Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-13 / 10. szám
Országgyűlés Könyvtára Országháztér BUDAPEST ÁRA 3 Szerkesztő 3 éj; és ki®üóhivat<il: Cluj, OJM . Mot'lor 4. Telefon: n—09. Nyomda: Str. í. G Duca No. 8, Fiókkiadóhivatal íj könyv osztály; P. Unirii 9 Telefon u-99 IX ÉVFOLYAM, 10. SZÁM. ír m":,ai>-.,'.ni,i Xf *tM)ii,\ íw^ímnrrwmiajamtamm>áiumu PÉNTEK Kiadóculajdoaoe; PALLAS Ä. Törvén érzéki h'jsfrrornoz&sí szám: 39. (0<*. 1938. Trb. Cluj.) EiSfizerési árok: havonta ^ negyedévre 240, fél CLUJ, 1 939 JANUÁR 13. Caiinescu belügyminiszter részleteiben is nyilvánosságra hozta a Nemzeti Újjászületés Frontjának célkitűzéseit Nagyfontosságu kijelentéseket tett a belügyminiszter a kisebbségi kérdésben.-Hangsúlyozta, hogy a kormány teljes jogegyenlőséget kíván biztosítani a kisebbségeknek „Mint felelős belügyminiszter mondom, hegy ez szolgáljon irányelvi végrehajtó közegeiitek!“ BUCUHFST, január 12. Caiinescu belügyminiszter tegnap este fél 9 órakor nagy beszédet mondott a „Nemzet órája“ rádióelöadás=sorozat keretében. A miniszter beszédében részletesen kifejtette a Nemzeti Újjászületés Frontjának célkitűzéseit. — Nagyfontosságu része volt Caiinescu beszédének a kisebbségekről í 'óló fe> 1 j'ezete. A belügyminiszter hangsúlyoz» ta, hogy a kormány az etnikai kisebbségeknek teljes jogokat kiván biztosítani politikai és polgárjogi téren. Leszögezte az anyanyelv szabad használatát. Foglalkozott a felekezeti iskolák helyzetével, amelyeknek támogatását Ígérte. A miniszter nagyjelentőségű beszédét az alábbiakban közöljük. Uj cé kitűzé — Mindössze kér hét telt el — kezdte beszédet Chinesen rniiűszjer — mióta a törvény engedélyezte egy politikai szerv létesítését és máris három és félmillió állampolgár léped' he a nemződ ujjásái!v?‘ési frontba. A múltban egyetlen poétikai pártnak sem sikerülte e számnak még a felét sem elérni szavazatokban. Ez a meg* állapítás leheti a mérték-eszköze annak a mozgalomnak, amelynek tanúi vagyunK. Másrészről a tömeges bdlépések a másod k nagy népi megmozdulást jelentik az elmúlt év januári népszavazása után. Nem egészen egy esztendő aUlt tehá' az ország egyszerű, de határozott módon újította meg érzelmeit. —- Mi a jelentősége ennek a megnyilatkozásnak? Milyen konklúziókat lehet levonni? Az a véleményem, hogy ezekből a körülményekből két dolog vílágíik ku el'ősizör a végleges elfordulás attól a régi politikai rezsimtől, amelyben éhünk, másodsorban az a kívánság, hogy más alapokon és más eszmék révén uj tiefet ícjhsz* szünk ki. — A régi rendszer visszautasítás 1. Hiszen valóban ki ragaszkodna ehhez még ma? Senki sem. Ki sajnálja? Néhányan. És ami még jellemzőbb, ez az elfordulás nemcsak egy pszichológia helyzetnek, hanem egy nemzeti analízisnek is a következménye. Abban a pillanatban, amikor a pártok létének fonala véget ér és az egyén kiszabadul az elaggod kötelezettségei köziül és visszakapta itélŐszabadságác, ettől a pillanattól kezdve megértet)1« a mull idők minden bűnéit. A tnu't hibái — Néhány reflexió fogja megvilágítani ezt a folyamatot. így a múl'ban az egyes pártok egymás után a nemzeti akaratra hi-« vatkoztak, mint olyan jogra, amelyen kormányzásuk alapul. De kérdem én: mikor nyilatkozom meg ez a nemzet akarata őszinte módon? A 'legutóbbi húsz esztendőben me'm'k választás eredményét nem vonták erőteljesen kétségbe? Ki csinálhat még illúziókat magának a mulit> rendszer hasznát illetőleg? — Azt állították, hogy a parlament h.-’- tározatoinak függetlensége alkotja a rendszer esszenciális részét. Ám melyik parlament rendé’kezett valójában ezzel az erénnyel? Mikor doSgozoti ki a parlament csak egyetlen egy törvényt is? Mikor búk«« tatott meg csak egyetlen egy kormányt? Ki ne emlékezne arra, hogy a parlament csak egy spanyolfal' voR, amely mögött a klub huzódotft meg, mely mindig megakadályozta, hogy a pártok és az ország közötti kapcsolat a programok alapján jöjjön létre? — Nem vonom kétségbe a programok hasznosságát, ha az általános tájékozódási vonal az államférfi Szám ára. De kétségbevonom azt, hogy valamelyik kormány >s bevakolta volna valaha a választási per ó- dusokhan telt Ígéreteket'. Ha volt valami jellemző jelenség, akkor az az. egyhangú szkepticizmus volt, arneJiyel az állam poU górok'a programok sorsát tekintet ék. — Az. a véleményem, hogy demokrata rezsim sohasem diszkreditálta önmagát fájdalmasabban Romániában, mint IQ',7 decemberében, amikor két, homlokegyenes' ellenkező politikai koncepcióval rendelkező párt szövetségesként le-ient meg az ország előttti. Mit érthetett akkor az ‘Ország ideológiai viszony ala/'t? Azt hiszem, hogy ebben az órában doh el a régi rezsim sorsa, amely önmagát ítélte el v*sz- szavonhatarfaiW, amikor napvilágra ke* rült kétszínűsége és hasznavehetetlensége — A lörténehxnniel szemben az ország uralkodójának nyugodt lehel a lelkiisme rete. Vége az egyéni érvényesülés rendszerének —- De hogyan viselked ek a politikai pártok? Milyen érzelmek és milyen gon* dokitok vezették iákét? Bizonyára nem az alkon magasabb és állandó érdekei, hanem néhány személy alacsonyrendii ér deke. Mindegyik párt arra törekedett, hogy beírja névé' a történelembe a ma ga sekélyes hiúságával, anélkül, hogy megértette volna, hogs- milyen súlyos módon akadályozta meg az ország normális fejlődését.-- Egyébként a régi rendszert két uralkodó gondolat jellemezbe: csak arra támaszkodott, ami az erőket szétválasztja, ami a gyűlöletet kimélyi i. ami kői esönösen diszkreditálja az embereket és kisebbíti a morális értékeket. Hiszen ki ne emlékezne arra. hogyan dúltak a szén vedélyek? Mindenki el akarta pusz itani versenytársát, nem létezett tisztelet, ’estvéri szereted a családok szádizmussa! támadtak egymásnak: a falusi élet valósé gos pokol volt és ezt politikának hívták. — Es mi lett az államból ebben az időben? Az állam, amely a közösségnek a képviselője a párharcokban passzív magatartásra kényszerült. A törvényhozás nem szolgált egyebet mint azt. hogy korlátozzon jogoka' és erőket, hogy szabad utat engedjen minden manifesztá dónak. Az égvén volt az első helyre helyezve. Az égvén kielégítése volt a társadalmi id^ál..-Csennek a szolgálatába sü lyesz'elték az .államot. A Nemzeti Újjászületés Frontjának célkitűzései — Mi a nemzeti újjászületés frontja? Trfindenekdőtt 'te kell szögeznem, hog<T tz román formula és aki hasonlóságot akar keresni vaílamely idegen rezsimmel, az csalódik. Lehetnek egyes hasonló részietek a formában, hiszen politikai téren az emberi szedem sohasem ''teremtett teljes eredeti do-’got. Lényegében azonban ennek a politikai mozgalomnak az alapja, forrásaiban, lelkületében cs céljaiban a mi saját íulajdonunk, a mi saját értékünk és — román. Különben is úgy vélem én, hogy e mozgailom révén mi egy régi román tradíciót ujitunk meg. Ne felejtsük el,, Rogy az összes nehéz pillanatokban népünk távcsőim tudott. Az ország történőmért minden nagy akJbusa közös erőfeszítés eredménye, volt. így jö't tétre az egvesiU lés 1859 ben,' igy viselte egyesült erőkkel az ország a függetlenségi háborút és igy harcolt ,1916 ban. A múltnak e példáiból kelil, hogy merítsünk inspirációt. Erdély példája — így hát, amint mondottam, mi folytatjuk a nemzeti egységnek a tradícióját. Gondc’ok továbbá arra a csodálatos példára, amelyek Erdély tanúsított az egyesülésnek pillanatában és az egyesülés után még egy rövid ideig, amikor Erdély öv- szes fiai egyetlen egy politikai erőben egyesülitek. Akkor vallóban lélezett a hazafias lelkesedés, nem pedig később, amikor megjelent a szakadás és hányszor I11Ilo'tam öreg erdélyi hazafiakat, akik in-"-- Unkóükúsan gondoltak vissza arra a dicsőséges korszakra, amikor rrun inyá/O-n magasabb ideáloktól hevültek. nem p;d>g személyes ambíciókban őrlődtek fel. A páriokra való széttagolódás tehát ott srm vah hasznos. Ellenkezőleg, káros volt. ^ „Jó viszonyban kell élnünk a ki "icbbségekkel!“ — Ma az egéfe országban újjászületik ez az egység. Tehát visszakérünk Erdély tradicionális szelleméhez. Az Ujjászületesi Frontba hívtuk a velünk együttélő k’-ebb* ségeket, amely körülmény nem kell, hegy meglepjen senki", de arra alkalmas, hogy i’.iusztrá ja a románság sajátos politikai koncepcióját. Természetesen nemzeti ál* lám vagyunk. A földünk román föld. M* vagyunk a legrégibb és legősibb nép, me’v ezt a földet «'foglalta, megdolgozta és gyümölcsözte’te- Ha később egyes vidékeken ideiglenesen idegen uralom volt, ez r.em változtatta meg a mi fundamentális jogunkat-, csak eltapos'-a. Hasonlóképpen nem tudd megváltoztatni a román nép karakterét, amely szakadatlanul küsdötá. nemzeti nyelvéért. Így tehát a román állam határa, a nem'ze1'' határa, .amely5.1 nem valamely szerződés juttatott, hanem a tor ténelem és a természetes jogok és épp ezért meg fogjuk védeni minden erőnkkel szén1’ földünket. Nemzeti határaink között élnek azonban régi időktől fogva más etnikai származású polgárok is, olyan ‘den* ségek, amelyekkel csaknem vaUmmnvt -illámban lehel találkozni. Érdekeink szólnak amellett, hogy jóviazonyban éljünk együtt ezekkel a kisebbségekkel. Kisebbségi nyelvhasználat — Az etnikai kisebbségekkel szemben nekünk mindig világos politikánk volt. Legelőször is azt állítjuk, hogy az etnikai kisebbségek sehol sem részesültek jobb elbánásban, mint Romániában. Miben áll ez a bánásmód? Az ország alkotmánya a< törvények előtt teljes egyenlőséget bizto sit nekik. Tehát egyenlő polgári és politikai jogaikat îs» meri el. Ebben a keretben a kisebbségek használhatják anyanyelvűket az egyházban, a sajtóban, egyesületekben. H*»- sonlóképen használhatják anyanyelvűk«* a közigazgatási hatóságok előtt és bizonyos feltételek között az igazságszolgáltatásban. Ami kuHharái'ls fejlődésüket iiliti, io* guk van iskolákat és vallási intézményüket lé esiteni, mi bevezettük anyanyelvű két az állami iskolában is. (Cikkünk folytatása az utóké QÍdaÍQfi*
