm., Péter Isitivsm és t'e’esége. Kovács Istvátn)( mai- kás) és felesége. Szabó József (földész) és felesége. Ki.in Mik'ós. és fe.t-sége, Bertalan. János és felesége, I i'és Dénes áö^ress Dénes és felesége, Papp Sámuel és felesége, Györ­kös Ferenc és felesége. Leítnei AJsidár, Fa* gara.ssi László és fe'!es;ige. Csőm;a Domokos és felesége, Ba.!ázs E mő és felesége, Székely Árpád Lakatos és felesége. Bakó Járos és fe­lesége. Simon Imre és felles égé özv. Blanár Ferenco.é, özv. Kitin Mrhályny Szász Kárólv és felesége, P ch'er Anitái1 és fe’esége. Orozz János és felesége. Kovács Lajos szabó és fe •lesége, Bún Pé'er és fé'esége, Kisisecbergc'- Anna, dr. Flórián Gerő és f eV sége, Suba Zságmond és feVségo. Tői ök János és fele­sége, J Jk»:lb György ési felesége, Butyka Mó­zes és felesége, Remény Mártó i és feleség-*. Ti’esch Nándor és feesége. Kovács Gyula fóu vképész. Dohai István és felesége, Sző - vérdffy Lajos, Szabó Mihá’y ács és felesége, Székely Lajos c-i/piész. Virág R.-dolf és fele­ségei Bodó Lajos íés felesége. Tamar Györgv és felesége, Udvari József, Kádár Feren0, (Folytatjuk.) LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig legoicsóbbsrc az Ellenzék könyvosztályábaa, Cluj, Piaţa Ünidir '' ' ^ -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents