Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)
1939-02-17 / 39. szám
Mr. P7ITjfíK 10 30 február 17. Színészek A barátnőm színésznő, ná'a vagyok ojjy délután töl)l) más vendéggel i.supa színész és színésznő, cn ';téV'.v_‘,z Retten privát. Vagy mondjuk, teipnvat, u.rta ább is ok nem tartanak egészen pn* * válnak. Privát a banklrvatalnok, » kar- piros, az orvos, az ügyvéd és a vdlrny- s/erclö. Nem egészen proal a szín i«>z kalapos nője, az öltüztelönü. a lövihigosi- nS. a színházi riporter, szóval, akinek valami köz-e van a színházhoz. A barátnőm szobája olyan, mint egy s/ines illusztráció a „Deeoral.ons ban. ^ piros recamier, piros székek, művészi re* ■ dökbo húzott piros selyemfüggony, fernes, sötétbarna bútorok, óriás. töUbgero tükör, telefon, rádió és a partommal A telefon minden pillanatban cseng, vagy kv> léganő, vagy félprivát keresi a sz.mész- r:üt, «aki közprédára bocsátotta bombo-- íücrjeit, süteményeit, alma- és ^narancs- készletét. Aranyos, okos, jószívű, vidam, tehetséges, batal lány. Nagyon szerelem. Általában nagyon szeretem a színészeket, hiába figyelmeztetnek komor, egészen privát barátaim, hogy ne szeressem őket éá ne dicsérjem őket és hagyjak nekik békét, mert önzők és azt képzelik, hogy a világ körülöttük forog. Ez körű belül icy is van, de azért szeretem őket, ezen nem lehet segíteni. Először is mulatságosak, azután remek modoruk van. Mindent kimondanak, amit gondolnak. (Komor, egészen privát barátaim szerint, nincs egy önálló gondolatuk és különböző szerepeik legszellemesebb mondataival kápráztatják az embereket, anélkül tailán, hogy tudnának róla.) Nem tudom. Tény az, hogy jól érzem magam a társaságukban s nem unatkozom közöttük egy pil anatra sem. Hogy nevén nevezik a gyereket? Hát aztán? A szabadszájuság náluk elvan természetes, mint a szemérem egy tizen- h élé vés hajadonnál. Habár... Ismerek ti- zonhéiéves hajadont, aki úgy káromkodik. mint egy kocsis. Nézem és hallgatom őket- Most érkezeit -meg a n adsz ál karcsú, koTomfekcle hajú színésznő. All a tükör előtt, megnézi magát és kijelenti, hogy botrányosan elhízott az utóbbi időben. Nem lehet neki beb esz élni az ellenkezőjét, szomorú. Még vékonyabb szeretne lenni, pedig máris majdnem kettétörik a karcsúságtól. Aztán kijelenti, hogy vörösre akarja festetni a gyönyörű haját. Persze ő igv mondja., hogy ezt a vacak hajamat, És ■hozzáteszi: — Egyszerűen csak azért, mert rettentően unom önmagamat. Szerelnék más lenni, mint amilyen vagyok. A házikisasszony pongyolában van. kijelenti, hogy imád otthon lenni, főzni, harisnyát stoppolni, á tálában mindent imád, ami nem színház, a kis szőke színésznő hevesen helyesel. Általában mindnyájan szidják a szanház intrikáit, igazságtalanságait, azt, hogy sokat do goznak, vagy hogy nem kapnak elég szerepek kifogásolják, hogy sokat kell turnéra utazni, meg azt, hogy mindig csak egyhelyben kell élni s az ember megőrül az unalomtól. Minden rossz a színháznál, de azért «miáldlják és nem tudnak nélküli élni. mert a világon nincs még egy olyan nagyszerű, mulatságos és izgalmas hely, mint a színház. Nyolcán vagyunk, köztünk hét színész. Hallgatom őket. Hát, ami igaz, az igaz- Mmdegyik külömkülön és egyenként kizárólag két dologról beszél: sajátmagá- ról és a szánházról. Persze, ezt aztán óriási variációban: szerepeiről, sikereiről, ■:rigy kolléganőiről, mu tjárói, elmulasztott a "kalmárról és jövőjéről. Csak az a furcsa, hogy egocentrikus lényük ellenére, mennyi érdeklődést tudnak maguk iránt keltem. Képzeljünk. el orvost, aki soha másról nem beszélne, mint sajátmagáról és betegeire’, ügyvédet, aki nem beszélne másról, mint sajátmagáról és peres ügyeiről, vagy a változatosság kedvéért: kéményseprőt, aki nem beszélne másról, mint sajátmagáról és különböző kéményekről. Mindenki más hala os unalmas lenne a-lyen kizárólagos témakörben, a színész nem az. Mindenki más gyűlöletes 'enne az önimádatnak ebben az állandó Az Újjászületést vezetőinek egyenruhája KOLOZSVÁR, február 16. Néhány napon belül megjelenik a Nemzeti Újjászületés Prontja uniformisainak viseletéről szóló végrehajtási utasítás. I Az uniformis háromféle lesz: 1) falusi, 2) nyári városi, 3) téli városi. A falusi Front-vezetők és falusi tisztviselők uniformisa szumán (paraszt köpeny) lesz övvel, amelyen az ország címere lesz és egy sapka a Front jelzésével. ^ A téli városi uniformis hasonlítani fog a miniszterekéhez, de dragony nélkül. A drugonyt csak a királyi tanácsosok, miniszterek, alminkszterek és államtitkárok viselhetnek és arany, ezüst, kék lesz rang szerint. A közi iszt viselőknél a rangfokoza- , tol, közötti különbségeket csillagokkal jelzik. I A nyári uniformis kabát nélkül csak ing és öv és nadrág kék pánttal. A kabát balkarján levő jelzést az összes uniformisokról eltörölték. A férfiak cgyensapkát, vagy skót rendszerű baszk-sapkát fognak viselni. A köztisztviselönök fekete harisnyát és cipőt, plisszirozott kék szoknyát, hasonló szinii kabátot, a férfiingekhez hasonló kék blúzt, fejen pedig skót rendszerű bászk-sapkát. | Közintézményeknél kötelező lesz a római köszöntés és az „egészséget“ szó. nZdríü 25 Tamás ránéz. Ó, szegény Tommy, a két szeme tcíe van könnyel* 1! — Drága kicsi Márta, nem, n:m szabad, hogy azért', meri az a gazember így, felelősség nélkül elfogadja magát, a legkedvesebbet, hogy azéri meggyülölje az életet. Brutális volt, ugy-c? — Igen . . . ó, maga’ nem tudhat.a. Gyűlölöm! Hogy gyűlölöm! És Mária sós könnyeket sir és tűr;, hogy Tommy simogassa a haját és vigasztalja.. Ott ülnek kel en az alkonyaiban, a fü vön. Mártának jól esik sírni, nem tudja; hogy miért sir, de jól esik. örül, hegy Tommy sajnálja őt és csöppet sem szé gyen magát, mert így becsapta. Furcsa; megmagyarázhatatlan fantáziájának ez u mai útja. Csupa-csupa hazugság. amit mondott. És mégis — a fééknek ez a diszharmóniája, amelyben él és melyben meg nem történt dolgokat a valóság meggyőző erejével ad elő, úgy, hogy sirrn tud belé, valahogy azt az érzést kelti ben ne. mintha igazat mondott volna. A dolgok a maguk száraz valóságában nem érdekeljék soha. És most az a francia fn.\ aki úgy tetszett neki és akié nem le :. é> Gábor, aki e pillanatban nem érdekli, akinek egy sort sem ir s akit úgy érzi, hogy nem szeret, akinek a barátnője, furcsán összekeverednek az elbeszélésében és * történetet pontosan úgy mondja el, hogy az ellenkezője annak, ami történt. Mert az ő első szerelője nem hódító hpus, nem brutális, nem erőszakos. De ebben a kii’ö- nös ’Mki állapot ban a hazugság költészetté •lesz és Márta meg van elégedve magával. Tamás másnap ugyanazon a pádon várja Mártát, ahol az előző napon ültek. A lélekről beszél, elmondja, hogy h.sz a félek örökkévalóságában és abban, hogy a lélek több testben él, mig megnyugszik fehéren és megtisztulva a nagy, örök fény, Isten közelében. Márta hallgatja, jól esik ha liga1'ni a hit egyszerű szavait a. nagy gyerek puhavor.a- lu szájából. Ö is hisz, igen, tudja, hogy a nagy rend mozgatója nem e véíerien. De nem fogja fel a rend fenntartóját, csak érzi néha, megmagyarázha'atlanul. a napban ,a szélben, a levegőben. Ezt elmondja Tamásnak, aki az^an nagy, lelkes szemekkel magyaráz: — Mindenben és mindenütt ott van Isten Márta. Ö a szeretetet adta ajándékul az embereknek. És én szeretem maga . Márta ugy-e egyszer az enyém 'esz" És akkor meg fogja látni, hogy a szerelem nem durva és aljas, hanem kimondhata'- lanul gyönyörűséges és gyöngéd valami..— A szerétéiről vett szó Tommy. És és sose leszek a magáé. — Mert nem szeret. — Mert felesége van. GyermeKe van. Ha elmúlik a nyár, nevetni fog ezen -a dolgon Tommy. És most menjünk szépia haza. A tóra szálló köd most felfelé vonul lassan s úgy csüng a fákon, mint sok rá- jukszállt, hófehér, gömbölyű felhő, „ * Márta elutazása előtt egyszer, egy p’-t’a- natra arra gondok hogy miért ne legyen egyszer, egyetlen egyszer azé a kedves, bo'ond fiúé? Ez halálosan komolyan veszi ezt a nyári flörtöt, ez kér, ez szenved- ez botdog lenne vele. Mari bő, gőzölgő, forró szappanos v z- ben súrolja a veranda padlóját. Énekel, kis verébhangon, csendesen és Márta arra gondól ijedten, szégyenkezve: — Úristen, mi van énvelem? Mi van énbennem, hogy komolyan erre gondoltain egy pl'danaitig is . . . És másnap csomagol. Elbúcsúzik az erdőtől, a madaraktól, a fáktól. Maritól búcsút vesz Etáiktól és baráti kézszori'-ás- sail válik el Tamástól, aki nem engedi így el, ki akarja kisérni az állomásra. Ahogy Tommy most ott ül mellűbe a kocsiban, borzasztó szomorú szemekké és arról beszél, hogy megfogja látogatni Mártát. Márta felnéz rá és azt feléli: — Köszönöm. De miért? Erre a fiú megfogja a kezét és suttogni kezd és egészen olyan, miraţi egy rossz filmhős. — Mert az enyém kell, hogy legyen egyszer. ígérje meg. Mária tudja, hogy furcsa hatalma van ezen a fiun s hogy a kezébe tartja most. Rámosolyog és nyugodtan feleli: — Soha Tommy. paroxiamusában — a színész o yan, hogy el is hisszük neki, hogy ü az egyetlen olyan teremtés, aki miatt érdemes volt megteremteni az univerzumot. Ha szeTé- nyék és kijelentik, hogy nekik még sokat keli tanulni és Elisabeth Bergner nagy színésznő, valahogy azt érezzük, hogy azt gondolják közben, hogy: én vagyok a világon a legtehetségesebb, a Icgkii önb és ha nekem olyan szerencsém lenne, mint! annak a Rergnernek, én már nem ott tartanék... Ha valamelyik azt mondja: tudom, hogy nem vagyok szép — úgy. érezzük, hogy igenis,, ő tudja, hogy ö a legszebb. Egyszerűen nem hiszünk a színésznek a privátélethcn, talán, mert any- nyi hamis életei é4 át a színpadon. Nem hiszünk az őszinteségében, a mosolyában, a kedvességében, még a könnyeiben sem hiszünk- Az élet valósága és a színház i költészete felbonthatatlanul összeolvad I bennünk, mint szövés mintái egy finom i szőnyegen. De ők is színesek, hangulataikban, szomorúságaikban és örömeik-» ben. Ezért! nem 'eheti haragudni rájuk, csak szerelni lehet őket. Utóvégre sokat, nagyon sokat dolgoznak és fáradnak a má szórakozásunkért Ülnek a piros recamién, a piros székeken, mind fiatalok, csinosak, kicsit cinikusak és imádják a mesterségüket. Színházról, darabokról s önmagukról beszélnek. Mikor búcsúzkodiáisra keni] a sor, megbeszél jük, bogy ugyanez a iársa= súg ’egközelebb a fekete színésznőnél találkozik. És megígérik, hogy akkor nem beszélnek színházról. Pedig tudják, hogy csakis színházról beszélnek majd. Meg kell nekik bocsátani, nem tehetnek másképp. Szülészek. (M. h.) Hetedik fejezet. I. Mária dl;t]ion m-m jelentkezik azoraai rz irodában. Metél az édesanyjának év '<• mszezni megy. Majd v/.cnhmentális é-, á • mojo/tó ky/. é- -éveiét ir Andren A ;r időről most azt képzeli, hogy az egyri-K*;« férfi volt, akit v-ü-iha szeretett ■» ‘kit «-^y- ditai1,án szeretni érdemes lett volna. Ül rendes helyén, a keriben, az orgor. .- bokrok árnyékában/és szerelmes 'cvL-lri ir. „André- inon eltér, <*zb a- levelet soha* sem fogod elolvasni, nuri ezt a levelet sohasem fogom elküldeni. Ezt a levelet ma- gamnak ir<>m, Andre, de azért Neked o, csak éppen nem fogsz tudni ró-a, mint ahogy nem fogunk tali, kozni többé mi ketten. Látod Andre én nem nagyon ériem ezt az életet. Magamat sem ériem és nem értem a virágokat s a fákat. Mégegy parányi fűszálat sem értek és Téged sem ér-' tettelek, pedig szereltelek nagyon Most már egészen tudom, hogy szereltelek. Mikor megláttalak, nagyon boldog voltam egyszerre. Ha megcsókoltál, úgy éreztem, hogy azért vagyok a világon, csak azért, hogy Te megcsókolhass en- genv Szerettem, mikor egészen átöleltél és sokáig, szótanul, mozdulatlanul tartottól magadhoz közel. Ilyenkor éreztem a sz; vedd, ahogy erősen, keményen dobogott a kabátod alak. Szerettem a fülemmel halig a ni az életedet, a szived dobogítót Andre. Mikor arrakéritéí, hogy tegyek egészen n tied, megrémültem s elhúzódtam tőled. Féltem, hideg, különös, etlenszenves érzést támasztottál bennem ezzel a nagyon* emberi, mélyről jövő kéréseddel. Elmond- tad, hogy még két évig leszel itt, ebben az országban s hogy aztán elmész örökre. Elmondtad, hogy szeretni akarsz engem- Eancndtad, hogy vágysz utánam és hogy, boldogok, nagyon boldogok leszünk bizonyosan. Szavaid megijesztettek és boldiggá lettek. Lány voitam és tudtam, hogy fékm- ber vagyok csak, mert nem ismertem az életet és nem ismertem a szűreimet. (Folyta tjük.) :* Katonai törvényszék elé kerüli a hatóságsértö vadász KOLOZSVÁR, február 1G. Különös vadászkaland következményeként vonta felelősségre a helybe i katonai törvényszék Roxin Sírni on biharmegyei, csujafalvai gazdát. Roxin, a régebbi politikai életben élénk szerepet játszó dr. Roxin testvér- üresé, a mult év január 14-én — vadászat közben — idegen terű etre, Mária királyné telepesfalu határába tévedt. Filimon esondörőrmester nyomon követte az ütévedt vadászt, ki néhány percre Vane Ignat tanyájára tért be. Miközben Roxin, félrevonult, a lakásban hagyó t vadászfegyverét Fi inion őrmester magához vette. Ebből szövita támadt a közben visszatérő vadász és az őrmester között. Roxin a vadászbérlet és a fegyvereir geaéV felmutatása alapján, visszakövetel té fegyverét, amelyet az őrmester váltóról le is húzott. Eközben leütötte Filimon sapkáját, majd. mint aki jól végezte dolgát, egyszerűen odébb állt. Az őrmester az odasiető kerülőkkel utána; eredt a távozó vadásznak, akit megállásra szó ’- tots fel. Roxin azonban rájuk sem hede* ritett és csak Mosuta loan kerülőnek, az őrmester utasítására leadott riasztó lövésére adta át fegyverét. A vád tanulnak állítása szerint, azonban eközben é’etve- széfyes fenyegetéseket hangoztatott. Roxint hatóságsértés miatt állították bíróság elé, akinek védelmét, akire nézve. — többek között — különösen Chid A űré’ határőr-főhadnagy tett kedvező vallomást!, Popescu Ilariu ügyvéd-kapitány látta el. Védőbeszédében Popescu hangoztatta, hogy a fegyveres csendőrrel szemben már eleve ki van zárva a tettleges sértés 'ehetősége, majd — a mentő* tanuval'Iomások alapján — védence felmentését kérte. A katonai törvényszék ötezer lej pénz- büntetésben és ezer lej perköltség megtérítésében marasztalta e' Roxin Simsont. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyyosztáJyábaa. Cluf, jPiata Unirii, - * * ’
